A Nemzet Házában

Az utóbbi napok forgatagában sehogy nem sikerült hamarabb időt kerítenem arra, hogy írjak néhány szót a hétvégi Székely Nemzeti Tanácsi ülésről amelyet a mostantól már Nemzet Házában tartottunk. Az aktív pihenés hétvégéje volt ez, de már az érzés is megérte. Látni a székely zászlót lobogni a Nemzet Házán, magad körül hallani ötszáznyi küldött és meghívott hangját, amint a csodálatos akusztikájú előtérben egyszer a magyar, majd a székely himnuszt énekeljük. Egy nagy kövér könnycsepp szorongatott, ami ha elfutott volna, talán már az ének is megszakad. De úgy érzem, sokan így voltunk vele, legalábbis így láttam még a sajtó képviselőin is. Annyit hozzátennék azért még ehhez, hogy akinek lehetősége lett volna ott lenni és ezt kihagyta, mert egyéb érdekek is vezérlik, az igazán sajnálhatja. Székelyek a parlamentben. Megújítottuk eskünket a Székelyföld autonómiájához való elkötelezettségünkről a Szent Korona előtt. Isten engem úgy segéljen. Sok mindenre kellett figyelni, hogy minél hitelesebben közvetítsenek az eseményről. Hiszen tudtuk, és utólag látjuk is, mennyi mellébeszélés és ferdítés elhangzik róla. A rossz lelkiismeretűektől nem meglepő, ha túlreagálnak olyan dolgokat, amelyek másoknak felemelőek. Aztán fontos látni azt is, hogy a távol maradók mekkora magyarázkodásba kezdtek utólag. Hiszen hétfőn a magyar parlamentben a napirend előtti felszólalók között Balczó Zoltán Jobbikos képviselő számon kérte a Fidesz kormány hiányát az SzNT üléséről. Ott voltunk, ahol kellett. KÉPEK is készültek.

UI. Tiltakozás a Noua Dreaptă december elsejei rendezvénye ellen

Nem hiszem el...

..., hogy ilyen hosszú időre, vagyis 4 egész napra szabad vagyok. Nem kell rózsaszínű papírokat elvennem a "mosdatlanoktól", vagy visszakérdezni, hogy "Önnél a néhány szem hányat jelent?". Szeretem a munkám, de időnként kicsit sok. Szerencsére aktívan fogok rövidet pihenni, hiszen a Székely Nemzeti Tanács soron következő ülésén veszek majd részt a Magyar Országgyűlésben. Felemelő már a gondolat is, de megyünk, ott leszünk. Pár napig kikapcsolom magam.

Csak néhány szó

Ma reggel Segesvár felé menet Romantic-ot hallgattam. Érthetetlen számomra, hogy egyes napokon miért tud még jobban fájni néhány kedves emlék, néhány ismerős dallam és szöveg. Minden nap ezen az úton járok, s ma mégis jobban fájt a kendi tábla, egy kanyar és üzenetnek éreztem egyes részeket azokban a számokban, amelyeket egy időben olyan szívesen hallgattunk közös utakon, pedig egyikünknek sem volt igazán a stílusa. Most értem igazán, hogy mégis miért. Hiszen: "Hidd el kár minden könnycseppért, ha fáj, csak hunyd le a két szemed és menj tovább. Hidd el bármerre mész utad során, egy angyal vigyáz rád, egy angyal vigyáz rád."

Radnai hétvége

A terv rég megvolt. Ki volt nézve. A kedv hozzá szintén régen létezett. Sőt, igény rá. Kiszabadulni kicsit a civilizáció nyomásából. A napi rutin időnként unalmas szorításából. Elindultunk hát szombat reggel, miután pénteken előkészítettük a hozzávalókat. Semmi extrát, csak legyen előszedve a sokat megélt bakancs, talán egy utolsó bevetésre, legyenek feltöltve a fényképezőgép erőt adó elemei, a mászáshoz erőt adó kaja, térkép, állvány, s minden, amit egy ilyen kiránduláshoz talán értelmetlenül cipelni kell. Aztán elértük a kiindulási pontot Borsát. Leparkoltunk, kipakoltunk-bepakoltunk, beélesítettük a fotógépeket, s neki a rengetegnek. Feltárta magát előttünk a máramarosi medence teljesen jellegzetes képe. A dombokon elszórt házaival, amelyek jó részének bejáratát autóbuszmegállóra emlékeztető kapu jelzi, miközben kísértetiesen hasonlítanak egyes elemei a székelykapukra. A széna szárításának egyéni módszere, falszerű építmények létrehozásával. Az olasz és spanyol rendszámú autók sokaságával, amelyek jó része az ott élők számára is értelmetlenül felépített sokszobás házak udvarán parkol. A hagyományőrző helyiek szinte istenítik a Pietroszt, amely felettük magaslik, 2303 méteren. A föld megélhetést adott nekik, a baj akkor van, amikor már nem művelik meg azt. A rövid tartózkodásunk a városban pozitív benyomást keltett bennünk, így valószínűleg valamikor kicsit hosszabb időre is meglátogatjuk. KÉPEK itt vannak.

Szomorú hétfő

Születésnapodon szabad-e hiányozni?

Vidám vasárnap

Tegnap megvolt a 10 éves egyetemi találkozónk is. Kedves, elgondolkodtató, erőt adó volt egyben. Találkoztunk a volt kollégák, akik 5 évet együtt töltöttünk az életünkből. És azóta, hogy annak vége lett, és ugye kiléptünk a nagy betűs életbe, eltelt közben, talán észrevétlenül, 10 év. Ez sok, még akkor is, ha félretesszük azt, hogy akarva akaratlanul is öregszünk. Végighallgattuk egymás életútját, kiéreztük a szavakból az örömöt, a keserűséget, a siker és csalódás érzését. Mindenki eldönthette, sikersztorit ad-e elő vagy azt, amit igazán érez az életével kapcsolatosan. Sokan voltunk igazán őszinték, hisz éreztük, magunknak hazudnánk, ha másoknak hazudnánk. Én főleg arra éleztem ki a rövid beszédem, hogy a srácok közül az egyetlen vagyok, aki még nőtlen, és nyilvánvalóan, ha ez foglalkoztat, az jelent valamit. Sokat jelentett, hogy volt tanáraim megemlítették az a harcot, amit együtt vívtunk a magyar oktatásért. Már emiatt se volt értelmetlen és folytatni kell. Ezek azok az apró örömök, amik erőt adnak folytatni. És folytatom. Az egyesek szerint értelmetlen harcot. De én türelmes vagyok, kivárom az eredményét.

Újra elmaradtam

Mostanság kétszer is megnézek egy-egy filmet. Mert ami tetszett, abba más belealszik, amikor együtt néznénk meg, de én meg újra végignézem. Sok elmaradásom van újra, képek készültek közben, megvoltak a címek is a bejegyzésekhez, egyszerűen az idő hiányzott hozzá. Valahogy bepótolom utólag, remélem. Azt az utazással eltöltött két órát sajnálom kicsit minden nap, és keresem a megoldást a hasznosan eltöltéshez. Szinte egybefolynak a hétköznapok a hétvégével, de ma egy komoly nap lesz. Visszatekintő nap talán. Majd elválik. Jelentkezem hamarosan.