2010. június 30., szerda

Mélyvíz és rutin

Kevéssel reggel 7 után ébredek, a telefon riasztása előtt a már megszokott néhány perccel. Odateszem a konyhában a vizet melegedni a kávéhoz, irány a mellékhelyiség. Majd a kávé mellett böngészek még egy keveset, nagyobb részt csak nézek ki a fejemből. Amikor pontban 8-kor kilépek a házból, már a megszokott LP dallam megy a fülemben, 9 perc múlva már a maxinál vagyok. Vasárnap már rendesen hiányoltam reggel a megszokott zenét. Hétvégén bedobtak a mélyvízbe és megálltam a helyem, ami kellemes érzéssel tölt el. Biztos jó azoknak, akik megengedhetik most is maguknak, hogy kényelmesen megfutamodjanak néhány plusz óra munkától vagy munkába utazástól, de nem is akarok inkább erre gondolni. Majd egy hónap alatt rutinná vált már. Csak néhány pillanatra billent ki ebből egy bizonyos népcsoportra valahogy jellemző szag, amit az épp esős időben könnyen elnyom a másra koncentráló szervezet alkalmazkodó képessége. Minden nap közvetlenül emberekkel dolgozok, valahogy mégis magányos farkas érzés van bennem időnként. De még 20 perc és kis időre elmúlik. Az jó kérdés, hogy mennyi idő amíg ez teljesen elmúlik. Addig is, marad a rutin, majd a tinta hal.

2010. június 2., szerda

Vásárolj magyart!

Kezdhetném úgy is, mintha mi sem történt volna, mintha nem hiányoztam volna írásokkal a blogról. De sajnos nem igazán írtam újra az utóbbi időben, pedig lettek volna témák, készültek képek. Kissé stresszes volt az utolsó periódus, nem igazán gyakran állt oda az eszem az írásra. No, de ha már újra írásra adtam a fejem, a mai témája egy nem régi érdekes felfedezés. Lehet sokaknak nem új már a dolog, de találtam a negyedemben egy bevásárlóközpontot, ahol nagyobbrészt magyar termékeket árulnak. A polcokról letekintenek a rostos gyümölcslevek, 8 tojásos száraztészta, Pick Szeged Rákóczi szalámi, a Pöttyös túrórudi, Medve kenősajt, Tihany camembert, Tibi meg Boci csokik, Balaton szelet, Horváth Rozi fűszerek, Traubisoda, no meg a jó magyar borok (még Béres Lőcse Furmint is), hogy csak néhányat említsek. Ebben az üzletben még az Erős Pistán is azt írja: Kis üvegben gigantikus erő (és természetesen sokkal igazibb, mint a nagybányai gyártású). Arról nem is beszélve, hogy a kiszolgáló személyzet ismeretlenül is két nyelven (s először magyarul) kérte az aprót. Ugye nem kérdéses, hogy ezentúl inkább kicsivel tovább megyek vásárolni, mint az épp a blokkom alatt levő üzletbe, ahol a Csilla nevezetű, egyébként magyarul jól beszélő kasszás-nő, közel 6 éve folyamatosan nem hajlandó magyarul válaszolni az esetleges kérdéseimre. Hisz a termékek is jobbak, kedvesebbek számomra, ami számít, amint a városom kétnyelvűségének a tiszteletben tartása is. A második kép mutatja az ellen nem álló sorsát.