Vesedonorok

Válság ide vagy oda. Egyre többen vannak. Minap 6 kilométernyit jöttem gyalog be miattuk. Száguldanak. A jobbik eset az, amikor magányosan. Biztosan kemény érzés lehet. Annál a sebességnél. Biztosan kemény volt kamiont előzni, amikor a maxi lehúzott. De mi van, ha épp a tájat nézi a maxi sofőrje? És belé kapaszkodik egy kilógó akármi, s leszed. Ha esetleg túléled, lesz amit mesélni talán az unokáknak. Lesz aki meséljen. S ha nem lesz aki meséljen, akkor mi van?

Drámai meccs

A hét utolsó munkanapjai nehezen múlnak el. Csütörtökön újra megmérkőztünk a segesváriakkal, ezúttal már jóval jobban ment. Aztán ma a hazaút volt érdekes, majd viszontagságos. Mivel egyesek a maxi-taxi szétesésére hivatkozva beszólnak az embernek (mosoly), kellemes beszélgetés előfeltételeit teremtik meg időnként. Egy-két poénra még fáradtan is kedve van az embernek, így akár ismerkedik is. A viszontagság azonban onnan eredt, hogy Koronka külső határában leállt a maxi, hisz a forgalom megakadt egy baleset miatt. És lévén, hogy egyes helyekre lehetőleg időben illik odaérni, a hátralévő néhány kilométer megtétele időben jobbnak tűnt gyalogosan, nyakamba vettem hát az utat. Egész nagy dugó volt, ezért jónak bizonyult az ötlet. Bár kissé hosszas a megvalósítása. De eredményesnek és szükségesnek bizonyult egy rossz lépésbe való belerángatás megelőzésében. Aztán már itthon, nyugisabban, a holnapi újabb mély-vízre készülve megnéztem a foci WB talán eddigi legdrámaibb meccsét (bár nem igazán sokat láthattam eddig belőlük). Az érdekes az volt, hogy előre éreztem valahogy, melyik megy be, s melyik mellé. Még kis mély-víz, aztán valahogy e hétvégén kis pihenés is jól fogna. De azt majd holnap kora délután, talán.

Mélyvíz és rutin

Kevéssel reggel 7 után ébredek, a telefon riasztása előtt a már megszokott néhány perccel. Odateszem a konyhában a vizet melegedni a kávéhoz, irány a mellékhelyiség. Majd a kávé mellett böngészek még egy keveset, nagyobb részt csak nézek ki a fejemből. Amikor pontban 8-kor kilépek a házból, már a megszokott LP dallam megy a fülemben, 9 perc múlva már a maxinál vagyok. Vasárnap már rendesen hiányoltam reggel a megszokott zenét. Hétvégén bedobtak a mélyvízbe és megálltam a helyem, ami kellemes érzéssel tölt el. Biztos jó azoknak, akik megengedhetik most is maguknak, hogy kényelmesen megfutamodjanak néhány plusz óra munkától vagy munkába utazástól, de nem is akarok inkább erre gondolni. Majd egy hónap alatt rutinná vált már. Csak néhány pillanatra billent ki ebből egy bizonyos népcsoportra valahogy jellemző szag, amit az épp esős időben könnyen elnyom a másra koncentráló szervezet alkalmazkodó képessége. Minden nap közvetlenül emberekkel dolgozok, valahogy mégis magányos farkas érzés van bennem időnként. De még 20 perc és kis időre elmúlik. Az jó kérdés, hogy mennyi idő amíg ez teljesen elmúlik. Addig is, marad a rutin, majd a tinta hal.

Vásárolj magyart!

Kezdhetném úgy is, mintha mi sem történt volna, mintha nem hiányoztam volna írásokkal a blogról. De sajnos nem igazán írtam újra az utóbbi időben, pedig lettek volna témák, készültek képek. Kissé stresszes volt az utolsó periódus, nem igazán gyakran állt oda az eszem az írásra. No, de ha már újra írásra adtam a fejem, a mai témája egy nem régi érdekes felfedezés. Lehet sokaknak nem új már a dolog, de találtam a negyedemben egy bevásárlóközpontot, ahol nagyobbrészt magyar termékeket árulnak. A polcokról letekintenek a rostos gyümölcslevek, 8 tojásos száraztészta, Pick Szeged Rákóczi szalámi, a Pöttyös túrórudi, Medve kenősajt, Tihany camembert, Tibi meg Boci csokik, Balaton szelet, Horváth Rozi fűszerek, Traubisoda, no meg a jó magyar borok (még Béres Lőcse Furmint is), hogy csak néhányat említsek. Ebben az üzletben még az Erős Pistán is azt írja: Kis üvegben gigantikus erő (és természetesen sokkal igazibb, mint a nagybányai gyártású). Arról nem is beszélve, hogy a kiszolgáló személyzet ismeretlenül is két nyelven (s először magyarul) kérte az aprót. Ugye nem kérdéses, hogy ezentúl inkább kicsivel tovább megyek vásárolni, mint az épp a blokkom alatt levő üzletbe, ahol a Csilla nevezetű, egyébként magyarul jól beszélő kasszás-nő, közel 6 éve folyamatosan nem hajlandó magyarul válaszolni az esetleges kérdéseimre. Hisz a termékek is jobbak, kedvesebbek számomra, ami számít, amint a városom kétnyelvűségének a tiszteletben tartása is. A második kép mutatja az ellen nem álló sorsát.

Másfél év...

... és még mindig elevenen él az emléketek a szívemben. Nyugodjatok békében barátaim.

Aktuális - Katyn

A délutáni pangásban filmnézésre adtam a fejem és megtaláltam a gépen egy lengyel filmet, amely címét amikor először láttam most pár hónapja, őszintén szólva még nem tudtam összekapcsolni a témával. De most, miután a lengyel elnök tragikus repülőgép balesete kapcsán többször is téma volt a katyni orosz népirtás kérdése, rögtön belekezdtem Andrzej Wajda - KATYŃ című filmjét megnézni. Megdöbbentő alkotás, amely nagyon élethűen elmeséli az akkori idők történéseit, megszemélyesített formában drámaian. Utána olvastam aztán a szörnyű mészárlásnak, amit az oroszok mai napig sem hajlandóak népirtásként elfogadni (hiszen akkor nem évült volna még el). Kell azt is tudni, hogy eredetileg a mészárlás 1940 április-májusa között történt, több helyszínen. A tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszor ellen. Közülük nagyon sokan értelmiségi tartalékos tisztek voltak. És jóval 10 ezren felüli emberről beszélünk. Egy népnek a legfontosabb szakembereiről, akiket könyörtelenül, minden alapvető vádemelés és nemzetközi egyezmény betartása nélkül szervezetten lemészároltak.

Aztán a németek 1943-ban, amikor elfoglalták a területet, a katyni helyszínen tárták fel a tömegsírokat (amelyeket eredetileg már 1942-ben megtaláltak). Aztán a szovjetek, amikor visszafoglalták a területet, igyekeztek a németekre fogni mindent (aminek az előre elterveltsége abból is egyértelmű, hogy mindannyiukat (!) nagyrészt német pisztollyal végezték ki, tarkólövéssel), megcsinálták "saját" exhumálásaikat 1944-ben. És ezt az álláspontot, gyakorlatilag 1990-ig fenntartották, sőt a Lengyel Népköztársaság propagandagépezete (hisz egyértelműen szovjet komcsi befolyás alatt állt) is folyamatosan ezt hirdette. Végül aztán 1992-ben nyilvánosságra kerültek titkosított dokumentumok, amelyek között a P13/144 számú határozat, amelyben eldöntik a 14 700 hadifogoly és 11 000 rab agyonlövését.

Mindenesetre, a filmre visszatérve, személy szerint a fő üzenetét abban láttam, hogy bár remélem mindannyian tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írták az eltelt évszázadok folyamán, azért időnként végül is fény derül eltitkolt szörnyűségekre, bár nagyon jól megszervezték őket. De azért mindent annak fényében ítéljünk meg, hogy a történelmet a győztesek írják.

Mindezeket végigolvasva a katyni népirtásról, meg tudom érteni, hogy miért tartják a lengyelek sokan elátkozott helynek azt, ahol idén a lengyel elit jó része másodszor veszett oda. A kérdés csak az, hogy vajon ezúttal tényleg külső beavatkozás nélkül történt-e ez. És nem bírom nem megemlíteni azt, hogy valahogyan a lengyel 1940 kisértetiesen hasonlít a magyar 1956-hoz. És a Rossz mindkét esetben ugyanaz volt.

Időnként szeretnek

Csak vannak olyanok, akiket zavarok. Jó lenne tudni, hogy mivel, elmondhatnák. Kaptak egy lehetőséget, hogy bárki írhat nekem, a dolog nyitott. És, ha egyeseknek fáj az igazság, akkor ezt ki is használják. Gondolkoztam közöljem-e. De utálom a névtelen fenyegetéseket. Ha valakinek bármilyen problémája van, akkor nevezze meg a témát, amivel nem ért egyet. Lehetőség van kommentálni. Eddig még egyetlen egyet sem tiltottam le. Csak nemigen gerincesek az ehhez hasonló névtelen besszóllások:

Visitor 12974: Isten szajba fog baszni egy nap
Visitor 12974: es megbanod hogy a vilagra jottel

Régóta megijedhettem volna már. Sőt, folyamatosan ijedt vagyok. Lehet világra se kellett volna jöjjek. De kifejezetten jó érzés az, amikor egy sima véleménnyel bekavarok valakinek ennyire az "érdekébe". Barátom, ilyenkor is hiányzol!

UI. Isten megpróbáltatásai segítségemre vannak. Igyekszem tanulni belőlük. Máskor majd írd meg azt is, mivel zavartam meg a burádat.