2009. szeptember 25., péntek

Szpancserek - SzKFA

Péntek este, ma-ne-buli-kedv, így hát filmezek. Ezúttal inkább a magyar címet használom, hogy az "I love you man" nehogy félreértésekre adjon okot címként. Hehe. A mázlista főhősünk 8 hónapos kapcsolat után megtalálta élete párját, a kezét romantikusan megkérte, az Igent megkapta és rájön, nincs barátja, akit maga mellett tudjon az eseményen... Hát igen, az ő hozzáállásával is van kis baj... Esélyt adni ennyi nőnek, hogy rossz véleményük legyen rólad, miközben te kedveskedni akartál a szerelmed barátnőinek?... Hát igen, amcsi film, a homár tesó fog segíteni. Visszatérő motívum, ajánljatok már egy filmet, amiben nem ezt mossák az emberek fejébe... Monumentális vukk a póker parti után, aztán pffff... Komoly kérdéseket feszeget ez a film, hisz ami az egyensúlyt illeti... Egy ilyen megértő csajszi mellett, mondjuk érthetetlen, hogy miért kínlódik annyira (na ilyen is csak a filmekben van...)... "Ez az ingatlan, már nem fingatlan", újabb mesterműve a magyar szinkronfordításnak. Végre egy jó fej csákó, ilyen dumával nem lehet homár... Most aztán már dől belőlük: Zéró szussz, máris újabb nyussz... Valaki felkarolja... Egy ideig már csak néztem, s nem írtam semmit, alakul, aztán az eljegyzési partira már hivatalos az új barát, majd elválik, hogy jelenléte segít-e... Közös randi... Na, most röhögök... Már programváltozás is képbe jöhet... Ugye, hogy visszafordul a kocka ilyenkor?... Igen, éreztem én, hogy van ebben az egészben valami visszásság. Hisz általában mindenben van, ami a párkapcsolatokat illeti. A szereplők egyet mondanak és másképpen viselkednek. Olyan dolgokat kifogásolnak, amik ha nem úgy lennének, felháborítanák őket... Pedig mennyit segített rajtuk... Aztán egy esküvő... Ma már csak a násznagy kínozza az életet.

2009. szeptember 21., hétfő

Kikapcsolt hétvége

Úgy értem, hogy a hétvége jól kikapcsolt. Kikapcsolódtam vagyis. A Dzseremiás meghívását elfogadtuk, s leruccantunk Lázárfalvára a társaság. Volt ott minden, gulyás, pulik, autómosás póker veszteseknek és nem csak, no meg egy kis üldözéses tanyakerülgetés. A szigetelés is puhának minősült, az alvás meg rövidnek. A hely kellemesnek, a víz ébresztőnek és felüdítőnek, de a málna se volt megpermetezve, mert még élek (vagy jól bírom). Jó móka volt, ami talán a KÉPEKből is kivehető.

2009. szeptember 20., vasárnap

Nehéz jókivánság

Ma felmentem volna hozzátok, meghúzni a füled és azt mondani, Boldog Születésnapot kívánok. Lehet az idő sem old meg mindent.

2009. szeptember 10., csütörtök

Először Egerben

Ma este újra átsétáltam a Grand Hotelbe degeszre bevacsorázni. Reggelire bőségesen, az ebéd belaktatott, aztán még vacsora is. Teli nap volt ma is. Reggel lerobogtam Debrecenbe autópályán még két óra sem kell hozzá. Aztán miután befejeztük a páros látogatást, majd az ízletes ebédet a Calico Jack Pubban, elindultam vissza Budapestre. Kis kitérővel persze, hisz belefért. Eger akkor szép város, ha végre megtalálod a központot. Most már ott is jártam, ahol Dobó és Bornemissza vívták a kölyökkorom törökök elleni várvédő harcukat. S vettem bikavért is. Visszafele elhagytam a járt utat a járatlanért és megtudtam Eger és Gyöngyös között, hogy akadnak kanyargós utak Csonkamagyarországon is. Meglepetésként ért kicsit, hogy a vacsoránál a zenekar a Lesz, lesz lesz-t is eljátszotta, bár igaz, szöveg nélkül. Egri KÉPEK.

2009. szeptember 8., kedd

Minitúra Bp.

Amikor a tegnap sikerült a budapesti dugókat elkerülve háromnegyed órával hamarabb odaérni a tárgyalás helyszínére, arra gondoltam, addig még sétafikálok egyet a környéken. Aztán hát elindultam autóval fel a Szépvölgyi úton, lássam hova vezet. Egészen a végéig, ott meg leparkoltam, és sétáltam tovább. Rövid idő alatt néhány ösvényt jelző táblára bukkantam és elhatároztam, hogy tovább folytatom majd az utat egy másik napon. Akkor még nem is gondoltam, mire bukkantam. Ma teljesen meglepett, hogy láttam Budapestet úgy, ahogy eddig még nem. Felmásztam a Virágos-nyeregbe, aztán meg a Hármashatár hegyre. Onnan gyönyörködtem a kilátásban, majd megnéztem a keringő siklóernyők sokaságát. Túráztam Budapesten és itt vannak a KÉPEK.

2009. szeptember 3., csütörtök

Ilyen nincs (csak itt...)

Hát elmentem a munkakönyvem után a megyei munkaügyi osztályra. Szépen leigazoltak, a számítógép ismert, tudta is, hol kell legyen a kérdéses dokumentumom. Hányas szekrény, hányas doboz. Csak hát mégsem volt ott. Megkérdezték, hogy láttam-e már a munkakönyvem és utoljára mikor. Igen, elmagyaráztam, hogyan néz ki, egy éve láttam. Várni kellett, közben néhányszor "meggyanúsítottak", illetve hát megkérdezték, nem-e vettem már ki előtte. Mondtam, hogy nem (hacsak nem szoktam nappal alva járni). Más se vette ki? Erre már mondom, hogy akkor megkérném őket, mutassák fel a felhatalmazást, amivel kiadták esetleg másnak. Megérdeklődöm a belső bejegyzési számot is, hátha aszerint megtalálják. Aztán közel 2 óra várakozás után végre megvan, a "problémás" dobozban. Még 10 percet várok, amíg kiderítik, hogy a problémát az jelenti, hogy két megyében is bevezették a nyugdíjhivatalhoz az adatokat. (Most aztán jöhet majd a harmadik megye is...). Aztán megkérnek szépen, menjek vissza másnap 11 után, mert aznap már nincs aki aláírja. A jó kérdés az, hogy ki fizeti ki az önhibán kívül elvesztegetett időt, vagy ki fizetné az esetleges lejárt parkolójegyért kapott büntetést. Hát EU ez emberek? Nem, ez csak Románia.

2009. szeptember 1., kedd

Közbelép a Poli-tika

Az első sorok olvasása után már megdöbbentem. Valami szokatlan volt. Nem az a nyílt, megszokott nyelvezet, ami el- és kimondja az igazságokat. Nem az a stílus. Csak a közepéig olvastam el, és nekifogtam írni róla. Most végigolvasom és ígérem, az eddig leírtakon nem változtatok. Megvolt. Fantasztikus megnyilvánulás a szövegíró részéről püspök úr, gratulálok neki. Ha nem ismerném az igazságot, biztosan elhinném. És igen, figyelembe véve azt, hogy az emberek nagy része nem tudja kiszűrni az igazságot, mert nem tapasztalta meg azt, ezen közlemény kifejezetten sikeresen megfogalmazott. Mostantól kezdve tekintem a püspök urat politikusnak. Hisz miután rászerveztek az egyébként jogosult SZNT-re, majd újabban kedves udmr-s barátai a püspök úrnak kisemmizték a konkurenciát, Ön, akit egyébként eddig őszintén tiszteltem, arról beszél, hogy "sikerült egyetértésre jutni az RMDSZ képviselőivel abban, hogy – pártállásuktól függetlenül – az összes székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő összefogása és határozott kiállása kimozdíthatja a holtpontról Székelyföld területi autonómiájának ügyét." Ennek jelét én nem, hogy nem láttam, de Ön vagy álmodozó vagy ami még rosszabb, már tudatosan félreinformál, vagy ténylegesen besorozták. Én ott voltam Ön mellett, amikor megszervezték az alapszabályzat megszegésével az akkor még erdélyi magyarság kongresszusát. Mert hittem valamiben, felismertem azt, hogy azok, akik azt mondják, hogy minket képviselnek, tulajdonképpen már évtizedek óta elárulnak minket. Ön viszont, most újra azokkal szövetkezik, nem hozzáértő politikusok, de igaz magyarok kezdeményezése ellenében. A Székely Nemzeti Tanács akkor alakult meg, amikor felismerte, hogy az rmdsz-től már hiába várja, hogy képviselje az autonómia kérdését. Szinte 20 évet veszítettünk el. Értem én azt, hogy Ön áttért a profi politizálásra, azt is, hogy alig néhányan olvassák majd a véleményem. De ettől még nem lesz megérdemelt autonómiánk.

Hogy érthető legyen, azok számára is, akik egyébként nem kattantak még rá, a NYILATKOZAT.