2008. szeptember 29., hétfő

Röviden Kolozsváron

Ott voltam, találkoztam akivel lehetett. Csak egy délutáni kiruccanás volt, semmi más. És repültünk is haza. Mindvégig a NOX énekelt nekünk az autóban, ami nagyon kellemes utazási hangulatot teremtett. Így hát újra nem egy szokványos hétfő volt a mai. Volt benne jó is és volt benne szomorú. Kevesebb jó, vagy csak nem emlékszem rá. Amúgy sem várok semmi jót egy hétfői naptól, még akkor sem, ha nem szokványos. És ilyenkor van az, hogy alapjába véve csupa értelmetlenségeket írok.

2008. szeptember 27., szombat

Utólag pótolva

Ma reggel az ébredés komolyan megviselt. Céges borból volt elég. De a másnap megviselt. Elindultunk azért, és hazacaplattunk, 6 és fél óra kellett. Ebből 2 óra volt Tápia. A 4-esen. Szóval jöttünk rendesen, az biztos.

2008. szeptember 26., péntek

Sarlóspusztában

Korán indultunk reggel. Ez most leírás, M7-es, amire kijutni simán csak a Hungária körúton kellett végigmenni, ez péntek reggel 40 percnyit jelentett az életünkből. A tájékozódás szuperül működött, behoztuk az elveszített időt az autópályán, és így időben érkeztünk. Regisztráció, ismerősök, bár egyesek kissé sznobok, és erősen elvannak azzal, hogy ők kik/mik. S közben szinte alig valakik. Csak régi ismerősök. Akiknél az újabbak is kedvesebben viselkednek. Az idő szuper, velünk tart. Lovasbemutató, lovaskocsizás. Kis lovaglás is belefér. Meglátogatjuk a birtokot, van ott minden. Aztán kis sétakocsikázás, baleset is van, riadalom. Mi szerencsésen érünk vissza, s jöhet az ebéd. Utána becuccolunk a szobákba. High-tech megoldások, a villany is csak a kártyával működik, ami az ajtót nyitja, majd megfelelő helyre kell bedugni. Ez hátrányos lenne az akumulátorok töltése szempontjából, de szerencsére van egy áramforrás, amin írja, hogy hűtő. Az pedig logikus, hogy állandó árammal működik. Kezdődik is a pusztaolimpia, csapatokra vagyunk osztva, zsákba ugrunk először, aztán bálagörgetés, majd hintóhúzás bekötött szemmel, és csapattársak irányítanak. Patkóvederbedobálás, bábúlecsapása ostorral, vasvillahajítás. Dolgozunk keményen. Annyira, hogy utána még kis röplabda is belefér, azóta is kékek a csuklóim... Amikor annak is vége lesz, aludhatnék is, de nem tudok. Szilvi főz a tv2-n, a Noxos. S rögtön utána vacsora, ömlik a bor, hiszen saját birtokunk van, bortermeléssel. Saját együttesünk énekel, jól játszanak. Hiába, szuper nevük van, alkalomhoz illő: Mellékhatás. Csodálom őket, aztán táncikálás. Van kivel kipróbálni. De, reggel indulni kell haza...

2008. szeptember 25., csütörtök

Utolsó vacsora, Bp.

Igen, elértem a vacsorát. Már nem sokan voltak az étteremben, összesen két pár közé helyeztek be egy asztalhoz. No láss csodát. Arról talán eddig nem sokat írtam, hogy a napok folyamán mindenféle nemzetek szülöttei, fehérek-sötétek és sötétebbek fordultak meg körülöttünk. Ez igazán egy nemzetközi hotel, angol (brit), angol (indiai), indiai, a vágottszeműek különböző válfajai (még a medencéket is körbelátogatták idegenvezetővel, talpig öltözékben, és a fényképezőgéppel az oldalukon), szlávok (no itt bajban voltunk, ki volt ukrán, orosz, bolgár, szerb, szlovák), olaszok, franciák, spanyolok, minden. És akkor erre, ma beültetnek egy idős és egy fiatal pár közé. No, hát láss csodát, még véletlenül is mindkét csapat nyelvét teljes mértékben értettem, pedig nem tartozik a világnyelvek közé, bár egyre több országban sokan beszélik, főleg epertermő vidékeken. Hamar jóllaktam ma, és jöhet a lefekvés.

Gloria Jean's Coffe

Budapest, Mammut (kisebbik). Egyike a régóta ismert helyeknek. Várok valakire, közben meg beültem egy kávéra, mert van WiFi, s lehet kicsit kapcsolattartani, meg blogolni... Ma délután meglátogattuk a Béres Egészségtárat (ami egy nagykereskedő, gyógyszerlerakat). A munkamódot össze sem lehet hasonlítani a raktárral, ahol én dolgoztam. Szuper rendszerük van, és működik is. Eredetileg az eladási osztályra mentünk, de bekérezkedtem a raktárba, amit szívesen teljesítettek miután megtudták, hogy dolgoztam raktárvezetőként. Szakmai tanulmányiútnak is nevezhető így a látogtásom, de határozottan érdekes volt. No de a program az ma már 3-kor véget ért, s szabad voltam. Ma a találkozások napja van így délután, jót beszélgettem annyi idő után a legjobb barátnőmmel és férjével, egész érdekes dolgokról. S közben nézegettünk plázacicákat, merthogy a Mammutban van bőven ebből a szpécieszből. A visszafogottabb formájából is, no de vannak emosok is bőven. Szép lányok is vannak Budapesten, minek tagadni. És a szépet meg kell csodálni. Aztán reggel korán lesz az indulás a cégkirándulásra, ami innen olyan 60 km-nyire van, nem messze Törökszentbálinttól (talán...). Összességében szuper ez a kiruccanás, csak kissé rövid. De sokminden belefért, és még fér bele. Ma este valószínüleg már nem érem el az úszómedence programot, de reméljük, hogy a vacsoráról nem maradok le, már tudom mi a legfinomabb. Egész jól elboldogultam a budapesti közlekedésben, csak eleggé figyelmes kell legyen az ember, hogy idejében váltsa a sávokat, különben mellékvágányra futhat. S ha elgondolkozik, akkor is... Történt ilyen is ma reggel, aztán kis kerülővel kijavítottuk. Na, mára ennyi fért bele.

Patikalátogatás

Délelőtt meglátogattunk néhány patikát. Többek között egy Béres patikában is jártunk, ahol nagyon tetszett a felszereltség és a különböző páciens közeli szolgáltatások. Szerencsére mostanra az idő is helyrepattant kicsit, úgyhogy reméljük holnap a kirándulás is sikeres lesz.

2008. szeptember 24., szerda

Csepp. Bp. Életerő

Egész napi program, szakmai titok kategóriás beszélgetések. Érdekes volt, sok információt kaptam. A falakon díjak átadása, születésnapi bulik, minden ami számít egy embernek, egy szervezetnek. Viktor és Ferenc, de Orbán és Mádl. Kitüntetések. Egy ember egész életnyi munkájáért. Amit mások tovább visznek és fejlesztenek. De az alapot rá akkor is egy bizonyos ember munkája adja. Sok embert ismertem meg ma. Munkastílusokat és hozzáállásokat. Csupa vezető beosztású ember, komoly tapasztalatokkal. Ennyit a munkáról. Aztán hazajöttünk a szállóba és úgy döntöttünk, kis városlátogatás is belefér. Szépen becsüccs a tütübe, kiléptünk az Árpád hídra, lezúdultunk Duna partra a Margit híd alá. Még nappal volt, készítettem néhány fotót. Aztán lementünk a Batsányi térre, bevásároltunk (el kell mondjam, megszívtam az 1-2 forintosokkal..., pedig tudtam, hogy bevonták őket, de zörögtek), közben besötétedett és újra helyzet volt a fotózáshoz. Feltettem őket a tegnapiakkal együtt IDE (KÉPEK). Indultunk is vissza, hú de jó ilyenkor, hogy ismerem Budapestet. Simán visszaértünk, a Margitszigetre parkolódíjat kell fizetni a belépésért, de a hotel recepcióján lepecsételik a jegyet, s akkor ingyen járunk be. Illetve, hát inkább ki, mert be mindenki ingyen jön. Gyors beöltözés fürdőruciba, 8 medencehosszal simán megjött az étvágyam is. Persze, ezúttal már okosabban csináltuk és a büfé menüre "szorítkoztunk". Úgy jóllaktam, mint a duda, finomnál finomabb kajákból, de igérem, mindent kipróbáltam, ami hús volt. Amúgy itt jut eszembe, hogy a reggeli is ilyen sztori volt. De kell csináljak képeket a hotel több részéről, mert szuper az étterem, szuper a hall, aztán a recepció is. Meg totál érdekes a tegnap említett átjáró a Spa részbe, ma már simán tudtam az utat oda. Ajánlanám is néhány jelzés kiegészítését a hotelnek, hogy egyértelműbb legyen az odatalálás. Kirándulás ez, szakmai programmal összekötve, ami szintén kellemes. És még nem is vagyunk a cégbuliban. Még lesz a holnapi program. Ami megintcsak hivatásilag érdekes, ugyanis patikákat fogunk látogatni délelőtt, aztán újra marketing. És remélem, hogy délután lehetőség lesz találkozni barátokkal is. Erős vagy. Mert Béres Cseppet szedsz.

2008. szeptember 23., kedd

Útazás, érkezés, Bp.

Itt vagyok, ragyogok, megérkeztem. Danubius Grand Hotel Margitsziget. Szinte egész napi kocsikázás után, de szerencsére jól ment minden, még sebességrekordot is döntöttünk... Debrecentől az autópályán 130 km/órás átlagot futottunk, de folyamatosan 140-160-al jöttünk, tehát nem sok időt vesztegeltünk az uton. Lehet így haladni. Ettől függetlenül mire Budapestre értünk, az már a helyi szlenggel élve, beállt. És egyesben mentünk fel az Árpád hídra. A hotel, hát mit is mondjak. Nem semmi. Megvolt a locsizás az úszómedencében, van ott mindenféle hőfok. A medencék a másik hotelben vannak, de a mienkből át lehet fürdőköppenyben menni az alagsorban. Persze feltéve, ha sikerült megtalálni az utat. Miután meglátogattuk a konyhát, a mosódát és a hotel szárítóját, végül sikerült kibogozni az utat. Pontosan olyan volt a hely, mint az Argoban az alagsor. De megérte a keresés, a medencék csodálatosak. Aztán az étterem, elő zenészekkel, és megjegyezhetetlen nevű ételekkel. Én mondtam, hogy jobb lenne a büfés rendszerből enni, mert onnan legalább annyit eszik az ember amennyit akar és van esélze jóllakni. Igy csak én laktam jól, mert két porciót ettem. Utána már csak néhány fénykép fért belé a szállodáról, szerencsére elhoztam a kis állványt. Jöhet a pihenés.

2008. szeptember 22., hétfő

Készülődés nap

Utolsó simítások az elutazás előtt. És ennek köszönhetően ezen a hétfőn már nőtt a fű is. Mozgalmas nap volt, bár időnként egyeseken azért meglátszott, hogy hétfő van. Annak ellenére, hogy holnap reggel jó lenne minél hamarabb indulni, azért áttolódott kis megoldanivaló. Így hát korán keléssel kezdődik majd a holnapi nap, aztán meg szokásomhoz híven a pakolást is holnapra halasztom, csak néhány fontos dolgot készítettem elő, de még így is teljesen biztos, hogy itthon hagyok majd valamit. Végül is csak néhány napról van szó. Vár Tápia, illetve hát nem tudom, hogy ő vár-e, de mivel én már rég nem jártam Budapesten, várom, hogy lássam. Remélem kóricálni is lesz kis idő és nem csak sima munkalátogatás lesz. Megkukucskáltam ma a hotelt, ahol lakom majd 3 napig, a Margit-szigeten. Panasz nincs. Remélem jó magasan lesznek a szobák és a Dunára nyílnak. És mire odaérek Gyurcsány mondjon le!

2008. szeptember 21., vasárnap

Vasárnap estére

Időnként a múltból élünk, gondolunk rá, és csak a szépre emlékezünk, a rosszat igyekszünk feledni. Vannak dolgok azonban, amik megmaradnak és ha visszagondolunk reájuk, akkor visszatérnek a régi érzések, valósághűen, mintha csak ma történtek volna meg. Pedig már rég elfeledtük, de az akkori érzés megmaradt és szinte ugyanúgy képes fájni. Íme egy régi, 1999-ből:

Az éjem kis csillagai (B.Cs.)

Hiányozni fognak, fenyők és a dombok,
Maros, mely a túlsó oldalon csörgedez,
Hiányzol majd Te is, de elmúlnak a gondok,
S később csak az emlék fájdalma lengedez.

Szép volt, de nem tudtál velem boldog lenni,
Sokszor máshol jártál, mellettem, s nem velem,
Hiába próbáltam érted bármit tenni,
Álmod, gondolatid megcsaltak szüntelen.

Szerelem, szenvedély, részedről hiányzott,
Mindvégig vak voltam, túl későn, most látom,
S engem karjaival közben már elkapott,
Mért van az, hogy mindig, mindig csak megbánom.

Nap lement s fagyos szél lengedez szívemben,
Nem tudom mit tegyek, csak látom vége már,
Az éj oly hosszú lesz, hosszú vagy végtelen,
Míg meleg sugártól lesz fényes láthatár.

S közben a fájdalom, hogy enyém nem lehetsz,
Megöli éjjelem minden kis csillagát,
S lehet, Te úgy érzed, minderről nem tehetsz,
Pedig, mert nem szeretsz, Te döfted szívem át.

Ez hát a sorsom az örökös szenvedés?
Mely miatt végül már nem merek szeretni.
Nincs vajon számomra egy igaz szívverés?
Nem tud a szívem már, mindig csak feledni!

Érzem, hogy nem szeretsz, mást keresel most is,
De mégis szívemet, a kezedben tartod,
És közben szüntelen mosolyogsz rám, mégis,
nincs ahonnan tudjad, hogy tudom a titkod.

Talán így vasárnap estére megteszi. A hangulatomhoz éppen jól talál, de jövő héten Bp.

Free and wireless

Okos volt aki kitalálta az ingyenes kábel nélküli internetet. Itt ül az ember egy kávézóban, és simán netezik, beszélget ismerősökkel, yahoo, blogírás, reggeli program. Igaz, hogy már nincs reggel, de azt szokták mondani, mindenkinek akkor van reggel, amikor éppen felébredt. Szóval a téma az, hogy kirándultuk magunkat Udvarhelyre. Buli, Fanta, barátok. G-pontot is megismertük az este, nem mintha eddig nem ismertük volna. Aztán még aludtam volna, de itt nem mindenki vizsgázott a könyvéért, és egyesek nem igazán tudnak még annyira se vezetni, hogy a garázsból kiálljanak. És akkor erre a megoldás az, hogy addig rugdossuk az autó kerekét, amíg a negyedik emeleten valahogy felébresszük a csávót, aki gyorsan beleugrik a nadrágba, és ahelyett, hogy kiosztaná a jólmegérdemelt sapkákat, és megmutatná, hogyan kell kiállni az ezeréves Daciával a garázsból, egyszerűen csak elmozdítja az útban alig álló vehikulumot. De végülis igazán ideje volt felébredni, nem lehet éppen azt mondani, hogy gyönyörű az idő, de felkelt a nap ma is.

2008. szeptember 18., csütörtök

Szinte egy hét...

... eltelt közben. Rohanás, cipekedés, rohanás. Orvosi vizsgák, ekg, pszichológia (átengedtek), s csomó egyéb marhaság, amivel eltölti az ember potyára az idejét, mert az egész hamar megvan, de sokáig kell várakozni, amíg odakerülsz. De hát mindezek lefoglalják az embert, s nem is igazán veszi észre, hogy újra eltelt egy nap. Mi az, hogy egy nap, mindjárt egy hét. És csomó tennivaló van még mindig, persze szépen minden kerül a helyére. Ilyenkor, amikor ez a szomorkás idő elveszi az ember kedvét, akkor jó dolog az, ha el tudja magát foglalni a munkával. S telnek a napok, várjuk a meleget. Nem csak időjárásilag. Egyéb szempontokból is.

2008. szeptember 14., vasárnap

Kikerics, Medve tó, sóhegy

Kellemes vasárnap délutáni program megsétálni magad a Medve tó körül. Ajánlom mindenkinek, sikeresen ki lehet így tisztítani az ember fejében kavargó gondolatokat. A recept (szakmai ártalom ez) egyszerű, beteszed a családot az autóba, s igyekszel kevés időt fecsérelni az útra. És akkor miután sikeresen megérkeztél Szovátára, kibővülve a rokonság többi részével elindulsz egy tó körüli sétára. Ősz van, nyílik a kikerics, értelemszerűen fotókat is készítesz. A tavon vadkacsák, eredetileg beúsznak, aztán mikor látják, hogy nem puskával/parittyával vadászod őket, hanem csak egy fényképezőgéppel, már közelednek. Aztán tovább lehet haladni. Kis kitérő a Boci tóhoz, aztán jöhet a Vörös tó melletti sóhegy. Ott már rövid időre más kezébe is át lehet adni a kamerát, készüljön fotó a fotóssal is. Elvégre a keresztfiával meg kell őt is örökíteni az utókornak. És sóhegy. Szép hely. Lehet folytatni a Medve tó körüli utat. És mindennek a végén letisztázott gondolatokkal, időközben meghozott döntésekkel felvértezve indulhat hazafele az ember, egy tartalmas nap után. Mehet az élet tovább. Még élek, félig a jövőért, félig a múltból.
KÉPEK

Vasárnapi sziesztához

Történt valamikor 2000-ben, és hátha jó lesz a mai napra. Időnként kell egy kicsit emlékezni is.

El kell felejtselek! (B.Cs.)

Harcoltam ellened,
S szívem nem engedett,
Hiába szenvedek,
El kell felejtselek.

Mondanám: féltelek,
S látnád amit érzek,
Tudnád, még van remény,
Szívem még nem kemény.

Ám, mivel hallgatok,
Fáj, hogy nem szólhatok,
S látom, hogy nincs esély,
Utunk itt véget ér.

Fáj, hogy nem érdekel,
Téged, hogy mért hagy el,
Az akit tán szeretsz,
Bár hamar elfeledsz.

Nem kérded, mért teszi,
Könnyű-e ez neki,
Nehéz ezt érteni,
Szívemet védeni.

Reméltem, s vétkezek?
Azért, mert elmegyek?
Maradni nem tudok,
Szeretlek, s hallgatok.

Ez hát a végzetem,
Ez már az életem,
Enyém a fájdalom,
Végzetem várhatom.

Mindenki elfelejt,
Hantra könnyet sem ejt,
Elhagy majd szívem is,
Elhagy, hisz oly hamis.

Hamis a hangja, hisz
Az élet oly komisz,
Meghalt az érzelem,
Nincs benne hely nekem.

2008. szeptember 13., szombat

3 óra Bulgakov

A Bulgakov egy jó hely, elég hamar oda lehet érni Karolával. És ha a megfelelő emberekkel találkozol ott, akkor határozottan jól tudod érezni magad. És a gondolataid is új szárnyakat növeszthetnek, amiből aztán újból van amit lenyírni majd. Lényeg az, hogy soha ne tövéből vágják le őket, és így esélyük legyen mindig újra tollakat ereszteni, hiszen anélkül nem lehet repülni. Hazafelé, és közben egyéb úti célokat megcélozva.

2008. szeptember 12., péntek

Annyira utálom a rossz időt

Szörnyen nyomott hangulatú időjárás lepte el ma délutánra a helyet. Napközben nem volt baj vele, mert volt elfoglaltság bőven, cipekedtünk, költöztettük a bútort, rohankocsikáztunk a városban. Mindegyre elmaradt valami, valahol, de a munkanap végére már tisztább volt a kép. Éspedig, hogy megint sok minden rendbe jött. Aztán túltettem időlegesen magam egy dilemmán és indulhatok focizni, mert a mozgás az egy szükséges megerőltetés, ha az ember meg akarja őrizni a fiatalságát. Hogy mi lesz a mai nap végkifejlete, az egy valószínűleg pillanatnyi döntés eredménye lesz. Csak ne lenne ilyen idióta idő, asszem a barométer földrengést jelezhet elő, mert erőssen nagy nyomás nehezedik mindenre. Tehát, elvonatkoztatni ettől, focicuccba öltözni és hamarosan nem érdekel csak az, hogy azt a fránya bőrt az ellenfél kapujába juttassuk. Hajrá fiúk!
UI: 20:18 A hirtelen elhatározás megvolt, meglepi lesz...

2008. szeptember 11., csütörtök

Mozgalmas csütörtök

Lévén, hogy már harmadik napja, hogy munkáról írok, az már számomra is azt jelenti, hogy jó irányba haladnak a dolgok, azt csinálom, amit szeretek csinálni. És ez kifejezetten jó dolog. Kinéztem ma néhány dolgot az irodához, van miből válogatni szerencsére. Jól halad a dolgok megszervezése, sikerrel lépjük át a különböző problémákat. Szervezési gondok szerencsére nincsenek, csak mások szervezetlensége minket is akadályoz. Mozgalmas nap vár ránk holnap is, de hát az úgy jó, ha van amit csináljon az ember. Akkor talán könnyebben elfeledkezik egyéb problémákról, hiányosságokról.

2008. szeptember 10., szerda

Második munkanap

Hát már áll szép lassan össze a kép. Miket kell elintézni, hogy elinduljunk szép lassan azon az úton, amit magunknak kell kiköveznünk. A mai aktivitásom azzal kezdődött, hogy vártam másfél órát valakire. Ami úgy magában eléggé lehangoló, főleg, hogy nem sok eredménye volt a várakozásnak. Mondjuk annyi, hogy nem gyalog mentem onnan tovább, mivelhogy szükség volt már valami közlekedési eszközre. Elkötöttem hát egy kis Corollát az autóparkból, aztán megmutattam a vendégeinknek a szülővárosom főterét ( mindig ilyenkor látom meg igazán a szépségeit), s irány a reptér. Akkor még csak kóstolgattam a kis japán 90 lóerős lehetőségeit, aztán visszafelé kissé bátrabban használtam ki őket. Mit is mondjak, a japánok tudnak valamit. A kis Corollának sikerült rövid idő alatt a szívemhez nőnie. Nagyon oda kell figyelnie annak, aki nem akarja meghaladni a megengedett sebességet. Lakóterületen kívül rövid időn belül a 140 km/órás sebességet nyaldosta és folyamatosan gyorsult. Beleragadtam az ülésbe. Ezen kívül stabilitása is nagyon jó, ha kiismeri az ember. Kellemes vezetni, pontosan azért, mert könnyen kiismerhetőek a lehetőségei. Szép lassan lehetett volna Drive testnek is nevezni ezt a beírást.

2008. szeptember 9., kedd

Első munkanapféleség

Ma végre valamiféle munkanap is volt, megbeszéltünk néhány elintéznivaló problémát, de igazán nem ölt meg minket a munka. Majd ezután lesz arra is idő. Sok tennivalónak nézünk elébe az elkövetkező hetekben, össze kell rázni a csapatot, felépíteni a stratégiát, új embereket felvenni, a régieket megismerni, segíteni nekik, szóval sínre kell tenni néhány dolgot, hogy működjön minden, mint a karikacsapás. Szervezési kérdések ezek és végre azzal foglalkozom, amit mindig is szerettem csinálni, szervezéssel. Először egy Sales meetinget kell összehozni, hogy megismerjem az embereket. Aztán munkalátogatásra megyünk Budapestre néhány napra. Mozgalmas időszak következik, végre valami mozgalmas. És mellékesen még be lehet szúrni egykét egyéb elképzelés megvalósítását is. Van néhány bizsergető ötletem.

2008. szeptember 8., hétfő

Forgetting Sarah Marshall

Na ez már csöpög. De az idő elütésére kellemes kis filmecske, eddig legalábbis. A barátunkat kirúgta a barátnője, természetesen nem ok nélkül, hanem mert mással kavar. Miután már mindent megpróbált, hogy elfeledje a kis ribancot (jellegzetesen az), kirándulni megy Hawaiira. Buta döntésnek bizonyul, mivelhogy kiderül, az ex is pontosan ott szórakozik az új pasival. A csaj szőke, a pasija meg "szőke". Főszereplőnket viszont szárnyai alá venné egy édes kis barna, ha észre tudná venni, hogy miért vezette oda a sors... persze más érdekes párok is vannak itt közben... szerencsétlen fráter, bárhova megy, belebotlik a konkurenciába... most ugrik be, ebben a filmben még nincs homár... na, asszem az is megvan... hát, ott se tértek még át az Eu-konform disznóölésre... nem is tudom, mit eszik azon a szőkén, a kis barna sokkal kedvesebb... nem minden meglepetésnek van helye időnként... na akkor most mi van?... szőke csaj visszatáncolna, de nem amiatt, hogy a "szőke" csávójának herpeszes a gyíkja... aki szexleckéket ad a vallási fenntartásai miatt ágyban gyenge fiatalembernek... barátunk leizzad, mint a béka a gólyabálon, jellegzetes magyar szinkronos poén... na végre... ezek bánatzsepik vagy örömzsepik?... úgy néz ki egy nagyobb sokktól meg lehet tanulni szörfözni is... és a végeredmény: egy rokkant rocker... kiderül, ki a hibás azért, hogy a szőke összekufircol már egy éve a "szőkével"... aztán egy érdekes közös vacsora... és az édes kis barna ledöfte a szőkét... aztán a falon keresztül is, mi ez, verseny?... a kis szőke próbálkozik, ne ess csapdába barátom... hát ez durván hangzott, de teljesen igazságos... vajon mindig célravezető-e az őszinteség?... de, ha a szerelem alkot, az kasszasiker... hogy ezt az alakot mindig meztelenül kapják a nők...

2008. szeptember 7., vasárnap

P.S. I Love You

Valami csöpögőset kerestem, és remélem megtaláltam. Nincs kedvem még lefeküdni ebben az órában, így hát arra jutottam, hogy filmezek... hisztis fehérnép, biztos ezt a filmet meg akarom nézni?... Hát van itt megoldanivaló probléma... aztán rögtön ez a hajmeresztő fordulat... felháborító, miért van minden filmben legalább egy buzi? olyan menő ez manapság már? tiltakozom... de Lisa Kudrownak erdekes szerepe van... fájdalmas film ez... mondom, fájdalmas... s nem tudom, hogy azért-e, de ebben a filmben már nem egy, hanem csomó homár van... nem igazán tudok amit írni, megfog ez a film, mi lesz belőle?... a karaoke egy nagyon veszélyes dolog... és a második nem fizikailag fáj... akkor most tényleg megtudjuk, mit akarnak a nők?... hát igen, sokkal könnyebb, ha valakit azért veszítünk el, mert el akart menni... menjünk akkor Írországba... elképzelni nem tudom, hogyan csinálja... igen, így ismerkedtek meg... most mit mondjak? szegényke... mázlista pasi, három ilyen nővel... hát igen, ez igazi csóknak néz ki... igen, ismerős ez: "Ott és akkor beléd szerettem"... csók... fájdalmas, vagy mondtam ezt már?... s az utolsó levél... P.S. Guess what, I still love you. Nagyon jó kis film.

Vasárnapi kertlátogatás

Ősz van a kertben is szép lassan. Még kitart néhány virág, ökörfarkkóró, sisakvirág, szalmavirág, és a mostanság nagy hírben álló maszlag (a csíki fiataloknak köszönheti a hírességét). A kert hangulata mindig ugyanolyan, és ma újra a kerítésen másztam be (mert az adja az igazi érzést:) Szépen dolgoznak a kertben, bár a virágok kicsit elnőtték magukat és nincsenek a megfelelően kitámasztva. Viszont szépen haladnak az ösvények lekövezésével, végig körbe padok, hangulatos hely kis sziesztázáshoz. Ma csend volt, sehol egy mókus, csak a rigók és az ökörszemek röpködtek, no meg a sok szúnyog, és mindegyre megszakították a fotózást. Melankolikus hangulatot kölcsönöztem a kerttől ma. Két hét eltelt már mióta virágot öltem... Holnaptól új kihívásnak kell megfelelnem és nézek elébe. Addig is, megosztom a kerti KÉPEKET.

2008. szeptember 6., szombat

Trópusi Vihar

Egy pozitív filmkritika és a 7.8-as IMDB osztályozás biztatott arra, hogy megnézzem a filmet. Hát ez nem romantikus, a változatosság kedvéért és úgy indult a film, mint a régi olcsó humorú paródiák, amelyek kiviccelnek néhány háborús, vértől és húscafatoktól a gyenge gyomrokat megkergető filmeposzt. Eredetileg úgy gondoltam, nincs is sok értelme kommentálni a filmet, majd maximum írok néhány sort a végén. És aztán bekövetkezett a fordulat, ami sejtet valamit. Kezd a dolog komollyá válni, talán mégis lesz valami kevés igazi ötlet ebben a filmben... s most, hogy már nem vicc, és mégis egyesek azt hiszik, legalábbis egyelőre, kezdett a dolog hátborzongató lenni kicsit... ők filmet készítenek, legalábbis azt hiszik... érdekes kis csapat alakult ide össze... szép lassan már mindenki megszívatott mindenkit... ekkora hőstett, kinyírni egy pandát... ráadásul minden a forgatókönyv szerint zajlik, valahogy úgy sikerül. És így a pandamackógyilkos főhősünk még mindig nem jön rá, hogy már átlépett a realityshow kategóriába, ahol egyelőre nem osztanak Oszkár díjat... egyik szereplőnk, akit komoly elvonási tünetei már arra is rávettek, hogy megharapjon egy denevért, jó hírt kap, alig fél kilométeres távolságra ópiumra bukkanhat, feltéve ha az állig felfegyverzett statiszták(?) megkínálják... majd a következő filmkockában főhősünk, ahányszor kiszedik fél másodpercre a vízből kínzás közben (ami szintén benne van a forgatókönyvben), rendületlenül kiabálja, hogy Vágó!... érdekes humora van a filmnek, ami abból adódik, hogy senki nem akar rájönni, hogy nem vicc ami történik... eközben főszereplőnk a saját remakejét kell megcsinálja a szerinte legjobb szerepének... nem lehet túlságosan reményteli az a helyzet, amikor egy olyan színész kell kimentsen az ópiumbáró kezéből, aki nem olvassa el a forgatókönyvet, mert a forgatókönyv olvassa el őt. Ugye az nem elég ilyenkor, hogy Chuck Norrisra utal a replika?... s akkor a nagy kérdés, mennyit ér a barátunk élete? És a fekete humor minden zsírjával és röhejével van a kérdés feltéve... közben a remake elnyeri a közönségdíjat... plusz a legnagyobb rajongójátol a faoszkárt... csak most jövök rá, hogy Alpa Chino is játszik ebben a filmben (hehe)... és homár (mondom mostanság minden filmben van legalább egy)... ekkora tévedésen elbukni... magasröptű blődségek, lement az akciófilm a kitudnagyobbmarhaságotmondani kategóriába, de egész jól csinálják... akkor most mi ez? Dráma?... majd azt is megtudjuk a végén, mire jó a TiVo csomag... s ki gondolta volna, hogy a kezdő színész barátunknak is összejön, hogy magával Jennifer Love Hewittel veszíthesse el a szűzességét az Oszkár díjkiosztó után...

Még egy perc

Új favorit került ezen a gyönyörű szombat reggelen, és szokásomhoz híven azóta ez szól a winampban, ameddig én teszek veszek a számítógépen, s próbálom elütni a délelőtti órákat. A többi számát is szerettem a NOX-nak, de az új, Időntúl című albumuk záró dala egyszerűen megszakíthatatlan. Nox - Még egy perc (jutub)

A holnap elrejt majd
Csak gyászvirágot hajt
Az élet eddig tart, még egy perc
Egy másik föld, más part
Hol más dalol más dalt
Majd ő hoz jót és bajt, mit érdemelsz

Még egy perc, átölelsz
De el nem érlek már
Még egy perc, néma vers
Több idő nem jár
Ennyit ér, most véget ér,
Súgd, hogy messze hív egy jel!
De bennem élsz, de szíved mást felel
Búcsúzz el…

A holnap holtnak lát
A szívem ellopták
Csak testem él tovább, még egy perc
Mégsem ordít rád
Csak könnyem ér hozzád
Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.

Nincs egyéb hozzáfűznivalóm, de szerintem nem is szükséges. Hallgassátok.

2008. szeptember 4., csütörtök

Utálom ezt az országot

Nem vagyok én Sabin Gherman, de teljes mértékben egyet tudok érteni vele. Ez az ország úgy szar, ahogy van. És sajnos sok ember is benne. Ott vernek át, ahol tudnak, hiszen ha beperelnéd őket, van mit várjál, ameddig az igazad kiharcolod. Sajnos éppen emiatt sokan nem harcolnak a végsőkig az igazukért. De legszívesebben többet soha nem szeretnék fővárosi illetőségű cégnek dolgozni, mert bármilyen hírű cégnek is legyenek a képviselői, ők akkor is inkább hazaiak. Nem veszik át az illető cég mentalitását, az marad a jólmegszokott nagyoláhfalusi. Ezért kell valahogyan, bármilyen kis mértékben is meggyőznünk a velünk Erdélyben együtt élőket, hogy sorsunkat saját kezünkbe véve sokkal másabb jövőt tudunk biztosítani magunknak. Mert az itt elők nagyrésze szintén ezt gondolja a túlsókról, csakhát fél közben tőlünk, és attól, hogy elveszíti azt, ami bitorol. Egész pontosan ezt súlykolták belé a túlsók, mert ők maguk bitorolják ezt az országrészt jogtalanul és szívják el az életerejét. S nehogy azt higgyétek, hogy szeretnek minket csak azért, mert a mi munkánkból élnek. Tisztelet a kivételnek, akik csak a szabályt erősítik. Azonkívül pedig közüllünk is vannak, akik jólmegvannak a túlsókkal... De ez már más téma, majd úgyis egyesek újraválasztják őket. Én csak annak örvendek, hogy végre egy magyar cégnél fogok dolgozni.

2008. szeptember 3., szerda

Kitisztázott bonyodalmak

Történt ugyanis, hogy az ominózus hétvégi gulyásfőző versenyen úgy hozta a véletlen félreértések sokasága, hogy annak ellenére, hogy eredetileg magánszemélyként neveztünk be, MPP csapatként azonosítottak be minket. Aztán mikor odaértünk a helyszínre, kiderült, hogy az MPP-nek más csapata is eljött gulyást főzni, mert szervezetileg meghívták őket a szervezők (a helyi elnöknek címzett meghívással), majd azt hitték, hogy mi vagyunk ők és őket már nem írták fel. Egy adott pillanatban tehát úgy nézett ki, hogy mi nem vagyunk felírva, aztán kiderült, hogy végülis az MPP csapatnál a mi neveink vannak odaírva, aztán mindketten maradtunk, s a helyzetből adódóan beazonosítottuk magunkat az MPP fiataljai csapatként. Utólag nyílván késő bánat. Mert aztán egy személy nem tudott viselkedni, és kissé alpári módon lef...zott egy fotóst, amiért az nem volt hajlandó a "Hé, te..." megszólításból magára ismerni és lefotózni az önjelölt szakács gulyását. És újságcikk lett a dologból és a megkérdezett helyi szervezeti elnök megpróbálta a dolgot a mi nyakunkba varni, annak ellenére, hogy a szervezők képekkel dokumentálták, hogy elmélete nem helyálló. Mindezek aztán szépen kiderültek az illetékesekkel való tisztázó beszélgetésekből, ígyhát egyenként minden a helyére kerül. Úgyhogy most szinte semmi nem árnyékolja a jókedvem, és elviekben mondhatni hétfőig szabin vagyok.

2008. szeptember 2., kedd

Bejött, megcsináltam

Új kihívások elé nézek. Veszélyes lépés volt, de megtettem. Most, miután sikerült, megérte. Ha nem így lett volna, akkor is tudnám, hogy meg kellett tegyem. Egy lehetőség volt az előrelépéshez, ami lehet nem adatott volna meg egyhamar újra. És veszélyesen kellett játszani ahhoz, hogy sima lépés legyen belőle. És én már máskor is játszottam veszélyesen, elvileg tanulni kellett volna belőle, de most úgy éreztem, hogy belefér. Kihívás, de én szeretem a kihívásokat, mert úgy érzem, hogy meg tudom csinálni. És jól akarom csinálni. Szeptember 2, imádlak!

Egy fontos állomás

Úgy néz ki életem egyik fontos állomásához érkeztem és ezen a ponton úgy néz ki, hogy rajtam múlik, hogy sikerrel lépem-e át. Nem írok ennél bővebben róla, majd talán az esetleges eredmény után. Azt mondta ma nekem, hogy: "...mert úgy lesz ahogy jobb lesz... s ahogy lesz, az lesz a jó... meg a jobb és legjobb...". Hát igen, végül is úgy hívják, hogy Élet és erről szól. (Azért a legjobb, amikor úgy lesz, ahogy elképzelted és szeretnéd, már csak azért is, mert akkor igazán úgy tudod értékelni, hogy bejött). De köszönöm a bátorító szavakat. Lesz valahogy és ahogy lesz úgy lesz jól.

2008. szeptember 1., hétfő

És egy mégrégebbi

Valamikor '93 körülire tehető ennek a születése, s ma rátaláltam:

Üzenet

Az életnél mi lehet szebb,
Tán az égi csillagok?
Nem, az életnél nem szebbek,
Bármily fényesek azok.

A mi életünk egy csodás,
Hosszan tartó kikelet,
Virágzó és jégolvasztó,
Megtölti a szíveket.

Élni jó, s a boldogságnál,
Nem lehet szebb semmi sem,
Ez amiért ez életet,
Én oly nagyon szeretem.

Az életben a boldogság
Szükséges, s ha nem leled,
Minden erőd belevetve,
Annál jobban keresed.

Találd meg és legyél boldog
Egész életeden át,
Azt kívánom, ne latolgasd
A holnapot vagy a mát.