2009. december 30., szerda

Év végi köszönet

Köszönöm a karmámnak, s a jóakaróknak. Ne irigykedjetek. Boldog Új Esztendőt mindenkinek.

2009. december 27., vasárnap

És az élet megy tovább

Követik egymást. Nem szerettem senkit úgy, ahogy téged szerettelek. Utána jön az, hogy: Nélküle. És újra Nélküle ébredek. Tudom, hogy "Egyik nap megkérdezett a szívem. Miért mentem el, és nem jöttem vissza. Hány nap lesz még. Hány napot élek még. Tudom. Tudom, hogy nem fogok szeretni, amíg nem találom meg újra." Fordítok... s azt szeretném, hogy itt legyél, mellettem.

Kellemetlen...

És az év vége olyan, mint az év maga. Mikor valami rossz történik, mindig azon gondolkodom, mit hibáztam, hogy újra? Karácsony volt. És kocc. El lehetett volna kerülni. Ha itthon maradok. Azonkívül a történelem időnként tényleg ismétli önmagát. A baj az, hogy néha nem minden úgy, ahogyan egyszer. Csak egyes részletek történnek ugyanúgy, a kellemesebbik része kimarad. December 27 tavaly jobb volt, mint az idén. Pedig december 26 idén is ugyanúgy telt. És esküszöm, nem provokálni akartam a sorsot, egyszerűen igy sikeredett. Annyi hasonlóság, aztán a lényeg elmaradt. Vagy csak nem vettem észre, vagy csak nem vettem észre? Az ideális megvan a filmekben. Lehet a filmekből, ha reálist lehetne csinálni... Mesés lenne. És a meséket nem mindig szabad elhinni. Még sok elrendezni való van ebben az évben. Azt hittem, nyugisan meglesz. Aztán elkomplikálták azok, akik a karmát irányítják. Volt az életemben sok szakasz. Volt egy olyan is, amikor megszerettem néhány román számot. Mindenik emlékeztet valamire, mindeniknek van üzenete. Aki ismer, az talán furának tartaná mindezt, hisz tudja, miről hogyan gondolkodom, de ez is mind hozzám tartozik. Hisz valaminek akkor van üzenete egy ember számára, ha emlékezteti valamire. Az emberi lénynek egy fontos velejárója, hogy döntéseiben minden addig történt esemény befolyásolja. Időnként lehet fel se fogja ő maga se ezt. Talán az is lehet, hogy csodálkozik, miért viselkedett úgy, ahogy. Az önmagunk megismerése pontosan erről szólhat. Hogy magyarázatot tudjunk találni arra, hogy miért viselkedtünk aképpen. Hogy elfogadjuk, amikor tévedtünk. El tudjuk mondani, azért tettük, mert befolyása alatt voltunk valaminek. Nem számít, minek. Nem minden esetben jelent kifogást. Maximum önmagunknak. De akár az is fontos lehet. Nem tudom, hogyan terelődtem erre a pályára, hogy ilyesmiket írjak. Biztosan mindennek van egy oka. Legyen az Új Év mindenki számára sokkal kellemesebb. És barátaim, hiányoztok, minden egyes napon. Azóta sosem leszek a régi. Csak igyekszem élni.

2009. december 23., szerda

Finom vegyes

A Karácsony kedves meglepetéseket kínálhat mindenki számára. Itt van például az, hogy ma felhívott valaki, aki nagyon kedves számomra. Nem hinném, hogy bárki is kitalálná, hogy kicsoda. És talán nem is igazán van olyan, akinek az érdeklődése többet jelentett volna számomra. És őszintén szólva én is sokszor gondoltam arra az utóbbi időben, hogy régóta semmit nem tudok róla. És mégis valami miatt nem kerestem. Ezt a valamit nehéz megfogalmazni. Időnként sajnos, a szívünkhöz közel álló embereket nem keresünk meg. Talán, mert semmi aktuálisat nem mondanunk nekik. Pedig mennyire jó érzést okozhatnánk egyetlen kis telefonhívással. Csak hát a világ beállt talán az "akkor hívlak, ha szükségem van rád valamiben" módba. Agyrém, hisz az összes mobilszolgáltató reklámja arról szól, hogy annyit telefonálhatunk, amennyi belénk fér. Bár Ünnepekkor felhívnánk mindenkit, akit ismerünk. Lehet semmit nem mondanánk nekik, de már az is sokat jelentene, hogy eszünkbe jutott. Tegnap éjjel egy régi ismerőssel találkoztam, aki néhány váltott mondat után azt mondta, semmit se változtam, ugyanaz vagyok, ahogyan megismert. Pedig sokat változtam amúgy, csak talán inkább a részletekben. A hitem nem változott, talán jobban megválogatom, hogy miben érdemes megnyilvánulnia. Nem mindenképpen jó ez. Én is jobban szerettem a "hiszekbennenekimegyekmegcsinálom" mivoltomat. Aztán jött az Élet, és azt mondta: Nyugi. Ja persze, Őneki, az Életnek, volt azért néhány jól kipróbált módszere arra, hogy "Nyugi". Talán mindennek a része az is, hogy mostanság a Szellemekkel suttogok. Talán tanulnom kellene belőle, de mind ezidáig csak azonosulnék egy szereplővel. Elég rendesen megkavartak az utolsó megnézett részek. Talán egyszer ezek az érzések tényleg megtörténnek. Addig is, hajrá Crocus-ok!

2009. december 19., szombat

Villámlátogatás Budapesten

Csütörtök reggel induláskor jó hideg volt, havazott és az utakat nem lepték el a hóekék. Annál inkább a hó. Beültem hát a szánba és a lovak közé csaptam, vigyázva, hogy ne szaladjon szét a ménes. Az út a híres, hivatalosan 42 km-nyi erdélyi autópálya elhagyása után már elég tűrhető volt. Igen, kipróbáltam és kevésnek bizonyult. És hóekét se sűrűn látott. De a közlekedő sávban volt két elnyomott csík, oda ha beletalált az ember a kerekekkel, közlekedhetett. Aztán ha utolért valami nála lassúbb autót, akkor vagy alkalmazkodott annak a sebességéhez és csendesen kutyagolt utána, vagy behúzta a nyakát, átment a szinte szűz havas előzősávba, és belelépett a gázba, finoman, egyengetve az autó útját. Majd fokozatosan visszaengedte a járművet a hóhiányos csíkokra. Ennyit az A3-ról. Az elhagyása után seperc alatt Váradon voltam, majd Debrecen és M3 (ott már tudják, hogyan kell takarítani). A West-End-ig meg se álltam, majd a "poci-vizitet" (:)) követően fantasztikus tájékozódással eljutottam a Budakeszi Ramada hotel köré, amit aztán pár kitérő (újabb néhány km autópálya, Fót, vissza, körforgalom, zsákutca, lakóházak) után sikerült is megközelíteni. Sehol egy tábla, hogy hol lenne célszerű lehajtani, és ha visszakerülsz az autópályára, ereszd el a hajad, mert a következő lehajtó az jóval odébb van. No, de nem veszítettem semmit, mert a bűvész közben olcsó trükkökkel próbálta a kolléganőimet szórakoztatni. Ezt valószínűleg a recepciós fiú is tudta, mert csak második próbálkozásra adott olyan mágneses-kártyát, ami nyissa is a szobám ajtaját. Így a végére futottam csak be, ami nem akadályozta a művészt meg abban, hogy egy trükkhöz engem fektessen a földre. Aztán vacsi, beszélgetések, ajándékozás, két pohár Ikon-merlot és lefekvés. Pénteken évértékelő, majd ebéd, indulás és rutinszerű tájékozódás a budapesti forgalomban a Mammutig, majd vissza a Lánchídon Pestre. Ott volt szerencsém futtában megismerni a jövendőbeli kománémat, akinek kétszer annyi izma van mint nekem, hisz aerobik-edző. És már indultam is vissza, alacsonyan repültem újra az M3-ason, egy másfél órás megszakítással két csúnya baleset miatt. Debrecen előtt és utána a határig akkora volt a köd, hogy a kormányt is alig láttam. Aztán itthon meg havazott, a Királyhágón draftingoltam fel is, le is. Gyalu után ugyanaz az A3-as, semmi se változott. Tordán egy energiaitalhoz nyúltam, ami aztán hazáig repített. Az évnek vége közeledik, jól megérdemelt pihenéssel és egy jobb évben való reménykedéssel. Hisz a 2009-es évet se fogom visszasírni, jó, hogy eltelt.

2009. december 16., szerda

Örökké felkészületlenül

Lehullott az első igazi hó. És már nem is ért szinte senkit meglepetésként, hogy az utászokat ez meglepetésként érte. Nem baj, hogy december közepén járunk, nem baj, hogy már előre jelezték a meteorológusok, hogy havazások jönnek. Őket mindez meglepte, nem voltak rá felkészülve és emiatt több megyében járhatatlanok az utak, komoly fennakadások voltak/vannak és egyesek hosszú órákat, sőt akár több mint egy napot töltenek a hóbuckák között. Káosz. Ahelyett, hogy gyönyörködnének az emberek, milyen szépen havazik. És korán reggel indulok én is. Én se gyönyörködni valószínűleg.

2009. december 15., kedd

Suttogó 3. évad

Összesen 5 napig tartott ki ezek szerint a harmadik évad 18 része. Egyik fordulat a másikat követi, egyszerűen nézeti magát. Nagy szerencse az, amikor nem kell egy hetet várni a következő részig, lényegében szuperül lefoglalja az ember szabad pillanatait. Az utolsó rész miatt még a negyedik szériából is meg kell nézzem az elsőt bár, már most.

2009. december 10., csütörtök

Kis magyar történelem

E-mailben kaptam Felvidékről. Lehet már olvastátok, de úgy gondoltam megosztom itt.

A következő levelet egy magyar tévénéző írta a BBC-nek. Nehezményezve az Eurovíziós Dalfesztivál kommentátorának ténykedését. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy milyen szórakoztató módon foglalja össze a magyarok történelmét.

"Kedves Uram!

Ön május 21-én, szombaton este, a BBC televízió közvetítése alatt, az Eurovíziós Dalfesztivál pontozásakor ekként kommentálta a versenyben résztvevő NOX nevezetű magyar együttest: "8 pont a cigányoknak, vagy 5 pont a cigányoknak."
Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi, magyarok, nem vagyunk cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak tizenöt millió nemzettársam nevében is. Úgy gondolom, egy újságíró legnagyobb hibái közé tartozik a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat, és mivel nem tudom, Ön melyiket gyakorolta az említett szituációban, ezért néhány gondolatot megosztanék Önnel. A magyarok valóban, a cigányokhoz és még a jelenleg Európában élő nemzetek 90%-ához hasonlóan Ázsiából származnak, ám ez nem jogosítja fel Önt, hogy ilyen vérlázító szemétségeket mondjon. Nagy-Britanniában is élnek, a magyarországi cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak (köztük cigányok!), még se fogja nálunk senki se az angolokat például leniggerezni.
Legelőször is, jobb ha tőlem tudja, hogy a gatyáját, a nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap felvesz. Ugyanis ha a nadrágot és a fehérneműt (sok minden más rendkívül praktikus, mai használati tárgyunkkal egyetemben, amely származását már nem tartjuk számon), előbb átmenetileg a magyarok ősei, a hunok, majd pedig véglegesen a magyarok nem hozzák be kontinensünkre, Ön valószínűleg skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Ami végül is nem lenne különösebben baj (én is akarok már évek óta szerezni egyet), de jó tudomásul venni.
Kecskedudán játszani mi is tudunk, legalább olyan régen és legalább olyan ügyesen és szépen, mint Önök, akár hiszi, akár nem. Annak is utána nézhet nyugodtan, milyen volt a kézműves kultúránk olyan ezeregyszáz éve, mikor megjelentünk Európában, és össze is hasonlíthatja az ugyanilyen korú, Brit-szigeteki leletekkel: nagyot fog csodálkozni az "ázsiai" szépérzék és a három éves kisgyerekek primitív ábrázolásmódját tükröző nyugat-európai "kultúra" közti különbségen. Tudósokban, feltalálókban, zeneszerzőkben, művészekben mi is eléggé jól el voltunk, vagyunk eresztve: személy szerint én talán csak a jó öreg Will Shaxie-t irigylem egy kicsit Önöktől, de ezzel sokan mások is vannak így. Katonának mindig is kiválóak voltunk, és tengerésznek is simán megfelelnénk: tessen szíves lenni beütni a netes keresőjébe ezt a két szót: Miklós, Horthy. Melózni is szerettünk és tudtunk mindig is. Úgyhogy csak ennyit egyelőre a civilizációs párhuzamokról.
Nemzetünk őstörténetéből nekünk is vannak az Önökétől talán jóval régebbi, és legalább annyi valóságtartalommal bíró, de ugyanolyan szép és misztikus legendáink, mondáink, regéink, legalább akkora mennyiségben, csak talán mi nem harsogjuk úgy tele vele a világot, de ugyanúgy szeretjük őket. (Példának okáért van egy mondánk, egy László nevezetű királyunkról, akit a Római Katolikus Egyház a szentjei közt tart számon, aki egyszer fogta magát, és a csatabárdjával széthasított egy hatalmas sziklát, amiből víz fakadt, és a katonái nem haltak szomjan. Egyszerű mezei csatabárd volt, nem egy Excalibur-varázskard, de szíve mélyen Ön is beláthatja, hogy ettől bűvészmutatványtól nemhogy Arthur királynak, de még a jó öreg Merlin Mesternek is leesett volna az álla.)
Ha már királyoknál tartunk, szeretném Önnel tudatni, hogy nem a Habsburgok voltak a magyarok egyedüli, első és utolsó királyai. Ezzel az megnevezéssel, hogy király (king) pontosan 1000-ben került a magyar trónra az első (Szent) Istvánnak hívták, és annak a dinasztiának a tagja volt, amelyet Árpád háznak hívnak, és amely hét (7!) szentet adott eddig az Anyaszentegyháznak. 550 esztendeig uralkodtak a magyarok felett, ha a női ágat is beszámoljuk (Anjouk, Luxemburgiak, Jagellók, plusz Hunyadiak). Mindazonáltal, fejedelmeink már 1000-nél előbb is voltak, akik tulajdonképpen királyok voltak, viszont most Atillára, a világtörténelem talán legnagyobb uralkodójára nem térnék ki, de nekem elhiheti, van közünk hozzá. (Talán, az Ő iránt érzett ősi gyökerű, genetikai kódolású nyugati irigység és gyűlölet csapódik le akként még a 21. században is, ahogy lecigányozza a magyarokat.) Mellékesen, ennek az Árpád háznak (és a többi magyar dinasztiának is) volt egy csomó kitűnő uralkodója, talán jóval nagyobb arányban, mint Anglia, vagy bármelyik európai nagyhatalom uralkodóházaiban. Ők is jártak például a Szentföldre kereszteskedni, és nekik is általában rendcsinálással kellett kezdeni, amikor hazatértek.
Aztán...
Volt egy gyönyörű és gazdag országunk, kb. akkora, mint Nagy-Britannia, ahol még a 15. században is kb. annyian éltek, mint akkor az Ön hazájában. Pedig már ekkor túl voltunk az első magyar holokauszton, amelyet a mongol horda követett el ellenünk, kiirtva minden második akkor élt magyar embert. (Hogy most miért nincs nagy és gazdag országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána: az I. világháború végénél kutakodjon, majd menjen a tükörhöz, és mint brit, köpje szembe magát.)
Bizonyára, szerencsésebbek lettünk volna a történelmünkkel is, ha szigetország vagyunk, de sajnos nem vagyunk azok, és itt Európa keleti határán ez soha nem volt túlzottan kifizetődő. Így ahelyett, hogy idióta trónviszálykodással, vagy a harmadik világ kirablásával töltögettük volna el az évszázadainkat, ezer évig szinte egyfolytában honvédő háborúkat vívtunk. Az említett mongol iszonyat után nem sokkal már az akkori világ következő szuperhatalmával viaskodtunk 300 esztendeig.
Tudom, nem szerencsés, a "mi lett volna, ha Önök vannak a mi helyünkben" kérdés feltevése, de tudja, van egy olyan érzésem, hogy olyan ország, hogy Anglia, már vagy ötszáz éve nem létezne, és lelki szemeimmel látom az Önök számtalan, gyönyörű, ódon várait, ahogy a török tüzérség mindössze félórás pergőtűzzel füstölgő kőhalommá változtatja át őket.
Ilyen előzmények után kerültünk a már említett Habsburgok "védőszárnyai alá, akik hasonlóan gondolkodhattak rólunk, mint Ön, mert csak ártottak nekünk. De pár száz év után ők se bírtak velünk, és névleg elismertek egyenrangúnak magukkal, és visszább is vettek a szemétkedésből, úgyhogy egy kicsit már kezdtünk is kicsit testesedni mint a fejlődésben visszamaradt, éhező kisgyerek, akinek végre jó sora esz. Ekkor jött az I. világháború, amelyet egy sor, ugyanolyan mértékben szarházi nagyhatalom (köztük Anglia) robbantott ki, és amelyet a Monarchián belül a magyar kormány a legvégsőkig ellenzett. (Kérem, menjen újra a tükörhöz...)
A II. világháborúban, mivel a megmaradt Kis-Magyarország nem Anglia és Franciaország között, hanem a III. Birodalom és a Vörös Birodalom között feküdt (ráadásul ezek még puszipajtások is voltak '39 és '41 között), ezért nem az Önök szövetségesei lettünk, és a bolsevistákból se kértünk (már ismertük őket 1919-bol!), viszont kis és meggyalázott országként rettenetesen ijedőssé váltunk, így a nagy és erős Németország mellé álltunk. Németország ellenségeit (köztük Önöket) azonban nem gyűlöltük, nem akartunk ártani nekik, sőt még több tízezer lengyelt is megmentettünk a náciktól (szeretnek is a lengyelek bennünket).
Mellesleg, az 1944-es németek általi megszállásunkig az Önök országa és Svédország mellett a miénk volt az európai zsidóság egyetlen mentsvára Európában. Közben, noha egyetlen puskalövést sem adtunk le brit állampolgárokra, Önök gátlástalanul idejöttek a rohadt bombázóikkal, több tízezer magyar ártatlan civil életét kioltani. (Mellesleg nem adtuk a bőrünket olcsón: a Magyar Királyi Légierő és a légvédelmünk 1944-45-ben több mint 400 angol és amerikai bombázót amortizált le jóval jótállása lejárta előtt, gondolom, többek között ezért is vagyunk cigányok.) Ez azonban még nem volt semmi ahhoz képest, ahogy a mindig is nyugati értékrenddel bíró Magyarországot, az Önök Churchillje néhány üveg orosz vodkáért és kaviárért cserébe, eladott bennünket Sztálinnak és a bolsevizmusnak Jaltában. (Embert barátjáról ismeri meg, ez Önökre is vonatkozik.)
Talán ennyi történelem egyszerre elég lesz Önnek, a kommunizmus és korszakának bemutatása nagyon hosszadalmas lenne, ráadásul azt érezni kell a saját bőrön, hogy milyen kellemes. (Ön soha nem élt diktatúrában, igaz?) Így csak annyit még, hogy a legutóbbi hatvan évben még ráadásul, szinte állandóan gazemberek, kóklerek és idióták vezetne bennünket, de ezért mondjuk mi is felelősek vagyunk.
Nos, kedves Mr. Wogan! Látja, ezért vagyunk mi ilyen szegények, szerencsétlenek és lealázottak. Ezért lehet belénk rúgni még egyet, ahogy cigányoknak neveznek bennünket. De visszatérve az Eurovízióhoz. Azért a NOX-os "cigánylány" helyes csajszi volt, nem igaz? Kicsit verte a díszes mezőnyt! Még az izraeli "bombázót" is. (Jujj, mit nem mondok!) Simán befért volna - anno - még a Spice Girls-be is, és még egy kicsit dobott is volna rajtuk, igaz? Ha nem hallott volna még róla, itt Magyarországon van ám szép lány bőven, az emberek pedig végtelen jámborak és barátságosak. Jöjjön el egyszer! Majd megtapasztalja a közmondásos magyar vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat is majd nálunk (nekünk ugyanis van konyhai kultúránk: az ételeink ehetőek és határozottan finomak, az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és egyéb szarságokból főzzük, hanem édes gyümölcsökből. Sőt, sört is megtanultunk főzni, ha pedig a bort kedveli, hát abból eleve ma jobbak vagyunk.
Itt, Magyarországon pedig az amerikai hülye "kaukázusi típusú" embereket fog látni: nem tehetünk róla, arról a környékről származunk. Nem lehet mindenki hórihorgas, csámpás, vörös hajú, lófejű, szeplős és csúnya, és hála Istennek, mi fél óra napozástól nem kapunk börrákot.
Kérem, gondolkodjon el ezeken a dolgokon, mielőtt még egyszer ilyen ostobaságokat mond, főleg, ha azt egyenes adásban teszi. Ha pedig gyűlöl bennünket, hát az legyen élete legnagyobb orgazmusa. --Vígh József--"

Újra suttogó

A második évad utolsó részei annyira megfogtak, hogy egymásután néztem meg őket. Aztán rájöttem, hogy a 22. rész hiányzik, s megkerestem. Így esett, hogy a 3. évadnak is neki kellett kezdjek emiatt. Vannak részek ebben a gondolatban, amiket szeretnék, ha igazán megtörténhetnének. Talán emiatt van az, hogy megfognak.

UI. És a 3. évad már angolul van, felirattal. De eredeti hanggal.

2009. december 8., kedd

Legalizálni a p-prostikat?

Az első választási körben a doktor programjában volt egy ilyen pont. Most már értjük, mire gondolhatott, pontosabban kikre. Nagyon sokat mondó ez ügyben a transindex által megfogalmazott üzenet, ha tudjuk, hogyan értsük: "Vasárnap este még Geoanával feküdtünk le, hétfőn reggel azonban Băsescura ébredtünk." Csak tudni kell, hova helyezzük a hangsúlyt.

Metaforikusan is felfogható ez a mondat, főleg, ha tudjuk kinek a tulajdona az illető hírforrás. És akár vicces is, ha az utóbbi napok történéseit nyomon követtük. Igen, az elnökválasztási és az utána következő hercehurcára gondolok. Van néhány érdekes, megemlítendő dolog. Először is az a gyerekesen megnyilvánuló öröm, amivel az exit poll nyertese ugrált az előrejelzett eredmények megismerésekor, elfelejtve azt az előzményt, amivel 2004-ben a hajóskapitány megnyerte az első mandátumát. Pedig akkor az utódkommunisták szervezték a választásokat. A közvélemény-kutatások most is megmacskázták, de arra is vannak jelek, hogy saját cinkosai macskázták meg, akik alakították az exit pollt. Magyarázatok lennének erre is. Mint ahogy az óriási csalásokról szóló vádjaikra is lehetnek magyarázatok, amelyek ugyanoda vezethetőek vissza. A vörös jelölt egyetlen esélye saját pártján belül, ha csalás miatt veszített, ezt próbálják a párton belüli támogatói elérni. Kamionnyi bizonyítékot ígértek. Érdekes azonban, hogy nem volt energiájuk párhuzamos szavazatszámlálás megoldani, viszont a csalásról szóló bizonyítékokat kamionnyi méretben összegyűjtötték. Kifogásolják, hogy Erdélyben nyert a hajóskapitány, még az is gyanús, hogy ugyanazokban a megyékben, ahol a parlamenti választásokon ugyanolyan arányban nyert a pártja. Írom mindezt azzal a meggyőződéssel, hogy voltak csalások. Hisz minden választáskor vannak. A kérdés mindig az, hogy ki tud többet csalni. A helyzet viszont az, hogy a jelenleg létező politikai rendszer egésze volt az, aki a rendszert kitalálta.

Elmondtam néhányszor, le is írtam, hogy a választókerületben kiállított jegyzőkönyv formátumát ismerve, milyen egyszerűen lehet csalni. Hisz azon az első lapon vannak az eredmények és a másodikon a választási bizottsági tagok aláírásai. Nem úgy viszont az elnökválasztás második fordulójában, ahol két jelölt volt, ami megengedte, hogy az eredmények ugyanazon az oldalon legyenek, mint az aláírások. Tehát ez esik, nem cserélhető ki a lap más eredményekkel, mert az kiderülne a párhuzamos számláláskor. Egyébként is a csalási módszer a kis pártok, független jelöltek szavazatainak ellopására volt alkalmas.

Aztán így adódik az, hogy ma még nem tudjuk, ki az új elnökük. Úgy tűnik, hogy egyesek előre arra rendezkedtek be, hogy ne fogadják el a vesztést, még akkor sem, ha nem tudják megmagyarázni.

Viszont térjünk vissza a prostitúció legalizálásának a kérdéséhez, mint szükséges lépéshez, hogy meg lehessen magyarázni egyesek politikai lépéseit. Ki az első, aki partnert vált? Azok, akik éjjel még vörössel aludtak. Aztán a narancssárga hajóskapitánnyal ébredtek. És saját bevallásuk szerint csak december 6-ig voltak vegetáriánusok. Utána már meg se várják, hogy felszolgálható legyen a csülök. Hiszen nekik teljesen mindegy, kinek a csülkét rághatják, mert túl sokáig voltak vegetáriánusok. Szörnyen vicces dolog ez a politika, ha megfelelően tud hozzáállni a tragikomikumokhoz az ember. Nagyon találó egy mondat: "A jó érzés Romániája az az ország, ahol az ember miután veszített, többet akar elérni, mint amennyit kapott volna, ha nyer."

2009. december 4., péntek

S kibújt...

Egy kedves lakó dugta ki szirmait a szobám ablakába, hogy reggelente a felkelő nap is megcsodálhassa. A pihenő után újra virágzásnak indult. Próbálom kitalálni, mi az üzenete, mert megelőzte a Crocusokat, akik meg csak most bújnak. Egyelőre semmire nem jutottam, de úgy éreztem, megérdemel néhány KÉPET. Már csak a kellemes illatért, amit a szobámban terjeszt.

2009. november 23., hétfő

Szomorú, hogy újra igazam van

Jobban szerettem volna, ha tévedek, bár nem volt sok esély rá. A sok buta ember csapdájában vagyunk mi is. Valamilyen okból kifolyólag nem veszik észre, hogy a régi rendszer, a régi beidegződések kísértik őket. Borotvaélen zajlik ez az egész. A hajóskapitány kiásta a csatabárdot a régi rendszer ellen, de nagyon úgy néz ki, hogy túl nagy fejszébe vágta a fáját. És mi, erdélyi magyarok részesei vagyunk ennek, mivel az úgy nevezett vezetőink, akik egyébként a rendszer részei maguk is, rosszra biztatnak. A szomorú az, hogy bár ellenállásunk jelei egyre inkább láthatóak, azok se úgy nyilvánulnak meg, ahogyan kellene. A magukat magyar politikai elitnek nevező narkósok mindent ki és el tudnak magyarázni. Régen már a 6% is nehezen elmagyarázhatónak tűnt, mostanság már a 4-et is simán el lehet. Miközben most is meggyőződésem, hogy ha az utolsó pillanatban Hunella helyett valaki más megszavazására biztatják volna az embereket, egy jó cél érdekében, sokkal sikeresebbek lettek volna, és sokkal nagyobb tömegeket elvisznek ezzel szavazni. De utópia ez, hiszen jól tudjuk, kinek a csicskásai ők. Hiszen csak azt nézzük meg, hogy ki volt az első, aki sietett ezügyben nyilatkozni. Rég nem hallottunk róla ugyan, de ebben az ügyben megadta az irányt. És a magyarázatot is a felvilágosultaknak, hogy mi miért történik. Az UDMR főszekusa, a Hrebencsiuk legnagyobb barátja rég nem nyilatkozott már semmit. Már szinte azt hittük, hogy beállt maga is favágónak, fellendíteni a székelyföldi árvizek elősegítését. Osztán kiderül, hogy fontosnak tartja nyilatkozni arról, hogy az igazi "családját" felszámolni készülő Hajóskapitánynak nincs esélye. És ilyen körülmények között van-e?

Önmagunk ellen dolgozunk? Vagy egyszerűen csak naivak vagyunk?

2009. november 19., csütörtök

Az igazi kihívás

Minden elismerésem azokkal az adásvezetőkkel szemben, aki elvállalják, hogy levezessenek egy kampányadást a főhekus tábori költővel. Elismerésem, mert folyamatosan izzadó hőzöngéseit nehéz a televíziós keretek között tartani, illetve, egész pontosan lehetetlen. Szerintem közben az egész tévéstáb könnyek közt röhög, csak szerencsétlen adásvezetőnek kell megállnia.

Az utolsó napok kampányát viszont sikerül többeknek a röhej keretei között tartani. Teljesen átlátszó húzásokkal egyesek elkerülik a direkt konfrontációt, védelmet hívnak maguknak az utolsó pillanatban, senki sem független, a közszolgálati tévé a legkevésbé. Egyértelmű, hogy egyesek ezzel próbálják távol tartani az embereket a szavazástól. Régóta ez a céljuk, hogy azokat, akik gondolkoznak, akik nehezen irányíthatóak lehetőleg távol tartsák a szavazóurnáktól. Az emberek elveszítették a bizalmukat, ezt mindannyian tudjuk. Mindenki azt mondja, hogy mindenik jelölt lop, csal, hazudik. Ne feledjük, ez valahol természetes, ha azt nézzük, hogy a rendszer milyen. Ha azt nézzük, milyen pénzek elmennek egy ilyen kampányban, természetes, hogy a hatalom pénzzel jár, megéri. Nem azt akarom mondani, hogy helyes dolog, de elkerülhetetlen. A kérdés mindig arról szól, hogy mennyit lopnak, és egész pontosan arról, hogy azok, akik támogatják őket, mennyit fognak majd lopni, miután a hatalmat megszerezték. Olvasom minap az egyik volt gazdasági miniszterrel az interjút. És teljes mértékben egyet tudok érteni vele. Oda kellene eljutni, hogy ne 70%-át lopják el az államháztartásnak, hanem valahogy letornásszák 30%-ra.

A romániai helyzetet mondjuk úgy, figyelemmel kísérem már egy ideje. Egy időben aktívabb résztvevőjeként, majd az utóbbi időben inkább csak megfigyelőjeként. Egy dolgot teljes bizonyossággal állíthatok. Éspedig, hogy 20 évvel az úgynevezett rendszerváltás után túl kevesen politizálnak olyanok, akik nem a régi rendszer kiszolgálói, költői, megmondói, párttitkárai, besúgói voltak. És sajnos pontosan azoknak van a legnagyobb szája (és befolyása), akiket törvényileg kellett volna már rég eltiltani minden fajta politikától. Azok tulajdonában vannak a tévék, a gazdaság, a parlamenti helyek nagy részének az elosztása. És senki ne áltassa magát, valójában minket, erdélyi magyar kisebbséget is ilyenek "képviselnek". És a románokkal közösen együtt dolgozva, a szavazatainkat felhasználva csinálják a saját játékaikat. Mindezek tudatában, azt hiszem, megtanultam szűrni, a dolgok háta mögé látni. Az biztos, hogy eddig még nem sokszor volt lehetőség úgy szavaznom az általam igaznak hitt ügyre, hogy az nyertes is lehessen. Általában két vagy több rosszul közül kellett választani a kevésbé rosszat.

De még most is azt mondom, hogy jogunk és kötelességünk van véleményt nyilvánítani !!!

Akkor és csak akkor mondhatjuk, hogy jogunk van bármit is számon kérni azoktól, akik vezetnek, ha részt vettünk a véleménynyilvánításban. De mi történik konkrétan a mostani államelnök választáson. (Remélem) (Úgy néz ki), 3 esélyes létezik. A hajóskapitány, a liberális és az exkommunista (miniIliescu). A szomorú az, hogy a narkósok újra eladják nekünk, hogy van értelme egy magyar megszavazottnak. (Azért nem mondtam jelöltet, mert jelöltnek talán van értelme.) Tematizálni tudják ezzel a választásokat, mondják ők. Hogy beszéljenek az autonómiáról, mondják ők. Sajnos a püspök is azt mondta, beszéltek róla. Érdekes módon, az aki alig várja, hogy ezzel megtámadja őket, a VCs-táboriköltő a minap pont arról beszélt, hogy nem mertek beszélni róla, hogy ne provokálják a románjait. De térjünk el ettől. Én megvallom, egyetlen dologtól félek. Hogy újra azok kezébe kerül a hatalom, akik azért tették félre a megboldogultat, hogy ők lehessenek hatalmon. Számomra az, hogy a hajóskapitánynak ennyien nekiszöktek akik a régi rendszer kiszolgálói voltak, kicsit azt sugallja, hogy amiatt haragszik rá mindenki, mert belenyúlt a darázsfészekbe. És egyszerűen nem tudom felfogni azt, hogy kisebbségi magyarként az ex-kommunista pártot támogassam. Pedig erre biztatnak. Narkó is, és Tőkés is. Szavazzak Hunellára. Minek? Az egyetlen lehetősége, hogy megakadályozzuk a régi gárda visszakerülését, az lenne, hogy Geoana ne jusson be a második fordulóba. Tehát a liberális Antonescu kellene bejusson, legalább, aztán a második körben meglássuk. Antonescu, aki egyébként nincs messze ettől. A Hunella elhülyített magyaroktól kapott 4-5 százaléka sokat segítene neki. A jelen helyzetben az UDMR, ha tényleg jobboldali lenne, ahogy az EU-s Néppárti tagsága megkövetelne minimum ennyit, holnap azt mondaná, Hunellát visszalépteti, és mindenki szavazzon Antonescura. De így, aki vasárnap a "magyar" Hunellára szavaz, az a kommunista párt Geoanajára szavazott. És vele együtt Iliescura, Nastasera, és itt jön a magyarázat, a Verestóy barátjára, Hrebenciucra szavazott (hisz szeretjük a régi szekusokat, nem?). Igaz, nem először tesz ilyet, hanem újra. Aztán, (ha) (miután) ez nekik újra összejött, már csak arra leszek kíváncsi, milyen indokkal biztatnak majd újra arra a második körben, hogy a komcsikra szavazzunk.

Nyissátok már ki a szemeteket !!!

2009. november 17., kedd

Mindenkit más dolgok szórakoztatnak

Ki hinné, de ma én, aki tévét is ritkán nézek, betévedtem a Zéró tévé adásába. És ott ragadtam, hiszen egy Hofi kabaré vicces és jópofa, de az igazi szórakozás az, amikor az Erdélyhez csatolt területek egyik EU parlamenti képviselője füstöl a WC-ből. A szenzációs DD direkt adott újra emlékezetes showt. Az ország, amely saját állampolgárainak nevez minket is, civilizált polgárokat, képes volt ilyen képviselőt küldeni az európai parlamentbe, és ráadásul még egy birkapásztort is csatolt hozzá. Őszinte sajnálatom azon jó érzésű román barátaimmal szemben, akik szörnyen szégyellhetik magukat emiatt. A kárpátok géniuszának udvari költője valami miatt nagy becsben lehet ebben a "miorítikus" országban, ha még senkinek nem sikerült egy rendes rágalmazási pert a nyakába varrnia. Persze ezt az egészet elemeiben kell vizsgálni. Tekintsünk most el attól, hogyan meséli a tábori költő el, hogy milyen híres emberek látogatták őt meg valamikor. Hisz senki se próbálja megcáfolni. Attól is tekintsünk el, hogy mennyire negatív azok IQ szintje, akik mindezen szövegeknek bedőlnek. Ettől kicsit nehezebb eltekinteni, hisz egy önmaga történelmét hazug módon bemutató ország teljesen más adatokkal szolgál hozzá. De ez az ember büntetlenül hőzöng rólunk, az Erdélyben őshonos magyar kisebbségről, miközben az Európai Únió egyes képviselőit inkább a Morvai Krisztina jogos felvetései zavarják az Európai Parlamentben. Elgondolkodtató. A tábori költő módszerei teljesen jellemzőek a régi KGB-s bemocskoló módszerekhez, amikor arról beszél, hogy a Hajóskapitány részeges, női vannak, stb. Ismerjük ezeket, mások is alkalmazzák, akiknek KGB-s kiképzésük sincs.

Aztán meglepődök. A Zéró tévében érdekes dolgokat is tárgyalnak. (De még érdekesebb lenne azt megtudni, ki fizeti nekik ki az Audiovizuális Bizottság által kirótt büntetéseket.) Az érdekes dolgok alatt azt értem, hogy jelen van a Curentul egyik újságírója. Erről azt kell tudni, hogy megjelentettek így az államelnök választási kampányban néhány hangfelvételt, amelyben a Hajóskapitányt hevesen támadó bérújságírók beszélgetései vannak felvéve bizonyos személyekkel. Egyre inkább meglepődök. Úgy, hogy majd még visszatérek erre.

2009. november 15., vasárnap

Játszik még a szív

A véletlen hozta újra, hogy az újabb szubjektíven kommentált filmajánló ma esti kiszemeltje ez legyen. Két Szellemekkel suttogó között belekukkantottam a JLH filmográfiába, és ismerős volt ez a cím. Úgy rémlett, hogy megvan valahol, hát megkerestem. Az igazság az, hogy sosem igazán szerettem a Bálint nap körüli kommersz őrület, talán kicsit azért is, mert nem sok igazán kellemes pillanatot éltem meg azon a napon. De őrülten kezdődik a film, valaki kissé talán kótyagos állapotban Bálint napi képeslapot küld a barátja feleségének... Egész jó beköpéssel indít itt valaki: "Ha valaki szerint a kufircolás kellemes, az összetéveszti a szexet a varrással."... És bonyolódik, hisz az a lényege... Az ágyjelenet érdeklődés hiányában elmarad... csajokul próbára teszik a férjet... hát igen, időnként ki kellene inkább kapcsolni a telefont... a titkos imádót a feleség játsza el, de úgy tűnik, akad is egy... mondjuk úgy, titkos imádóként a feleség segített a férjén... Vannak egész jó beköpések is... aztán a valóság szomorú ténye... hogyan lehet ennél a látványnál azt mondani, hogy be vagyok havazva? Azt hittem, ez nem fikció és akkor valamennyi valóságértéke csak kellene legyen... talán előrelátható már a happy end, de ahogy olvastam valahol, az igazi szerelmi történeteknél nincs is boldog vég, hiszen nincs vég. Kellemes csöpögés... csupa kellemetlen dolog van ebben a filmben... ja, ki ne hagyjam, hogy növénykéi vannak, a feleségnek... és a férj barátjával jó barátok, ne feledjük az indítást... elejtett kis szavak, amelyek sok fájdalmat takarnak... na, necsinálják ezt velem... veszélyes játékok ezek... csak szegányke azt hiszi, tudják, hogy ő a meglepetés... erre utal az is, hogy a pasi karikagyűrűstől érkezett, csakhát mi tudjuk, mire képes... és lebukik magától... aztán a játékos próbálkozásból kegyetlen valóság lesz és az ossza az eszet, akinek egyébként semmi joga hozzá, csakhogy ezzel sok mindent elárul a helyzetről... huh, itt volt egy jó kérdés, kellőképpen illusztrálva... naná, hogy ettől elszakadt a cérna... és Archie szinte minden fotón ott van... hát igen, amikor valaki nincs ahogy összetegyen egy képet, abból félreértés is lehet. Sajnos az emberek nem igazán szeretnek kérdezni, hogy kibogozzák a nem teljesen érthető részeket... persze itt volt egy olyan tényező, ami viszont a másik oldalon kellene segítsen egy nem sejtett képet összetenni... no, de ez szánalmas jelenet... agyament butaság, valaki csináljon valamit... az IMDB.com idióta, ha ez komédia nekik... jöjjön egy forgatókönyvíró, aki ilyen helyzetet el tud simítani és többet nem nézek filmet... "Mióta biztosan tudom, hogy soha nem éreznél úgy irántam, ahogy én irántad, könnyű volt döntenem"... és a legfontosabb sokszor a utóirat... no meg a kissé lapos vég.

2009. november 13., péntek

Nyugi van

Alapjába véve nem akarok provokálni. Mondjuk úgy, adok még egy esélyt. A félreértéshez is van lehetőség. Például tesó. Ha tényleg azt hiszed, nem tudni milyen okból kifolyólag, hogy vaegy jahus címed lenyúltam. Nyiss rám nyugodtan, beszéljük meg. Hisz nem nyúltam le semmit, kit érdekel?

2009. november 11., szerda

Cím se kell

Ezt a napot kitörölném a naptárból. Nem mintha az visszafordítana bármit, nem mintha ezen a napon jobban hiányoznátok vagy kevésbé. Hisz ha jobban meggondoljuk, mit is jelenthet az, hogy éppen 1 éve? Gyakorlatilag semmit. Nem lesz tőle kisebb a hiány érzete, az emlékezés fájdalma. Nem gondolok többet vagy kevesebbet rátok, mégis annyira rossz érzéssel ébredtem ezen a napon, a legjobb lett volna egyszerűen kihagyni. Pedig attól se lett volna könnyebb. Se nekem, se másnak. Hiszen az elmúlt egy évben kevesebb voltam, mint előtte. És ezentúl is ugyanúgy kevesebb leszek.

2009. november 9., hétfő

Suttogások este

Az első évadnak rögtön vége. A 20. rész előre jelezte, hogy a harc csak most kezdődött el. Rég készültem megnézni ezt a sorozatot, de valahogy sosem voltam a sorozatok embere. Ez az egy valamivel megfogott, annyira, hogy már jó ideje letöltöttem az összes részt, de mégis csak nemrég álltam neki, megnézni őket. S így jelenleg kitöltik az estéim. Így hát írnom is kellett róla. Foglalkoztat a téma mostanság, talán azért. Bár részben a sci-fi kategóriába sorolható, érdekes lenne, ha létezne. De talán majd máskor még írok róla.

UI. És az első évad azzal a két résszel végződik, amit amikor egyszer véletlenül megnéztem, elhatároztam, hogy megszerzem a további részeket.

2009. november 4., szerda

Útmutató Yahoo Mailhez

Mivel egy rosszindulatú meggyanúsítás áldozata lettem, szükségét érzem, hogy bemutassam, hogy működik a yahoomail, amikor elveszíted a jelszavad. Azoknál a címeknél működik így, amelyeket még nem újítottak meg a Yahoo új biztonsági rendszerével. Tehát, első lépés:


Következik az, hogy megkérdi a Yahoo, mi a problémánk:


Aztán a Yahoo megkérdezi, milyen felhasználónévnek veszítetted el a jelszavát:


Majd jön a mágikus kérdés, amihez kötik az én meggyanúsításom. Mi az alternatív email címed? És a régi biztonsági beállításoknál még be kellett írni, az újaknál már ő adja a lehetőségeket.


Persze ott van a választási lehetőség, hogy nem tudod elérni az illető email címet és akkor felteszi a titkos kérdést (az új Yahooban egymás után kettőt) és úgy ad másik jelszót.

Viszont, ha eltalálod az alternatív emailcímet, amivel, idézek valakit: "A Yahoo tovább enged", vagyis amit beállítottál, vagy beállítottak mások, a következő ablakban a Yahoo értesít, hogy elküldött arra a címre egy levelet, amiben elküldte a jelszavad újragenerálásának a lehetőségét.


A levél így néz ki:


És miután a "Reset My Password"-ra ráböktél, áttesz egy másik oldalra, ahol lehetőséged van megadni az új jelszavad:


És onnan kezdve, hogy én ilyen levelet nem kaptam a gyanúsításban szereplő emailcím ügyében, már tudom, hogy nem egy félreértés áldozatául estem, amikor meggyanúsítottak, hanem egy rosszindulatú bepiszkosítás áldozata vagyok újra. A dolog szépséghibája annyi, hogy csak én tudom ezt teljes bizonyossággal, de számomra ennyi is elég. Köszönöm. A módszer jellemzi az elkövetőt.

2009. október 25., vasárnap

Újabb kirucc és Torockószentgyörgy

A kiruccok helyszíne az mostanság teljesen véletlen történések folytán meglepetésszerűen Kolozsvár. Azért mondom, hogy meglepetésszerűen, hisz volt egy időszak, amikor kifejezetten nem szerettem azt a várost. De már az is a múlté. (Aztán egy idő után a Giziről is leszálltak, miután szóltak nekik.) Így szombaton jó buli volt az Atmospheraban. Egy órával többet lehetett szórakozni, hisz visszavitték az órát éjjeli 4-kor. Mi a telefonokat. A vasárnap egész korai ébredéssel kezdődött, hisz szuper időnk volt. A cél az Torockó, majd a torockószentgyörgyi vár romjai voltak. Elvileg én a székely kavicsot is megmásztam volna, de a lustákat nem lehetett felcibálni, úgy látszik, csak én szedek Béres cseppet. De így is tutkerály (hehe) nap sikeredett, fantasztikus kilátással, amiről a KÉPEK is tanúskodnak. Én már azt hittem, hogy nincs ősz és nincs tavasz. Hisz a nyár után szinte beköszöntött a tél. De azért nem adták még teljesen fel. Bár már vegyülnek kicsit, inkább csak időnként dugják ki a fejüket. Ősszel a barnuló lombok, tavasszal a virágok.

2009. október 23., péntek

Dicsőség és nyugalom nektek

Ehhez a naphoz sok kedves emlék kötődik. Először is, csodálom és tisztelem az 1956-os magyar forradalom hőseit, sokat olvastam azokról az időkről. Ugyan ehhez kötődik néhány kedves Gloria Victis ünnepi emlék, amikor az '56-os forradalomra emlékeztünk meg Budapesten, több barátság, cimboraság, szerelem alakult ott. És van egy másik nagyon kedves emlékem erről a napról, amelyre gondolni most már fájdalmas. Ezen a napon fogadott örök hűséget egymásnak két számomra nagyon fontos ember. Több szempontból is boldog nap volt ez számomra annak idején. Mellettük lehettem és mellettem voltak. De ők továbbra is együtt. És örökre velem, a szívemben.

2009. október 19., hétfő

Egyszer majd...

Egyszer majd ez lesz a kedvenc számom:

When I first saw you, I saw love.
And the first time you touched me, I felt love.
And after all this time, you're still the one I love.

Looks like we made it
Look how far we've come my baby
We might took the long way
We knew we'd get there someday

They said, "I'll bet they'll never make it"
But just look at us holding on
We're still together, still going strong

(You're still the one)
You're still the one I run to
The one that I belong to
You're still the one I want for life
(You're still the one)
You're still the one that I love
The only one that I dream of
You're still the one I kiss, good night

Ain't nothing better
We beat the odds together
I'm glad we didn't listen
Look at what we would be missin'

They said, "I'll bet they'll never make it"
But just look at us holding on
We're still together, still going strong

(You're still the one)
You're still the one I run to
The one that I belong to
You're still the one I want for life
(You're still the one)
You're still the one that I love
The only one that I dream of
You're still the one I kiss, good night
You're still the one

Yeah....
(You're still the one)
You're still the one I run to
The one that I belong to
You're still the one I want for life
(You're still the one)
You're still the one that I love
The only one that I dream of
You're still the one I kiss, good night

I'm so glad we made it
Look how far we come my baby...

2009. október 18., vasárnap

1 nap kirucc

Sok párhuzam vonható. Egy mostani és egy régi között. Persze semmi sem hasonlít amúgy a történésekben, valószínűleg talán az érzésekben. Pedig azok sincsenek, csak a mélyben lenn, nem is annyira érzések, inkább hiányérzéseknek nevezném őket. Van úgy, hogy amikor észrevesszük azt, ami hiányzik és ott van elérhető közelségben, távolság szempontjából persze, inkább a távolságot növeljük mihamarabb, hogy csökkentsük valamennyire a hiányt. Persze ettől még nem a hiány fog csökkenni, hanem az érzése. Márpedig klónozni időnként jó lenne. Csak ki lenne képes felelősen csinálni?

2009. október 14., szerda

InterNET vs. TV

Esti program, egy hagyományos hét közepi napon. Kivételesen ma meccsek is voltak, így hát bekapcsoltam a tévét is. Mondjuk mostanság butáskodik a tévétuner, s nem megy minden program. Realitatea TV... a román kormányválság már oda vezetett, hogy egy szászt akarnak miniszterelnöknek. Johannis Szebenben bizonyított, ez tény. Régóta készül az országos politikába. Érdekes helyzet amúgy, hiszen annak idején az elsők között volt, akik kiálltak a hajóskapitány mellett, amikor azt a D.A. szövetség először indította. De ne térjünk el, bár szinte elvonta a figyelmem (talán rosszul kezdtem, a hírekkel)... s még egy pillanatra megfogott az adó, mutatták a kormány megbuktatásának a szavazását, a golyók bedobását. Röhejes ez már... A TVR1-en a franciák játszanak az osztrákokkal, már tudjuk, hogy mi történt (most 2-1)... ProTV, reklámoznak valami csokit, ki várja meg a végét?... Antena 3 aszongya, esni fog... A PrimaTv épp a hue programjait reklámozza, sajnos vége már az újrakezdődött Szívatósok Krónikájának. Épp a megrendezett A szerelem elárultjai-t reklámozzák... GSP talkshow. Két okos kritizálja a focit... hírTV-n reklám, amúgy is mit mondhatnának? Hogy a hangszer nem mond le?... CNN sem fog meg most, arról beszélnek, amit tudok, tovább mentek a tótok (amúgy a leggyengébb csoportból, ha a csehek rossz szereplését figyelembe vesszük)... Digi+, román foci, tovább... AXN, épp egy talkshow megy, az ilyeneket még szeretem időnként... National Geografic: ezzel csak annyi a probléma, hogy belesik a közepébe az ember, azt se tudja, miről beszélnek... HBO? extra. Mindig egy film közepébe kapcsol ide az ember, engem akkor fog meg, ha ismerem a filmet, és tetszett, de akkor meg minek?... The Money Channel: politika most ott is, kormányválság az elnökválasztások fényében. Az új miniszterelnököt a hajóskapitány kell megnevezze, miközben mindenki mást akar (és a tét a következő elnöksége)... Hallmark: egy gyereket megvertek, megint egy film közepe... na a magyar Hallmark-on szinte megfogott egy szöveg, mert kissé találó volt... Rai Uno: valami talkshow, akármi terroristáról, olasz nyelvgyakorlásnak jó lenne talán... Pro Cinema: ebben az órában már vetköznek?... acasa TV: no comment (könnyesen, igaz)... Reality: megint kiderítenek valamit... mezzo: kellemes zene, de belealudnék most... tv5: hue franciák, ki akarja érteni őket? :)... romantica: minek annyi sirás?... TVR Cultural: húúú, defehérek ennek a fogai... Kanal D: valami akció, a szőkét megnyugtatják... Zéró TV, Vadim tépi újra a nyálat, hogy mindenki áruló (tudjuk ezt, de miért a legnagyobb áruló akarja a többieket bemosni?)... Antena 2, jaj... Etno & Favorit: gyors ugrás... TVR Info: újra a hajóskapitány magyarázza a bizonyítványát... Jetix: ?... TV Sport: analízisek, tépjük a nyálunk, hogy mit lehetett volna, mit kellett volna... Eurosport: Dánia - Magyarország 0 - 1, épp a magyar gólnál kapcsolok oda, erre bár büszkék lehetünk kicsit, bár hiába. Dzsudzsák is berughatta volna... s itt lefekszem. Miért internet? Mert ott mindig azt találod meg, amit keresel. A tévét továbbra is csak időnként, célzottan kapcsolom be...

2009. október 13., kedd

Környezetem upgrade-je

Az ember szereti, ha kellemes környezetben élhet, ha emlékek veszik körül. Talán ezzel másoknál is inkább így vagyok. Még egy szabad rész volt a szobám falán. Oda már régóta terveztem valamit. Egy része elő is volt készítve, másikat pótoltam. És most, hosszú várakozási idő és technikai megoldások kieszelése után megoldódott. Felkerült néhány kép, amely első sorban emlékeztet valamire, vagy kedves a szívemnek valamiért. Visszakerestem, kiválasztottam jó néhányat, de annyi hely sajnos nincs. Tehát szelektáltam belőlük. Egyelőre ennyi van azon a falon, amennyi a képen látszik. Még készül majd két sornyi, aztán majd újabb megoldások után kell nézzek.

2009. október 10., szombat

Az Isten széke

Fantasztikus az a hely, mindig kellemes élmény felmenni. Egy régi baráttal terveztük be a kirándulást, mintegy próbaként, hogy milyen a formánk a túrázáshoz. Az eredmény az lett, hogy jól kiléptünk és elégedetten tapasztaltuk, hogy bár nem vagyunk már fiatalok, de valószínűleg most is sok huszonévest lepipálnánk (bár valószínű, hogy a yahoo messenger beállításaiban ők is le minket. Kissé borús volt ugyan az idő, de azért egész jó KÉPEK készültek. És délután még arra is jutott idő, hogy még egy 12 kmnyit gyalogoljunk a Pisói vízeséshez. Az is fantasztikus látvány, talán látható a KÉPEKből is ez.

2009. október 9., péntek

Kedves blogom

Talán kicsit elhanyagoltalak. a kifogásom az lehetne, hogy semmi nem történt, amiről érdemes lett volna írnom. Pedig igen. Történnek a történések, csak hát mit írjak róluk? Ez csak amolyan írjakvalamitbejegyzés lesz, úgy néz ki. S keresem tovább...

2009. szeptember 25., péntek

Szpancserek - SzKFA

Péntek este, ma-ne-buli-kedv, így hát filmezek. Ezúttal inkább a magyar címet használom, hogy az "I love you man" nehogy félreértésekre adjon okot címként. Hehe. A mázlista főhősünk 8 hónapos kapcsolat után megtalálta élete párját, a kezét romantikusan megkérte, az Igent megkapta és rájön, nincs barátja, akit maga mellett tudjon az eseményen... Hát igen, az ő hozzáállásával is van kis baj... Esélyt adni ennyi nőnek, hogy rossz véleményük legyen rólad, miközben te kedveskedni akartál a szerelmed barátnőinek?... Hát igen, amcsi film, a homár tesó fog segíteni. Visszatérő motívum, ajánljatok már egy filmet, amiben nem ezt mossák az emberek fejébe... Monumentális vukk a póker parti után, aztán pffff... Komoly kérdéseket feszeget ez a film, hisz ami az egyensúlyt illeti... Egy ilyen megértő csajszi mellett, mondjuk érthetetlen, hogy miért kínlódik annyira (na ilyen is csak a filmekben van...)... "Ez az ingatlan, már nem fingatlan", újabb mesterműve a magyar szinkronfordításnak. Végre egy jó fej csákó, ilyen dumával nem lehet homár... Most aztán már dől belőlük: Zéró szussz, máris újabb nyussz... Valaki felkarolja... Egy ideig már csak néztem, s nem írtam semmit, alakul, aztán az eljegyzési partira már hivatalos az új barát, majd elválik, hogy jelenléte segít-e... Közös randi... Na, most röhögök... Már programváltozás is képbe jöhet... Ugye, hogy visszafordul a kocka ilyenkor?... Igen, éreztem én, hogy van ebben az egészben valami visszásság. Hisz általában mindenben van, ami a párkapcsolatokat illeti. A szereplők egyet mondanak és másképpen viselkednek. Olyan dolgokat kifogásolnak, amik ha nem úgy lennének, felháborítanák őket... Pedig mennyit segített rajtuk... Aztán egy esküvő... Ma már csak a násznagy kínozza az életet.

2009. szeptember 21., hétfő

Kikapcsolt hétvége

Úgy értem, hogy a hétvége jól kikapcsolt. Kikapcsolódtam vagyis. A Dzseremiás meghívását elfogadtuk, s leruccantunk Lázárfalvára a társaság. Volt ott minden, gulyás, pulik, autómosás póker veszteseknek és nem csak, no meg egy kis üldözéses tanyakerülgetés. A szigetelés is puhának minősült, az alvás meg rövidnek. A hely kellemesnek, a víz ébresztőnek és felüdítőnek, de a málna se volt megpermetezve, mert még élek (vagy jól bírom). Jó móka volt, ami talán a KÉPEKből is kivehető.

2009. szeptember 20., vasárnap

Nehéz jókivánság

Ma felmentem volna hozzátok, meghúzni a füled és azt mondani, Boldog Születésnapot kívánok. Lehet az idő sem old meg mindent.

2009. szeptember 10., csütörtök

Először Egerben

Ma este újra átsétáltam a Grand Hotelbe degeszre bevacsorázni. Reggelire bőségesen, az ebéd belaktatott, aztán még vacsora is. Teli nap volt ma is. Reggel lerobogtam Debrecenbe autópályán még két óra sem kell hozzá. Aztán miután befejeztük a páros látogatást, majd az ízletes ebédet a Calico Jack Pubban, elindultam vissza Budapestre. Kis kitérővel persze, hisz belefért. Eger akkor szép város, ha végre megtalálod a központot. Most már ott is jártam, ahol Dobó és Bornemissza vívták a kölyökkorom törökök elleni várvédő harcukat. S vettem bikavért is. Visszafele elhagytam a járt utat a járatlanért és megtudtam Eger és Gyöngyös között, hogy akadnak kanyargós utak Csonkamagyarországon is. Meglepetésként ért kicsit, hogy a vacsoránál a zenekar a Lesz, lesz lesz-t is eljátszotta, bár igaz, szöveg nélkül. Egri KÉPEK.

2009. szeptember 8., kedd

Minitúra Bp.

Amikor a tegnap sikerült a budapesti dugókat elkerülve háromnegyed órával hamarabb odaérni a tárgyalás helyszínére, arra gondoltam, addig még sétafikálok egyet a környéken. Aztán hát elindultam autóval fel a Szépvölgyi úton, lássam hova vezet. Egészen a végéig, ott meg leparkoltam, és sétáltam tovább. Rövid idő alatt néhány ösvényt jelző táblára bukkantam és elhatároztam, hogy tovább folytatom majd az utat egy másik napon. Akkor még nem is gondoltam, mire bukkantam. Ma teljesen meglepett, hogy láttam Budapestet úgy, ahogy eddig még nem. Felmásztam a Virágos-nyeregbe, aztán meg a Hármashatár hegyre. Onnan gyönyörködtem a kilátásban, majd megnéztem a keringő siklóernyők sokaságát. Túráztam Budapesten és itt vannak a KÉPEK.

2009. szeptember 3., csütörtök

Ilyen nincs (csak itt...)

Hát elmentem a munkakönyvem után a megyei munkaügyi osztályra. Szépen leigazoltak, a számítógép ismert, tudta is, hol kell legyen a kérdéses dokumentumom. Hányas szekrény, hányas doboz. Csak hát mégsem volt ott. Megkérdezték, hogy láttam-e már a munkakönyvem és utoljára mikor. Igen, elmagyaráztam, hogyan néz ki, egy éve láttam. Várni kellett, közben néhányszor "meggyanúsítottak", illetve hát megkérdezték, nem-e vettem már ki előtte. Mondtam, hogy nem (hacsak nem szoktam nappal alva járni). Más se vette ki? Erre már mondom, hogy akkor megkérném őket, mutassák fel a felhatalmazást, amivel kiadták esetleg másnak. Megérdeklődöm a belső bejegyzési számot is, hátha aszerint megtalálják. Aztán közel 2 óra várakozás után végre megvan, a "problémás" dobozban. Még 10 percet várok, amíg kiderítik, hogy a problémát az jelenti, hogy két megyében is bevezették a nyugdíjhivatalhoz az adatokat. (Most aztán jöhet majd a harmadik megye is...). Aztán megkérnek szépen, menjek vissza másnap 11 után, mert aznap már nincs aki aláírja. A jó kérdés az, hogy ki fizeti ki az önhibán kívül elvesztegetett időt, vagy ki fizetné az esetleges lejárt parkolójegyért kapott büntetést. Hát EU ez emberek? Nem, ez csak Románia.

2009. szeptember 1., kedd

Közbelép a Poli-tika

Az első sorok olvasása után már megdöbbentem. Valami szokatlan volt. Nem az a nyílt, megszokott nyelvezet, ami el- és kimondja az igazságokat. Nem az a stílus. Csak a közepéig olvastam el, és nekifogtam írni róla. Most végigolvasom és ígérem, az eddig leírtakon nem változtatok. Megvolt. Fantasztikus megnyilvánulás a szövegíró részéről püspök úr, gratulálok neki. Ha nem ismerném az igazságot, biztosan elhinném. És igen, figyelembe véve azt, hogy az emberek nagy része nem tudja kiszűrni az igazságot, mert nem tapasztalta meg azt, ezen közlemény kifejezetten sikeresen megfogalmazott. Mostantól kezdve tekintem a püspök urat politikusnak. Hisz miután rászerveztek az egyébként jogosult SZNT-re, majd újabban kedves udmr-s barátai a püspök úrnak kisemmizték a konkurenciát, Ön, akit egyébként eddig őszintén tiszteltem, arról beszél, hogy "sikerült egyetértésre jutni az RMDSZ képviselőivel abban, hogy – pártállásuktól függetlenül – az összes székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő összefogása és határozott kiállása kimozdíthatja a holtpontról Székelyföld területi autonómiájának ügyét." Ennek jelét én nem, hogy nem láttam, de Ön vagy álmodozó vagy ami még rosszabb, már tudatosan félreinformál, vagy ténylegesen besorozták. Én ott voltam Ön mellett, amikor megszervezték az alapszabályzat megszegésével az akkor még erdélyi magyarság kongresszusát. Mert hittem valamiben, felismertem azt, hogy azok, akik azt mondják, hogy minket képviselnek, tulajdonképpen már évtizedek óta elárulnak minket. Ön viszont, most újra azokkal szövetkezik, nem hozzáértő politikusok, de igaz magyarok kezdeményezése ellenében. A Székely Nemzeti Tanács akkor alakult meg, amikor felismerte, hogy az rmdsz-től már hiába várja, hogy képviselje az autonómia kérdését. Szinte 20 évet veszítettünk el. Értem én azt, hogy Ön áttért a profi politizálásra, azt is, hogy alig néhányan olvassák majd a véleményem. De ettől még nem lesz megérdemelt autonómiánk.

Hogy érthető legyen, azok számára is, akik egyébként nem kattantak még rá, a NYILATKOZAT.

2009. augusztus 31., hétfő

Keresem a lányt

Vannak sajnos dolgok az életben, amiket az ember kihagy. Ennek okai változatosak lehetnek. Van mikor egyszerűen csak nem jön össze. Pedig, ha ott lenne, akkor talán minden rendbe jönne az életében. Talán. Ezek azok a kérdések, amelyekre már soha nem kapunk választ. Sokszor talán elgondolkodunk, meg van-e előre írva, hogy miként fog történni, miként zajlik az életünk. Sosem voltam nagy koncert-ember. Ami csak annyit jelent, hogy annyira nagyon nem vonzottak azért a koncertek. Ettől függetlenül van néhány kellemesen felidézhető emlék. S ugyanúgy, akad néhány, amit nem szívesen hagytam ki, és ennek okai változóak. Egyszer azt mondtam, hogy igazándiból azt a koncertet tudja igazán áttombolni az ember, amelyen az előadónak ismeri a számait és vele együtt énekli őket. És még ennél is emlékezetesebb lesz az a koncert, ha a szívéhez szól, ha átérzi a szövegét, ha egyenesen úgy érzi, mintha róla szólna az a dal. Volt ugyan erre ellenpélda is, de a kivételek csak a szabályt erősítik. Ma volt Kézdin egy koncert, amire szívesen elmentem volna. És ha Ákos elénekelte volna a Keresem a lányt, és a lány mellettem lett volna. Kihagytam a folytatást? Nem kérdőjel, hanem pont.

2009. augusztus 28., péntek

Lemaradt reakció

Amikor megtudtam, túl rövid volt az idő, hogy reagáljak. Le kellett feküdni, másnap korán kelés, indulni tárgyalni a csúnya NOF-ban. S talán pontosan ez volt az, ami kissé segített átlibbentenie valamin, amiről alapjába véve még én sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ekkora hatással lesz rám. És az egészben az a legijesztőbb, hogy még nem is szeretném, hogy vége legyen. Majd talán akkor, amikor lesz amivel az érzést helyettesíteni. Pedig NOF-ban is történtek érdekes dolgok, de azok annyira nem jönnek számításba. Érdekesek voltak, oszt annyi. Az igazi élményeknek ezután kell jönni, hogy kilibbentsenek. Csak jönnének már...

2009. augusztus 24., hétfő

Sólyom és a tótok

Magyarok. Meddig aláznak még minket a szedett-vedett népek? Ne feledjétek, ameddig titeket aláznak, minket is. Ezek versengenek egymással, a tótok meg az oláhok. Az utóbbiak nem adtak leszállási engedélyt, a tótok meg egyenesen nem engedték be a MAGYAR államfőt az országuknak nevezett területre. Egymást próbálják túllicitálni, de itt nem a töketlenség a megoldás. Ha így megy ez tovább, hamarosan nyilvánosan kérünk bocsánatot, hogy létezünk. Ha erre nem reagál a nagy EU, kilépünk. Jogunkban állna. És csak nyernünk belőle. Lehet elfogult vagyok, de ha azok a tótok, akiknek állama fele annyi idős, mint én, megengedhetik ezt maguknak a nagy európai unión belül, hogy egyszerűen ne engedjenek be egy társelnököt részt venni egy olyan királynak a szoboravatásán, aki nekik is királyuk volt, aki tenyéren hordozta őket kisebbségként, akkor miről is szól ez az egész nagy Unió? Mert, ha arról szól, hogy újra csak megszívassuk a magyart, akkor miért vagyunk mi benne?

2009. augusztus 22., szombat

Már hiányzott

Szuper szombati napsütés. Biciklire pattantam hát, s elfárasztottam magam kicsit. A Fenyő utcai meredek dolgozott meg legelőször, aztán a Somos tető. A végére már kész voltam, mint a lecke, de megcsináltam. Jöhetett az extrém beereszkedés az orvosi egyetem felé az erdőben. Majd kerítés, és újra ott voltam. És kerestem a fényképalanyokat. Sok volt a jelentkező. A virágbolondnak csak ez kellett. Lekapott mindent.

2009. augusztus 21., péntek

Újra elvált a sz. a májtól

Újabb példáját láthatjuk annak, hogy mit jelent a magát az erdélyi magyarság képviseletének valló nagy magyar Összefo(g)(s)ás. Miután az eredetileg május 23-ra kitűzött dátumot már halasztották az udmrések, a szeptember 5-i dátumra most ráadásul nem mennek el, cserébe megszervezik szeptember 4-én a saját székely nagygyűlésüket, amire ráadásul nem hajlandók meghívni az MPP-s választott önkormányzati képviselőket.

Kel(l)em(etl)en Hunor, akit úgy tűnik Narkó Méla már gondolatban kinevezett méltó utódjául a következőképpen nyilatkozik a dologról: miután sajnálatosnak nevezte az SZNT hozzáállását a nagygyűlés megszervezéséhez „Mi elismerjük, hogy korábban a nagygyűlést az SZNT kezdeményezte. Ám a testületnek nincsenek önkormányzati képviselői, így az RMDSZ és az EMNT hirdette meg a rendezvényt valamennyi székely elöljáró részvételével. Ezek után hirdette meg újra az SZNT a maga rendezvényét. Elnökük, Izsák Balázs sajnos nem számolt azzal, hogy így Szász Jenő politikai játékszerévé vált”

Amit viszont a vak is kellene lásson - csak sajnos ez már nem vakság a választók részéről, hanem táposság - az EMNT-nek viszont szintén nincsenek önkormányzati képviselői, sőt alapjába véve sok köze sincs a Székelyföld autonómiájához, maximum esetleges támogatóként (ami az udmr-ről esetleg kampány alkalmakor hangoztatott szlogenek szintjén lenne esetleg elmondható). Az MPP-nek viszont vannak önkormányzati képviselői is, sőt polgármesterei is, annyi amennyi, de nem kevés. A Székely Nemzeti Tanács pedig többet tett az autonómiáért, mint bárki más, még akkor is, ha néhanapján kicsit ibóktalanul is. De ők legalább komolyan gondolják. Húsz évvel az udmr megalakulása után joggal kérdőjelezhető meg a hitelességük, amikor kiejtik szájukon az autonómiát, igazából csak azért állnak időnként mögéje, hogy sikeresen akadályozhassanak bármi nemű előrelépést.

Izsák Balázs utolsó kísérlete.

T.T.T. közleményben kéri Hunorkát, vonja vissza kijelentéseit. Tibor, rég észrevehettétek volna, kivel paktáltok. Miközben a püspök úr mélyen hallgat, az EMNT közösen az UDMR-vel rászerveznek az SZNT nagygyűlésére.

Még idézek valamit:

"Azt a hírt, miszerint Tőkés László azt mondta, hogy én ne merjem nála radikálisabban képviselni a székely területi autonómiát, mert akkor mi szembe fogunk helyezkedni egymással, én megerősíteni nem szeretném, mert nem akarom jobban megosztani az erdélyi magyarságot, viszont megcáfolni sem tudom." Ezt Szegedi Csanád, a JOBBIK EU parlamenti képviselője mondta. Eszerint az autonómiát képviselni az EU parlamentben a püspök úr kizárólagos joga? Szép lassan, de elég biztosan pocsékolja el a múltbéli tiszteletet érdemlő aktivitását a püspök úr, és ezúttal már nem bemocskolják mások. Vajon miért?

Két sor

Kedves délután. Köszönöm. Akárhányszor megismételhetjük. Lehet nem is jön össze két sor. De két szóban is el lehet mondani sok mindent. Nem üzenek semmit.

2009. augusztus 16., vasárnap

Falunapok, Bere, s 4 vad csaj

Kedveseim, mozgalmas hétvége volt. Székelyberében falunapok, favágó verseny, sörevő verseny, focibajnokság, finom gulyás, karaoke és híd a folyón, majd bál. Kitöltötte a hétvégét, feledni a hétköznapokat. Kiderült, az emberek nem szeretnek jelentkezni, aztán utólag megbánják, hogy nem volt bennük elég versenyszellem. Így volt ez a favágó versennyel is, ahol alig lehetett összeszedni 6 csapatot, akik először harcsa fűrészeljenek egy 3 cm széles karikát egy fatörzsből, majd ugyanazt megtegyék láncfűrésszel. A végén szinte mindenki elméletileg meg tudta volna verni a győztest. Bezzeg a sörevő versenyt már szinte fele be se fejezte. Aztán meg, úgy tűnik, hogy énekelni megmaradnak az emberek a toalett intimitásában, mert a karaoke versenybe senki nem akart benevezni, de anélkül is jót szórakoztunk néhányan és a hallgatóság velünk énekelt. Csupa jó számot adtunk elő, bár időnként jobb is lehetett volna a hangszín. És mindez KÉPEKben. Ja, nem mondtam, hogy 4 fotogén lánynak készültek hi5-os fotók. Az is jó kis muri volt. A képek persze nem nyilvánosak, maguknak tartogatják őket, bár ne szálljon el a képzelet, semmi extrém. Csak szép lányok, egy "fotográfus" szemével.

2009. augusztus 14., péntek

Állatkerti séta

Meghívlak benneteket egy sétára a marosvásárhelyi állatkertbe. KÉPEKben. Ugyanis ez tettem ma délelőtt, elvittük a keresztfiam állatokat nézni. Az oroszlánok összekaptak a nőstényeken, de mire oda értünk megkötötték a paktumot, a majmok a tetveket keresgélték, a nyesett szárnyú gólyák elkóricáltak, struccok próbáltak farkasszemet nézni a kamerával, a teknősbékák pedig piramist építeni. Egy bika, majd a vegetáriánus medvebocsok is almát ettek, lusta tigrisek heverésztek és ásítottak nagyokat néhány száz méterre a pónilovaktól. Két teve élvezte, hogy pózolhat a kamera előtt. Végül már az oroszlán is feldobta a talpát a kellemes napsütésben, de a tengerimalacok virgonckodtak rendületlenül. Hasonlóképpen a keresztfiam is.

2009. augusztus 10., hétfő

EMI tábor 2009

Csak szuperlatívuszokban tudok írni róla. Talán még többen voltak, mint a tavaly és talán még fiatalabbak is. A szervezőktől lehetne megkérdezni az előbbit, de mindenesetre gratulálok nekik, mert jó kis tábor volt. Remélem ennek köszönhetően akkor is beengednek majd, amikor már nem leszek hivatalosan se fiatalnak titulálható. Idén szerencsére többet is tudtam maradni, nem csak két napot, mint a tavaly. Fantasztikus borokat kóstoltunk, egyik nap sajtokkal csoportosítva. A csütörtöki esőt eltekintve az idő is kedvezett nagyobbrészt, bár a pénteki napot azzal kellett töltsék a szervezők, hogy elterítették a sárban a faforgácsot, szép ösvényeket kialakítva vele. Aludni nem sokat sikerült, úgyhogy már kezd krónikussá válni a tengerivel kombinált kialvatlanságom. Folyamatosan terjengtek a rémhírek egy esetleges támadásról a tábor ellen, aztán csak rossz viccnek minősültek. Végül is a táborlakók legnagyobb vágya a végére az volt, hogy amikor hazaérnek tudjanak egy nyugodtat az otthoni wc kagylón pihenni. A toj-tojokat szinte naponta ürítették, de a fabudi volt a menőbb, bár már kezdett tele lenni. De tük-tük papírra szükség volt, az biztos. Persze a bunkó rendőrök igyekeztek mindenképpen valamivel elkapni a táborból jövő embereket, sikerült is minket leszállítani egy robogóról. Ettől függetlenül a jó hangulat megmaradt, legfeljebb egyet röhögtünk a kicsinyességükön. Annyi KÉPET készítettem, hogy a végére mindkét akku lemerült, majd minden táborlakó lányt lefényképeztünk felváltva. A fiúk másokat érdekelték, hehe. Kár, hogy fociban kikaptunk 11-esekkel az erdővidéki favágóktól, talán, ha kicsit korábban kezdődött volna, mondjuk úgy 8 órakor, fittebbek lettünk volna. De így kirándulni is jutott idő. De teljesen biztos, hogy ezt a tábort nem volt szabad kihagyni. Még lett volna más is, amit nem kellett volna kihagyni, de így esett.

2009. augusztus 6., csütörtök

Erpos napok

Megvoltak. Óriási buli volt, szuper hangulat, versenyszellem. Gokartoztunk ezerrel. Aztán verseny is volt. A piros autókat akarta mindenki, mert stabilabbaknak tűntek. Az első futamon kihúzták nekem a fekete 13-ast, aztán indításnál elszakadt az indítókábel és a második futamba kerültem, ahol maga EM2 indult elsőnek. De oda már pirosat sorsoltak nekem, és sikerült az elődöntőbe jutni. Ott újra a már megjavított indítókábeles 13-as jutott. Ahogy a Forma 1-ben szokta kommentálni a két őrült rtlklubos, szenvedtem az autóban, csúszkált alattam folyamatosan. De befejeztem nagyobb kicsúszás nélkül a versenyt, és szerencsésen bejutottam 3.-ként a döntőbe, egy legjobb köridőnek köszönhetően. Az volt a legszuperebb futam addig, a megszenvedés adta az igazi élvezetet és a végén az eredmény tetőzte. A döntő már rendes verseny volt, ahol nem az átlag köridő számított, hanem az, hogy ki nyeri a versenyt. A legjobb köridők alapján 3. kockából indulhattam és igyekeztem tartani az iramot az első két versenyzővel. Szerencsémre a hátam mögötti két versenyzőnek ez nem sikerült, miután nem sikerült kilöknie a második kanyarban egyiknek, így az előttem futókra koncentrálhattam. Aztán a verseny második felére felzárkóztunk egymás mögé hárman, majd a kettejük csatáját optimálisan kihasználva egy fantasztikus előzésnek köszönhetően a második helyre kerültem. Még fél kör után már az első helyet vettem célba. A kör közepénél láttam, hogy ez lesz az utolsó esély, mert készültek a leintéshez. Éreztem, hogy gyorsabb tudok lenni, mint az előttem levő, így a célegyenest követő kanyar utáni egyenes szakaszon beleléptem a gázba. Tudtam, a döntő szabályainak megfelelően, ha sikerül belül kerülnöm az azt követő jobbkanyarban, el kell engedjen és utána enyém a győzelem. Ez sikerült is, de nem engedett el. Így, bár sikerült megelőznöm, a hátunk mögött leskelődő kihasználta a helyzetet és szerencsésen mindkettőnket megelőzött. De a második hely így is édes volt. KÉPEK

2009. augusztus 4., kedd

Faramucik és a nagy patak

Sosem voltam tenger imádó. Akármikor odaadtam volna egy hetet is a tengernél 2 nap hegyekért. De nyilvánvalóan ez helyzetfüggő, nem mindegy kivel, hogyan megy az ember úgy a hegyekbe, mint a tengerre. S meggyőztek, pedig ennyi időre sosem voltam a tengeren. Hét egész nap, egy háromszemű sátorral, sétával, faramucikkal, akik nagy része tyhu volt. Már az első naptól találtunk egy "dugibárt", ahol "flient chidelek" lettünk, mert a napi menü a legjobb ajánlat volt. Keveset ültünk egy helyben, mindent meg akartunk nézni, mentünk végig a tengerparton kalapban és törülközősen. Időnként loccsantunk, ha a meleg kezdett túlzásokba esni. És nem csak kezdett, hisz személy szerint én leégtem. Időnként kellett vigyázni, hogyan lépünk, nehogy szálka menjen a szánkba, de az ilyen félremondások napirenden voltak. Aludni minimálisat, hisz minek, s pláne, hogy nem lehetett. Amikor reggel 8 után már szauna a sátor, ha nem fekszik le az ember 12-kor sem... Se Armin, se Tiesto nem hagyott aludni, pedig még a mellékhelyiségben is meglesték egyesek őket. A pizzát is egy grefflánytól rendeltük, akkorát is hozott, belefáradtunk, de nem adtuk fel. S közben betöltöttem a 33-at. Akkora buli volt egész nap. Így jártam. S mindez KÉPEKben

2009. augusztus 3., hétfő

2009. július 30., csütörtök

Csak megemlítem

A Krisztusi korba való lépéskor éppen a tengeren lubickoltam, így utólagos bejegyzésben azért megemlítem, hogy volt egy ilyen nap is. Sőt szintén utólagosan tortát is kaptam az anyukámtól, szuper gyümölcsöst, amin bár nem megszámolható, de egészen pontosan 33 szem meggy volt. Köszönöm ezúton is mindenkinek, akinek eszébe jutottam, még akkor is, ha nem voltam elérhető telefonon... Éreznem kellene, hogy öregszem?

2009. július 27., hétfő

Gulyás, Bere s egyebek

Retroaktív blogíráshoz kell nyúljak kicsit. Ugyanis annyira összesűrűsödött a program, hogy kimaradtak részek belőle. Tehát pótolni kell. Visszaemlékezés a július 25-26 hétvégére. Szombaton újabb gulyásfőző fesztivál. A változatosság kedvéért még díjat is nyertünk (4.), pedig odakozmált a végére kicsit a gulyás. Egyesek szerint a tűz volt túl nagy (bár az elősegítette, hogy megpuhuljon végre a hús), szerintem a gyakrabban kavarás lett volna a nyerő. Azt, hogy mi lett volna, ha nem kozmál oda, sose fogjuk megtudni. Szuper KÉPEK készültek. Aztán vasárnap már félszigetre jutottam be, kis stratégiával. De megérte, a Tankcsapda is jó volt, de a Prodigy (bár nem stílusom) igazán jó buli volt, keverve kis kavarodással is. Biztosan sokkal többet tudtam volna írni róla, ha akad időm frissen és nem egy héttel utána fogalmazni. De így jártam, a dátumot a rend kedvéért módosítottam.

2009. július 24., péntek

Egy tetoválás véres története

EM2 elhatározta, hogy valami maradandót alkottat a hátára. Napjainkban egyre nagyobb divattá válik a különböző gondolatok testünk látható és intimebb zónáira való felrajzolása és ezzel nincs is baj, ameddig nem a Lujza (majd kihúzva), Klotild (kihúzva), Bandi (csak futólag), majd az utolsó felírat: "Az épp Aktuális!" típusú tetoválások kerülnek az emberre. Figyelembe véve, hogy az eltávolítás, bár mostanság már lehetséges, de mégiscsak körülményes, ajánlott mindenki számára, olyasmit vésessen testébe, amit élete végéig fel tud vállalni. Na itt jön az, hogy meggyőződésem, hogy jelen tetoválás ilyen választás volt, a magam részéről viszont láttam azt is, hogy a végeredményig mennyi szenvedés szükséges. Megjegyzem előre, a KÉPEK csak erős idegzetűeknek ajánlottak. Az alany szenvedő arcát kérem melléképzelni.

2009. július 22., szerda

Két szóban válasz

Gondolkodtam, érdemes-e lealacsonyodni a bukaresti csobán szurkolótáborának a szintjére, úgyhogy csak annyit válaszolok nekik viccesen: Úgy látszik titeket csak 6-7 hónapig tartott magában, azért vagytok ilyen retardáltak. A 9 hónapra született Adevarul újságírók bocsánatot kértek, csak nem tudom miért csak Magyarországtól. S egy LINK.

2009. július 21., kedd

Minden idők legjobbja

A legjobb a Sláger rádió. Itt játszódjak a legjobb számokat. Most éppen a Bangles megy. Eternal Flame...

2009. július 19., vasárnap

Impressziók T20-ról

Igazán általam rég nem próbált módszerét választottam Tusványos eléréséhez. Közel 9 óra utazás, de hát őszintén szólva megérte. Az egy olyan hely, ahol a péntek esti buli után is akad ismerős, akivel kávézzál egyet szombat reggeliben. Újat mondani nem sikerült se a Viktornak, meg pláne Böszeszkúnak nem. Sőt, utána egy magánbeszélgetésben ugyanazt mondta el a Viktor, amit én már előtte egy órával megfogalmaztam. Államelnök választások lesznek. Itt fűzöm hozzá, halvány lilám még, kire szavazzak, de erre máskor még vissza fogok térni... Csak egy teljes nap volt az egész, mégis belefért minden, amit az ember elvár Tusványostól. Ismerősök, régi barátok, kis mellébeszélős politika, hírek, borkóstoló (amit nem szabad kihagyni), és a CSÜR. Sokat gondoltam rátok barátaim, időnként annyi régi ismerős között is teljesen egyedül éreztem magam. Ilyen szempontból talán szerencse is, hogy a Szent-Anna-tóhoz nem jutottam el az idén. Az biztosan még jobban fájt volna, sajna az élet megy tovább nélkületek is. Remélem ilyenkor figyeltek és érzitek valahogy azt, hogy gondolok rátok, velem vagytok. Jó volt Tusványos, nélkületek azonban sosem lesz már fantasztikus. S néhány KÉP.

2009. július 17., péntek

Tusvi, jövök

Nyakamba vettem a világot és mivel csak péntek este tudtam indulni, hosszú vonatozásra adtam a fejem. Azok a régi szép idők már soha nem lesznek olyanok, és bár egyedül, fájó szívvel nélkületek, de Tusványos jövök, egy egész éjszakai utazás után, reggel korán érkezem.

2009. július 11., szombat

A vadlibák felett

Hazatértem a fővárosból (ami hivatalosan már csak az övék). Rövid kiszállás volt, de annál több különleges történt közben. Megvolt az első repülés (géppel persze), csodálatos út volt mindkettő. És sem a felszállásnál, sem a leszállásnál nem éreztem olyasmit, hogy vonattal jövök vissza. A felszállások simán mentek, a leszállások sikeresek voltak. A pénteki napban sok minden benne volt, meeting, gyors bemutató, aztán délutáni szórakozás. Aquapark, leseggencsúsztam a Tornádóban, húzós volt, leírhatatlan. Áztattam a habfehér testem, az első loccsanás volt az idén, kigondolná. Aztán vacsora után meglátogattam a legjobb barátnőméket is. Végigmetróztam az M3ason Budapestet, s irány Budakeszi. Közben szivárvány, majd gyönyörű naplemente. Majd hazafele kis nosztalgiázás a régi budapesti kirándulásokról. S ma már repültünk is haza. Érdekes helyek a nemzetközi repülőterek. Érdekes emberek fordulnak meg ott, azt hiszem tetszik. Mondjuk az nem, amikor valakinek már 20 perce el kellett volna menjen a gépe, de ő közben shoppingol/csajozik nyugisan, pedig megvolt már a harmadik utolsó beszólítás is. Miközben egy másik gép összes utasa is várja, hogy felszabaduljon a terminál, és elkezdhessék a beszállást. Az előttünk induló kievi gépnek 8 ilyen utasa volt. Érdekes módon a shoppingoló szőke került meg először, az utolsó becsekkoláshoz számított 15 perc után, utolsónak meg egy férfi, akit felesége várta két kisgyerekkel. Nagyon szórakozottnak tűnt, biztos még mindig azon járhatott az esze, mit ronthatott el, hogy az a csaj nem akart kávézni vele. No de ez csak előítélet, valószínűleg nem ez történt. Egyszerűen csak elveszített az időérzékét a duttyfreeben, miközben a piákon csodálkozott. Aztán a marosvásárhelyi gép utasainak civilizáltságának köszönhetően csak 12 perc késéssel emelték fel a pilótáink a gépünk. A visszaút csak annyiban tért el az odaúttól, hogy a leszállás előtt néhány perccel belementünk egy nagy szürke semmibe, szerencsére csak kicsit rázott rajtunk, majd a leszállás után volt kicsit brutális a fék, amit a pilóta kénytelen volt behúzni, mivelhogy ugyebár a kicsinyke repterünk nem ferihegyi hosszúságú. Ettől függetlenül megtapsoltuk a végén és talán fékpofákat se kellett cserélni. KÉPEK.

2009. július 9., csütörtök

Elszálltam...

Közel 33 évnyi készülődés után szállok ma fel, vagy szállok ma el először. A nagy darumadár fenn az égen (ha leesik, supp?) repít el és azon gondolkodtam ma, csak a hosszútávú járatok zuhannak-e vajon le. Inkább az idegesít már engem is, hogy kicsit sokat festettem az ördögöt a falra az utóbbi napokban... Mindenesetre azért megemlítem a statisztikát, miszerint sokkal többen halnak meg autóbalesetben, mint repülőgép szerencsétlenségben, tehát ne reménykedjetek. A pakolásnál voltak kis problémák, volt néhány gps-szerű beszólás, hogy akkor most újratervezés, de aztán sikeresen megoldódott minden. Reményeim szerint nem sikerült a fejszét vagy acélbetétes bakancsot (bár lehet a jelenlegi budapesti helyzetek mellett mindkettő hasznos lenne) becsomagolni, hogy aztán köhögjön tőle a fémjelző. Majd jelentkezem.

2009. július 7., kedd

Izzadás kedden

Meleg volt ma délelőtt. Alig volt fél 10, és már bele is lehetett főni a levesbe. Ilyenkor lenne jó dolog egyet loccsanni valami vízben, állítólag hétfőn cserélnek vizet a week-enden. De elmaradt ma is, hisz mit meg nem teszünk, hogy kielégítsük a nők kozmetikumok iránti érdeklődését, van belőlük annyi, hogy csak győzze az ember kategóriákba sorolni őket. No de az üzleti terv végre elkészült, kiizzadtam tőle magam rendesen, főleg ebben a melegben. Már csak a további lépések vannak hátra, s ha úgy alakul, utána jön a sok munkálkodás. Addig is szurkoljatok, hogy a csütörtöki Wizzair szerencsésen érjen földet, először repülök, s tudjátok milyen a kezdő szerencséje. És az éjjel telehold volt, amint a mellékelt ábra mutatja.

2009. július 5., vasárnap

BSzN, Hodgya

Születésnapi zúzapörkölt az mindig jól kell sikerüljön. Rég nem stoppoltam, hogy eljussak valahova, remélem nem is válik ez szokássá. De az élmény kihagyhatatlan kategória. És így értem el Hodgyába, abba a kis faluba, amely sajna akkor lett híres, amikor árvíz pusztította. Azóta a székely véreim elfeledtették azt. Annyira el, hogy készülhet ott is zúzapörkölt, kopirájt báj. Kedves hétvége, amikor elmutatod a szociális hálót, vagy akár azt is, hogy "mégsem", és értik. Kitalálják. Ilyenkor énekelné az ember, hogy: "Azért vannak a jóbarátok..." Csak hát, hol az az álom, amit rég elveszítettünk? Vannak KÉPEK is.

2009. június 29., hétfő

Cseresznyemajális

Van egy kedves kis falu Beszterce megyében, ahol még a rendőr is ritkán román. Fantasztikus helyen van, fenn egy domboldalon és nagyon kedvesek arra az emberek. Mindig szívesen látogatok oda és azt hiszem ezzel mindenki így van, aki ismeri ezt a kis falut. Híres cseresznyetermő vidék, és minden évben megszervezik a cseresznyevásárt. No hétvégén oda látogattunk mi is, mert épp cseresznyemajális volt Magyardécsében, mert így hívják a falut. Kellemes hétvégét töltöttünk ott. Cseresznyékkel nem igazán csináltam képet, úgyhogy ide a cím mellé ez a paprikavirág került, szemléltetendő, hogy egyszerű zöldségeknek is lehet fantasztikus szépségű virága. A KÉPEK között vannak más zöldségek virágai is, uborka és paradicsom.

2009. június 25., csütörtök

Gyorsabb, mint a villám

Valami, amihez még a szitakötőknél, pillangóknál és nőknél is több türelem szükséges. De ez is megvolt, a kép beszél magáért.