Erdei séta télen

Barangolhatnékomságomban a Cinege tető irányába bevetettem magam az erdőbe. Első lépésként szarvasszemet néztem az állatkert néhány lakójával, lezavartunk egy fotószessziót. Kifejezetten nyugodtan pózoltak, mintha szokva lennének azzal, hogy lencsevégre kapják őket. Tovább indultam, tudva, hogy az erdő további meglepetéseket tartogat bármikor, ha nyitott szemmel figyelmesen és nem utolsó sorban csendesen lopakodsz a fák között. Találtam is egy őzetetőt, majd egy meglepődött bodzahajtást, akit megviccelt az időjárás azzal, hogy lehavazott, miután már zöldülésnek indult. Aztán előkerültek Bambiék is. Valahogy vadonban sokkal szebbek, egészségesebbek, persze virgoncabbak is. Szép kis séta volt. S KÉPEK.

Ismerős, ismeretlen utakon

Ma újabb kis szegletét ismertem meg Szeben megyének. Amely szintén szép helyeket rejteget. Először a rég ismert Medgyes fogadott, kedvesen fájó emlékekkel, az utca, amelyet csak Mobra strasse-nak neveztünk el barátommal egy emlékezetes aláírásgyűjtő munkanap után. Aztán onnan egyenesen Berethalomra vágtattunk, futtában észrevételeztem csak a falu közepén álló erődtemplomot, amelyet az egyik legszebbnek tartanak Erdélyben. Valamikor, úgy szinte 10 éve már annak, belülről is láttam, de most nem jutott idő rá, majd máskor. Onnan tovább egy totál vadregényes terepen levágtuk Riomfalvát érintve neki Szentágotának. Ott már nagyon sajnáltam, hogy a fényképezőgépet itthon hagytam. A havas domboldalak lágy vonalai megértek volna egy képzeletbeli digitális kockát. Főleg, hogy az idő kifejezetten kedvezett volna a fotózásnak. Bár igaz, hogy inkább az időjárás, mert az idő maga nem annyira. Szentágota a régi kisváros, a szász hangulatával, azzal a szász hangulattal, ami emberi jelenlét szempontjából az időnként arra közlekedő német rendszámú autókban nyílvánul már csak meg. De a vidéken rajta hagyta a bélyegét. (Szentágota első román lakói a város pásztoraiként települtek be, a 18. században.) Innen indultam hazafelé, Szentágotáról 41 km van Segesvárig. Útközben olyan régi szász falvakon halad az út, mint Netus, Apold meg Segesd. És úgy ér be Segesvárra, hogy ha nem tudná az ember, hová érkezik, akkor azt gondolná, elveszítette magát. Élménydús útvonal lehet, ha csak látogatóba megy az ember és annak szenteli idejét. Talán ez volt az egyetlen rész, ami kimaradt Szeben megyéből eddig. Elmeséltem volna... Azt is, hogy egyébként akár boldog is lennék.

Crocus projekt 3.

Szépen, szemmel is láthatóan fejlődünk. KÉPEK
Ja, és a legjobb reklám ITT

Egy tárgyalás margójára

Egy régi viccel kezdeném. Honnan lehet tudni, hogy választások jönnek? Már az udmr is autonómiáról beszél. Ez a poén már-már a klasszikusok közé tartozik, és egyre másra bebizonyítja, mekkora valóságalapja van. Úgy tűnik markóbéláék kezdenek a 25. órában rájönni, hogy ez így már nem megy. Sajna, a nap csak 24-ből áll, úgyhogy kissé elkéstek. 19 éven keresztül azt hangoztatták Európában, karöltve a román pajtásaikkal, hogy nálunk a kisebbségi kérdés példásan meg van oldva. Hiába tiltakoztunk ez ellen jónéhányan, a képviselőink csak bólogattak a pajtások állításaira. És nekik hittek. És most, meg tudom érteni az európai képviselők csudálkozását, amikor már a sógor-winkler páros is arról beszél nekik, hogy hoppá, nem járja, mert azért nem is olyan fényes a helyzet. Mert ugy ők annyira talán nem értik, hogy sógorék valahogy a székelység körében elveszített szavazatokat kellene visszaszerezzék és kétségbeesetten tépik a lajbit a mellükön, hogy autonómia márpedig lesz. Minálunk lehet amnéziások az emberek, és felejtik, hogy mennyire más állásponton voltak eddig. Talán egyeseknek még be is tudják adni, hogy ők ténylegesen harcolnak érte. Csak hiteltelenek az európai képviselők szemében. A másik fantasztikus udmr-s húzáshoz már naiv politikusok kellettek. Történt ugyanis, hogy a püspök úr újra koalíciós tárgyalásokat kezdeményezett. Szokása. Kissé furcsa, hogy azokkal, akik annak idején a szatmári kongresszuson olyan csúfosan kidobták, de talán a keresztényi magatartásból fakadóan, hamegdobnakkőveldobjvisszakenyérrel effektus lehet ez. Ami kissé furcsa, amikor annyit dobáltak már kővel, s még törött kézzel is a kenyeret próbálod visszadobni. Eredetileg nagy magyar összefogásról beszéltek, aztán az udmr felismerve a lehetőséget, felajánlotta a listáin az első helyet. Ami lefordítva annyit jelent, a te helyed biztos, vigyél be minket is. Erre már Jenő is lépett, és okosat, logikusat. Elmondta, hogy ha már a fő pontban közös a meglátás, első a püspök, utána kettő udmr, és a 4. lehet az MPP (ebben és csak ebben az esetben lett volna esély a 4. hely bejutására). És akkor semmi akadálya a nagy magyar összefogásnak. Egész pontosan a Nagy Magyar Összefogásnak. Nem vagyok én jenőpárti, de korrekt és jó lépés volt. Persze kibújtak alóla. Ami szomorú viszont, hogy maga a püspök is kibújt. Olvastam egy nem hivatalos magyarázatot is erre, ami valahogy így szólt (és idézni fogok, az író megnevezése nélkül):

Nos, mindezek után ma (pontosabban már tegnap) O. B. és F. Cs. alelnökökkel is találkoztunk, ismertették az MPP álláspontját (amelynek lényege: a nemzeti lista csak és kizárólag a két párt - RMDSZ-MPP - koalíciójaként fogadható el).
Ezzel bizonyos okok miatt én személy szerint nem értettem egyet (az erre vonatkozó érveimet most nem sorolnám, esetleg később a tételes kifejtésre is sort kerítek, ha valaki kíváncsi rá), de én személy szerint nem hozok politikai döntéseket, a meghozott döntéseket igyekszem lehetőségeimhez mérten érvényesíteni - viszont a fentiek ellenére megpróbáltuk képviselni ezt az álláspontot (bár, megvallom, a tavaly nyár után volt bennünk kétely).
Az RMDSZ potentátjai elkezdtek nevetni. Elég kényelmetlen volt nézni felhőtlen derűjüket, mert mégsem volt ennyire vicces az ajánlat elvi alapja.
Nos, Markó Béla, miután rákérdezett Kelemen Hunornál, hogy elmondja-e, elmondta (igyekszem leghívebben idézni szavait): "- Kedves László, a te Jenőd üzent nekem, találkozott egy közös ismerősünkkel, és megüzente, hogy hajlandó bármiféle feltétel nélkül koalíciót kötni velünk, akár úgy is, hogy Tőkés Lászlót kihagyjuk a játékból, csak jöjjön létre valamiféle RMDSZ-MPP koalíció. És még azt is megüzente, hogy ez a megoldás bírja a Fidesz vezetőinek támogatását, azt ő garantálja."

Eddig az idézet. Okos húzás volt markóbéla, de főleg az volt az egészben a legokosabb, hogy tudtad, kikkel állsz szemben. Mert aki el tudja hinni neked azt, hogy ez így meg is történt, bármilyen hitelesen is játszod el hunorkáddal karöltve a jelenetet, az elnézést, de vagy pancser politikailag, vagy rossz emberismerő vagy csak a tanácsadói terelik rossz irányba. Hiszen azok után, hogy pontosan a közös listavezető mentén lovagolja meg a helyzetet az MPP, nehezen elképzelhető egy öngyilkos politikai lépés, hogy "lepaktálunk az udmr-vel, s kihagyjuk Tőkést". Amikor ez egyrészt azzal járhat, hogy eddigi támogatóinkat teljesen egy esetleg újra fügetlenként induló Tőkés mellé állítjuk és teljesen elveszítjük azt a kevés hitelünket, amit eddig szereztünk. És sikerült mégis markóbélának megetetni egy ilyen olcsó húzással ezt a Tőkés csapattal. Csalódtam. A baj az, hogy nem markóbélában, tőle megszoktam. Barátom, ilyeneket kell megérjünk nélküled.

Crocus projekt 2.

Javában folyik a versengés. Már mindannyian kibújtak, egy kivételével. Itt van a vezér, és szinte naponta frissül majd újabb képekkel, ahogy fejlődik.
KÉPEK

3 hónap...

... alatt annyi minden tud történni. Olyan három hónap volt ez, amely örömeit, pozitív történéseit mindig beárnyékolta egy üresség, amely az elvesztésetek óta a lelkemben él. A tegnap telt el 3 ilyen hónap, és úgy érzem, még jó néhány, még sok így fog eltelni. Talán enyhül majd valamikor, de egyelőre minden tragédia jobban meghat, mint amennyire rendes körülmények között kellene. Sokszor megfordul a fejemben, hogy vajon, egyes dolgok miért történnek így. Hisz az az érzésem, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet elkerülni. Ha rossz helyen vagy, rossz időben, már egyszerűen annyi elég, hogy baleset érjen, vagy egy vadember leszúrjon, miközben a csapattársad, barátod kisfiának születését ünnepeled. Időnként az az érzésem, hogy elfajulnak a dolgok és védtelenekké válunk egyesek állati ösztöneivel szemben. És mi magunk tesszük azzá önmagunkat, mert az emberségünk téves leple alatt gyakorlatilag aláírjuk a saját törékeny életünk halálos ítéletét. Ahelyett, hogy azokat ítéljük halálra, akik nem képesek a társadalom által kialakított minták és szabályok szerint élni. Akik állati ösztöneiket kiélve derékba törnek szemet gyönyörködtető karriereket, pusztán azért, mert abban a pillanatban zavarta kicsinyes önérzetüket, önhibáján kívül. "A halálbüntetést ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy a halálbüntetés végleg elveszi a lehetőségét, hogy egy ártatlanul elítélt személy számára igazságot lehessen szolgáltatni. Ezenkívül a halálbüntetésnek szerintük nincs valós elrettentő hatása, valamint egyesek szerint antihumánus." (Wikipédia). Ez időnként akár meggondolandó. De a technika mai haladásával együtt, egyre több esetben teljes mértékben bizonyítható a támadó személye és hibássága. A nagyobb városok nagy része be van kamerázva. Ahogyan történt ez a meggyilkolt kézilabdázó esetében is, kamera rögzíti a tettet. És mit tesz az emberiség, a gyilkos életét védi meg. Felháborító az, hogy napjainkban a börtönök lakóinak mindjárt több joga és lehetősége van fejleszteni magát, mint a megélhetésért gürcölő becsületesen elő EMBERnek. Bemegy egy pitiáner tyúktolvaj, és kijön a Terminátor, aki saját kezébe veszi mások életét. Hiszen ölhet, ő életben fog maradni, legfeljebb, ha elkapják, akkor hosszú huzavona után újra ingyen kaja és edzés, majd jó magaviseletért szabadulhat, hogy újra öljön. Azt mondanák egyesek, hogy miért öljünk mi is, amiért valaki ölt. De hát azért van egy kevés különbség az önhatalmú ölés, és a társadalom általánosan elfogadott szabályai teljes figyelmen kívül hagyása jogán bekövetkezett, kollektív döntés alapján meghozott megtisztító itélet között. Vegyünk csak egy példát. Hasonlítsuk össze a két társadalmi "ölés" megitélését. Bár tudom azt, hogy sokan mindkettőt ellenzik, de mégis hányan vannak olyanok, akik a halálbüntetést igen, de az abortuszt már "esete válogatja"ként kezelik. Pedig akire a halálbüntetést kiosztanád, az már bebizonyította, hogy rossz a társadalomra nézve, akit megölsz az abortusszal, az lehet, hogy a Föld megmentője lehetett volna. Míg az egyik eljátszodta az esélyeit, a másik esélyhez se jutott. Érdemes ezen elgondolkodni.
Nagyon hiányoztok minden nap.

A tények zavarnak?

Miskolc. Igen barátom, ott voltunk. Elevenen él bennem minden pillanat. Amint plakátokat ragasztunk, "a négysávos úton szaladgálva", ahogyan a sámsoniták mondták. Emlékszel, hogy a rendőrfőnök jó barátnak minősült? Most a szocik leváltanák. Miért? Mert azt találta mondani: "Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek." Hiszen csak tényeket közölt. De barátom, megnyugtatlak, még a miskolciak is kiálltak mellette. A szoci polgármester is, barátunk a Fidesz elnök, de még a roma vajda is igazat adott neki. Szimpátiatüntetés lesz mellette. Eszembe jutott Miskolc, és könnybe lábadt a szemem... Remélem ott fenn is érzed, hogy mennyire hiányzol.