Suttogó 3. évad

Összesen 5 napig tartott ki ezek szerint a harmadik évad 18 része. Egyik fordulat a másikat követi, egyszerűen nézeti magát. Nagy szerencse az, amikor nem kell egy hetet várni a következő részig, lényegében szuperül lefoglalja az ember szabad pillanatait. Az utolsó rész miatt még a negyedik szériából is meg kell nézzem az elsőt bár, már most.

Kis magyar történelem

E-mailben kaptam Felvidékről. Lehet már olvastátok, de úgy gondoltam megosztom itt.

A következő levelet egy magyar tévénéző írta a BBC-nek. Nehezményezve az Eurovíziós Dalfesztivál kommentátorának ténykedését. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy milyen szórakoztató módon foglalja össze a magyarok történelmét.

"Kedves Uram!

Ön május 21-én, szombaton este, a BBC televízió közvetítése alatt, az Eurovíziós Dalfesztivál pontozásakor ekként kommentálta a versenyben résztvevő NOX nevezetű magyar együttest: "8 pont a cigányoknak, vagy 5 pont a cigányoknak."
Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi, magyarok, nem vagyunk cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak tizenöt millió nemzettársam nevében is. Úgy gondolom, egy újságíró legnagyobb hibái közé tartozik a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat, és mivel nem tudom, Ön melyiket gyakorolta az említett szituációban, ezért néhány gondolatot megosztanék Önnel. A magyarok valóban, a cigányokhoz és még a jelenleg Európában élő nemzetek 90%-ához hasonlóan Ázsiából származnak, ám ez nem jogosítja fel Önt, hogy ilyen vérlázító szemétségeket mondjon. Nagy-Britanniában is élnek, a magyarországi cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak (köztük cigányok!), még se fogja nálunk senki se az angolokat például leniggerezni.
Legelőször is, jobb ha tőlem tudja, hogy a gatyáját, a nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap felvesz. Ugyanis ha a nadrágot és a fehérneműt (sok minden más rendkívül praktikus, mai használati tárgyunkkal egyetemben, amely származását már nem tartjuk számon), előbb átmenetileg a magyarok ősei, a hunok, majd pedig véglegesen a magyarok nem hozzák be kontinensünkre, Ön valószínűleg skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Ami végül is nem lenne különösebben baj (én is akarok már évek óta szerezni egyet), de jó tudomásul venni.
Kecskedudán játszani mi is tudunk, legalább olyan régen és legalább olyan ügyesen és szépen, mint Önök, akár hiszi, akár nem. Annak is utána nézhet nyugodtan, milyen volt a kézműves kultúránk olyan ezeregyszáz éve, mikor megjelentünk Európában, és össze is hasonlíthatja az ugyanilyen korú, Brit-szigeteki leletekkel: nagyot fog csodálkozni az "ázsiai" szépérzék és a három éves kisgyerekek primitív ábrázolásmódját tükröző nyugat-európai "kultúra" közti különbségen. Tudósokban, feltalálókban, zeneszerzőkben, művészekben mi is eléggé jól el voltunk, vagyunk eresztve: személy szerint én talán csak a jó öreg Will Shaxie-t irigylem egy kicsit Önöktől, de ezzel sokan mások is vannak így. Katonának mindig is kiválóak voltunk, és tengerésznek is simán megfelelnénk: tessen szíves lenni beütni a netes keresőjébe ezt a két szót: Miklós, Horthy. Melózni is szerettünk és tudtunk mindig is. Úgyhogy csak ennyit egyelőre a civilizációs párhuzamokról.
Nemzetünk őstörténetéből nekünk is vannak az Önökétől talán jóval régebbi, és legalább annyi valóságtartalommal bíró, de ugyanolyan szép és misztikus legendáink, mondáink, regéink, legalább akkora mennyiségben, csak talán mi nem harsogjuk úgy tele vele a világot, de ugyanúgy szeretjük őket. (Példának okáért van egy mondánk, egy László nevezetű királyunkról, akit a Római Katolikus Egyház a szentjei közt tart számon, aki egyszer fogta magát, és a csatabárdjával széthasított egy hatalmas sziklát, amiből víz fakadt, és a katonái nem haltak szomjan. Egyszerű mezei csatabárd volt, nem egy Excalibur-varázskard, de szíve mélyen Ön is beláthatja, hogy ettől bűvészmutatványtól nemhogy Arthur királynak, de még a jó öreg Merlin Mesternek is leesett volna az álla.)
Ha már királyoknál tartunk, szeretném Önnel tudatni, hogy nem a Habsburgok voltak a magyarok egyedüli, első és utolsó királyai. Ezzel az megnevezéssel, hogy király (king) pontosan 1000-ben került a magyar trónra az első (Szent) Istvánnak hívták, és annak a dinasztiának a tagja volt, amelyet Árpád háznak hívnak, és amely hét (7!) szentet adott eddig az Anyaszentegyháznak. 550 esztendeig uralkodtak a magyarok felett, ha a női ágat is beszámoljuk (Anjouk, Luxemburgiak, Jagellók, plusz Hunyadiak). Mindazonáltal, fejedelmeink már 1000-nél előbb is voltak, akik tulajdonképpen királyok voltak, viszont most Atillára, a világtörténelem talán legnagyobb uralkodójára nem térnék ki, de nekem elhiheti, van közünk hozzá. (Talán, az Ő iránt érzett ősi gyökerű, genetikai kódolású nyugati irigység és gyűlölet csapódik le akként még a 21. században is, ahogy lecigányozza a magyarokat.) Mellékesen, ennek az Árpád háznak (és a többi magyar dinasztiának is) volt egy csomó kitűnő uralkodója, talán jóval nagyobb arányban, mint Anglia, vagy bármelyik európai nagyhatalom uralkodóházaiban. Ők is jártak például a Szentföldre kereszteskedni, és nekik is általában rendcsinálással kellett kezdeni, amikor hazatértek.
Aztán...
Volt egy gyönyörű és gazdag országunk, kb. akkora, mint Nagy-Britannia, ahol még a 15. században is kb. annyian éltek, mint akkor az Ön hazájában. Pedig már ekkor túl voltunk az első magyar holokauszton, amelyet a mongol horda követett el ellenünk, kiirtva minden második akkor élt magyar embert. (Hogy most miért nincs nagy és gazdag országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána: az I. világháború végénél kutakodjon, majd menjen a tükörhöz, és mint brit, köpje szembe magát.)
Bizonyára, szerencsésebbek lettünk volna a történelmünkkel is, ha szigetország vagyunk, de sajnos nem vagyunk azok, és itt Európa keleti határán ez soha nem volt túlzottan kifizetődő. Így ahelyett, hogy idióta trónviszálykodással, vagy a harmadik világ kirablásával töltögettük volna el az évszázadainkat, ezer évig szinte egyfolytában honvédő háborúkat vívtunk. Az említett mongol iszonyat után nem sokkal már az akkori világ következő szuperhatalmával viaskodtunk 300 esztendeig.
Tudom, nem szerencsés, a "mi lett volna, ha Önök vannak a mi helyünkben" kérdés feltevése, de tudja, van egy olyan érzésem, hogy olyan ország, hogy Anglia, már vagy ötszáz éve nem létezne, és lelki szemeimmel látom az Önök számtalan, gyönyörű, ódon várait, ahogy a török tüzérség mindössze félórás pergőtűzzel füstölgő kőhalommá változtatja át őket.
Ilyen előzmények után kerültünk a már említett Habsburgok "védőszárnyai alá, akik hasonlóan gondolkodhattak rólunk, mint Ön, mert csak ártottak nekünk. De pár száz év után ők se bírtak velünk, és névleg elismertek egyenrangúnak magukkal, és visszább is vettek a szemétkedésből, úgyhogy egy kicsit már kezdtünk is kicsit testesedni mint a fejlődésben visszamaradt, éhező kisgyerek, akinek végre jó sora esz. Ekkor jött az I. világháború, amelyet egy sor, ugyanolyan mértékben szarházi nagyhatalom (köztük Anglia) robbantott ki, és amelyet a Monarchián belül a magyar kormány a legvégsőkig ellenzett. (Kérem, menjen újra a tükörhöz...)
A II. világháborúban, mivel a megmaradt Kis-Magyarország nem Anglia és Franciaország között, hanem a III. Birodalom és a Vörös Birodalom között feküdt (ráadásul ezek még puszipajtások is voltak '39 és '41 között), ezért nem az Önök szövetségesei lettünk, és a bolsevistákból se kértünk (már ismertük őket 1919-bol!), viszont kis és meggyalázott országként rettenetesen ijedőssé váltunk, így a nagy és erős Németország mellé álltunk. Németország ellenségeit (köztük Önöket) azonban nem gyűlöltük, nem akartunk ártani nekik, sőt még több tízezer lengyelt is megmentettünk a náciktól (szeretnek is a lengyelek bennünket).
Mellesleg, az 1944-es németek általi megszállásunkig az Önök országa és Svédország mellett a miénk volt az európai zsidóság egyetlen mentsvára Európában. Közben, noha egyetlen puskalövést sem adtunk le brit állampolgárokra, Önök gátlástalanul idejöttek a rohadt bombázóikkal, több tízezer magyar ártatlan civil életét kioltani. (Mellesleg nem adtuk a bőrünket olcsón: a Magyar Királyi Légierő és a légvédelmünk 1944-45-ben több mint 400 angol és amerikai bombázót amortizált le jóval jótállása lejárta előtt, gondolom, többek között ezért is vagyunk cigányok.) Ez azonban még nem volt semmi ahhoz képest, ahogy a mindig is nyugati értékrenddel bíró Magyarországot, az Önök Churchillje néhány üveg orosz vodkáért és kaviárért cserébe, eladott bennünket Sztálinnak és a bolsevizmusnak Jaltában. (Embert barátjáról ismeri meg, ez Önökre is vonatkozik.)
Talán ennyi történelem egyszerre elég lesz Önnek, a kommunizmus és korszakának bemutatása nagyon hosszadalmas lenne, ráadásul azt érezni kell a saját bőrön, hogy milyen kellemes. (Ön soha nem élt diktatúrában, igaz?) Így csak annyit még, hogy a legutóbbi hatvan évben még ráadásul, szinte állandóan gazemberek, kóklerek és idióták vezetne bennünket, de ezért mondjuk mi is felelősek vagyunk.
Nos, kedves Mr. Wogan! Látja, ezért vagyunk mi ilyen szegények, szerencsétlenek és lealázottak. Ezért lehet belénk rúgni még egyet, ahogy cigányoknak neveznek bennünket. De visszatérve az Eurovízióhoz. Azért a NOX-os "cigánylány" helyes csajszi volt, nem igaz? Kicsit verte a díszes mezőnyt! Még az izraeli "bombázót" is. (Jujj, mit nem mondok!) Simán befért volna - anno - még a Spice Girls-be is, és még egy kicsit dobott is volna rajtuk, igaz? Ha nem hallott volna még róla, itt Magyarországon van ám szép lány bőven, az emberek pedig végtelen jámborak és barátságosak. Jöjjön el egyszer! Majd megtapasztalja a közmondásos magyar vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat is majd nálunk (nekünk ugyanis van konyhai kultúránk: az ételeink ehetőek és határozottan finomak, az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és egyéb szarságokból főzzük, hanem édes gyümölcsökből. Sőt, sört is megtanultunk főzni, ha pedig a bort kedveli, hát abból eleve ma jobbak vagyunk.
Itt, Magyarországon pedig az amerikai hülye "kaukázusi típusú" embereket fog látni: nem tehetünk róla, arról a környékről származunk. Nem lehet mindenki hórihorgas, csámpás, vörös hajú, lófejű, szeplős és csúnya, és hála Istennek, mi fél óra napozástól nem kapunk börrákot.
Kérem, gondolkodjon el ezeken a dolgokon, mielőtt még egyszer ilyen ostobaságokat mond, főleg, ha azt egyenes adásban teszi. Ha pedig gyűlöl bennünket, hát az legyen élete legnagyobb orgazmusa. --Vígh József--"

Újra suttogó

A második évad utolsó részei annyira megfogtak, hogy egymásután néztem meg őket. Aztán rájöttem, hogy a 22. rész hiányzik, s megkerestem. Így esett, hogy a 3. évadnak is neki kellett kezdjek emiatt. Vannak részek ebben a gondolatban, amiket szeretnék, ha igazán megtörténhetnének. Talán emiatt van az, hogy megfognak.

UI. És a 3. évad már angolul van, felirattal. De eredeti hanggal.

Legalizálni a p-prostikat?

Az első választási körben a doktor programjában volt egy ilyen pont. Most már értjük, mire gondolhatott, pontosabban kikre. Nagyon sokat mondó ez ügyben a transindex által megfogalmazott üzenet, ha tudjuk, hogyan értsük: "Vasárnap este még Geoanával feküdtünk le, hétfőn reggel azonban Băsescura ébredtünk." Csak tudni kell, hova helyezzük a hangsúlyt.

Metaforikusan is felfogható ez a mondat, főleg, ha tudjuk kinek a tulajdona az illető hírforrás. És akár vicces is, ha az utóbbi napok történéseit nyomon követtük. Igen, az elnökválasztási és az utána következő hercehurcára gondolok. Van néhány érdekes, megemlítendő dolog. Először is az a gyerekesen megnyilvánuló öröm, amivel az exit poll nyertese ugrált az előrejelzett eredmények megismerésekor, elfelejtve azt az előzményt, amivel 2004-ben a hajóskapitány megnyerte az első mandátumát. Pedig akkor az utódkommunisták szervezték a választásokat. A közvélemény-kutatások most is megmacskázták, de arra is vannak jelek, hogy saját cinkosai macskázták meg, akik alakították az exit pollt. Magyarázatok lennének erre is. Mint ahogy az óriási csalásokról szóló vádjaikra is lehetnek magyarázatok, amelyek ugyanoda vezethetőek vissza. A vörös jelölt egyetlen esélye saját pártján belül, ha csalás miatt veszített, ezt próbálják a párton belüli támogatói elérni. Kamionnyi bizonyítékot ígértek. Érdekes azonban, hogy nem volt energiájuk párhuzamos szavazatszámlálás megoldani, viszont a csalásról szóló bizonyítékokat kamionnyi méretben összegyűjtötték. Kifogásolják, hogy Erdélyben nyert a hajóskapitány, még az is gyanús, hogy ugyanazokban a megyékben, ahol a parlamenti választásokon ugyanolyan arányban nyert a pártja. Írom mindezt azzal a meggyőződéssel, hogy voltak csalások. Hisz minden választáskor vannak. A kérdés mindig az, hogy ki tud többet csalni. A helyzet viszont az, hogy a jelenleg létező politikai rendszer egésze volt az, aki a rendszert kitalálta.

Elmondtam néhányszor, le is írtam, hogy a választókerületben kiállított jegyzőkönyv formátumát ismerve, milyen egyszerűen lehet csalni. Hisz azon az első lapon vannak az eredmények és a másodikon a választási bizottsági tagok aláírásai. Nem úgy viszont az elnökválasztás második fordulójában, ahol két jelölt volt, ami megengedte, hogy az eredmények ugyanazon az oldalon legyenek, mint az aláírások. Tehát ez esik, nem cserélhető ki a lap más eredményekkel, mert az kiderülne a párhuzamos számláláskor. Egyébként is a csalási módszer a kis pártok, független jelöltek szavazatainak ellopására volt alkalmas.

Aztán így adódik az, hogy ma még nem tudjuk, ki az új elnökük. Úgy tűnik, hogy egyesek előre arra rendezkedtek be, hogy ne fogadják el a vesztést, még akkor sem, ha nem tudják megmagyarázni.

Viszont térjünk vissza a prostitúció legalizálásának a kérdéséhez, mint szükséges lépéshez, hogy meg lehessen magyarázni egyesek politikai lépéseit. Ki az első, aki partnert vált? Azok, akik éjjel még vörössel aludtak. Aztán a narancssárga hajóskapitánnyal ébredtek. És saját bevallásuk szerint csak december 6-ig voltak vegetáriánusok. Utána már meg se várják, hogy felszolgálható legyen a csülök. Hiszen nekik teljesen mindegy, kinek a csülkét rághatják, mert túl sokáig voltak vegetáriánusok. Szörnyen vicces dolog ez a politika, ha megfelelően tud hozzáállni a tragikomikumokhoz az ember. Nagyon találó egy mondat: "A jó érzés Romániája az az ország, ahol az ember miután veszített, többet akar elérni, mint amennyit kapott volna, ha nyer."

S kibújt...

Egy kedves lakó dugta ki szirmait a szobám ablakába, hogy reggelente a felkelő nap is megcsodálhassa. A pihenő után újra virágzásnak indult. Próbálom kitalálni, mi az üzenete, mert megelőzte a Crocusokat, akik meg csak most bújnak. Egyelőre semmire nem jutottam, de úgy éreztem, megérdemel néhány KÉPET. Már csak a kellemes illatért, amit a szobámban terjeszt.

Szomorú, hogy újra igazam van

Jobban szerettem volna, ha tévedek, bár nem volt sok esély rá. A sok buta ember csapdájában vagyunk mi is. Valamilyen okból kifolyólag nem veszik észre, hogy a régi rendszer, a régi beidegződések kísértik őket. Borotvaélen zajlik ez az egész. A hajóskapitány kiásta a csatabárdot a régi rendszer ellen, de nagyon úgy néz ki, hogy túl nagy fejszébe vágta a fáját. És mi, erdélyi magyarok részesei vagyunk ennek, mivel az úgy nevezett vezetőink, akik egyébként a rendszer részei maguk is, rosszra biztatnak. A szomorú az, hogy bár ellenállásunk jelei egyre inkább láthatóak, azok se úgy nyilvánulnak meg, ahogyan kellene. A magukat magyar politikai elitnek nevező narkósok mindent ki és el tudnak magyarázni. Régen már a 6% is nehezen elmagyarázhatónak tűnt, mostanság már a 4-et is simán el lehet. Miközben most is meggyőződésem, hogy ha az utolsó pillanatban Hunella helyett valaki más megszavazására biztatják volna az embereket, egy jó cél érdekében, sokkal sikeresebbek lettek volna, és sokkal nagyobb tömegeket elvisznek ezzel szavazni. De utópia ez, hiszen jól tudjuk, kinek a csicskásai ők. Hiszen csak azt nézzük meg, hogy ki volt az első, aki sietett ezügyben nyilatkozni. Rég nem hallottunk róla ugyan, de ebben az ügyben megadta az irányt. És a magyarázatot is a felvilágosultaknak, hogy mi miért történik. Az UDMR főszekusa, a Hrebencsiuk legnagyobb barátja rég nem nyilatkozott már semmit. Már szinte azt hittük, hogy beállt maga is favágónak, fellendíteni a székelyföldi árvizek elősegítését. Osztán kiderül, hogy fontosnak tartja nyilatkozni arról, hogy az igazi "családját" felszámolni készülő Hajóskapitánynak nincs esélye. És ilyen körülmények között van-e?

Önmagunk ellen dolgozunk? Vagy egyszerűen csak naivak vagyunk?

Az igazi kihívás

Minden elismerésem azokkal az adásvezetőkkel szemben, aki elvállalják, hogy levezessenek egy kampányadást a főhekus tábori költővel. Elismerésem, mert folyamatosan izzadó hőzöngéseit nehéz a televíziós keretek között tartani, illetve, egész pontosan lehetetlen. Szerintem közben az egész tévéstáb könnyek közt röhög, csak szerencsétlen adásvezetőnek kell megállnia.

Az utolsó napok kampányát viszont sikerül többeknek a röhej keretei között tartani. Teljesen átlátszó húzásokkal egyesek elkerülik a direkt konfrontációt, védelmet hívnak maguknak az utolsó pillanatban, senki sem független, a közszolgálati tévé a legkevésbé. Egyértelmű, hogy egyesek ezzel próbálják távol tartani az embereket a szavazástól. Régóta ez a céljuk, hogy azokat, akik gondolkoznak, akik nehezen irányíthatóak lehetőleg távol tartsák a szavazóurnáktól. Az emberek elveszítették a bizalmukat, ezt mindannyian tudjuk. Mindenki azt mondja, hogy mindenik jelölt lop, csal, hazudik. Ne feledjük, ez valahol természetes, ha azt nézzük, hogy a rendszer milyen. Ha azt nézzük, milyen pénzek elmennek egy ilyen kampányban, természetes, hogy a hatalom pénzzel jár, megéri. Nem azt akarom mondani, hogy helyes dolog, de elkerülhetetlen. A kérdés mindig arról szól, hogy mennyit lopnak, és egész pontosan arról, hogy azok, akik támogatják őket, mennyit fognak majd lopni, miután a hatalmat megszerezték. Olvasom minap az egyik volt gazdasági miniszterrel az interjút. És teljes mértékben egyet tudok érteni vele. Oda kellene eljutni, hogy ne 70%-át lopják el az államháztartásnak, hanem valahogy letornásszák 30%-ra.

A romániai helyzetet mondjuk úgy, figyelemmel kísérem már egy ideje. Egy időben aktívabb résztvevőjeként, majd az utóbbi időben inkább csak megfigyelőjeként. Egy dolgot teljes bizonyossággal állíthatok. Éspedig, hogy 20 évvel az úgynevezett rendszerváltás után túl kevesen politizálnak olyanok, akik nem a régi rendszer kiszolgálói, költői, megmondói, párttitkárai, besúgói voltak. És sajnos pontosan azoknak van a legnagyobb szája (és befolyása), akiket törvényileg kellett volna már rég eltiltani minden fajta politikától. Azok tulajdonában vannak a tévék, a gazdaság, a parlamenti helyek nagy részének az elosztása. És senki ne áltassa magát, valójában minket, erdélyi magyar kisebbséget is ilyenek "képviselnek". És a románokkal közösen együtt dolgozva, a szavazatainkat felhasználva csinálják a saját játékaikat. Mindezek tudatában, azt hiszem, megtanultam szűrni, a dolgok háta mögé látni. Az biztos, hogy eddig még nem sokszor volt lehetőség úgy szavaznom az általam igaznak hitt ügyre, hogy az nyertes is lehessen. Általában két vagy több rosszul közül kellett választani a kevésbé rosszat.

De még most is azt mondom, hogy jogunk és kötelességünk van véleményt nyilvánítani !!!

Akkor és csak akkor mondhatjuk, hogy jogunk van bármit is számon kérni azoktól, akik vezetnek, ha részt vettünk a véleménynyilvánításban. De mi történik konkrétan a mostani államelnök választáson. (Remélem) (Úgy néz ki), 3 esélyes létezik. A hajóskapitány, a liberális és az exkommunista (miniIliescu). A szomorú az, hogy a narkósok újra eladják nekünk, hogy van értelme egy magyar megszavazottnak. (Azért nem mondtam jelöltet, mert jelöltnek talán van értelme.) Tematizálni tudják ezzel a választásokat, mondják ők. Hogy beszéljenek az autonómiáról, mondják ők. Sajnos a püspök is azt mondta, beszéltek róla. Érdekes módon, az aki alig várja, hogy ezzel megtámadja őket, a VCs-táboriköltő a minap pont arról beszélt, hogy nem mertek beszélni róla, hogy ne provokálják a románjait. De térjünk el ettől. Én megvallom, egyetlen dologtól félek. Hogy újra azok kezébe kerül a hatalom, akik azért tették félre a megboldogultat, hogy ők lehessenek hatalmon. Számomra az, hogy a hajóskapitánynak ennyien nekiszöktek akik a régi rendszer kiszolgálói voltak, kicsit azt sugallja, hogy amiatt haragszik rá mindenki, mert belenyúlt a darázsfészekbe. És egyszerűen nem tudom felfogni azt, hogy kisebbségi magyarként az ex-kommunista pártot támogassam. Pedig erre biztatnak. Narkó is, és Tőkés is. Szavazzak Hunellára. Minek? Az egyetlen lehetősége, hogy megakadályozzuk a régi gárda visszakerülését, az lenne, hogy Geoana ne jusson be a második fordulóba. Tehát a liberális Antonescu kellene bejusson, legalább, aztán a második körben meglássuk. Antonescu, aki egyébként nincs messze ettől. A Hunella elhülyített magyaroktól kapott 4-5 százaléka sokat segítene neki. A jelen helyzetben az UDMR, ha tényleg jobboldali lenne, ahogy az EU-s Néppárti tagsága megkövetelne minimum ennyit, holnap azt mondaná, Hunellát visszalépteti, és mindenki szavazzon Antonescura. De így, aki vasárnap a "magyar" Hunellára szavaz, az a kommunista párt Geoanajára szavazott. És vele együtt Iliescura, Nastasera, és itt jön a magyarázat, a Verestóy barátjára, Hrebenciucra szavazott (hisz szeretjük a régi szekusokat, nem?). Igaz, nem először tesz ilyet, hanem újra. Aztán, (ha) (miután) ez nekik újra összejött, már csak arra leszek kíváncsi, milyen indokkal biztatnak majd újra arra a második körben, hogy a komcsikra szavazzunk.

Nyissátok már ki a szemeteket !!!