Játék az élet ?

BÚÉK, s villany.

2012-01-24T23:02:00.003+02:00

Ugye de lemaradtam vele? Nehezen jut idő írni. A napi problémák után sokszor örülök, hogy csak bambulnom kell a gép előtt, amikor nem találkozhatok a kedvesemmel. Pedig sok téma lenne igazából, csak valahogy beragadnak. Pár napja is volt valami, ami megmozgatta az írhatnékom és íme most jutott rá kis idő. Amit elvehetek az alvásból. Hisz minek aludja át az ember az életét, lesz ideje utána elég. Pár napja újra a konkurencia hiányának a következményei borzolták a lelkivilágom. Délelőtt ülök a gép előtt, és dolgozom munkaidőn kívül. És egyszer csak puff, meghal a szobában minden. Elvették a villanyt. Eltelik 5 perc, kigyullad. Újraindítom a gépet, ilyenkor az örökös stressz, hogy valami megment benne az áramkieséstől. Nem erre képezték ki. Alig indul el, újra puff. Már nem is tudom, indítsam-e újra, de kell. Majd újra puff. Ekkor már kezd körvonalazódni, hogy valami nem ok. Nagy lendülettel indulok ki öltözés után az ajtón. Egyetlen lépést. Hisz ott vannak a Fényesek. A lelkemék villanyórát cserélnek az én emeletemen. Volt már esélyem megtapasztalni azt, hogy előtte jó adag "Leszarom" tablettát bevesznek. Kérdem tőlük, hol volt ez kiírva, valami értesítés róla? Minek? Számít az, hogy valakinek megmegy a számítógépe, tévéje, mosógépe? És mindezt meg lehetne előzni egy kis darab papírral, amit kiragasztunk előtte való nap a lépcsőház bejárati ajtójára. Azt válaszolják, hogy villanyóra cserélésnél nincs ilyen kötelezettségük. De valahogy, amikor azt mondom erre, hogy akkor be fogom őket perelni, utána minden áramleesésnél bekopognak. Úgy, ahogy korrekt is lenne. Persze nem lehet mindenkihez bekopogni, de ha előtte kifüggesztetted, akkor számítanak rá. Aztán erre jön a másik bumm délután. Megtalálom a postaládában a jegyzőkönyvet a villanyóra cseréről. Szépen megírták, mennyivel vették le a régit, mennyivel rakták fel az újat. De engem ki kérdezett meg, hogy megnézném-e, hogy tényleg úgy volt-e? Annyira nem lettek jó barátaim, hogy elvárják a feltétlen bizalmat.

Egy szép karácsony

2011-12-26T22:01:00.000+02:00

"Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme."

Kellett még egy angyal odafönn

2011-11-27T23:30:00.002+02:00

Sokszor nem értjük meg, ki miért megy el. Mikor megérdemelné az életet. Mikor életvidám, kedves, mosolygós, aztán egyszer csak valami elragadja közülünk. Régen nem is láttuk, de valahol ott volt, barátként, aztán egyszer csak, derült égből jön a hír, amit talán fel se tudunk fogni elsőre. Vagy másodikra sem. Mert nem is igazán értjük a miértjét. És marad az emlékezés. A gondolat, hogy másoknak mennyire fájhat, a megértés, a hiány. Mert lakóhelyet váltott közülünk egy angyal, és most értjük meg annyi idő után, hogy mi sugallta neki, hogy "_angyalka". Nyugodj békében, mert angyal voltál és angyal lettél.

Ekkora meglepetés

2011-11-15T21:40:00.002+02:00

A román sport.ro a magyar lengyel meccset közvetíti élőben. Nekem ez a meglepetés, hallgatom a magyar himnuszt a román tévében. Aztán miután a bemondó lekicsinylően beszél a magyar foci eredményeiről (miután kétszer másodikok voltak a világkupán, 86-tól nem jutottak be sehova). De mikor jutottak el odáig a románok? Aztán azt hozza fel a bemondó, mennyire hasonlítanak a magyar válogatottban a nevek a románhoz. Hisz a románoknál is van Tamas, meg Sechei és Cochis. Hat igen, volt náluk is Ladislau Boloni is, meg Selimechi. A hülyét tenni a legkönnyebb. Az alkotmányban marad a nemzetállam. Miközben szép lassan megeszik őket a cigányok, csak idő kérdése.

Buta reklámok

2011-11-14T00:40:00.002+02:00

Meg kell írjam, mert annyira szórakoztat a malőr. Napjaink egyik tévé reklámja, egy bevásárló központot reklámoz. Vendégségbe várnak valakit, nagy a sürgölődés, készülnek a kaják. Aztán már a vendég mondja, hogy nem kellett volna ekkora kiadásba verjétek magatokat, mire jön a válasz, el se hiszed, milyen kevésbe került. Belövik az áruház logóját, majd az aktuális akciók egyikét: 100 grammos macskaeledel, csak 99 forint. Abból tényleg olcsón kijön a vendéglátás.

Huszonhatezerkettőszáznyolcvan óra

2011-11-11T23:05:00.002+02:00

De ettől, hogy az három év, nem lesz se könnyebb, se nehezebb. De valahogy mégis nyomottabb volt ez a nap a többinél. Mert számomra nem azt jelentette, mint annyi embernek, hogy 11/11/11, hanem, hogy ezelőtt 3 évvel elveszítettem két barátom. És ez 3 év után is annyira fáj, mint amikor megtudtam. Nyugodjatok békében.

Ügyintéznünk?

2011-11-10T23:31:00.003+02:00

Panaszkodnak az állami alkalmazottak, hogy csökkentették a fizetésük, kirúgták őket. A magán szférában dolgozók ezt valahogy nem értjük. Hiszen, ha úgy vesszük, mindannyian szolgáltatást nyújtunk. Csak mi, a magán szféra harcolunk a kliensért, ők meg monopol helyzetben nem igazán érdekeltek ebben. Összehasonlító példaként elmesélem, hogyan jártam Csíkban, a hajtási igazolvány cserélésnél. Miután a 68 oroszlán járulékot már egy hónapja befizettem, valahogy feljutottam megfelelő időben Csíkba (miután kétszer 5 percnyit lekéstem), bőszen, hogy végre itt vagyok, minden papírom rendben. Letöltöttem az ispánság honlapjáról a kitöltendő nyomtatványt, ki van fizetve az illeték, megvan minden fénymásolat. Ezek azt mondják, kiszűrték a bürokráciát, én sietek amúgy is, minden rendben lesz. Van gépük, sorszámot kell kérni. Írja rajta, mindenki várjon a sorára. Nálam a patikában (magán szféra) ez azt jelenti, hogy aki előtted van, előnyt élvez. A hivatal üres, munkaidőben, a hivatalnok sehol. Amikor a mellette levő asztalnál kérdem a kollégáját, mintha túlléptem volna valami határt a szemtelenségemmel. Mindjárt jön, mondja. Eltelik fél óra, miközben a teremőr rám szól, hogy ne beszéljek a mobilomon, pedig még a környéken se dolgozik senki, hogy zavarnám. Aztán újra megkérdem a kollégát, hogy jön-e valaki a munkahelyére vissza munkaidőben, hisz az ügyintézés náluk csak délelőtt van, amikor más a munkaidejéből kell eljöjjön. Ideges magyarázkodás, hogy az előző jogosítvány cserélők igazolásaiért van elmenve a kolléga (amit a teremben nem vár senki, de hova ment értük???). Aztán végre jön. Kiderül, hogy a honlapról letöltött nyomtatvány már régi. Újat nem tud adni! Mert nekik, NINCS! a 68 lejbe nem fér ez már bele. Keressek egy fordító irodát, akinek van. Rohanás, miközben lenne egyéb dolgom is. Megkerül, kitöltöm, visszaviszem, nem kell újabb sorszám, de ezt mintha bónusz lenne, úgy adják elő, pedig a környéken sincs senki. Végre az irataim rendben, az 5. fénykép sikerül. Aztán, egy óra múlva menjek vissza, és kiadják az igazolást (DOVADA). Felháborító. Hiszen, ez két klick, kinyomtatni. Olyan ez, mintha bejönne hozzám valaki egy recepttel. Egyrészt vár, amíg előre jövök, mert a raktárt rendeztem. Aztán visszaküldöm az orvoshoz, mert rossz nyomtatványra töltötte ki a gyógyszereket. Majd, amikor minden rendben, akkor adok egy térképet a város szobrairól, hogy nézze meg őket, amíg egy óra múlva majd kiadom a gyógyszereit. Annyi csak a különbség, hogy a páciensnek van lehetősége elmenni egy másik patikába.

Ima

2011-10-23T23:50:00.001+03:00

A mai misén kedvesemmel azokért is imádkoztunk, akik ma ünnepelték házassági évfordulójukat. A szívemben elevenen éltek. Mint ahogyan az a nap is.

Változó idők eredménytelensége

2011-10-17T11:30:00.003+03:00

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet kapcsán leltem rá a napokban egy régi írásomra, amely annak idején az RMDSZ Hírmondóban jelent meg.

Új fejlemények a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE)

Lezajlott a második forduló a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás fenmaradásáért folytatott harcban. Miután a január 12-i szenátusi ülésen az egyetem rektora, anélkül, hogy tartalmát a szenátus tagjaival ismertette volna, törvényellenesnek, abszurdnak és rossz viccnek titulálta a 64 magyar oktató által aláírt, külön magyar tagozatok létrehozását célzó beadványt, a március 1-én tartott szenátusi ülésen újra szóba került a kérés. A rektor most már felolvasta a beadványt (erre már az előző ülésen felkérték, de akkor a szenátusnak címzet kérés még egy "titkos, csak általa ismert" helyre volt eltéve), pontonként magyarázva kifogásait. Szerinte a külön magyar tagozat MOGYE-n való létrehozása nem az egyetemi szenátus, hanem a román parlament hatáskörébe tartozik ( erre bizony már nem érvényes az amúgy oly sűrűn emlegetett egyetemi autonómia). Arra a kérésre, hogy a magyar oktatóknak döntési joguk legyen a magyar oktatást illetően azt válaszolta, "amíg nincs külön kar, nincs döntési jog". "És miért nem tűzték napirendre a kérdés megvitatását január 12-én?" Válasz: "Mert ki kellett kérni a jogászok véleményét." Valószínűleg hosszasan vitázhattak, mert a kérés nov. 19-i leadása óta röpke három és fél hónap telt el.

És most, 10 évvel az emlékezetes gyertyás, könyves felvonulás és az egyetemista ülősztrájk után, a probléma még mindig aktuális. Pedig azóta már kormányzati szerepet is vállalt az RMDSZ és az új tanügyi törvény is lehetőséget ad a megoldásra. Mégis, mi hiányzik akkor? Hát előszőr is a felső RMDSz-vezetés nyílt politikai támogatása. Mindenki csak a Kolozsvár központú egyetemről beszél, nem említve Marosvásárhely szerepét az orvostudományi oktatásban. Hiányzik továbbá a mi közös, határozott kiállásunk. És ne feledjük Deák Ferenc szavait: "Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges."

Ölvedi Zsolt.

RMDSz Hírmondó, 2000. március 9.

Nagyon érdekes, hogy akkor az egyetem szenátusa, pontosan azzal utasította vissza a magyar karok létrehozását, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik. Jellemző továbbá a már szinte groteszk irónia, a "amíg nincs külön kar, nincs döntési jog" hozzáállásban. De ami ennél sokkal tragikusabb, és hűen szemlélteti a "kis lépések politikájának" az "eredményességét", hogy eltelt azóta 11 év, és a helyzet még mindig nem oldódott meg, és az akkori cikkem minden betűje most is megállja a helyét. A cikk megtalálható ITT, érdemes elolvasni alatta még egyéb hozzászólásokat a témában.

Nehéz nap.

2011-09-20T11:07:00.001+03:00

Születésnapod van, drága barátom.

Elképesztő...

2011-09-14T22:35:00.002+03:00

Az óvodás gyerek értelmetlen hisztijét a az óvónéni egyszerűen tudja kezelni. Sarokba állítja, kukoricára térdepelteti (bár újabban lehet nem szabad), de mindenképpen megvannak a módszerei, hogy jobb belátásra bírja. A román a közoktatási törvény 135-ös cikkelye előírja, hogy a multikulturális egyetemeken külön vonalat kell létrehozni az anyanyelvű oktatás érdekében, s biztosítani kell a szervezési és döntési önállóságot. Persze, mint minden román törvénynek, megvan ennek is a kiskapuja, hisz ezek létrehozását az egyetemi autonómia jogcímén, az egyetemek szenátusaira bízza. (Évek óta mondom, hogy hiába a kampánycélokra jól használható "kiharcolt" törvények, ha az alkalmazásuk terén nincs eredmény. Ugyanígy van ez a közigazgatási törvénnyel, hiszen hány magyar utcanévtáblát látunk Marosvásárhelyen?). És akkor itt van néhány óvodás. A nevük elé odabiggyesztik a Prof. titulust. És nem akarják létrehozni, hiszen szerintük ők kell döntsenek róla. Az egésznek egyszerű lenne a megoldása, de az óvónéni egy ÁRULÓ. A régi rendszert is kiszolgálta, így került oda. Ráadásul az óvodások pontosan azok játékait veszik el, akiket amúgy sem szeret az óvónéni, akik régóta ismerik a óvónéni hovatartozását. Miért ültetné sarokba őket? De mikor ültetjük már a sarokba az óvónénit, mikor nyílik már ki a szemünk?

Turista, otthon.

2011-09-05T00:11:00.002+03:00

Alkalmam volt megízlelni az érzést. Saját szülővárosom bemutatni turisztikailag. A fontosabb helyeket, ahogyan egy városlátogató ízlelgetné őket. Nagyon sokszor voltam már a Kultúrpalotában, azt hittem, minden zugát ismerem. Anno ott szerveztük a gólyabált. Ma meglátogattam turistajeggyel (4 ron, diákjegy). A tükörteremben tábla tiltotta, hogy leüljek oda, ahol ültem már. De feltehettem a kérdést, amit kevesen tesznek fel, hogy miért magyarul értők tudják csak elolvasni a festett ablakokba vésett legendát. Miért csak a Bernády terem látogatása nyújt lehetőséget a város régi életébe való betekintéshez. Hisz előszedték Dandea-t valahonnan, de a "szobája" nincs kinyitva. Miközben a Bernády terem szinte minden eleme a magyarságról beszél abban a városban, ahol pont a magyarság megmaradásáért folyik most a legnagyobb harc. Mondja már el valaki nekik, hogy nem őket igazolja a történelem.

Reloaded

2011-08-23T20:46:00.004+03:00

Hát, volt egy kevés szünet, gondolom észre vettétek. Úgy történt, hogy én mindegyre készültem írni, aztán valahogy nem jött össze. De ugyanígy elmaradt a képek feltöltése is. Meló az volt ezerrel és elvesztem az abszolút nem szürke hétköznapokban, amikor a boldog pillanatokat már nem győzi az ember megosztani. Pedig sok-sok minden történt, amit igyekszek sűrítve most pótolni. Először is adós vagyok egy beszámolóval az idei Liliom-projekt lefolyásáról. Úgy gondolom elég jól sikerült, hosszú időn keresztül bevirágozta új lakhelyem ablakát. És volt amit FOTÓzni. De virágos KÉPEK készültek a nárcisz virágzásakor tett kirándulásunkkor is. Majd ruccantunk egyet Rabsonné várához, aztán hozzáadtunk az Udvarhely körbe FÉNYKÉPezéséhez is egy újabb szöget. Aztán végre jött néhány nap jól megérdemelt szabadság, igaz csak napokra osztva, de az is több, mint semmi. Sok idióta megnyilvánulást el kellett viselni ahhoz, hogy bár ennyi is összejöhessen. De végül voltunk Tusványoson is, majd felfutottunk egy hétvégén a madarasi Hargitára, de voltunk EMI táborban is (ahonnan meglátogattuk a gyergyószárhegyi kastélyt). Eközben valahol megtörtént a születésnapom, igaz a rohanás miatt elég hirtelen, de a legszebb ajándékot így is megkaptam. Sőt másnap még színházba is mentünk. Aztán a csúcs, 5 egész szabad nap (el se hiszem...), 1800 km, roaming1 és roaming2, Hajdúszoboszló, Eger, Lillafüred és Kassa, Szeged, majd a debreceni virágkarnevál. És így szép lassan elmúlt a szép nyár, jön a szép ősz, én pedig igyekszem gyakrabban írni. Rövid volt, de bepótoltam nagyjából mindent, legalábbis képileg, remélem a linkeket megtalálják akiket érdekel. Éljen a Roaming szigetek, csodás hely (mosoly). És, szeretlek!

Csend

2011-05-11T18:19:00.000+03:00

Két és fél év nélkületek. Hiányoztok, még a szép napokon is.

Az új projekt

2011-05-06T23:21:00.002+03:00

Idén elmaradt a Crocus projekt, objektív okok miatt. De ezt pótolandó néhány napja belefogtam a Liliom-projektbe és az eredmények remélem tükrözni fogják azt, amit érzek, hiszen mindig is volt egy elképzelésem ezzel kapcsolatosan. Az első bemutatni való eredmény meglepően hamar megjelent, amint ezt a mellékelt ábra is mutatja. Hétvégén családi program lesz, Isten éltessen édesapám, jövünk látogatóba.

Már szinte minden szögből

2011-05-01T23:21:00.000+03:00

Az utóbbi idők ünnepelő hétvégéinek köszönhetően sikerült szép lassan minden oldalról lefotózni új lakhelyemet. Emlékezetes kirándulások, álomvilág, újra fotózhatok és ráadásul úgy érzem, hogy a boldog ember sokkal jobb FOTÓKAT tud készíteni. Szombat: Kerekerdő, mi, komáék, tűz, sütés, eső, tűz, sütés, eső, gyaloglás, Szarkakő, hazagyaloglás, szép este. Vasárnap: Prézli, biciklizés, ismerkedés Paducokkal, mászás, mászás, mászás, kiértünk, fotók, sütés, beereszkedés, biciklizés, ölelés, biciklizés, képnézés, blogírás. Minden Veled töltött pillanat emlékezetes. És már-már szinte hihetetlenül szép. Köszönöm.

Húsvéti kirándulások

2011-04-26T14:13:00.002+03:00

Kissé macitlanabb kirándulásokat terveztünk be húsvétra, de annál szebbeket. Szombaton sétáltunk egyet a környező domboldalakon, és kinéztem az Udvarhelyről készítendő panoráma helyét, majd vasárnap végre is hajtottam azt. Aztán a vasárnapi ebéd nagyon finom volt, majd utána meglepetéssel tapasztalhattam, hogy milyen nagy (értsd nehezen fűthető) a zetelaki templom. Aztán az álomhétvége hétfőn folytatódott, biciklitúrával kezdtem, jó kis verseny volt. Majd kirándultunk egyet Székelyvarságba, meglátogattuk a Csorgókői vízesést, aztán felmásztunk a varsági kilátóhoz megtekinteni az egyedi kilátást. A kilátó mellett készülő sült szalonna, de még a kolbász is nagyon finom. A fantasztikusan eltöltött nap zárásaként esti hazabiciklizés lámpamentesen, majd megnéztük a közösen készített KÉPEKET. Köszönöm Kedvesem, hogy vagy nekem.

...s a medve nem játék

2011-04-21T20:08:00.002+03:00

Barangolni indultam ma délután, bevetettem magam az innen nem messze levő gyümölcsösbe, nyakamban a fényképezőgéppel. Hopp egy kankalin, hopp egy ibolya, aztán az erdőhöz közeledve egy pirosló hunyort is lencsevégre kaptam. Nagyon szép kis helyet találtam, ahol ideális sétálni egyet. Aztán az erdőbe érve, rögtön elszökkent egy őzike, felébresztve a bennem szunnyadozó vadászösztönt, így hát elkezdtem becserkészni. Ugrabugráltak az őzikék, mert közben előkerült még kettő, én lopóztam utánuk. Aztán beosontak egy bozótosba, úgyhogy én azt nagy ívben megkerültem, és a másik irányból közelítettem. A madárcsicsergést leszámítva nagy volt a csend, bár a város aligha volt 1 kilométernyire. Elég sűrű volt a bozót, de ilyenkor tavasszal ez még nem veszélyes, csak az ágakat kell kerülgetni. Megfordult ugyan a fejemben, hogy ez meg az, de hát, ha őzikéék csak úgy futkároznak erre, akkor csak nyugis a hely. Aztán egyszer csak jobbra néztem, és észrevettem. Lelassult kicsit az idő, mert ott volt a Der Medve. Én is meg lehettem dermedve, eltelt kis idő, amíg eljutott az agyamig. Néztük egymást egy keveset, olyan 20 méterre lehetett. Végigfutott rajtam, hogy akarom még látni a Kedvesem. De úgy tűnt, nem akar megenni. Így hát csináltam egy gyors fényképet, hogy ha aztán mégis megenne, akkor majd megtalálják a memóriakártyán. Még megnéztem, hogy felismerhető-e a fotón, aztán elkezdtem hátrafelé lépegetni. Nem integettem, hogy viszlát, az biztos. Mert ő sem egy mézes bödönt nyalogatott közben. De 50 méterrel tovább újra elém ugrottak az őzek. Bár lehet kicsit izzadságszagúak lettek már azok a képek...

Berendezkedtem

2011-04-20T10:07:00.003+03:00

Az ideköltözéstől eltelt időt hagyjuk figyelmen kívül, s akkor nagy eredményként jelenthetem, hogy sikerült berendezkednem az új szobámba. Szépen lassan (főleg lassan) minden a helyére kerül, íróasztal, polcok, könyvek, szekrény, ruhák. Még nem teljes ugyan ez, hiszen még van másfél falnyi, amit majd képekkel fogok megtölteni, de az már kialakul. Hogy a hétvégi lázról is említést tegyek, úgy néz ki, minden jól sikerült, mindenki szimpatikus volt mindenkinek, csodálatosan emlékezetesre sikeredett úgy a szombat, mint a vasárnap. Olyan érzés ez, amit ilyen teljességgel sosem éreztem eddig. És amiért megérte minden eddigi küzdelem. Amikor együtt vagyunk, az mindenért kárpótol. Végre az április is úgy tűnik kitombolta magát és szép mosolygós napra ébredtünk. A tegnap kertészkedtem is, és mivel az idén a Crocus-projekt a költözések miatt elmaradt, az időponthoz jobban illő királyliliom-projektbe kezdtem. Ezen kívül még néhányan nagyobb cserepet kértek és tavaszra volt megígérve nekik. Most nekiszökhetnek a fejlődésnek újra. A helyzet az, hogy megszerettem és megszoktam itt élni. Vannak dolgok, amik hiányoznak szülővárosomból, nem mondhatom, hogy nincsenek. De sok felfedezni való akad majd itt a környéken. De május elején, ha megyünk, akkor elviszem majd a kedvesem egy helyre, ami hiányozni fog. Jó lesz oda elmenni Vele.

Bemutatkozós hétvége

2011-04-15T21:54:00.004+03:00

Bármennyire érdekes legyen, az eddigiekhez viszonyítva, azt akarom, hogy mindenki megismerje. Mindenki tudja meg, hogy ki az, akivel végre igazán boldognak érzem magam. Csodálatos már maga ez az érzés is. Voltak pillanatok az életemben, amikor nem hittem volna, hogy eljön ez az idő. Voltak pillanatok, amikor szerettem, de valami mégsem volt teljes és emiatt csak magamnak akartam megtartani az érzést. És semmiképpen nem beszéltem róla például a szüleimnek. Sőt kifejezetten titkoltam, az én magánügyem volt, amire, ha rákérdeztek, akkor talán kissé agresszíven is reagáltam. Mert úgy éreztem, megsértik a magán szférám. De Vele már az első pillanattól másképpen történt minden. Az első pillanattól azt akarom, hogy senki előtt ne legyen titok. Sőt biztos vagyok benne, hogy mindenki, akinek számítok valamennyire, nagyon fogja szimpatizálni. Azt már csak remélem, hogy akinek Ő számít, az meg engem fog szimpatizálni és megérti idővel azt, amit Mi érzünk.

UI. Bárhová megyek, Nélküled olyan vagyok, mint egy vitorla nélküli hajó az óceán közepén.

Mintha mindent tudnál rólam

2011-04-10T23:11:00.002+03:00

A legszebb ajándék, amit az élettől kaphattam, névnapomra kitalálta a legszebb ajándékot, amit adhatott. És ez annyira kedves volt számomra, hogy totál elvesztődtem és csak kapkodtam a szavakat, amitől Ő azt gondolta, hogy elszúrta. Nagyon remélem, hogy sikerült éreztetnem vele, hogy teljesen az ellenkezőjéről van szó. Minden Zsolt barátomnak Boldog Névnapot kívánok. Neked pedig szívből köszönöm ezt a napot is.

Serendipity

2011-04-10T01:08:00.002+03:00

Írtam már arról többször, hogy valahogy jó ideig, amikor filmet választottam, amit megnézzek, tiszta véletlenül sikerült az épp aktuális érzelmi állapotomhoz találót megnézni. És ezáltal természetesen a hatás sokkal intenzívebb volt. De volt egy film, amit már jó néhányszor láttam, és ami az egyik kedvencem volt évek óta, bár nem tudtam igazán kötni semmilyen személyes érzéshez. Rég nem láttam, de ma megnéztük és most illett bele a képbe. Vannak érzések, melyet megérteni sem tud senki, aki nincs bennük. És szerencsés azon ember, akinek megadatik, hogy rátaláljon ilyen érzésre. Mert akkor fog rájönni, hogy megérte a várakozás, hiszen az Érzés minden addigi küszködését érdemessé teszi. Köszönök minden Veled töltött pillanatot, mert szinte hihetetlen. És amint a mellékelt ábra mutatja csináltam ma egy panorámát az új munkahelyemről is.

Végigsétáltunk...

2011-04-03T23:57:00.006+03:00

... egész Udvarhelyen és környékén, de jó néhány kilométeren keresztül. Szép időnk volt ma. Talán a mai napra esett a tavasz. Ilyenkor a legszebb dolog szeretni. Csak mentünk egymás mellett, kézen fogva, a szavak is csak néha kellettek. A természet kibontakozását csodáltuk, lépegettünk az ibolyákat és százszorszépeket kerülgetve. Még most is hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire közel lehet kerülni valakihez. Azon dolgok közé tartozik ez, ami a mai tudásunk szerint emberi elmével megmagyarázhatatlanok, és léteznie kell valaminek, amit nem ismerünk. Tulajdonképpen az egész hétvége fantasztikus volt. Együtt lehettem, Veled.

Kezdünk...

2011-04-01T00:06:00.000+03:00

Ez nem április elsejei poén. A napokban már többen próbáltak benyitni, de ma reggel tényleg jöhetnek. Az utolsó simításokat elvégeztük. De mit számítana mindez, ha nem lenne közben az, amiben volt már pillanat, hogy nem is tudtam reménykedni. És most erőt ad, lendületet. Évek óta kitartóan kerestelek. Sokan szórakoztak rajtam időnként, mert nem töltöttem a dolgom számomra értelmetlen megvalósításokkal. Aztán jött a Sors és egyetlen mozdulattal megtette azt, ami boldoggá tett. Történések sorozata jött megfelelően össze. És végre megtapasztaltam azt, hogy milyen a teljes kölcsönösség, a végtelen bizalom érzése és, hogy semmi sem állhat közénk. És mindez annyira rövid idő alatt, hogy mások, akik nem érzik, legyintenének egyet. Miközben mi, minden egyes találkozáskor megtapasztaljuk. Azt, amit a kívül állók sosem tudnának megérteni. Hogyan lehet, hisz oly rövid az idő? De olyan szép az élet, Veled!

Csodás hétvége

2011-03-28T08:02:00.002+03:00

Valahogy már most sokkal otthonosabban érzem magam az udvarhelyi lakásban, mint valaha Segesváron. Pedig a szobám egyelőre bombatámadás utáni hangulatban van, doboz doboz hátán és szinte semmi nem találok (főleg azt nem, amit épp keresek). Néhány személyes dolog, amit helyet talált, segít ugyan a szoba hangulatán, de még sok ott a munka. És mégis, annyira kedves számomra az a szoba, hiszen ott vagy velem. Csodálatosan telt veled a hétvége, köszönöm. Téged kerestelek.

Eljött az idő

2011-03-24T21:04:00.001+02:00

Az utolsó hetek/napok már nagyon nehezen teltek el. De most már úgy néz ki, utolsó fél munkanapomat töltöttem ma Segesváron. Nagyjából felköltöztettek a tegnap, csak néhány dolgom maradt még a segesvári lakásban, azokat remélem már könnyen felviszem valamikor. Bár nem sokkal ezelőtt rájöttem, hogy a lényeges dolgaim pont nincsenek itt, ugyanis nem találtam a lakásban egy csuprot se, nem hogy poharat. No meg a késeim, villáim, kanalaim. De még így is, valahogy sokkal jobban érzem magam itt, mint Segesváron. Ma olyan nap volt, amikor láttalak. Lehet rossz egy ilyen nap? Csak az lehetne a rossz, ha mostantól nem gyakrabban történne meg az ilyen nap. Hiszen én minden egyes napomat olyannak szeretném mostantól fogva, amikor láthatlak.

az Érzés

2011-03-18T20:26:00.003+02:00

Február 26-27, március 10, március 17 együtt hozta talán azt, hogy ma, március 18-án hazafelé jövet, egyszer csak megérintett a felismerés. Hogy, bár az utóbbi időben (és itt sok évről beszélek) azt hittem néhányszor, hogy ott van az érzés, de tulajdonképpen mindig csak egy rosszul sikerült másolata, a keresése, a reménye lehetett annak. Valami valahogy mindig hiányzott belőle. És akkor végezetül megoldotta a rejtélyt 50 percnyi érintés, ami előhozta az igazi érzést. Valami nagyon tisztát, ami mindent megoszt, ami azt szeretné, hogy mindent tudjanak rólad, és a múltbéli régi fájdalmaid ne veszélyként érzékeljék, hanem megértsék és ezáltal begyógyítsák azokat a kölcsönösséget tartva szem előtt. Az érzést, amely eltiporja az attól való félelmed, hogy az őszinteséged miatt veszíthetsz el valakit, hiszen aki az őszinteségedtől megijed, azt lehet jobb elveszíteni, mert nem az igazi. Erre építeni az életed elég rizikós, az igaz. Amolyan mindent vagy semmit játszma és türelmed kell legyen kivárni. De, ha megvan hozzá a kellő türelmed, akkor ajándékba megkaphatod talán egyszer majd cserébe az érzést. Az igazit.

Előző életek?

2011-03-16T23:33:00.005+02:00

Történik valami, ami azt sugallja számomra, hogy létezhet egy léleknek több élete. Hisz másképp hogyan lehetne az, hogy megismersz valakit, aztán rövid idő után az az érzésed, hogy már nagyon régóta ismered. Miközben összesen kétszer találkoztál vele, először hatott a meglepetés, másodszor meg rövid volt az idő. Rövid és mégis olyan sokat jelentett az a kevés is. És sokat jelentene akár öt perc is vele. És úgy érzed, akkor jön majd minden rendbe, ha együtt lesztek, mindörökre, majd aztán az elkövetkező életekben is. Csodálatos érzés. És mindehhez csatlakozik egy dal, amit újra csak a Roxette énekel és ma figyeltem meg a szövegét:

Roxette - No One Makes It On Her Own

Have you ever had the feeling

You take it all for granted

You wake up every morning

And expect to rise

Have you ever had a moment

To look into the mirror

To find a person

Who won't open her eyes

Have you ever felt a presence

(Or is it all in the past, dear?)

So mesmerizing

It chills you to the bone

Have you ever been in love

And overcome that first fear

Well, then you know

No one makes it on her own

Did you ever catch a sunset

Right across the ocean

The universe revealed

And it didn't make sense at all

When you came into my world

Causing quite a commotion

I could have sworn I've met you

Many times before

Cos there's something in your eyes

That links us together

Something 'bout your face your lips

Your smile looks so alone

Have you ever been in love

And thought it'd last forever

Well, then you know

No one makes it on her own

Hey, there's something in your eyes

That links us together

Something 'bout your face your lips

Your smile looks so alone

Have you ever been in love

And thought it'd last forever

Then you know

No one makes it on her own

Nobody makes it on her own

Nobody makes it

Nobody makes it on her own

No one makes it on her own

UI. És azóta kétféle nap van, olyan mikor találkozunk és olyan mikor nem találkozunk.

Kedves ünnepelni egybegyűltek!

2011-03-15T13:32:00.003+02:00

Amikor a tegnap este elgondolkodtam azon, hogy mit is fogok ma mondani ezen a nagy napon, előkerestem az ezelőtt 11 évvel elmondott beszédem. És szomorúsággal azt kellett tapasztalnom, hogy akár ugyan azokat a dolgokat elmondhatnám most is.

Hiszen az 1848-as szabadságharc célkitűzései ma is időszerűek, javaink, munkánk eredménye akárcsak akkor, most is csak részben illetnek minket, annak ellenére, hogy ennek az országnak adózó polgárai vagyunk. Kis iróniával talán azt is mondhatnánk, hogy kormányzó polgárai. Miközben nincs állami magyar egyetemünk, de időszakosan lenyomják a torkunkon a tanügyi törvényt és az 1848-as forradalom hőseiről való megemlékező beszédem csak a szívemben mondom a Kossuth utcában, mert sehol nem írja ezt. Nemzeti kultúránk, nyelvünk és ezáltal az erdélyi magyarság egész jövője folyamatosan veszélyben van, épp ezért felelősségünk és elkötelezettségünk hasonló kell legyen a márciusi szabadságharcosokéhoz. A nemzeti összetartásra, amelyre a 48-as szabadságharc hősei példával szolgáltak, ma is óriási szükség van. De szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy 1848-ban a viták ellenére nem volt olyan magyar közéleti személyiség, aki Bécs szándékait próbálta volna védeni, magyarázni a forradalmi magyarságnak. Nem magyarázkodtak Bécsnek, nem fordultak szembe a nemzettel. A magyar a magyarnak kívánt megfelelni, a nemzet egységét, a nemzet érdekét mindenek fölött állónak tartotta. Bár így állna most is a helyzet, de azért nem adjuk fel. Hiszem és vallom, hogy hosszútávon az egyetlen lehetőségünket a szülőföldünkön megmaradni úgy hívják, AUTONÓMIA. De ezt akkor tudjuk megvalósítani, ha hiszünk a lehetőségében és sikerében. És elsősorban a jogosságában, hiszen a többségiek ezt ígérték annak idején Európának, egy országért cserébe. Ezt kellene számon kérni tőlük és azokkal alakítani ki partnerséget, akik nem csak kirakatként használnak minket Európa felé. Tanuljunk meg hát újra nagyok lenni, hogy méltó leszármazottai lehessünk a „márciusi ifjaknak”. Mert magyarnak lenni jó és székelynek lenni büszkeség. „Itt az idő, most vagy soha!” És fogalmazódjon meg a szívünkben egy szép gondolat azokról a bajtársainkról, akik hittek ebben a harcban, de ma már nincsenek köztünk.

Még tranzitban...

2011-03-09T23:55:00.001+02:00

Az már biztos, hogy hamarosan udvarhelyi lakós leszek. Most már bennem az is biztos, hogy alig várom. Az ok titkos, de reménykeltő, és mint tudjuk, a remény után már csak a tinta hal meg. Kicsit fura az érzés, hogy vár az udvarhelyi lakás, ott virulnak a virágaim és én meg nem tudom még pontosan, mikor költözöm. Az elkövetkező napok nagyon intenzívek lesznek és tűkön ülök, hogy úgy sikerüljenek, ahogyan szeretném. Valami miatt úgy érzem, hogy sok minden függ ettől, nagy napokat élek meg. És ez érvényes szinte minden téren. És sok minden ebből nem tőlem függ, ez a része az, ami kissé nyugtalanít. A sors keze. Hisz valahogy minden úgy alakult, hogy a talán jó irányhoz, a szereplők maguk alatt vágták a fát. A virággal, így utólag, MINDEN nőnek kívánok Boldog Nőnapot, azoknak is akik kiérdemelték és azoknak is, akik nem.

Idézet egy érzéshez

2011-03-07T22:02:00.003+02:00

Az utcán a szülők és a rokonok futottak előre a pályaudvarra. - A világon semmi sem kényszeríthet engem iskolába! - mondta Wolzow. Egy síp éles hangja sivított végig a téren. - Figyelem! Sorakozó ... beállniindulásindulás! - vezényelt Otto Barth. És a pályaudvaron ott várt Uta.

Holt énekelve menetelt az oszlopban: - Menetelünk tovább, ha minden összedöl is... - A pályaudvar nem volt messze. A vonat befutott. Holt végre elszabadult. Utát kereste. Távol a tömegtől, a fagyalsövény előtt állt, amely az előteret elválasztotta a vágányoktól.

- Nem tudom kivárni, amíg véget ér. Most szeretnék veled maradni - mondta Holt.

- Hamar megunnád, ha úgy lenne - felelte a lány, de nem nézett rá.

A mozdony füttyentett, a vonat megindult. Az Utával való kézfogás után egy kis papírdoboz maradt Holt jobbjában. Elszakította magát tőle. A sövényen, a síneken át ugrott fel az induló vonatra. Gomulka húzta be a kocsiba. Valaki bömbölt a folyosón: - Különjelentés! Az ejtőernyősök kiszabadították a Ducét! - Holt tudomásul vette a szavakat, anélkül hogy felfogta volna értelmüket.

Csigatempóban vánszorgott át a vonat a hegyeken. Holt a folyosón maradt. Gomulka feszesen és mozdulatlan állt mellette.

Holt kinyitotta a kis dobozt. Fekete bársonyon egy kis lánc volt benne, rajta cizellált aranykereszt. Nehezen betűzte ki a belevésett apró betűket, az 1692-es évszámot és a régimódi írást: "Istenünk a szerelem, mindent a szerelem éltet. Ember, mily boldog lehetsz, ha véle töltöd életed." Ez volt az egyetlen, ami megmaradt a lányból. És az emlékezés.

A veszélyes hétvége kipipálva

2011-02-28T18:04:00.002+02:00

Nagyon sűrű program alakult most hétvégére. Csomó utazás, rohanás, kihívások, megfelelés, taktikázás, tapogatózó beszélgetés a célok érdekében. Ráadásul mindezek az élet iskolája folyamán felvett témák mindenikében. Hiszen nyilvánvaló az, hogy az élet egy iskola. Egy olyan, ahol az oktatás opcionális, ahogyan a tantárgyak is azok. Mindenki maga választhatja meg többé kevésbé, hogy milyen témákban fog tanulni akarni. És a hétvégén nagyjából minden fontos témában volt változás, remélem előre lépés. Persze ehhez az kellett, hogy intenzíven megélje az ember az eseményeket, esetenként bátorság kellett, esetenként ötletek és odafigyelés. Beléptem az "oroszlán torkába" is, az én torkomban egy kis gombóccal. De ha nem bíztam volna önmagamban, akkor nem teszem meg. A visszajelzések még csak részeredmények. De a helyszíni értékelés alapján én magam meg vagyok elégedve. Az első vizsgát sikeresen vettem abban a témában, ahol jelen pillanatban a legnagyobb változásoknak nézek elébe. Kissé stresszes ugyan, hogy nem teljesen pontosan leszögezettek az időpontok, de talán most már unalmasnak is találnám az életem stressz nélkül. Bár őszintén szólva, lenne néhány tényező, amit elhanyagolnék. És úgy sokkal jobb lenne. Azt viszont meg kell említsem, hogy a vasárnap este sok mindent sikerült kárpótoljon, a maga megoldott kellemetlenségeivel együtt. Valami kell éltesse a reményt, nem? Kapaszkodjunk bele.

Szerelem és más drogok... SzKFA

2011-02-24T19:49:00.001+02:00

Azt mondták, érdemes megnézni, időm van, mert itt unatkozom Segesváron. Tehát minden adott, még a hangulat is hozzá talán... a kezdés biztatóra sikeredett, nőcsábász pasi, aki egyébként határozottan jó eladó, főleg ami az empátiát illeti a klienssel... és láss csodát, orvoslátogató lesz, úgy néz ki, nulla egészségügyi tudással... nyilván a film főszponzorát megismertük azonnal, a kék tabletta eladásaiból tellett rá... és az emberünk a legfelsőbb körök képviselőinek az ágyában is helytáll... mekkora stratégiák csajozáshoz... gyógyszerreklám egymás hátán ez a film... a csajoknál kell bejönni, s akkor megy az orvoslátogatás is... de azért ellopni a raktárból az ellenfél termékét?... s aztán már egy hajléktalannak is jut vény nélkül is nyugtató... Atya, Úr, Isten, mekkora gyógyszeres kezelés, teljesen értelmetlenül... egy 26 éves "parkinsonosnak"... láttunk egy pókcsípett mellet is, az extrákhoz írjuk (mint ahogy a szép mosolyt is)... próbálkozások, aztán jöhet egy kemény csata... meghatározása a következő szónak képekben: vad... változatos helyeken... egy sokat sejtető kiértékelés... a konkurencia keménységét meg kell ismerni, hogy felállíthassuk a stratégiát a legyőzésére... mekkora csőd, a konkurencia kidobált gyógyszerének köszönhetően a hajléktalan állásinterjúra megy... aztán még egy, de sokkal nagyobb kihívás, amiben meg lehet verni a konkurenciát... egy fail... célzás, találat... a konkurenciát mindig és mindig a fájó pontján kell pofán vágni... öcsike próbálja a lelkiismeret szerepét eljátszani, de nem igazán jön össze neki... ha a hátsó ülésen alszik az ember, akkor büdösen ébred... előre leszögezett játékszabályokra számítani lehet, amikor egy sérült személyt próbálunk szeretni... és a kék tabletta első bedobása a piacra, mondom én, hogy reklám a film. De jó reklám, ezért fontosnak tartom elmondani, hogy a reklám ellenére, a családjából a kék tabletta a leggyengébb hatású (a tanulmányok szerint)... 4 jó dolgot mondani magadról?... egy pillanatnyi kísértést láttunk, utána meg az elsimítását, majd a konkurencia lealázását szavakban... egy fantasztikusan kitalált (a rendező által), nagyon szimpatikus vallomás... ahogy elnézem, biztosan félrediagnosztizálták, a felírandó kezelés érdekében... miért játszik időnként önmaga ellen az ember?... igaz, bocsi, nem neki megfelelő, gyógyszeres kezelésen él... idióta tanácsot kapni, és az ember pofán csapni, de ez csak egy érzés, nem így kell csinálni... a helyzetet ismerve, a második fél vallomása fájt... és a fájdalom tovább kísér... ezt kell idézzem: "Gyere, menjünk haza, szeretkezzünk és aztán menj el"... itt minden álom összejött egy helybe... hüe helyzet, négyzeten... nővérek számára kellemes gyógyszermellékhatás... ismerős képsorok. Amikor költözik az ember és összecsomagol. Akkor jön elő, csomó régi, talán valahol még fájó emlék, amint megtalál addig elveszett dolgokat... most épp egy régi film... 5 (öt) perc... ha most, a busz utasai tapsolni fognak, akkor elvesztem... balfék rendező, de minden más csodás volt, megérte.

Buli az élet?

2011-02-14T00:25:00.004+02:00

"Van végzet, de csak egy bizonyos pontig. Mert onnan az embernek magának kell tovább lépnie." Ezt a filmet lehetett volna akár szubjektíven kommentálni is, de elmaradt. Egy régi JLH movie, amit megtaláltam ma estére. Hangulatfokozónak. De azt a nézést, ha utánozni tudná valaki. "Azóta is együtt vannak". Néha utálom a happyendeket!

UI. Muszáj megírjam, hogy megjelent a Roxette új albuma, a címe Charm School. És fantasztikus!

Szerelem sokadik látásra...SzKFA...

2011-02-11T16:59:00.003+02:00

Van idő mostanság filmet nézni, hát nem hiszem el. A hétvége szabadra sikeredett eddig, és a város valamiért nem vonzott be. Persze többszörös okai is vannak ennek, de lényeg, hogy jól fog kis pihenés. Talán sikerül megejteni az első 8 órás éjszakai alvást is az idei évben, ha nem vigyázok. Már a melóból felkészültem arra, hogy hazaérve megnézem ezt a filmet, remélve, hogy az idegesítően csiga-lassú net segít ebben. Aztán kiderült, hogy közben megállt a gépem valamikor, tehát film nemvolt. Viszont amikor elindítottam, meglepetésemre jóval gyorsabb a net. Így már elég elviselhető, csak el ne szóljam magam. Szóval itt van, egy rámenős csaj, lássuk mit hoz össze, a repülős szexen kívül, mert az megvan... alkalmi... kicsit sok lesz a rossz pont osztogatás... a bonyodalmak kezdődhetnek abból, hogy valakit felhasználnak egy kifogáshoz... brutális kijelentés a csábítótól: "nem állok össze olyan pasival, akiről biztosan tudom, hogy mgdgja az első nőt aki rányit egy repülőgép vécéjében."... hülye fogadásokat mások is szoktak kötni... aztán 3 év múlva, egy szakítás után sok észosztó van... utolsó pillanatban találni társat szilveszterre, ismerjük... így hát, játékszabály megszegve... huh, ennyit tudok írni... egy dolog jutott eszembe erről, a srác rák, de a csaj csillagjegyét nem igazán ismerjük, bár lenne tippem... két hülye... izgi az első rossz pont megkapásának az oka (nem lehet büntetni még a játék megkezdése előtt)... szilveszteri bulira hívni, miközben a régi pasi után fürkészünk?... pasinknál fontos a jó megfigyelőképesség, értékelendő, hogy nem buta... mentés az év utolsó pillanatában, vajon?... s fakép... ja csak szundi... na, hát az ilyen se lehet kellemes ébredés... most a másik oldalt rúgták ki, lássuk, mi lesz?... igen, ez egy oda-vissza akkor... bumm, és ez barátnő?... hirtelen változó szereposztás, ki panaszkodik és kit vigasztalnak... na szinkronfordítók, ez nagy gáz. Egy magyar szinkronos filmben, angol számot hallgatva, a kocsiban a magyar szöveget énekelni? Ki hallott még ilyet?... "ha nem vállalod, hogy hülyének néznek nem érdemled meg a szerelmet"... és egy igazán művészi fotó, holnap ha fagy is, kimegyek (de nem ilyet csinálni)... Most a KT ülés lövi ki a dolgot... aztán egy pocséknak nevezett vicc a temetőben... az üzlet bejön, az üzlet úszik... 2 rossz pont kijavítása talán elfeledtetheti a horoszkóp jegyet... és az is kiderül, hogy az első rossz pont se volt jogos... álhíreknek nem kell bedőlni, akkor is kell adni még egy esélyt, lehet félreértés is... én szóltam... ha minden így működne...

UI. de reménykedni azért lehet

Öccáz nap nyár...SzKFA...

2011-02-10T00:14:00.001+02:00

Kellett ma estére kis kikapcsolódás, köszönhetően a egészségügyi biztosítóház (csupa kisbetűvel) kénye kedve szerint kiszabott meglepetésszerű gyorstalpaló fáradalmai után, tehát kedvesem ajánlatát elfogadtam film témában. Egész jó a kezdés, rögtön az elején a bevezetőben lenőinemiszerveznek valakit... hát, mit is mondjak, ha nem azt, hogy egyelőre a megszokott női megnyilvánulásokkal kezdünk... a film lebonyolítása, ugrálunk a napok között, előre és vissza, érdekes lehet, csak fáradtan ne próbáljuk összetenni a képet... pasik beszélgetnek: "miért hiszi minden jó csaj, hogy beléd rúghat, mint egy kutyába." A válasz: "Mert több száz éve működik"... "Ebből baj lesz" - egy baráti előrejelzés a 154. napon... hogy néha mikről hisszük azt, hogy esélyt adtunk vele... csak hozzáfűzném, hogy a film címét magyarra fordítók nem vették figyelembe, hogy a lányt hívják Summernek... egy függetlenségre vágyó lány magyaráz két ittas fiatalembernek miután meghódította őket a karaokéval... röpködnek a szavak, szerelem nem létezik, ha mégis igen, mond el, miről maradtam le, ha érezni fogod megtudod, abban egyet értünk, hogy nem értünk egyet... reváns a karaokéban, ami egy olyan sport, amibe ha elég részegen mersz csak beszállni, akkor már túl részeg leszel hozzá... ja, hát nem kell a szerelem, csak jól esik, ha tényleg csípsz engem... hinnye, pénteken legyünk akkor barátok, hétfőn (31.) meg csók, miközben a fénymásolók dolgoznak... aztán fakép... vannak dolgok, amiket remélünk nem hallottak azért... de hallottak... a 284. nap sanyarú képet mutat, aztán szembehelyezik a 34. nappal (édesem, nem is tudom, hogy mondjam el neked. Egy kínai család van a fürdőszobánkban)... hoppá, íme a tévedés... monológ dialógnak játszva, önmagunkkal a tükörben, erősítőként... és az éjszaka után még Hans Solo is visszamosolyog nekünk... 35-ről a 303-ra nyílik a liftajtó... a 45. napon még golyó... napok, szép napok... 109. nap... a 259.(!) napon egy idióta a láthatáron kap is és ad is, ami érdekes módon a kapcsolat milyenségének a meghatározását követeli egyik oldalról... aztán a másik fél hozza az áldozatot a békülésért, de az indoklás az áldozat nagysága alatt van messze... ez az ugrándozás a napok között teljesen összezavar... de a 167. napot figyelve megértjük azt, hogy egy ember teljesítőképessége, ötleteinek színessége, kreativitása, milyen mértékben függ a lelkivilágának a kiegyensúlyozottságától... talán ez lesz az áttörés, a 345. nap, randi egy másik lánnyal (ami megadná a megoldást)... de csak a karaoke meggyalázása lesz belőle... day 402: öreg nyanya hív az esküvőjére, vonat, Nyár, kávé... és egy két képernyős párhuzam a várakozás és a realitás között... de a realitás részében, miért hívta oda???!... még semmit nem írtam erről a meglepően jó tanácsokat adó kislányról, aki most épp tudatosítja, hogy egy elmúló kapcsolat feldolgozása azért is nehéz, mert ahogy az idő telik, hajlamosak vagyunk csak a jó dolgokra emlékezni... és nem vesszük észre sokszor az apró jeleket... amiket könnyen ki tudnak dumálni... 20 nap alkotás... dühítő válaszok... van akinek a Nyár helyett az Ősz jön majd be.

UI. Utólag jövök rá, hogy mekkora üzenet. És mennyi hasonlóság.

Sometimes When We Touch

2011-02-09T11:54:00.002+02:00

Egy nagyon szép számot osztok meg, ami pont megfelel a mai hangulatomnak. A szám legalább kilenc előadásban megvan, de a legjobban talán a Rod Steward verzió tetszik. Íme a szöveg:

You ask me if I love you
And I choke on my reply
I'd rather hurt you honestly
than mislead you with a lie
And who am I to judge you
On what you say or do
I'm only just beginning
To see the real you

(Chorus)
And sometimes when we touch
The honesty's too much
And I have to close my eyes and hide
I wanna hold you 'til I die
'Til we both break down and cry
I wanna hold you 'til the fear in me subsides

Romance and all its strategies
Leaves me battling with my pride
But for all the insecurity
Some tenderness survives
I'm just another writer
Still trapped within my truth
A hesitant prize-fighter
Still trapped within my youth

(Chorus)

At times I'd like to break you
And drive you to your knees
At times I'd like to break through
And hold you endlessly

At times I understand you
And I know how hard you try
I've watched while love commands you
And I've watched love pass you by
At times I think we're drifters
Still searching for a friend
A brother or a sister
And then the passion flares again

(Chorus)

Tovább.

2011-02-05T16:24:00.002+02:00

Erre a hétvégére elég bőven kijutott a melóból. Péntek délután, szombaton 2-ig és 8-ra megyek vissza éjszakai ügyeletbe, vasárnap reggelig. Utána azonban repülök haza. Nem erősen tudom megszokni az itteni létet, még akkor se, ha csak olyankor voltam eddig itt, amikor amúgy Vásárhelyen is csak otthon ültem volna a gép előtt. Távol lenni a megszokott társaságtól, attól akivel szívesen találkoznál, nagyobb magányérzetet okoz, mint amikor ugyanabban a városban vagytok, de valamiért nem tudtok találkozni. Persze azért megvannak ennek az előnyei is, mert azokon a napokon, amikor itt maradok, nyertem két óra alvást, feltéve, ha élek vele, s nem ülök késői órákig a gép előtt. Jó lenne kicsit pihenni, de egyelőre nem igen van kilátás szabadságra. Szerencsére van ami életben tartson:)

Elhatároztam...

2011-02-01T00:22:00.001+02:00

Szeretni fogom. Mindent megadok neki, ha szeretni fog. És jó lesz.

Keep walking...

2011-01-30T00:09:00.002+02:00

Ezt olvasom a szemeim előtt, és minden ezt sugallja. Akkor mi legyen?

Dedication ... SzKFA...

2011-01-27T18:59:00.003+02:00

Bizonyos érzelmi elemeiben ismerősnek tűnő sztori, tehetséges fiatalember, rossz karmával (eddig)... pont valaki olyat keres, aki részben tudja pótolni az űrt, amit egy közeli személy elvesztése okozott, illetve, egész pontosan ő maga nem keresi, csak a munkájából adódóan keresik neki... a lány meglenne hozzá, épp olyan magányos ő is... Megvan az első találkozás, mindenki szkeptikus... huuuu, mekkora szarkasztikus megnyilvánulás... ez van fiú, össze kell szedni magad... a lány pedig, egy szó szerint skorpió anyával a nyakán... a bocsánatkérés ideje is eljött... és egy reakció, amiből sok mindent megérthetünk egy ember viselkedéséből, ha figyelünk kicsit rá, és ha sikerült megértenünk, hogy MIÉRT, akkor már van esélyünk feloldani ezt... villámbemutatkozás a fantasztikus, 1 percben... huh, wow, ezt nevezem őszinteségnek... jóra is vezethet-e egy találkozó az expasival?... juj, mekkora replikaaaaaa... végre egy idióta, aki megérdemelten hoppon marad... nehezen hinném, hogy egy márványlappal érdemes lenne éjszaka takarózni a szabadban... és kézben van az eszköz a győzelemhez, bármennyire inkorrekt is legyen felhasználni... alakul valami, amikor már évtizedes fóbiákat is képes elviselni az ember valamiért/valakiért... megszabadul a lehetőségtől, mert nem érzi szükségét már... meglovagoljuk akkor a dolog romantikus oldalát. Itt van ez a hód, Marty. Nem kell neki barátnő, nem érzi szükségét ennek. Kicsit olyan, mintha nem is hód lenne... szólok előre, hogy most épp jó lehetne az időzítés, dehát mit tudok én erről... mégis igazam volt, fél pillanat szemetakárkönnybelábasztó, aztán puff, feszültség, stressz és pánik... és olyan szép kis történet alakult ki ebből... persze, kell jöjjön a komplikáció, amikor kiderülnek kompromittáló dolgok, amelyek csak annak tűnnek, bár jogosan. Másképp túl egyszerű lenne... és újra az a fránya magány... aztán a felismerés, hogy visszaüldözted... egy követ keresel a tengerparti homokban, mint az utolsó reményt... aztán a bizonyítékot, amit eldobtál... "Azzal töltöttem az egész életem, hogy kerestem valamit, és mindent megtettem, hogy ne találjam meg. Soha."... és akkor a nagy döntés, melyik lesz a nagyobb hatású, az áldozat, vagy az ellenfél támadása... a helyes választás volt, de nem a jó...

SzKFA ismeretlen

2011-01-26T23:15:00.003+02:00

Cím nélkül kommentálok néhány dolgot. Majd talán néhány személyesebb megjegyzés is lesz, ha sor kerül rá. Nagyon kellene már pár szabad nap. "A bevésődés valaki iránt, az olyan, hogy amikor meglátod, minden megváltozik. Mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a Földön, hanem Ő. Semmi más nem számít, bármit megtennél, bármi lennél őérte." Egy érdekes film azért, kár, hogy annyira leszámozták. Kíváncsi vagyok, rájön-e valaki a címére, hisz igyekszem nem adni konkrét tippeket... mindkét fél harcol egy lányért, mert úgy gondolják, megéri... csúnya játék... aztán egy önzetlen szerelem bizonyítéka, hányan, talán még én sem volnék képes erre... mások is vannak rossz helyen, és rossz időben. Illetve a hely jó, csak az időzítés hibádzik... Egy téves döntés nyomán sok minden kedvezőtlenül változhat... aztán a legjobb beszéd se segít a döntésben... aztán meg, időnként az ellenségek is összefognak egy nagyobb rossz kiküszöbölése ellen... mennyi igaz szerelem, akik megtalálták a párjukat... "Ne izgulj, nem csókollak meg, amíg te nem kéred."... mekkora gáz egy elkésett felvilágosítási próbálkozás... aztán egy kis humorpróbálkozás... ekkora mázlistát még nem látott a világ... hogy ez mekkora párbeszéd volt... pfffff... most mit mondasz?... "Velem lenned olyan könnyű volna, mint lélegzetet venni." Végső fogalmazás: Ez kedvesen fájdalmas volt.

A kedd megy tovább...

2011-01-24T23:09:00.003+02:00

Megosztom veletek: "Legyen végre egy ország, hol a szavakat kimondhatják, Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját. Legyen végre sok ember , kik tudjak hol a menyország. Az lesz az a hely, mit úgy hívnak: Magyarország". (UI nincs, de lesz)

Az ideiglenes segesvári

2011-01-17T22:56:00.002+02:00

Első éjszaka, hogy itt alszom. Berendezkedtem az egyik szobát mindenfélének. A nagy szoba továbbra is tele dobozokkal. A 10 éves albérleti életem hozománya, számomra értékes kacatok. Persze azért nem csak, mert könyvek, dokumentumok is vannak a dobozokban. Virágaim túl fogják élni, de a Crocus-projekt idén elmarad. Furcsa dolog egyébként, hogy aki távolabb van az embertől, az jobban hiányzik. Hamarosan megszokom majd, melyik villany hogyan kapcsolódik, s akkor minden családiasabb lesz. Bár nem igazán találó ezt a szót használni. Inkább azt mondjam, hogy megszokom majd ezt is. Nem rossz hely ez egyébként. Szívesen maradnék akár, de újabb kihívásoknak kell eleget tennem, ez úgy néz ki. Változásokkal teli az életem mostanság és remélem, hogy pozitív irányba mozdít el mindez. Aztán meg egyébként nem értem, hogy miért ítélkeznek felettem azok, akik egyébként nem igazán figyelnek oda, hogy mi van az én lelkemben. Pedig őszintén beszéltem róla nekik. Már magában az is visszafogottabb reménykedésre kellett volna biztassa őket. De mintha összefogtak volna, mindenki postán akar ezt meg azt visszaküldeni. Számon kérik, hogy miért dolgozom annyit, hogy ne legyen időm reájuk. Az extrém helyzetek, extrém megoldásokat kérnek. Lehet, hogy hamarosan jó lenne néhány szabadnapot kivenni a tavalyról megmaradottakból, pihenni. De én kitartok még. Adja más fel.

Kilátások a világba

2011-01-16T16:11:00.006+02:00

Fel fogjuk lendíteni a munkát. Ezen dolgoztunk a hétvégén. És reményeink szerint sikeresen. Más témában nem sok előrelépés történt, maradt minden a régi. Még csak elméletileg vagyok segesvári. Igazán az nem is leszek. Amikor lehet itt tart a város, még a számítógép előtt üléshez is. Itt tart valami, aminek egy része ismert számomra, a másik része viszont egy megmagyarázhatatlan erő? Aztán majd, ha tovább megyek, akkor lehet ez is elmúlik. Van azonban valami, ami nem múlik el. Még akkor sem, amikor már minden elmúlt. Az idők folyamán sok minden elmúlt fájdalmasan. Ennél csak az fájdalmasabb, ami nem múlik. De annak még van esélye. Fájdalmaim miatt viszont időnként rossz is vagyok egyesekkel. Pedig igyekszem, hogy ne más szenvedje meg azt, amit én érzek. Csak hát nem mindig sikerül ez sem. Egy dolgot nem tud sehogy-se megtanulni az ember. Ez törvény kellene legyen. Az élet NEM JÁTÉK. Nem játszani kell a másikkal. Mit veszítünk, ha őszinték vagyunk és nem jön össze? Csorbul a büszkeségünk? És akkor mi? Az ilyen büszkeség az ami eltávolít sokszor a boldogságtól. Megpróbálni valamit, amit a szívünk mélyén érzünk, az egy esély a boldogsághoz. Ha megtartjuk magunknak az érzést, elbaltáztunk egy lehetőséget. És nem jutottunk előre. Persze, azok, akik szerencsésebbek voltak, valószínűleg majd ellent mondanak ennek. Abban talán igazuk is lehet, hogy aki egy stratégia szerint éli le az életét, hamarabb boldogul. De miért mindig stratégia? Szeressünk valakit és rögtön van egy csodás érzés a szívünkben. Ami már megéri.

A költözés nehézségei 2.0

2011-01-14T09:11:00.004+02:00

Közeledtem a régi lakhelyem felé. Éreztem, most már tényleg utoljára adatik meg, hogy ott aludjak. Ő úgy fogadott, ahogy éreztem magam. Elhagyottan, üresen, kiürítetten. És mégis maradtak benne otthonos dolgok. Amelyeket otthagyott a kiürítés. Egy ismerős ágy, egy kép a crocusokkal, egy régen sokat jelentő száraz rózsa lógva az ablakban, és egy mindegyre a lábamhoz ragadva jeleket adó plakát. Hogy tudjam ezután is, mik az értékeim, amelyek erőt tudnak adni. Valószínűleg mindezek másoknak egyszerű kacatok lennének vagy kacagni való semmiségek, amiket megőriztem, de az emlékek teszik teljessé az életet. Léptem és megleszek.

A költözés nehézségei

2011-01-12T16:45:00.002+02:00

Tudtam előre, hogy utálok költözködni. Rég laktam már a szobámban és megszoktam mindennek a helyét. Egész kedves kis odúvá sikerült varázsoljam, most meg mindent szétszedni, dobozokba pakolni, elszállítani. Csak hát a nehéz döntések nehéz megvalósítással is járnak általában. És mindig valamit valamiért tesz az ember, sosem teljesen pozitív egy változásnak minden vonzata, a lényeg az, hogy a végén megérje. Ettől függetlenül persze, pillanatokra már jó néhányszor megbántam, de aztán előtérbe kerültek mégis az előnyei. És főleg az eddigi helyzet hátrányainak a kiküszöbölésének a lehetősége. Az utóbbi hetekben több nehéz döntést kellett már hozzak, és még nincs véglegesítve. Néha azért lehetne kicsit egyszerűbb is az élet, ne csak egyeseknek. Néha meg azt érzem, sok minden sokkal könnyebb is lehetne, ha. Csak az a "ha" kialakulna. Pedig igazán csak egy helyes, időben megtett, szerencsés lépés kellene hozzá. A kulcsszó az, hogy pontosan a megfelelő időben, mert mindegyre ezzel voltak a problémák. És csak az indulás nehéz, utána már elég lenne minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy működjön is.

Elhagyom a VÁROST

2011-01-09T23:23:00.002+02:00

Húztam a lépést. És mégis be kell következnie. Bár itt hagyom a szívem. A városért is, és az éppen benne lakókért is. Én itt születtem és itt is leszek mindig otthon. A Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen. De itt vagyok!

Szemtelenkedések

2011-01-07T16:55:00.003+02:00

A 2011-es év ugyanolyan fárasztó napokkal kezdődött, ahogyan az előző végződött, de hát ezt lehetett gondolni. A munka nemesít, így hát eddig már nagyon nemes kell legyek. Ráadásul ezek a kedvesek az egészségügyi biztosító háztól belekötnek az élő fába is. A mai napon meglátogattam őket, ugyanis levélben közölték, hogy a novemberi receptek nem megfelelően voltak leadva, kijavítandó hibák vannak. Aztán szinte elkacagtam magam, amikor kiderült a hiba az formai hiba, ugyanis nem tetszik nekik, ahogyan bekötöttük könyv formába a recepteket, elvárják, hogy sokkal esztétikusabban vigyük őket vissza a jövő héten, ugyanis el kellett hozzam újrakötésre az egész paksamétát. Már arra is gondoltam, hogy egyszerűen csak újra akartak látni, annyira szánalmas volt a kifogás. De hát ez van, így majd elvisszük őket egy könyvkötészetbe, csináljanak neki egy bőrkötést, lehetőleg aranyozott betűkkel írják rá a novembert és a patika nevét, hogy örömmel nézegessék majd a kedves betegjeinknek felírt gyógyszerek neveit a biztosítós hölgyek. Esetleg opcionálisan betehetünk nekik egy könyvjelzőt is, hogy mindig tudják melyik oldalon hagyták abba a tanulmányozást. És mindezt köszönetként, amiért december 29-én találták ki, hogy az év utolsó előtti napján adjuk még le a novemberi recepteket.

Rövid téli álom...

2011-01-02T12:54:00.006+02:00

Ha rövid volt, az azt jelenti, hogy vége lett. Nem tudom, mikor kezdődött, de egyszer csak ott volt. Az első ilyenkor, aki megjelenik a helyszínen az a remény. Olyan ez, mint egy akciófilm, hiszen ő hal meg utoljára. És, hogy miután meghalt mi következik, azt senki nem tudja, mert nem mutatják. Volt egy újabb álmom. Átvitt értelemben, teljesen függetlenül az alvástól, mert alvás az viszont kevés volt. Nem tudom, mióta tart ez az álom, mikor kezdődött el. Talán egy december 4-i bejegyzés óta. Talán már előtte is álom volt. És valószínűleg nem volt semmi több, csak álom. De egy szép álom akkor is mindent megér, ha túl tudjuk élni utána az ébredést. Az a néhány napnyi álom, hogy talán ez az lehet, amit egész életünkben kerestünk. És álmodunk, miközben az élet zajlik, rohanás van folyamatosan. Az volt, rohanás. És közben a felismerés elrohant mellettem. Ha valamit szeretnünk, hogy sokáig tartson, de az hamar véget ér mégis, akkor rövid volt. És álom. Hiszen: Mindenkinek van egy álma. Örömökben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok neked, aki olvasod.

UI. Na és egy klasszikus.

Ez igen tél, ez igen élet

2010-12-29T09:15:00.005+02:00

Reggel hatkor, a sziporkázóan csillogó hóban igyekszem elérni a Szovátáról induló kisbuszt. Sehol egy nyom, az éjszaka folyamán lehullt újabb hóréteg mindent eltakart. Kemény ez az idei tél, már rég emlékszem ilyenre, talán még gyerekkorunkban. Mint ahogyan az évnek a vége is kemény és időnként két napra jut ki négy óra alvás. Így alig várja már az ember, odaérjen a kisbuszhoz, hogy esetleg még egy didergő szundival pótolhassa az alváshiányát. Hiányzik az a kilenc szabadnap, ami ideragadt a 2010-es évbe. Még szerencse, hogy az a négy óra valami miatt sokkal pihentetőbb volt, mint ebben az évben sokszor egy egész éjszaka.

Remember me (SzKFA)

2010-12-11T17:11:00.055+02:00

Ajánlották ezt a filmet, ráadásul egy számomra kedves személy tette, így hát belefogtam a szombat délutáni fáradtságom mellett megnézem... magyar szinkronos... huppsz, durván kezdődik... nini, az alkonyos srác játszik benne... na ez az ötlet tetszik, CsECs, vagyis Csajok Egység Csomagja, az egy éjszakás kalandokhoz, jó biznisz lenne, vagy lehetne pasiknak is, akár kihozni egy uniszex változatot... "van, hogy az ember szeret valakit, csak lenni nem akar vele". Van?... hát igen, a nagy kioktatásokat mindig egy könyvtárba kell megejteni... amikor az ember alapból feszült és ingerült, inkább ezt nem folytatom... és hülye helyzetek pedig vannak... egy izgága barát érdekes ötletei... na, ez a stílus emlékeztet valakire: "szia cica, apád csúnyán átgázolt a jogaimon, szexelünk egyet?" csak a szavakat kellene behelyettesíteni, s máris az lenne... hát, alkonysrác csajozós dumájából sokan tanulhatnának, az biztos... kérdés: mi történt az arcoddal. válasz: apád verte szét (persze nem ez volt a válasz)... és íme, egy egyébként teljesen normális mondat, ami rendes körülmények között ártalmatlan, de ismerve a történet elejét, hasít: "nem járok metróval"... azt írták ez dráma, de közben időnként teljesen vicces (eltaxizol a newyorki éjszakába egy idegen pandával)... itt meg kell említsem, hogy nekem is van egy ilyen hugim, akit imádok... hát persze, ez alap, poháralátét csak három randi után jöhet szóba... mukikám, há bulizós csajt fogtál... mennyi fájdalom van a viccek mögött sokszor... igen, hát mesélni valótok az van... ismerős, menjünk bulizni, egy italra, a lakótárs meg emlékeztet valakire, főleg, amikor a "szép lányt" mondta... hát igen, azt hiszem rájöttem, hol az a pont, amikor az a vastag könnycsepp, ott szorongva valahol, felindultan az átérzett fájdalmaktól, elindul a gravitációtól vezérelve... a bűnök kategorizálása: cselekedeti és mulasztási. Mennyire igaz... "Aiden elment" jól van fiú, ez jó kezdés, az lesz, előrelátom... és, romantikus zene indul. annyira egyértelmű már... halló, holivúd, lehetne már kicsit újítani valamit... hiszen szép lassan a filmes szeretkezések kétfélék lehetnek, látszik mell, vagy nem látszik mell... szóval, aki csak ezért a jelenetért nézné meg, nem látszik... és szerencsére a rendező arról sem feledkezett el, hogy nemrég a csaj apja elpotyolta a pasit... megállítottam, kiolvastam a cetlit: "please don`t leave, i`ll be back"... igen, amikor valakit, aki fontos, elveszítünk, akkor kialakulnak ilyen szokások, amiket valószínűleg csak az értene meg, akit megtaláltál... még egy könnypont (ez nemtom miért, a barátkozás...)... egy vacsora, ami úgy érzem, sorsdöntő lehet... érdekes pillanatokkor derülnek ki fontos igazságok, de emlékeztet ez a lány valakire, amilyen higgadtan kezel egyébként megrázó dolgokat... egy jó tanács, ha adhatok. Sose másokon töltsük ki a bosszúnkat. Erre nincs mentség, mindenkivel úgy viselkedjünk, ahogyan a személye megérdemli... ha most azt mondja, te olyan erős vagy... nem mondta, de azt hiszem, gondolta... nohát persze, most irigy vagyok kicsit... hűha, lesz itt még komplikáció... az érzékek feszítése magas fokon, a fájdalmas pontok kihasználása, mi lesz ebből... apa - pasi 2 : 0... az igazság pillanata, csak ne a rossz következtetést vonjuk le. Mekkora baromság idióta fogadások után végül beleszeretni valakibe, aztán meg nem hiszik el az igazságot... rendező úr, értjük, de itt kicsit sántít. Ennyi idő alatt nem lehet összepakolni. No meg aztán, ilyen hülye öngyilkos módon tálalni a sztorit se... és egy igaz barát, az mindig ott van mögötted, és a maga módján segít... na, ilyenkor kell te is ollót fogjál, ha már a kislányok pofáját nem verheted szét... könny 3. ezért én is mennék sittre... ebben a filmben a legkisebb ellenfél is oda tapos, ahol a legjobban fáj... és most stresszel, hogy ez dráma... na neeeeeeee.... wtc... és párosával jöhetnek a kövek... mindenki a maga jellegzetes módján éli meg a fájdalmát, összekapcsol, olyan csinál, ami emlékezteti, vagy olyat csinál, amit azóta nem... written by Will Fetters.

Integráció? Ki veszít belőle?

2010-12-09T19:51:00.003+02:00

A mai napon egy kegyetlen társadalmi valóság fogalmazódott meg bennem és tisztában vagyok, hogy sokan rasszizmussal fognak dobálózni, ha leírom. De nekem nem egy népcsoporttal, hanem egy társadalmi réteggel van ez a dilemmám. Tény és tagadhatatlan, hogy a társadalmi réteg alanyai nagyobbrészt egy bizonyos népcsoportból kerülnek ki. De ne vágjunk a dolgok elébe és kezdjük a történésekkel. Bejön ma két páciens anyukája (hogy így fogalmazzak). Két darab ártámogatott recepttel, hisz mind a két gyerek beteg (illetve kettő belőlük). Persze nem ugyanaz a bajuk, tehát két különböző antibiotikum szuszpenzió van felírva. Az anyuka nem tudja kitölteni a recepteken az adatait, de ez már megszokott (egyesek már lustaságból is a "nem végeztem iskolát" kategóriába sorolják magukat, mint kiderült ez nem az ő esete volt). Miután felvázolom a két gyerek terápiás kezelésének a módját, nyilván ráírva a két szuszpenzióra a gyerekek nevét, a biztonság kedvéért ugye azért megkérdem, el tudja-e majd dönteni, melyiknek melyikből? Hát persze, hogy nem. Akkor kiegyezünk abban, hogy a lányéra plusz jelet, a fiúéra meg mínuszt írok (de nem vagyok biztos, mire az ajtón kilépett, még emlékezett). Jó barátom mondta erre, hogy lehet inkább rajzolnom kellett volna, csak hát arra kinek van ideje. No, de aztán a következő kérdésem az volt, hogy tudja-e akkor, melyik gyereknek mennyit kell adjon az antibiotikumból? Hiszen nem játék ez, a nem megfelelő dózis értelmetlenné, sőt akár veszélyessé is teheti. Kiderült, halvány lilája nincs. Számára a 2 x 5 ml kb. annyit jelentett, mint ha engem arról kérdeznének, ki csalt meg kit a Vad Angyal 26. részében. És a probléma nem ott volt, hogy milliliter az mennyi, hanem, hogy 2 meg az 5. Akkor kanál ki a dobozból, s megmutatni. Kivételesen volt rá időm. De őszintén szólva, biztos vagyok, hogy nem volt semmi értelme, mert otthon már összevissza adja majd.

Értelmetlen. Ezek az emberek úgy kapnak ingyenes gyógyszert a gyerekeiknek, hogy semmire se tudják használni. Megjegyzem, a mi, egészségügyi biztosítást rendszeresen fizetők pénzéből, hiszen az biztos, hogy ők soha fél banit be nem fizettek. ELVÁRJÁK, hogy ingyen kapjanak mindent, ha 1 lejt kell fizetni az antibiotikumra, akkor már csak az ingyenes kell csak, holott nyilván az a gyerekükön semmit nem fog segíteni. Miért? Mert ők nem dolgoznak, nincs miből fizessék. De, miért nem dolgoznak? Persze, ezenkívül arról se feledkezzünk el, hogy a helytelenül kezelt fertőzések vezettek mindegyre oda, hogy újabb, meg újabb antibiotikumokat kénytelen az emberiség feltalálni. Mindig azt szoktam mondani, hogy a nem betartott terápiás kezelés az olyan, mintha enni adnunk a baciknak.

És itt most csak az egészségügyi oldaláról beszéltem ezeknek a dolgoknak, mert azzal találom magam szembe nap mint nap. Várok mindenkit a liberális, "ember"védő képviselők közül, töltsenek el néhány hetet a hivatásomban. Mert nekem már nem meggyőződésem, hogy az emberi jogok védői, azok az emberiség fennmaradásának a jogát is megfelelően képviselik, bármilyen durva legyen is ez a kijelentés. Integráljuk őket, igen, de hogyan? Mikor minden kísérlet abba fullad, hogy kihasználják az előnyeit és tovább élik a jól megszokott életüket.

Csak egy ötlet

2010-12-08T23:37:00.002+02:00

Szociológiai felméréshez ajánlom a következő témát. Felmérni, hogy a kormány anyaság és gyereknemzés ellenes intézkedéseinek köszönhetően december utolsó napjaiban mennyivel nő meg a császármetszéssel szülők száma, hiszen aki december 31 előtt szül, az még 2 évig lehet igazi anya a kisgyerekének.

Őszintén szeress

2010-12-04T14:43:00.002+02:00

Ha éjjel mesét mond a hold,
Titokban csókot lopok ajkadról,
Már csillagok felett szállunk boldogan,
Őszinték vagyunk, a magányt már nem kell hordozzam.

Őszintén szeress, úgy ahogy én szeretlek most,
Bájosan nevess, a csodákat őszintén kapod.

Őszintén szeress, úgy ahogy én szeretlek most,
Bájosan nevess, a csodákat mind tőlem kapod.

Ha tovább szállunk álmaink felé,
Újból ott állunk az út elején,
Az elveszett vágyak tengerén hajózunk,
Keressük egymást, mert ketten már boldogabbak vagyunk.

Őszintén szeress, úgy ahogy én szeretlek most,
Bájosan nevess, a csodákat őszintén kapod.

Őszintén szeress, úgy ahogy én szeretlek most,
Bájosan nevess, a csodákat mind tőlem kapod.

Őszintén szeress, (a csodákat, a szerelmet)
úgy ahogy én szeretlek most, (csókokat őszintén kapod)
Bájosan nevess, (a csodákat, a szerelmet)
a csodákat oszintén kapom, (csókokat őszintén kapod)

Őszintén szeress, (a csodákat, a szerelmet)
úgy ahogy én szeretlek most, (csókokat őszintén kapod)
Bájosan nevess, (a csodákat, a szerelmet)
a csodákat mind tőlem kapod.

Köszönjük, akik ránk hallgattak

2010-12-03T01:06:00.002+02:00

Az emlékek hevében sokszor nem könnyű felelősen eldönteni dolgokat. Megérteni azt, hogy minek van értelme, és mi vezet a cél mellékvágányra tereléséhez, amit esetleg egyesek szántszándékkal ki is akarnak provokálni. Az emlékek, amelyek adott esetben meghatározták az életünket, értékelendőek ebből a szempontból az utolsó pillanatban is. És sokszor annyira nehéz döntések elé tesz az élet, és nincs a régen megszokott támasz, akivel mindezeket ki lehetett tárgyalni. Az én életemben, egy meghatározó élmény volt 90 fekete márciusa. Mint a klasszikus dalban, 14 voltam éppen. Nem töltött apám bort és cigarettát se sodort. Akkor éppen a városon kívül végezte a kerti munkákat, amikor a provokáció hatására pontosan az erkélyünk alatt gyűltek össze a "hazájukat féltő", megvezetett románok és mi onnan végig követtük az eseményeket. Amint véresre ütlegelnek valakit, csak mert magyarul szólalt meg, sőt mivel a szomszédban egy asszisztensnő lakott, oda hozták fel ellátni és a kulcslyukon követtük ezt is. Ott lent a hangulat olyan volt, hogy indulnak el, és betörik a magyarok ajtóit... A hideg mindig kiráz, amikor visszagondolok arra, hogy az öcsémmel a konyhaasztalra kitettük a fiókból a késeket. Én 14, ő 11 volt. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy ha csak néhány évvel vagyok idősebb, akkor én is a padokat bontom védekezésként a város főterén. Azóta megtudtuk a háttereket. Miért történt ez az egész. Mi volt a cél (amit egyébként elértek). Azóta eltelt 20 év, a bűnösök továbbra is pofáznak az országban és fémjelzik annak a pártnak a politikáját, aki az ellenzék kellene most legyen az ámokfutókkal szemben. Senki nem kérte tőlük számon, hogy egy 14 éves gyerek miért teszi ki a konyhába a késeket az asztalra, önvédelmi szándékkal. Sőt, megengedik maguknak, hogy 20 évvel ezután, ugyanabban a városban, ugyanolyan máshonnan autóbuszokkal hozott emberek provokáljanak minket, újra. Mindenki megvívja az életben a saját csatáját. Az én egyik csatám akkor zajlott le bennem, amikor arra kértünk mindenkit, hogy ne dőljön be a provokálásnak és maradjon otthon. Catalunia is not Spain! Ez európai úniós országban történik. Miközben itt azt magyarázzák, hogy túl sok jogot követelünk, sőt, már túl sokat meg is kaptunk. Kérjünk többet, hogy a minimumot megadjátok? Hiszen, alapvetően maga december 1 az, ami kellene emlékeztessen titeket románokat az ígéreteitekre. Számunkra pontosan az a legnagyobb gyász ebben a napban, hogy nem tartották be azokat az ígéreteiket, amelyeket az általuk ünnepelt napon ők maguk tettek meg. Lelkiismeretük furdalásának a kérdése ez, azért érzik szükségét annak, hogy folyamatosan ide jöjjenek bizonyítani, "Székelyföld Románia". Nem, Székelyföld a székelyeké, addig, ameddig a föld az övék. És a marosvásárhelyi várban se véletlen, hogy a templom református. Még akkor is, amikor néhány pitesti forrófejű nouadreáptás a falai alatt hazugságokat ordibál. Kinek van igaza? A több száz éves falaknak vagy a bizonyítási vágytól túlfűtötteknek? És mégis köszönjük, hogy eltűrtük őket itthon nálunk.

Provokálnak

2010-11-27T03:17:00.002+02:00

Választási ígéreteik ellenére is, engedélyezték az ND felvonulását városunkban (a polgármesteri hivatal). Holnap el fogjuk küldeni ez ügyben nyílt levelünket a polgármesternek, de kezdeményezem majd, hogy soron kívül menjen ki a nemzetközi sajtónak is. A szívem azt mondja, nem tűrjük el, az eszem meg azt hogy, beveszünk két tablettát. A legújabb fejlemények szerint ők azt írják: "Marsul este autorizat de Primăria Târgu Mures si se va desfăsura începând cu ora 10:00 pe traseul Parcul Eroilor Români - Str. 22 Dec 1989 - Piata Republicii - Str. Revolutiei - Piata Trandafirilor - monumentul Lupoaicei, unde se vor depune coroane si se vor rosti cuvântari omagiale." Minden normális ember, a román oldalról is tudja, hogy ez provokáció, és akkor ne dőljünk be neki. Mi annál többek vagyunk, akár történelmileg is hozzájuk képest, és a kultúránk szempontjából is. Bár számítok arra, hogy eltérnek az útvonaltól, de erre külön gondoltunk.

A Nemzet Házában

2010-11-24T21:59:00.005+02:00

Az utóbbi napok forgatagában sehogy nem sikerült hamarabb időt kerítenem arra, hogy írjak néhány szót a hétvégi Székely Nemzeti Tanácsi ülésről amelyet a mostantól már Nemzet Házában tartottunk. Az aktív pihenés hétvégéje volt ez, de már az érzés is megérte. Látni a székely zászlót lobogni a Nemzet Házán, magad körül hallani ötszáznyi küldött és meghívott hangját, amint a csodálatos akusztikájú előtérben egyszer a magyar, majd a székely himnuszt énekeljük. Egy nagy kövér könnycsepp szorongatott, ami ha elfutott volna, talán már az ének is megszakad. De úgy érzem, sokan így voltunk vele, legalábbis így láttam még a sajtó képviselőin is. Annyit hozzátennék azért még ehhez, hogy akinek lehetősége lett volna ott lenni és ezt kihagyta, mert egyéb érdekek is vezérlik, az igazán sajnálhatja. Székelyek a parlamentben. Megújítottuk eskünket a Székelyföld autonómiájához való elkötelezettségünkről a Szent Korona előtt. Isten engem úgy segéljen. Sok mindenre kellett figyelni, hogy minél hitelesebben közvetítsenek az eseményről. Hiszen tudtuk, és utólag látjuk is, mennyi mellébeszélés és ferdítés elhangzik róla. A rossz lelkiismeretűektől nem meglepő, ha túlreagálnak olyan dolgokat, amelyek másoknak felemelőek. Aztán fontos látni azt is, hogy a távol maradók mekkora magyarázkodásba kezdtek utólag. Hiszen hétfőn a magyar parlamentben a napirend előtti felszólalók között Balczó Zoltán Jobbikos képviselő számon kérte a Fidesz kormány hiányát az SzNT üléséről. Ott voltunk, ahol kellett. KÉPEK is készültek.

UI. Tiltakozás a Noua Dreaptă december elsejei rendezvénye ellen

Nem hiszem el...

2010-11-17T23:25:00.003+02:00

..., hogy ilyen hosszú időre, vagyis 4 egész napra szabad vagyok. Nem kell rózsaszínű papírokat elvennem a "mosdatlanoktól", vagy visszakérdezni, hogy "Önnél a néhány szem hányat jelent?". Szeretem a munkám, de időnként kicsit sok. Szerencsére aktívan fogok rövidet pihenni, hiszen a Székely Nemzeti Tanács soron következő ülésén veszek majd részt a Magyar Országgyűlésben. Felemelő már a gondolat is, de megyünk, ott leszünk. Pár napig kikapcsolom magam.

Csak néhány szó

2010-11-11T08:22:00.002+02:00

Ma reggel Segesvár felé menet Romantic-ot hallgattam. Érthetetlen számomra, hogy egyes napokon miért tud még jobban fájni néhány kedves emlék, néhány ismerős dallam és szöveg. Minden nap ezen az úton járok, s ma mégis jobban fájt a kendi tábla, egy kanyar és üzenetnek éreztem egyes részeket azokban a számokban, amelyeket egy időben olyan szívesen hallgattunk közös utakon, pedig egyikünknek sem volt igazán a stílusa. Most értem igazán, hogy mégis miért. Hiszen: "Hidd el kár minden könnycseppért, ha fáj, csak hunyd le a két szemed és menj tovább. Hidd el bármerre mész utad során, egy angyal vigyáz rád, egy angyal vigyáz rád."

Radnai hétvége

2010-09-26T22:26:00.010+03:00

A terv rég megvolt. Ki volt nézve. A kedv hozzá szintén régen létezett. Sőt, igény rá. Kiszabadulni kicsit a civilizáció nyomásából. A napi rutin időnként unalmas szorításából. Elindultunk hát szombat reggel, miután pénteken előkészítettük a hozzávalókat. Semmi extrát, csak legyen előszedve a sokat megélt bakancs, talán egy utolsó bevetésre, legyenek feltöltve a fényképezőgép erőt adó elemei, a mászáshoz erőt adó kaja, térkép, állvány, s minden, amit egy ilyen kiránduláshoz talán értelmetlenül cipelni kell. Aztán elértük a kiindulási pontot Borsát. Leparkoltunk, kipakoltunk-bepakoltunk, beélesítettük a fotógépeket, s neki a rengetegnek. Feltárta magát előttünk a máramarosi medence teljesen jellegzetes képe. A dombokon elszórt házaival, amelyek jó részének bejáratát autóbuszmegállóra emlékeztető kapu jelzi, miközben kísértetiesen hasonlítanak egyes elemei a székelykapukra. A széna szárításának egyéni módszere, falszerű építmények létrehozásával. Az olasz és spanyol rendszámú autók sokaságával, amelyek jó része az ott élők számára is értelmetlenül felépített sokszobás házak udvarán parkol. A hagyományőrző helyiek szinte istenítik a Pietroszt, amely felettük magaslik, 2303 méteren. A föld megélhetést adott nekik, a baj akkor van, amikor már nem művelik meg azt. A rövid tartózkodásunk a városban pozitív benyomást keltett bennünk, így valószínűleg valamikor kicsit hosszabb időre is meglátogatjuk. KÉPEK itt vannak.

Szomorú hétfő

2010-09-20T21:50:00.000+03:00

Születésnapodon szabad-e hiányozni?

Vidám vasárnap

2010-09-19T13:45:00.002+03:00

Tegnap megvolt a 10 éves egyetemi találkozónk is. Kedves, elgondolkodtató, erőt adó volt egyben. Találkoztunk a volt kollégák, akik 5 évet együtt töltöttünk az életünkből. És azóta, hogy annak vége lett, és ugye kiléptünk a nagy betűs életbe, eltelt közben, talán észrevétlenül, 10 év. Ez sok, még akkor is, ha félretesszük azt, hogy akarva akaratlanul is öregszünk. Végighallgattuk egymás életútját, kiéreztük a szavakból az örömöt, a keserűséget, a siker és csalódás érzését. Mindenki eldönthette, sikersztorit ad-e elő vagy azt, amit igazán érez az életével kapcsolatosan. Sokan voltunk igazán őszinték, hisz éreztük, magunknak hazudnánk, ha másoknak hazudnánk. Én főleg arra éleztem ki a rövid beszédem, hogy a srácok közül az egyetlen vagyok, aki még nőtlen, és nyilvánvalóan, ha ez foglalkoztat, az jelent valamit. Sokat jelentett, hogy volt tanáraim megemlítették az a harcot, amit együtt vívtunk a magyar oktatásért. Már emiatt se volt értelmetlen és folytatni kell. Ezek azok az apró örömök, amik erőt adnak folytatni. És folytatom. Az egyesek szerint értelmetlen harcot. De én türelmes vagyok, kivárom az eredményét.

Újra elmaradtam

2010-09-18T01:02:00.003+03:00

Mostanság kétszer is megnézek egy-egy filmet. Mert ami tetszett, abba más belealszik, amikor együtt néznénk meg, de én meg újra végignézem. Sok elmaradásom van újra, képek készültek közben, megvoltak a címek is a bejegyzésekhez, egyszerűen az idő hiányzott hozzá. Valahogy bepótolom utólag, remélem. Azt az utazással eltöltött két órát sajnálom kicsit minden nap, és keresem a megoldást a hasznosan eltöltéshez. Szinte egybefolynak a hétköznapok a hétvégével, de ma egy komoly nap lesz. Visszatekintő nap talán. Majd elválik. Jelentkezem hamarosan.

Elmúlt egy fárasztó hét

2010-08-18T23:48:00.005+03:00

A kétezertízes év legfárasztóbb, de bizonyos szempontokból legszebb hetét tudom magam mögött. Annyira volt fárasztó, hogy most, szerdán van erőm írni róla. Két egymásutáni hétvégi éjszakai ügyelettel kezdődött ugyebár, a szombati napot biztosan sokáig emlékezetembe véstem. Mivel az odaút igazán kellemes volt. Aztán a vasárnapiból hétfőn reggel hazaérkezve nem igazán akadt idő aludni. Kedden újra kora reggeli szokásos kelés, majd 5 órányi alvás után, este foci és utána meg intézkedések a szervezendő megrendelt legénybúcsú ügyében... Így hát szerdán ugyanaz, majd az esti party, amit pont az hagyott ki, akinek szerveztük. Nehéz is lehet az élet. De azért szép volt fiúk. Emiatt csütörtökön már délután dolgoztam, viszont az esti program kedvesre sikerült. Péntek reggel indulás Gyergyóba, útközben Előddel megbeszéltük a forgatókönyvet, egész jóra sikeredett. Persze túl egyszerű lett volna már péntek délután hazaindulni, hiszen már második alkalom, amikor esküvő miatt nem lehetek ott az EMI táborban a végéig. Igaz első alkalommal hivatalos se voltam, csak a becsület vitt el. Szóval, visszatérve, péntek éjjel a vőfély még Gyergyóban dekkolt, a gyorsvonat késett, a személy meg szombat reggel fel 8-ra érkezett Vásárhelyre, ami igencsak leszűkítette a lebonyolításhoz szükséges szövegek előkészítését. Aki látott volna szombaton reggel belépni a házba itthon, nem fogadott volna nagy összeget rám. De meg kellett csinálni. Pontban kilenckor tehát felkészülten kopogtam. Utána ittam az első kávét. És kezdődhetett a műsor. És remélem, mindenki úgy látta, hogy hoztam a formát. Én megvallom őszintén, mellőzve a szerénységet, úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem. Ráadásként vasárnap még közéleti aktivitást is folytattam (V. Gábor & staff). Ez volt a múlt hét. Aztán most igyekszem időnként igazán szép estékkel regenerálódni. Idén augusztus 7 szombatra esett! Az újabb remények szintén...

Nappali ügyelet?

2010-08-09T23:09:00.002+03:00

Néha tőlem is kérnek túl sokat. Én úgy reagálok, hogy próbálom megtenni. Aktiválódom, talán így nevezném. Kihívások ezek. Amiket meg lehet csinálni. Kérdéses picit, hogy kell-e idáig vinni a dolgokat, de ha megteszem, akkor úgy is az lesz, hogy nem kértek túl sokat. Ha meg nem sikerülne, akkor úgy is az lenne, hogy nem akartam eléggé. Csak mi lesz így, ha egyszer a lehetetlent kérik, az utolsó pillanatban?

Éjszakai ügyelet II.

2010-08-08T23:53:00.002+03:00

És be is vállaltam. Mondjuk egész érdekes volt az indulás, hiszen rögtön egy viharral kezdődött. El is vették a villanyt több mint egy órára. Ami ugyebár azt is jelentette, hogy nem zaklatott senki, de tök sötét volt az egész városban. Unatkoztam is rendesen, ráadásul két sikertelen próbálkozás is volt, hogy visszaadják a villanyt, ami nem sok jóval biztatott. De aztán most már van villany is, van még internet is, nem akkora nagy az unalom. Reggelig talán még alszom majd is egy keveset. De ma már Visine szemcseppet is kellett adjak...

Éjszakai ügyelet

2010-08-07T22:18:00.004+03:00

Kiértem. Itt vagyok az éjszakai ügyelet közben és kifejezetten tetszik. Az ide út iskellemes volt, ebben az órában még sosem jöttem Segesvárra. Már eladtam szinte a teljes fogamzásgátló készletet a gyógyszertárból. Van akinek puffadása van, van akinek megjött a havija. Mind ilyen érdekes esetek. Szemcseppet még senki nem kért. Sajnos elfogytak az intim betétek is ma estére. Pedig keresettek nagyon. Valami nagyon feldobott estére, már mondtam is a kolléganőnek, hogy akár a holnapi éjszakai ügyeletet is bevállalom. S azt hiszem, úgy is teszek, minek annyit aludni?

Shortcut to happiness. SzKFA

2010-08-02T21:57:00.027+03:00

Örvendek, hogy van, akinek még tetszenek is a szubjektíven kommentált filmajánlóim. Vagy legalábbis egy részük. Így rávettem magam, hogy újra írjak egyet, és természetesen ez is egy JLH film. A téma ismert, egyesek időnként eladják lelküket az ördögnek. Jelen esetben mindeddig sikertelen, magát tehetségesnek vélő író az áldozat. De az ördögöt elég érdekesen választották ki... Csak le ne vegye magáról azt a piros kabátot!... Én is... És aztán mindent újra eltakar a vörös kabát... No, ez is sínen van, mint József Attila... Pillanatokon belül minden az ideális íven van, nagy ára lesz ennek, de már a bónusz megérte... Nők, nők nők, hozzátartozik ez úgy látszik a siker fogalmához... De végre visszatért az ördögünk... Csak hát érdekes rejtett érzésekre tapint rá a mi ördögünk... A legáhítottabb agglegény szerep egész kellemes lehet... A siker ára úgy érzem nagy lesz. Legalábbis az ördög viselkedése erre utal. Csak még mindig nehéz annak képzelni az ördögöt... Teljesen félreértelmezett helyzet, a siker fényében megtörténik sajnos... És a fény eltűnt... Aztán egy jó barát elvesztése talán visszafordít benne valamit, talán... Fájdalmas lehet rájönni arra a félreértelmezett helyzetre... Jaj, nem lehet ilyen rossz... Igen, sosincs rövidítés a boldogsághoz... És mi lehet a megoldás?... Érdekes per lesz ez... Az is, meg kell mondani... És igazságtalan is, már a szereposztás miatt is... Az ügyvédje nem adja fel... És a védőbeszéd mindent megér, nem is akármi ez a film...

Honnan annyi türelem?

2010-08-01T21:51:00.003+03:00

A türelem többféle lehet. Lehet türelmesen kivárni, hogy történjen valami jó. Vagy lehet az emberekkel türelmesnek lenni. Én önmagam alapjába véve mindig egy türelmes embernek tartottam, és a múlt idő nem indokolt most sem (csak fogalmazási mód). Őszintén szólva, szükségem is van arra, hogy türelmes legyek, minden szempontból. Egyrészt a napi emberi kapcsolatok megkívánják ezt. Még ha időnként félemberinek tűnnek is. Hogy hol a határ? Mert, van határ. A kérdés csak annyi, embere válogatja, kinél hol a határ, de ettől függetlenül határ mindenkinél van. Személy szerint, azt hiszem akkor van kis problémám a türelemmel, amikor egyesek totál félrebeszélnek. Vagy teljesen buta dolgokat állítanak. Sőt, nem is akkor. Inkább, amikor megpróbálom észérvekkel elmagyarázni ezt és továbbra is mondják a magukét.
Ma délutánra újra leszakadt az ég, már nem tudom hányadszorra az idén. Mivel az ablakunk felé fújt még a szél is, no meg tényleg rendesen zuhant, a párkányon befolyt a víz, lecsorgott a földre. Ki is kellett teregetni néhány rongyot a földre, hogy felszívja a vizet az ablak alól. Kicsivel később, kopognak. Az alsó szomszédasszony, ugyanaz, akinek a múltkor nagyon nehéz volt elmagyarázni, hogy nem nálam megy hangosan az zene. A teraszára befolyik a víz. Nem, nem az égből, hanem tőlünk. Kimentünk, nem volt bokáig érő víz. Szerinte a sarokban lévő doboz a hibás, húzzuk el. Kiderült, alatta még száraz is nagyobbrészt. Szerinte a megoldás az lenne, ha ezentúl, amikor esik, kimegyünk a teraszra feltörölgetni a vizet, ne folyjon le hozzá. Szóba se jöhet, hogy esetleg, amikor a teraszát beépíttette, nem csinálták meg rendesen az izolálást (mert nem fizette meg). Hisz végső soron tényleg tőlünk folyik be hozzá az a víz, ami előtte fentről esett le. Én meg le fogom lőni majd a galambokat, mert teljesen biztos, hogy ők köpködték be az ablakomon a fölösleges vizet, amit nem tudtak meginni. Persze, teljesen türelmesen. A cérna el ne szakadjon.

UI. És apropó cérnaszakadás. Én, ha fütyülni akarok, fütyülök. Nem kommentáltam, de érdemes megnézni, akár angol felirattal. Még akkor is, ha román film. Csak egyetlen dolog hiányzik belőle.

Extrém kezdés, extrém vég

2010-08-01T12:01:00.000+03:00

A pénteki szülinapi buli érthetően elhúzódott kicsit, így a szombati ébredés az utolsó pillanatban jött össze. De ami a helyzeten javított az már a rutin volt. Így hát a szombati munka bevégzése után, pár telefonnak és segítőkész embereknek köszönhetően teljes felszerelésben sikerült mégis a kirándulni indulás. Szinte repültünk a transzfogarasi hágó felé, az idő is kedvezett, bár egy idő után már a felhők közt jártunk, ami kissé megpróbált beleszólni a képek minőségébe. De ettől függetlenül időnként megálltunk, ki fotózni, ki egy koporsószeget elnyomni. A túlsó oldalon még sosem voltam. Az alagút végén látszott a fény és kissé más volt minden. Kissé. Érzékelhető volt, de megfogalmazhatatlanul. Hisz ugyanolyan finom volt az áfonya, ugyanúgy zúdult a víz lefele, ugyanúgy csillogott a tó tükre. És még az se biztos, hogy alá lehetne támasztani, hogy több volt a szemét. Lehet csak bennem volt más valami. Mert a mosolyok is ugyanolyan szépek voltak (igaz, azok itthonról jöttek). És az éjszakai visszaút meg pontosan annyira extrém, mint a reggeli ébredés. De mindent összevetve, az első nap az utolsó hivatalosan még fiatal évemből kifejezetten szép volt. Emlékezetes. KÉPEKBEN is.

Évente egy ilyen nap

2010-07-30T07:10:00.002+03:00

Ezennel beléptem az utolsó hivatalosan is fiatalnak nevezett életévembe. Rögtön a belépés előtt kénytelen voltam rácáfolni erre fizikai erőnlét szempontjából, mivel nem jött össze a 2 perccel hamarabb indulás, így a belépést egy kilométernyi sprint előzte meg. De, nyugi van, elértem, csak egy perccel indult el hamarabb. Viszont a ma reggeli zenehallgatás elmarad, de legalább rohanás közben szembe sütött a nap. Aztán egy fehérnép nem volt hajlandó megállni az átjárónál és még ő húzta a száját. Ki ad könyvet az ilyeneknek? No, de ma nincs stressz. Az őzek újra az erdő szélén voltak, az épp előző mukinak szerencsésen összejött frontális ütközés nélkül, nekem pedig állandóan az a fotó van a szemeim előtt.

Fenomenális

2010-07-28T03:10:00.003+03:00

Maga a lehetőség egy ajándéknak köszönhető. Olyan ajándéknak, amit arra használhat az ember, amire a legnagyobb szüksége van. Ami leginkább széppé tudja tenni az ajándékot magát. Az elején még felnézni is alig mertem, pedig kedves ismerősökkel találkozhattam közben. Felnézni azért nem, mert veszélyesen megváltozott az átlagéletkor. No meg az illető életkor viselkedése, a lehetőségek felkínálásának módja. Drasztikusan, túlságosan drasztikusan halad minden a Korral. Majd végül aztán az utolsó 10 perc hozta meg azt az eredményt, amely érdemessé tette az egész estét. Fenomenális élmény ez minden egyes alkalommal, már egészen a kezdetektől fogva és egyre jobb és jobb lesz. Lecke arról, hogy összehangolódva mit lehet. Akár még álmosan is. Köszönöm.

UI.
Ablakból kémlelt édes Mennyország,
Titokban nézted furcsa járását,
Álmodtál róla, nem vált valóra,
Csak nézted, hogyan megy tovább.

A program legyen program

2010-07-27T20:03:00.004+03:00

Ha valami 7 óra 10 perckor indul, akkor az ne induljon el már 8 perckor. Tisztában vagyok azzal, hogy időben oda kell érni valahova, de ha 2 perccel az indulás előtt odaérsz és elmegy előtted, az szörnyen idegesítően hat az egész napodra. Főleg, ha a késést valahogy ki kell küszöbölnöd, mert neked viszont meg kell érkezni időben. Közel 2 hónapja minden hétköznap elértem, amikor pontosan indult és nem tartott vissza valami. Aztán ma rohantam utána, taxival, másik maxival, s mégis elillant. Gondolom érezte, hogy ha utolérem, nem rakja az ablakba, amit beolvasok neki. Hiszen azzal a két perccel, amit meg akart spórolni, szinte az egész napomat elrontotta. A fenének lett volna kedve mások programját felborítani, azért, hogy az általa nyert 2 perc miatt ne legyen probléma. Amúgy is rohan velünk az idő, folyamatosan rohanunk valahova és szép lassan megszavaznám, hogy bár 36 órás legyen a nap, hogy történhessen benne valami lényeges is, bár lehet nem attól függ. Ha meg kell történjen, elég neki néhány perc, valószínűleg. De a program szerint induló járművek vezetőinek az órájának pontosságát időnként szúrópróbaszerűen bevizsgáltatnám. Mert, ha én számolok el néhány milligrammot, neki se fog jól esni. Ahogy nekem se a ma reggeli esőben stoppolni.

UI. a kép csak illusztráció, semmi köze a témához, s bárminemű hasonlóság elő személyekhez csak a véletlen játéka lehet.

Hétfő, Tusványos után

2010-07-26T09:57:00.003+03:00

Azt szokták ugyebár mondani, hogy hétfőn még a fű se nő. Pedig igazán nőhetne, hisz egy-feszt esik mostanság az eső, ha kell, ha nem. Ami természetesen lehangoló tud lenni, nem kellemes a sárban tapicskolni, no meg aztán a fotózáshoz se a legmegfelelőbb. Végül is lejárt az idei Tusványos is, egy hétvégi kiruccanás formájában. Alapjába véve szerencsésen odaérkeztem, hiszen amikor éppen azon gondolkoztam Segesváron, hogy délután vajon mivel megyek odáig, betoppant egy csíkszeredai illetőségű eladási ügynök. Köszönettel tartozom neki, mert gyors utazással, röviddel 6 után már helyben is voltam, kiszemeltük a sátorhelyet, s kezdődhetett a muri. Aminek a lényege elsősorban az emberekkel való találkozás öröme. És persze általában jó emberekkel találkozik ott az ember, bár vannak azért kivételek is, de azokon túl lehet lépni. Rövidnek tűnt a hétvége, hamar elillant. Sokkal hamarabb, mint a hazafele vonatozás a Maros völgyében. Bár egyes körülményeknek köszönhetően még a hosszú vonatozás is kellemes volt egy ideig. Aztán újra itt a hétfő, a munkahét, de a héten még lesz egy esemény. No, majd meglássuk. Több kép nincs.

Mi másért, ha ezért nem

2010-07-21T02:22:00.004+03:00

Az utolsó hétvége határozottan kellemes volt. Bár fárasztó fizikailag, de pihentető szellemileg. Olyan körülmények között is, hogy szombaton is dolgoztam, de meló után Szovátára mentem, hisz már nagyon várt a keresztfiam. És én is alig vártam már, hogy lássam. Gombászni mentünk és az eső kétfelé került ki minket, ezért köszönettel tartozom. Régóta kívántam a keserűgombát, finom is volt megsütve túróval. Aztán vasárnap Székelyföld körútra vittem a kolléganőimet. Bucsin, Gyilkos tó, Békási szoros, Libán, mind szuper helyek, s szuper KÉPEK. Mert hiányzott kis fotózás már. Aztán már újra hét közbe. S újra filmet ismételtem, magával ragadott az If Only. Kiért? A hattyú kissé régebb készült, de ugyanazzal a társasággal való kirucckor.

PoliPillanatok

2010-07-16T00:21:00.003+03:00

A kevés kis szabadidőben összehozott sikeresnek mondható sajtótáj. Nyilatkozunk, ezt-azt. Aztán, össze kell mindezt egyeztetni a munkával. Ami nemesít. És időnként ezen nemesítést csak óriási rohanással lehet elérni. Így van, össze kell egyeztetni a dolgokat. A káposzta is jóllakjon, de a kecske is megmaradjon alapon. Aztán talán időnként kimarad a képből valami. Ok, hogy van kecske, de ki ügyel rá, ok, hogy van hozzá káposzta, de ki termeli? Dolgozunk, mindenki, aki akar, a maga területén. Mindenki specifikusan termel is. De biztos az, hogy érvényesül a mindenkori kereslet/kínálat törvénye? Vagy időnként "beleszólunk" kicsit a keresletbe, aztán rögtön a kínálatba is. Vagy nem csak időnként "szólunk bele", hanem ez vezeti a szokásainkat is? Ezt talán inkább a konkurenciától kérdezném. Mi építünk, ez a célunk. Mindenkire szükségünk van ehhez. Valami újat próbálunk építeni, olyat amit mások csak ígértek, vagy akár folyamatosan csak ígérnek. Ahhoz, hogy ezen akaratunk ne szélmalomharc legyen, csak arra van szükségünk, hogy mellettünk legyenek az emberek, akikért csináljuk. Egymagunkban nem tudjuk jól megcsinálni.

Csak... egy imát.

2010-07-09T00:26:00.003+03:00

Ő az egyetlen nagymamám, akit nagyon szeretek és tudom, hogy ő is nagyon engem. Már szinte 90 éves, de még nem szeretném elveszíteni. Nagyon sokat köszönhetek neki, gyerekéveimből szinte pont annyit, mint önzetlen szeretetéből mostanság. Szeretném, ha tudná, hogy mennyire sokat jelent számomra, szeretném tudni, hogy ma, amikor a kezét fogtam, érezte is ezt. Tudom, hogy felismert. És oly nehéz volt, hogy csak a jelenlétemmel segíthettem rajta talán. Annyiszor imádkoztál értünk Mama, és mi most érted imádkozunk. Legyél még nekünk.

Vesedonorok

2010-07-04T23:09:00.003+03:00

Válság ide vagy oda. Egyre többen vannak. Minap 6 kilométernyit jöttem gyalog be miattuk. Száguldanak. A jobbik eset az, amikor magányosan. Biztosan kemény érzés lehet. Annál a sebességnél. Biztosan kemény volt kamiont előzni, amikor a maxi lehúzott. De mi van, ha épp a tájat nézi a maxi sofőrje? És belé kapaszkodik egy kilógó akármi, s leszed. Ha esetleg túléled, lesz amit mesélni talán az unokáknak. Lesz aki meséljen. S ha nem lesz aki meséljen, akkor mi van?

Drámai meccs

2010-07-03T00:27:00.002+03:00

A hét utolsó munkanapjai nehezen múlnak el. Csütörtökön újra megmérkőztünk a segesváriakkal, ezúttal már jóval jobban ment. Aztán ma a hazaút volt érdekes, majd viszontagságos. Mivel egyesek a maxi-taxi szétesésére hivatkozva beszólnak az embernek (mosoly), kellemes beszélgetés előfeltételeit teremtik meg időnként. Egy-két poénra még fáradtan is kedve van az embernek, így akár ismerkedik is. A viszontagság azonban onnan eredt, hogy Koronka külső határában leállt a maxi, hisz a forgalom megakadt egy baleset miatt. És lévén, hogy egyes helyekre lehetőleg időben illik odaérni, a hátralévő néhány kilométer megtétele időben jobbnak tűnt gyalogosan, nyakamba vettem hát az utat. Egész nagy dugó volt, ezért jónak bizonyult az ötlet. Bár kissé hosszas a megvalósítása. De eredményesnek és szükségesnek bizonyult egy rossz lépésbe való belerángatás megelőzésében. Aztán már itthon, nyugisabban, a holnapi újabb mély-vízre készülve megnéztem a foci WB talán eddigi legdrámaibb meccsét (bár nem igazán sokat láthattam eddig belőlük). Az érdekes az volt, hogy előre éreztem valahogy, melyik megy be, s melyik mellé. Még kis mély-víz, aztán valahogy e hétvégén kis pihenés is jól fogna. De azt majd holnap kora délután, talán.

Mélyvíz és rutin

2010-06-30T09:13:00.003+03:00

Kevéssel reggel 7 után ébredek, a telefon riasztása előtt a már megszokott néhány perccel. Odateszem a konyhában a vizet melegedni a kávéhoz, irány a mellékhelyiség. Majd a kávé mellett böngészek még egy keveset, nagyobb részt csak nézek ki a fejemből. Amikor pontban 8-kor kilépek a házból, már a megszokott LP dallam megy a fülemben, 9 perc múlva már a maxinál vagyok. Vasárnap már rendesen hiányoltam reggel a megszokott zenét. Hétvégén bedobtak a mélyvízbe és megálltam a helyem, ami kellemes érzéssel tölt el. Biztos jó azoknak, akik megengedhetik most is maguknak, hogy kényelmesen megfutamodjanak néhány plusz óra munkától vagy munkába utazástól, de nem is akarok inkább erre gondolni. Majd egy hónap alatt rutinná vált már. Csak néhány pillanatra billent ki ebből egy bizonyos népcsoportra valahogy jellemző szag, amit az épp esős időben könnyen elnyom a másra koncentráló szervezet alkalmazkodó képessége. Minden nap közvetlenül emberekkel dolgozok, valahogy mégis magányos farkas érzés van bennem időnként. De még 20 perc és kis időre elmúlik. Az jó kérdés, hogy mennyi idő amíg ez teljesen elmúlik. Addig is, marad a rutin, majd a tinta hal.

Vásárolj magyart!

2010-06-02T21:28:00.005+03:00

Kezdhetném úgy is, mintha mi sem történt volna, mintha nem hiányoztam volna írásokkal a blogról. De sajnos nem igazán írtam újra az utóbbi időben, pedig lettek volna témák, készültek képek. Kissé stresszes volt az utolsó periódus, nem igazán gyakran állt oda az eszem az írásra. No, de ha már újra írásra adtam a fejem, a mai témája egy nem régi érdekes felfedezés. Lehet sokaknak nem új már a dolog, de találtam a negyedemben egy bevásárlóközpontot, ahol nagyobbrészt magyar termékeket árulnak. A polcokról letekintenek a rostos gyümölcslevek, 8 tojásos száraztészta, Pick Szeged Rákóczi szalámi, a Pöttyös túrórudi, Medve kenősajt, Tihany camembert, Tibi meg Boci csokik, Balaton szelet, Horváth Rozi fűszerek, Traubisoda, no meg a jó magyar borok (még Béres Lőcse Furmint is), hogy csak néhányat említsek. Ebben az üzletben még az Erős Pistán is azt írja: Kis üvegben gigantikus erő (és természetesen sokkal igazibb, mint a nagybányai gyártású). Arról nem is beszélve, hogy a kiszolgáló személyzet ismeretlenül is két nyelven (s először magyarul) kérte az aprót. Ugye nem kérdéses, hogy ezentúl inkább kicsivel tovább megyek vásárolni, mint az épp a blokkom alatt levő üzletbe, ahol a Csilla nevezetű, egyébként magyarul jól beszélő kasszás-nő, közel 6 éve folyamatosan nem hajlandó magyarul válaszolni az esetleges kérdéseimre. Hisz a termékek is jobbak, kedvesebbek számomra, ami számít, amint a városom kétnyelvűségének a tiszteletben tartása is. A második kép mutatja az ellen nem álló sorsát.

Másfél év...

2010-05-11T23:51:00.000+03:00

... és még mindig elevenen él az emléketek a szívemben. Nyugodjatok békében barátaim.

Aktuális - Katyn

2010-04-28T20:23:00.002+03:00

A délutáni pangásban filmnézésre adtam a fejem és megtaláltam a gépen egy lengyel filmet, amely címét amikor először láttam most pár hónapja, őszintén szólva még nem tudtam összekapcsolni a témával. De most, miután a lengyel elnök tragikus repülőgép balesete kapcsán többször is téma volt a katyni orosz népirtás kérdése, rögtön belekezdtem Andrzej Wajda - KATYŃ című filmjét megnézni. Megdöbbentő alkotás, amely nagyon élethűen elmeséli az akkori idők történéseit, megszemélyesített formában drámaian. Utána olvastam aztán a szörnyű mészárlásnak, amit az oroszok mai napig sem hajlandóak népirtásként elfogadni (hiszen akkor nem évült volna még el). Kell azt is tudni, hogy eredetileg a mészárlás 1940 április-májusa között történt, több helyszínen. A tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszor ellen. Közülük nagyon sokan értelmiségi tartalékos tisztek voltak. És jóval 10 ezren felüli emberről beszélünk. Egy népnek a legfontosabb szakembereiről, akiket könyörtelenül, minden alapvető vádemelés és nemzetközi egyezmény betartása nélkül szervezetten lemészároltak.

Aztán a németek 1943-ban, amikor elfoglalták a területet, a katyni helyszínen tárták fel a tömegsírokat (amelyeket eredetileg már 1942-ben megtaláltak). Aztán a szovjetek, amikor visszafoglalták a területet, igyekeztek a németekre fogni mindent (aminek az előre elterveltsége abból is egyértelmű, hogy mindannyiukat (!) nagyrészt német pisztollyal végezték ki, tarkólövéssel), megcsinálták "saját" exhumálásaikat 1944-ben. És ezt az álláspontot, gyakorlatilag 1990-ig fenntartották, sőt a Lengyel Népköztársaság propagandagépezete (hisz egyértelműen szovjet komcsi befolyás alatt állt) is folyamatosan ezt hirdette. Végül aztán 1992-ben nyilvánosságra kerültek titkosított dokumentumok, amelyek között a P13/144 számú határozat, amelyben eldöntik a 14 700 hadifogoly és 11 000 rab agyonlövését.

Mindenesetre, a filmre visszatérve, személy szerint a fő üzenetét abban láttam, hogy bár remélem mindannyian tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írták az eltelt évszázadok folyamán, azért időnként végül is fény derül eltitkolt szörnyűségekre, bár nagyon jól megszervezték őket. De azért mindent annak fényében ítéljünk meg, hogy a történelmet a győztesek írják.

Mindezeket végigolvasva a katyni népirtásról, meg tudom érteni, hogy miért tartják a lengyelek sokan elátkozott helynek azt, ahol idén a lengyel elit jó része másodszor veszett oda. A kérdés csak az, hogy vajon ezúttal tényleg külső beavatkozás nélkül történt-e ez. És nem bírom nem megemlíteni azt, hogy valahogyan a lengyel 1940 kisértetiesen hasonlít a magyar 1956-hoz. És a Rossz mindkét esetben ugyanaz volt.

Időnként szeretnek

2010-04-27T01:19:00.003+03:00

Csak vannak olyanok, akiket zavarok. Jó lenne tudni, hogy mivel, elmondhatnák. Kaptak egy lehetőséget, hogy bárki írhat nekem, a dolog nyitott. És, ha egyeseknek fáj az igazság, akkor ezt ki is használják. Gondolkoztam közöljem-e. De utálom a névtelen fenyegetéseket. Ha valakinek bármilyen problémája van, akkor nevezze meg a témát, amivel nem ért egyet. Lehetőség van kommentálni. Eddig még egyetlen egyet sem tiltottam le. Csak nemigen gerincesek az ehhez hasonló névtelen besszóllások:

Visitor 12974: Isten szajba fog baszni egy nap
Visitor 12974: es megbanod hogy a vilagra jottel

Régóta megijedhettem volna már. Sőt, folyamatosan ijedt vagyok. Lehet világra se kellett volna jöjjek. De kifejezetten jó érzés az, amikor egy sima véleménnyel bekavarok valakinek ennyire az "érdekébe". Barátom, ilyenkor is hiányzol!

UI. Isten megpróbáltatásai segítségemre vannak. Igyekszem tanulni belőlük. Máskor majd írd meg azt is, mivel zavartam meg a burádat.

Szó nélkül hagyni?

2010-04-26T00:01:00.002+03:00

Régi téma ez már azon barátaimmal, akikkel többé kevésbé egyformán gondolkodunk. Melyik sajtóorgánumot olvassuk, nézzük naponta? Melyikben bízhatunk, melyik tájékoztat korrekt módon. A vélemények megoszlanak. Én meg azt mondom, kell ismerni, melyik kihez tartozik, és annak fényében olvasni talán mindeniket. Ahogyan az igazságnak is több oldala van, ugyanígy van ez a hírportálokkal is. Ritka az, amelyik teljesen független lenne. Ha mástól nem is, de egy eszmétől mindenik függ. A baj azokkal van, akik nem csak egy eszmétől, hanem vaegy érdekcsoporttól függnek inkább. És talán tagadják is ezt, és magukat függetlennek állítják be. Személy szerint jómagam mindent próbálok elolvasni. Az emberekkel is így vagyok, szeretem mindkét felet meghallgatni egy témában. És ettől függetlenül, az első oldal, amire rányitok, például amikor a csonkaországi választásokról akarnék infót, az az index (egyesek zsindexnek becézik, de ha ezt elmondom, csak nem leszek antiszemita, bár kitudja). Persze, utána nem azért nyitok más oldalakra, mert szükségem van arra, hogy szűrjem az onnan kapott infókat, azt anélkül is meg tudom tenni (legalábbis úgy érzem). Egyszerűen csak jól esik, ha pozitívan írnak arról, amiről az index negatívan. Hisz időnként még képekben is megnyilvánul a negatív hozzáállásuk. Ezt az érzést keltette bennem a második forduló képösszeállítása is. Tessék kérem végignézni, akinek van kedve, s türelme. ITT. Már magában az is érdekes, hogy az MSZP-s képeknél csak az van kiírva, hogy a képet ki készítette, a FIDESZ, meg a JOBBIK képekhez kommentár is van fűzve (azt meg se kérdem, miért nincs sehol az LMP). Nem mondom, időnként csípős. Sőt, frusztrációt sejtető. Hajrá fiúk, de nem a cannabis okozza a frusztrációt. Remélem nem arra fognátok. Az erdélyi kvázi alteregótokra, a transindexre már rá se szoktam nyitni.
UI. Bocsi, érdekes infó: Molnár Oszkár függetlenként (!) azon kevesek közé tartozik, akik egyéniben nyerni tudtak a FIDESZ ellenében.

Kis barangolás

2010-04-24T23:17:00.003+03:00

Rég nem barangoltam, így hát ideje volt. Észbontó, hogy ha az ember kicsit figyelmesen mozog a természetben, csendben és megadva a tiszteletet, mennyi érdekes dolgot felfedezhet. Magamra vettem hát a terepszínű felsőt és elvegyültem a fák takarásában. Persze, csak miután sikerült kikerülni a cementrengetegből. Kerültem az embereket kis ideig. És velem volt a "fegyverem". Az első meglepetés egy mókus volt, igaz ő még felkészületlenül ért, s így nem tudtam elkapni. Körbefutkározta az összes faágat. Aztán eszembe jutott, hogy amikor utoljára jártam a Somin, pont 20 napja, akkor leellenőriztem az ezelőtt 3 évvel ismert rigófészket. És újraépítésben volt része. Nem valószínű, hogy az ÚjHáz program keretén belül történt mindez. De ma, amikor megközelítettem, már ott ült a fészken a rigónk. Újra. És közelítettem. És újra. Már ott voltam a közvetlen közelében, és nem hagyta ott a fészket. Még egy akku cserét is kibírt. Végül azért csak kiröppent. És akkor jöttem rá, mire vigyázott annyira. Csupa tojásokra számítottam, de pont a megfelelő pillanatban értem én oda. Ezek a csupasz szörnyek, alig pár órásak lehettek, hiszen egyik testvérük még ki sem bújt a bölcsőjéből. Onnan a következő irány a BotKert volt. Fel voltam teljesen készülve a kerítésugrásra, de mikor odaértem, újra megtapasztaltam az országot, amelyben élni kényszerülünk. Nagyjából 20 méter kerítés lebontva, lehet még észre se vette senki. A megszokott varjúcsalád rikácsolása fogadott amúgy. És a virágaim, az a kevés tavaszi. Dühített kicsit, hogy nem kellett bemásszak. Mert én mindig tisztelettel tettem, erre egyesek ellopják a kerítést. No meg úgy tűnik, padokat is. Aztán hazafelé indultam, vissza a tető felé. Egyszer csak szembementem egy őzike fehér fenekével. Méterekre voltunk egymástól, de rögtön rájöttem, hogy hátból fúj a szél. Néztük egymást egy darabig, aztán mire az objektívben láttam volna, elszökkent. Nem ijedt meg túlságosan, így sikerült azért elkapnom. Ezek után visszatértem az ösvényre, a Somiig. De a másik oldalon is, lefele jövet. És, csak hogy megerősítsem a figyelmesség intézményét, találtam még egy elbujtatott esetet. Egy kismadár rakott fészket. Gondolom, egyértelmű...

Egy almafa virága

2010-04-24T13:34:00.002+03:00

Rövid leszek ezúttal is, hisz nem igazán van, amiről írni szeretnék. Ezt a képet azért megosztom. Várom már én is a Tavaszt.

Fekszem bár...

2010-04-11T20:37:00.003+03:00

Fekszem bár szépen ülök, alszom bár a szemem nyitva, tátognál, bár homályos a kép, de az agyam tiszta, Ma szemezek a nappal, így még nem nézett rám senki, Talán ezért szeretem a sötétet, mert ott nem lát senkiiiii. Ott biztosan sosem. A barátom nélkül sosem ittam semmit. Lelkileg velem volt, van mindig. Talán szemezek a nappal. Szeressetek a katika dalát. Én napok óta azt teszem.

Álomvilág kapujában...

2010-04-04T00:02:00.000+03:00

Időnként az emberrel történnek kellemes dolgok, teljesen meglepetésszerűen, amikor nem is számít rá. Utána meg csak kapkodja a fejét, hogy akkor ez most mi volt? Miért volt? Szinte megfordul az is a fejében, hogy volt-e egyáltalán? Hisz reggel úgy ébredt, hogy semmi sem emlékeztette igazán arra a környezetében, ami volt.
No, de ettől függetlenül, egy kedves ismeretlen olvasóm sugallatára elmentem ma lefotózni Dumbóékat. Hát mit mondjak, egész reprezentatív személyiségük van, ami azt illeti. Ekkora állatot még egyet láttam, de arról inkább nem beszélek. De DUMBÓÉK legalább szelidek, lomhák, s egyben jópofák is. Egyesek sokat tanulhatnának szerintem tőlük. És amint látható, pózolni is tudnak, minden lomhaságukkal együtt. Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Tegnap ápr. 1 volt

2010-04-02T10:45:00.000+03:00

Köszönöm az engem olvasóknak a támogatást, annak kifejezetten örvendtem, hogy néhányan rájöttek, a tegnap április 1. volt. Hisz mi más lett volna. Vicc. Előre kitervelt, persze. Kezdjük már ott, hogy 2008-ban szerdán írtam az első bejegyzést. De egyébként sem szeretném abba hagyni. Tehát: nyugi! Az élet megy tovább, blogilag is. Legalábbis addig, amíg végül vége nem lesz majd.

Döntöttem...

2010-04-01T19:47:00.002+03:00

Igen, itt abbahagyom. Nem volt könnyű döntés, de a körülmények erre kényszerítettek. Elkezdtem 2008-ban, szintén egy csütörtöki napon, pont ezért újra csütörtökön döntöttem el, hogy nem folytatom tovább. Azért kezdtem el, hogy bárki kérdezhessen, aki meg szeretne ismerni és nem mások véleménye alapján. Ott van, el lehet olvasni a főoldalon. Nem elegen akartak ezzel a lehetőséggel élni, sokan inkább annak hisznek, amit hallanak. Így hát arra a döntésre jutottam, nincs értelme. Vannak más okok is, de azokról inkább nem beszélnék nyilvánosan. Köszönöm, hogy eddig velem voltatok időnként. Talán még írok.

Tavasz, talán minden szinten?

2010-03-31T16:23:00.002+03:00

Hacsak újabb meglepetések nem okoz valami be nem kalkulált havazás, ténylegesen elérkezett a tavasz. Az időjárásban is, majd esetleg a szívekben is. Eltelt biza kis idő, mióta nem írtam. Már kritikát is kaptam emiatt, de hát mindenkinek vannak periódusai és periódusai. Bár lett volna miről, csak hát van olyan, hogy pillanatnyi időhiány. És később meg már nem annyira eleven az érzés, amiről az ember írna. Vagy ha eleven is, de nem tisztult le teljesen. Mindenesetre visszakaptam valamit, ami régen az enyém volt. Igaz, hogy csak részlegesen és emiatt nem is jelent éppen annyit. Bár lehet, hogy nem megalapozott az összekötés, de pont a hiányzó rész fáj a legjobban. De mindent nem akarhat az ember. Volt egy-két emlékezetes kiruccanás is ebben a második felében március hónapnak, viszont az utamba kerülő virágokat, ha lehetett megörökítettem. Sikerült is belőle egy kis VÁLOGATÁST összehozni. Persze mindenki annak örül aminek tud, így azért vannak még elintézendő dolgok. Aztán még említésre méltó az év első piknikje is, megerősítendő, hogy a tavasz lehetőséget biztosított hozzá. Fotóalanyok pedig mindig is akadtak, csak nyitott szemmel kell járkáljon az ember a világban. Úgy gondoltam, megosztom a piknikes KÉPEK egy részét is. A továbbiakban az élet megy, egy kevéske reménykével a jobb jövőről.

Ki, mit, de mikor?

2010-03-14T02:29:00.003+02:00

Rómeó nem politizált. Vajda nem hitte el sosem, hogy egy nő szerelmes lehetett volna belé. Van aki verseket is írt, politizált is, szerelmi ügyei is akadtak bőven, de neki meg a gerince nem volt soha egyenes. Az irónián túl, talán fel kell fognunk, nem kaphatunk meg mindent, amire vágyunk. Időnként talán pont azt nem, amire leginkább vágyunk. Maradunk néhány régi elmúlt pillanattal, igyekszünk abból táplálkozni, és egyenes gerinccel maradni mégis. Hogy annak hiánya, amire vágyunk, nem kergetett minket abba az elkeseredésbe, hogy cselekedeteinket ki kelljen magyaráznunk. Kapaszkodunk abba a néhány pillanatnyi jóba, ami történik velünk, még akkor is, ha pontosan a pillanat rövidsége a legfájdalmasabb. Megrázzuk magunkat és megyünk tovább. Remélve, hogy egyszer majd eljön a mi időnk is, ha nem lesz még túl késő hozzá.

Élénk színek

2010-03-04T21:22:00.002+02:00

Üzen a tavasz

2010-02-24T19:11:00.002+02:00

És ha üzen, én átveszem, ott vagyok, megtekintem, megörökítem. Ezt tettem ma is, amikor egy hirtelen ötlettől és a lehetőségtől vezérelve elsétáltunk a hóvirágok búvóhelyére, illetve hát, egész pontosan egyik kibúvó helyükre. Elképesztő, hogy bár néhány napja még több centis hó volt és fagyás, aztán 1-2 enyhébb nap után ezek a törékeny kis hírnökei a tavasznak már kidugták a fejecskéjüket. Így hát én se voltam rest, lencsevégre is kaptam a jó HÍREKET. No meg a legszerencsétlenebb landolást is, de az elég durva és személyi jogokat sért (ha lehet így mondani), ezért nem hozom nyilvánosságra...

Öngyilkos nemzet?

2010-02-23T00:47:00.003+02:00

Régóta próbálok magyarázatot találni arra, miért ennyire önmaga ellen játszó nemzet az, amelynek ettől függetlenül büszkeséggel mondom, hogy tagja vagyok. Hiszen annyi mindent adtunk mi a világnak, amire mindannyian büszkék lehetnünk. Sőt azok kellene legyünk. Emberi szinten is tapasztalok ilyen dolgokat igaz, hogy egyesek teljesen megtörnek egy idő után, és elvesztik minden büszkeségüket, önmaguk ellen dolgoznak, teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból, aztán meg az elszenvedett keserűségekre hivatkozva próbálnak mentegetőzni. Talán az egyének eme genetikai hajlamára vezethető vissza az egész? Időnként olyan cikkeket olvasok csonka-magyar források után, amelyhez hasonlóakat a román sajtóban nem illetnek ugyan akkora fontossággal. Cikkeket, amelyek valószínűleg hatnak X % magyarra. Ellenőrizze le mindenki magának a következőt. Hátrányban. A cikkben szó van arról, hogy: "A térség legnagyobb „állampolgárság-szédelgője" mind a mai napig Románia". Így hát jogosan fogalmazom meg talán a kérést. Nézzen mindenki utána, hány román sajtóorgánum említi meg ezt a cikket, amiről a Magyar Távirati Iroda tudósít, és amit az erdely.ma is átvesz. Kommentár nélkül. Kinek fordult eddig már meg a fejében az, hogy talán ezen hosszútávú stratégia eredménye az, hogy a szülővárosom hivatalos európai neve nem Marosvásárhely? Miközben a történelmileg jogosult magyarok 25%-a szavaz a kettős állampolgárságra, hány románt láttatok tiltakozni a moldávok ellen, akik ingyen tanulnak az egyetemeiken? MI csak barátkozzunk azokkal, akiket "kiválasztottak", hogy minket képviseljenek...

UI. Néhány KÉP a hétvégéből is, hogy ne csak száraz politika legyen ebben.

A nap fotója, friss képek

2010-02-17T23:51:00.002+02:00

Friss képek INNEN.

Újabb kedd, és szeptember 16

2010-02-16T23:25:00.002+02:00

Egész pontosan 5 hónap telt el azóta. Gondozás, beszélgetés, biztatás, remény. És nyertesek vagyunk. Már a tegnap voltak erre utaló jelek. Konkrét jelek, amelyeket egész egyszerűen úgy lehet leírni, hogy lila színárnyalatok voltak. Végül is nem késtek el, hozták a papírformát, csak hosszú volt az az 5 hónap várakozás. Egyelőre egyetlen biztos befutó van, de ő fantasztikus szépségével még több fényt vonz a szobába. Persze az egész Crocus-projektnek van egy olyan része is, ami a megörökítésről szól, a bimbó kifeslésének a nyomon követéséről. Az egész ÍGY kezdődött szeptember 16-án. ITT az első jel. Aztán a további képeken, amennyire az időm megengedte, szinte folyamatosan lehet követni amint a bimbó kibomlik. És holnap folytatódik kis kieséssel a képkavalkád. Jó érzés a siker, és remélem még nincs vége, hiszen elvileg más színű társak is meg kellene mutatkozzanak. Nem is csoda, hogy a keddi focizás az elmúlt néhány hónap legjobb formáját hozta. Egyszerűen szinte minden összejött. Mondjuk az is, hogy a fáradtság miatt este már csak arra voltam képes, hogy Ramazzotti 2004-es római koncertjét megnézzem, de azt is ajánlom mindenkinek, mert fantasztikus. Sosem tartottam magam nagy koncertezőnek, és mindig azt mondtam, olyan koncertre érdemes elmenni, amikor a szövegeket ismeri az ember. Pontosan ez a hátborzongató abban a koncertben, ahogyan a stadionnyi ember végigénekli gyakorlatilag az összes számot.

Egy kedd, majd Az időutazó felesége

2010-02-09T23:05:00.029+02:00

Egy különleges keddi nap, ami nem csak azzal telt, hogy vártam az esti focit. Ezen a napon a déli kávé közben volt valami édesebb. És az ilyen pillanatoknak csak örülni lehet. Aztán utána örömmel mászik ki az ember a havas erdő alá elkészíteni az elképzelt panorámát a városról. Aztán a fizikai megerőltetés esti pillanatai utáni vegetálás, majd újra egy találó film kiválasztása. Már a téma is érdekes, a leírás. Tehát lássuk... Érdekes kezdés, talán majd minden érthetővé válik, illetve érthető, mivel elolvastam az ajánlást... Ilyen hirtelen vacsorameghívást... No de, miért csak meztelenül lehet idő-utazni?... Hát puff, mi mást mondjak erre? (Iszol valamit? - Nem arra vágyom.)... És a lány odaadja a pokrócot. De tényleg, miért csak meztelenül lehet idő-utazni?... Vajon ez hányadik típusú találkozásnak minősül?... Létezik, hogy nem más a legtökéletesebb pasi?;))... Vannak nehezen felfogható, megemészthető, megérthető dolgok... Hát könnyű nem lehet neki, bár eddig minden helyzetből sikerült kimásznia, de megérti az, aki számít neki... És majd csak összeáll az értelme ezeknek a teljesen összevissza idő-utazásoknak is... Vannak nehezen elfogadható dolgok is, amiken szeretne az ember változtatni, de nem engedik, az ereje véges... "Tudod, soha nem akartam ragaszkodni senkihez, akit talán elveszíthetek, de már túl késő. Nem azért, mert szép, okos és tökéletes vagy, hanem mert többé már nem vagyok magányos." És a válasz: Ezerszer is Igen... Az após jópofa és az a véleménye: Az élet egy játék... Jó lenne szerezni egy jó kirándulás tervezőt, aki nem a legrosszabb időpontokra tervezi be a kirándulásokat... Mert hogy vannak nem jól kiválasztott pillanatok is, ugye?... De legalább gondoskodott előre ruháról... "Nincs semmi baj, csak reméltem, hogy engem veszel el."... Minden lehet olyan szép... Csak időnként a rossz hírekre is legyenek logikus magyarázatok... És a helyzet komplikálódik... Az idők közötti összezavarodás... Na ez talán már tudathasadás... Aztán megható tudathasadás... S most éppen 5... Még nincs vége, de közeledik... Csak rossz helyen, rossz időben... "Ha tudtam volna, hogy jössz, itt vártalak volna a réten."...