2011. október 23., vasárnap

Ima

A mai misén kedvesemmel azokért is imádkoztunk, akik ma ünnepelték házassági évfordulójukat. A szívemben elevenen éltek. Mint ahogyan az a nap is.

2011. október 17., hétfő

Változó idők eredménytelensége

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet kapcsán leltem rá a napokban egy régi írásomra, amely annak idején az RMDSZ Hírmondóban jelent meg.

Új fejlemények a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE)

Lezajlott a második forduló a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás fenmaradásáért folytatott harcban. Miután a január 12-i szenátusi ülésen az egyetem rektora, anélkül, hogy tartalmát a szenátus tagjaival ismertette volna, törvényellenesnek, abszurdnak és rossz viccnek titulálta a 64 magyar oktató által aláírt, külön magyar tagozatok létrehozását célzó beadványt, a március 1-én tartott szenátusi ülésen újra szóba került a kérés. A rektor most már felolvasta a beadványt (erre már az előző ülésen felkérték, de akkor a szenátusnak címzet kérés még egy "titkos, csak általa ismert" helyre volt eltéve), pontonként magyarázva kifogásait. Szerinte a külön magyar tagozat MOGYE-n való létrehozása nem az egyetemi szenátus, hanem a román parlament hatáskörébe tartozik ( erre bizony már nem érvényes az amúgy oly sűrűn emlegetett egyetemi autonómia). Arra a kérésre, hogy a magyar oktatóknak döntési joguk legyen a magyar oktatást illetően azt válaszolta, "amíg nincs külön kar, nincs döntési jog". "És miért nem tűzték napirendre a kérdés megvitatását január 12-én?" Válasz: "Mert ki kellett kérni a jogászok véleményét." Valószínűleg hosszasan vitázhattak, mert a kérés nov. 19-i leadása óta röpke három és fél hónap telt el.

És most, 10 évvel az emlékezetes gyertyás, könyves felvonulás és az egyetemista ülősztrájk után, a probléma még mindig aktuális. Pedig azóta már kormányzati szerepet is vállalt az RMDSZ és az új tanügyi törvény is lehetőséget ad a megoldásra. Mégis, mi hiányzik akkor? Hát előszőr is a felső RMDSz-vezetés nyílt politikai támogatása. Mindenki csak a Kolozsvár központú egyetemről beszél, nem említve Marosvásárhely szerepét az orvostudományi oktatásban. Hiányzik továbbá a mi közös, határozott kiállásunk. És ne feledjük Deák Ferenc szavait: "Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges."

Ölvedi Zsolt.
RMDSz Hírmondó, 2000. március 9.

Nagyon érdekes, hogy akkor az egyetem szenátusa, pontosan azzal utasította vissza a magyar karok létrehozását, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik. Jellemző továbbá a már szinte groteszk irónia, a "amíg nincs külön kar, nincs döntési jog" hozzáállásban. De ami ennél sokkal tragikusabb, és hűen szemlélteti a "kis lépések politikájának" az "eredményességét", hogy eltelt azóta 11 év, és a helyzet még mindig nem oldódott meg, és az akkori cikkem minden betűje most is megállja a helyét. A cikk megtalálható ITT, érdemes elolvasni alatta még egyéb hozzászólásokat a témában.