2008. augusztus 31., vasárnap

Előkerült egy régi...

Vannak dolgok, amiket egyszer kell megtanuljon az ember és egy egész életen keresztül működnek. A biciklizés is egy ilyen dolog. Már jóideje porosodott, le volt ereszkedve a kereke is, de ma szükség volt rá. És megállta a helyét, persze, miután kicsit felfújtam a kerekeket, de a váltó szépen működött. Repültem újra vele, azzal aki annyi reggelen, nyáron és télen egyaránt, napsütésben és esőben, bár nem egyforma sebességgel, de vitt. Olyan volt, mint találkozni egy régi baráttal, akivel már sok közös élményetek van, álltatok már fejre (amikor egy idióta autós elfelejtett elsőbbséget adni), áztatok meg a zuhogó esőben, és értétek el megfelelő időben a megbeszélt helyre. És mindez felelevenedett egyetlen napon, amikor újra együtt voltunk. Többször meg kellett volna tegyem ezt minden mástól függetlenül, de újra egy tanulság az életben. Egyszerű dolgok is szolgáltathatnak kellemes érzéseket, csak észre kell venni őket.

Na stop, film

I Could Never Be Your Woman, magyar fordításban Anyád lehetnék. Hát, nézem már egy ideje. Michelle Pfeiffer alakít. Van kis ajánlás a részéről is, hogyan viselkedjen a nő egy kapcsolatban, hogy megfogja a pasit. Fenébe, hogy mostanság minden erről szól. Ráadásul fordítva ez talán még igazabb és még nehezebb... persze, hiszem egy dolog az elmélet, s megint más dolog annak a gyakorlatba ültetése... Paul Rudd minden filmben ilyen vicces? Vagy csak nekem jön be a stílusa... És ezt gondolja magáról: "Meg kellett nevettetnem a lányokat ahhoz, hogy felfigyeljenek rám."... és 32 éves... a csaj pedig 37 (-nek adja ki magát), és épp megszívatta a kislánya... a pasi pedig, most éppen egy barátomra hasonlít, a nő lányát már "elcsábította"... aztán van benne ritmus is... akarja is, meg nem is (persze nem kell mondjam, hogy a nő a határozatlan)... na, miért mindig ez a replika? Tudja, gondolkozott-e egyáltalán valaki azon, mekkora erőfeszítés kell ahhoz, hogy barát lehessünk azzal, akire másképpen nézünk?... werbung, reklám, szünet, kell kajáljak... na folytatás, hát, brutális poénok, de kacagni lehet rajtuk kis humorérzékkel... ehh, fenét, ez csak a filmekben történik így, erre már rájöttem magamtól is, de attól még jó lenne, ha így lenne... és mondja még azt valaki, hogy csak nekem tünik úgy, hogy jelzésértéke van annak, hogy mostanság milyen filmeket nézek meg, véletlenül kiválasztva őket. Ebben a filmben minden pasi 32 éves akar lenni. Az is aki 27 és az is aki 49... bocsi, de manapság minden filmben van egy-egy homár (így nevezik). Mióta lett ez ilyen természetes? Pfff... két kis őrült... és egy szemét kis titkárnő... legalább az idióta tanárt jól megszívatta, valószínű azért alakított akkorát, mert harcol a világ furcsaságai ellen (most ez a nő)... ide írom le azt is, hogy a Definately, maybe-hez hasonlóan, ebben a filmben is ügyes a kislány... ebben a filmben jobban játszik a forgatókönyv írója, a felismerés csak a 81. percben következik be... huh, egy hang, ami arra késztet, hogy belenézzek a producerlistába. Lehet közöttük van Clint Eastwood is?... no, de a kislány tényleg meghatóan jópofi, Izzie szívdöglesztő... "Istenem! Most nézd meg!"... Igen, s meg van a mondanivaló is: "Ha elég sokan leszünk nevetségesek, egy idõ után az lesz a természetes." Én nyertem...
UI. Megírok egy titkot. No nem olyan nagy titok ez. Egész egyszerűen legyen egy gondolat. A "Mered, vagy nem mered?" bejegyzés is egy filmről szólt. Akkor azzal kezdtem, hogy aki meg akarja nézni a filmet, ne olvassa el a bejegyzést, csak utána. Egész pontosan a film végén írtam be az elejére ezt. Aztán rájöttem, hogy akkor inkább úgy írok filmekről, az érzésekről amit kiváltottak bennem, hogy a cselekmény magában ne derüljön ki, inkább kedvet adjak a film megnézéséhez úgy, hogy időközben nem lövöm lehetőleg le a poénokat. Aztán elfogadtam, egész pontosan lenyúltam utólagos engedélyével egy kedves személy ajánlását, hogy tegyem mindezt a szubjektíven kommentált filmajánló címke alatt. S lőn. És tetszik, érdekes.

2008. augusztus 30., szombat

Még egy gulyás

Megvolt ez is, Gulyásfőző verseny a VH szervezésében. Félreértéses szituk voltak az elején, de letisztáztuk a dolgokat, aztán lettünk az MPP ifi csapata. A helyet is jól kiválasztottuk, fenyők között voltunk. Megfőztük. Jól sikerült, alig maradt belőle a zsűrizéshez. A zsűri egyik tagja azt kérdezte, nem szerelmes a szakács, ugye? Mondtam neki, nem én voltam a főszakács. Nemtudni hogy az elmélete meddig áll. De a termék az jó volt. A száját nyalná utána mindenki, aki próbálkozik vele. És én tettem volna még sót bele. Sőt, lehet elsóztam volna...
UI. KÉPEK

The Closest Thing To Crazy

Lehangoló szombati nap kezdődött el éppen. Teljes ellentéte az egy héttel ezelőttinek. Persze nem kell mindig a kezdete után megítélni a napot, de révén, hogy most írok és médium nem vagyok (és nem is szeretnék lenni), ez a benyomásom. Készülünk gulyásfőző versenyre menni hamarosan, de félő, hogy elveri az eső, mint az utolsót. Annak mondjuk csak a végét verte az eső el, magát a gulyást sokkal hamarabb valaki hozzám közel álló személy. Feltéve, ha közel állok önmagamhoz... Amikor belekezdtem ebbe a beírásba, nem adtam neki címet. Nem másért, de nem is igazán tudtam, miről írjak. Meg aztán elég sietős is. Így tehát csak néhány közlés. El fog kelleni dugjam Katie Melua - The Closest Thing To Crazy című számát, mert három napja azt hallgatom. Szokott még ilyen lenni, hogy rákattanok valamire, ami éppen tetszik, aztán a végletekig. De előbb utóbb csak vége lesz ennek is. Még lenne mit írjak, de kezdődik a gulyásmenet, s így hát rohanok. Majd délután beszámolok. Ja, hát persze. A halott még mindig szép és megcsodálható.

2008. augusztus 28., csütörtök

Csak a testeden át

Eddig még nem pornófilm... De tetszik. Az én műfajom. A menyasszonyt az esküvője napján leüti egy angyal, amit jégből faragtak. Jól kezdődik, ugye? Aztán rá egy évre a vőlegénye a hugi unszolására egy médiumon keresztül akar kapcsolatba kerülni a csajjal, hátha arra fogja az biztatni, hogy továbblépjen az életben. Persze az ötlet a hugié, a megvalósítás első fordulóban sikertelen. Vicces egy alak, poénkodik egyfeszt, amikor a legnagyobb depresszió mélyén van. Pedig fogorvos, s amint tudjuk egy előző kedvencemből, azok prediszponáltak az öngyire. Itt tartunk most, folyamatosan frissítve... A hugi ellopja a menyasszony féltve őrzött naplóját, hogy a médium felkészülhessen abból és átverje Henryt, hogy sikerült beszélnie a jégangyaláltallecsapott csajjal... s már működik is, hohóóóóó, hát így könnyű... hmm, asszem a médiumka máris bekattant a srácra, épp diagnosztizálja a homo kebelbarátja... újabb találka, el kell mondjam, szuper poénjai vannak a Henrynek (még szerencse, hogy az előbbi: "poénkodik egyfeszt, amikor a legnagyobb depresszió mélyén van" véleményezés kapcsán nem írtam oda, hogy hasonlít rám) ... hát igen, ideje volt kis akciónak is. Megjelent a Kate (a menyasszony), akiből az az erzésem, amgyalt csináltak fenn, mivelhogy azt hitte, minden angyalnak szárnya van. Ja, s nem adtak neki szárnyat, az égieknek is van humora... hát van biza, a képben egy részeg angyal... no, de most egy hue kérdés. Az angyalok meg tudnak jelenni? Jó, láttam én már angyalt, akár a hétvégén is, de az más értelemben volt az... ez a filmben, ez gonosz angyal volt... a pasi bekattant, attól, hogy a lány nem akart találkozni vele? Pedig, ha tudná, hogy miért nem akar. Na és mi, akkor mit tehetne?... LOL, a legjobb poén... hát, kell kis merészség kiásni a csatabárdot egy zökkent szőke (a viccek értelmében, mert amúgy vörös) angyallal... mikor van az, hogy a lány próbálja megcsókolnia srácot? hello lányok, lehet véleményezni... jólvan, megvan a válasz, akkor, amikor a pasi ilyen jópofi... de egyébként is jódumák vannak ebben a filmben, értem ezta magyar szinkronos változatra... ebben a filmben még a pap is jópofa?... hát, ennyire szemét angyalt... egyre érdekesebbek a módszerei... ebben a romantikus komédiában a 63. percben következik be a séma... egy buta lépés a homcsitól, ez még szerintem is hue lépés volt, pedig aztán én azokról vagyok híres... mármint a buta lépés az volt, hogy ő nem is meleg, csak így próbált közelebb férkőzni. És rosszkor lépett... más is járt már hozzám hasonlóan... egy részeg angyal is tud szimpatikus lenni... érdekes megoldások egy angyal részéről... azért beszól a végén: ha odafent találkozunk, még számolunk... és a végén, ha megnézitek, probáljátok beletenni magatokat a magát 5 évig homonak kiadó, hogy elcsábítsa a csajt, szerepébe és megértitek, milyen kegyetlen az élet azok számára, akiket a sors se kedvel... a végét nem irom, az angol cím: Over Her Dead Body. Remélem meghoztam a kedvetek. Legalább filmben szeressétek a romantikát. Bár nem értem, miért butitják azzal az embereket, hogy a végén szinte mindig hepiend van. Lehet azért várják ezt az életben is.

2008. augusztus 27., szerda

Maya

A szerelem hullámhosszán... Esténként ez a háttérzene. Megvallom, a Maya hangjába bele lehet szeretni. Egy időben leveleket is váltottunk. Ez a pajzán szerda. A Maya hangja minden számot érdekessé tesz. S közben kicsit szeretnek is. Jól esik, olyan igazi Mayás. Valamikor megígérte, hogy dedikál nekem egy számot. S biztosan egyszer meg is lesz, ha kérem. És majd akkor fogom kérni, amikor lesz akinek kérjem. És lesz.

Ébredt kicsit az EMNT

Az utóbbi hetek kissé fura visszatévelyedései után visszatért a realitásba az EMNT. Miután Tőkés püspök úr már szinte összehaverkodott a markománokkal, a Szilágyi Zsolt (SziSzi) által fémjelzett közleményben végre visszatérnek az általam is elképzelt kerékvágásba. És ami a legfontosabb, hogy kimondják azt, amit a probléma bár relatív ismerőiként egyesek láttunk, a célcsoport viszont lehet simán megevett: "A tárgyalásokat tulajdonképpen az RMDSZ látszatteremtő kommunikációs gyakorlatnak használta." Mondjuk valahol még mindig kiérződik az MPP iránti viszonylagos ellenszenv is, aminek ugye belső okai vannak, s ezt megfelelően szemlélteti a "Tőkés László abból a megfontolásból indítványozta a tárgyalásokat, hogy a magyar közösség képviselete legyen minél átfogóbb, sokszínűbb, teljesebb. Sajnos ez a szándéka megbukott a a szembenálló pártok ellenállásán." mondatösszetétel. Merthogy ellenállás amúgy az udmr részéről volt úgy igazán, az MPP még azt is feladta volna a sokat emlegetett összefogás erdekében, ami a minimális tartás határait verdeste. Nem vagyok én a magyar összefogás ellenzője, de nézzük azért már meg, kikkel fogunk össze. Nem lehet az egyetlen szempont az, hogy amúgy magyaroknak nevezik magukat és ezt adják el az általuk fizetett sajtóban önmagukról. Értékelendő viszont amúgy a közleményben egy másik gesztus is. Amit a nyár történései alapján jómagam nem furcsálok, és egy régebbi beírásom megerősítéseként is tudok értékelni. A partnerszervezetek között SziSzi a következőket említi: "Az EMNT vezetősége azért vállalta a közvetítést, valamint a tárgyalást, mert abban bízott, hogy az EMNT, az SZNT, az MPP, az EMI, a MIT és az MPE által jelölt, vagy támogatott jelöltek egy remélt nemzeti összefogás esetén parlamenti képviseletet biztosíthatnak azoknak, akiknek a képviseletét már régen nem képes megvalósítani az RMDSZ." Mindenki maga vegye észre, hogy volt a nyárnak egy igazán eredményes tábora.

2008. augusztus 26., kedd

A folytatás...

Ha megnézzuk a szerelmes, romantikus verseket író költők azon részét, akik igazán szép és fájdalmas verseket tudtak hátrahagyni az utókor számára, kevesüknek volt igazán szerencséje a szerelemben. És talán sokan voltak kártyajátékosok... Említettem Vajdát, aki egész életében képes volt egyetlen nőt szeretni. Miközben ki tudja, hány másikat nem vett észre, akik talán pont emiatt szerették. Lehet, hogy ezt egyesek csak elméletnek tartják, de a gyakorlat mutatja, hogy így működik. És persze, hogy Vajda nem írt nekik verseket, mikor észre sem vette őket. Ha észreveszi őket, akkor nem Ginának ír szép szerelmes verseket. És úgy a nők se lettek volna annyira szerelmesek egy idő után már beléje. Mindezt ha átvetítjük napjainkra, ma már talán annak lesz esélye, aki simán azzal kezd majd: "Ugorjuk át az első két randit". Én nem így gondolom. Nem valaki viselkedéséből szűrtem ezt le. A mai napok beszélgetései, a kritikák mondják ezt. És nem szeretném elfogadni, hogy ez igaz.

A Hétfő ízű Kedd és Vajda

Azon filózok már rögtön az ébredés távlatából, hogy pozitívan hogyan kell megnyilvánulni. Sok mindent megtudtam a tegnap, sok kamura hullott hamu néhány beszélgetés után. Tegnap egy beszélgetős nap volt tehát. Hogy milyen lesz ma, az még kiderül. Sok minden benne volt a beszélgetésekben. Ha több emberrel beszélgetünk ugyanarról a témáról, az egy teljesen természetes dolog, hogy egymásnak szögesen ellentétes vélemények is elhangzanak majd. És ráadásul még az is, hogy egyazon időben hajlamos lehetsz mindkettőt elfogadni. Itt abbanmarad a gondolat most. Majd valamikor folytatom. Vajdáról is akarok írni. Hiszen arról kell szóljon ez a blog, amit érzek. Most. Szegény ember, maga alatt vágta el a fát. Ilyet írni valakinek, hogy: "Nem szeretlek... édes volna/Ezt előtted mondanom;/De mit érne? Lekacagná/Szavamat a fájdalom." Kedves János, remélem magadnak írtad a verseket, illetve nem baj, ha Ginának, de nem mutattad sosem neki őket. És akkor még azt se feledjük el, hogy 1855-ben a romantikus szemlélet még valamivel magasabb mutatóval rendelkezett. Esetleg mondjuk azt, hogy a mérhetőség határán belül volt. Ma már inkább érzelgősségnek, túllihegésnek, és gyengeségnek tartják. Csak egy gondolat volt. Már az is butaságnak értékelhető, hogy leírtam.

2008. augusztus 25., hétfő

Még korán van

Reggel. Egykor lefeküdtem. Előtte betettem néhány számot a winampba, pedig nem volt szükségem altatásra. Álmodtam az éjjel, teljesen biztos vagyok ebben. Hamar megébredtem. Egy régóta ismerős zenére (jutub). Hasított a szövege. Pedig jól megválogattam a playlistet, csupa hasonló hangulatú számokkal. Jobb lesz visszafeküdni. Minden mást kiszedtem a listából. És rámosolyogtam az előttem függő akasztott halottra. Még mindig szép.

2008. augusztus 24., vasárnap

Megöltem. Miattad, Érted.

Megöltem. Miattad, Érted, Neked. Meg tudtam tenni, miután elhatároztam, hogy megteszem, már egészen könnyű volt. Nem számított rá, a sötétben közelítettem feléje. Megpróbált karmolni, szúrni, kiserkent a vér a kezemből. Nem fogod látni. Életében szép volt, halottan minek vigyem megmutatni? Nem akartad látni, pedig még holtan is szép lesz egy ideig. Senki nem látta, amikor megöltem, s így senkinek nem fog hiányozni. S egyedül én emlékszem majd rá. Azért, hogy sokáig ne feledjem el, hogy valaha is létezett Számodra, magam elé tettem, hogy naponta lássam. Mert azzal, hogy látom, belőlem is meghal valami minden nap, minden órában. Ritkán ölök céltudatosan. Időnként vásároltam már halottat, látván azt, hogy egy ideig még szép tud lenni. De jómagam ritkán öltem. Ma kedvem támadt hozzá. Előtte pár órával megcsodáltam, hogy mennyire szép, amíg él. Miután megöltem, megcsodáltam, hogy bár már kimenőben van belőle az élet, mert elszakították a forrástól, még mindig szép. Érdemes lett volna arra, hogy a Tied legyen. Kiérdemelte. Most, miután megöltem, már hiába kérdezném tőle, hogy mit érez amiatt, hogy Te nem akartad őt. Jó, enyhítő körülményként élné meg azt, hogy amikor őt nem akartad, akkor nem tudtad, hogy róla van szó. Talán az is enyhítené számára a körülményeket, hogy nem csak ő volt az, akit nem akartál. Bár a gyilkosával miért érezne együtt. Azzal, aki azért ölte meg, mert lusta volt minden percben odamenni hozzá, amikor látni szeretné. Felfogás kérdése. Úgy is gondolhatná, hogy inkább magához vette. Örök élete amúgy sem lett volna. És így legalább halálában ott lehet, ahol szeretik. És egy képen is megörökítették az utókor számára.
Na, ez egy szuper film volt, nem írom meg a címét, mindenki ismerjen majd rá, ha véletlenül úgy hozza a sors, hogy megnézi.

Most kell eldöntenem

"És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem."

Vasárnap. Felemelő érzés volt, amikor pólósaink megnyerték a döntő mérkőzést. Könnybe lábadt szemmel érzelgősködtem a gép előtt, és azt mondanám, hogy a hétvége egyéb történései is közrejátszódtak ebben, de inkább másban. Elkezdtem ezt a beírást egy idézettel. Aztán folytattam valami mással, aminek semmi köze nem volt az idézethez. Igazából szívem szerint akartam írni arról az érzésről is, amit a srácok góljai kiváltottak belőlem, de egyéb érzések is szövődtek ebben a hétvégébe. Egy régi versemből jut eszembe két sor (S közben a fájdalom, hogy enyém nem lehetsz,/Megöli éjjelem minden kis csillagát). S az vesse rám az első követ, ha túl nyálas a szövegem, aki el tudja mondani, hogy sosem reménykedett a szíve legmélyén sem abban,... miben is? Hogy szeretni fogják. Egész pontosan, aki sosem reménykedett benne, az ne dobálózzon kövekkel, mert nem tudja, miről szól az élet. Vagy másik életet ismer, nem azt, amelyet én. Amúgy a pakliban az is benne van, hogy egyszerűen én vagyok az őrült. Hát miért ne lenne benne?

Hajrá magyarok!

Kezdődik a férfi vízilabda döntő a pekingi olimpián. Minden magyar szíve együtt kell a fiúkéval dobogjon. Hajrá magyarok!

Nincs cím

Nem könnyű két szép nappal megelégedni, amikor egy egész életet szeretne az ember. Persze attól azt a két szép napot is értékelni kell, s megköszönni. Ezt teszem itt is. Megköszönöm, a főszereplőnek, a mellékszereplőknek is, hogy ott voltak. Megköszönöm a rendezőnek is, egy ima formájában. Nem egy Oszkár díjátadáson köszönöm meg, mivelhogy a szerepet nem eljátszódtam, hanem megéltem. Krónikás nincs, a forgatókönyvíró maga a sors lehetett talán. Nem lehessen tudni azt sem, hogy lesz-e folytatása a filmünknek. Nevezzük egyszerűen csak romantikus komédiának a műfajt. Amúgy is az a kedvencem. Bár vannak dolgok, amiket biztosan nem szoktak filmekben ennyire élethűen megeleveníteni. Ennyi félsikeres próbálkozás biztosan nem volt megjelenítve egyetlenben sem. De lehetne ez a film komédia része. A romantikát meg egyszerűen eljátszotta a szereposztás. Váltogatták egymást a helyszínek, de a kertben most egy igazán szép virág tündökölt. Sajnos nem volt megfelelő a helyzet a fényképek készítéséhez. És aztán a tánc. Mindenek teteje. Valami, amit mindenki meg szeretne tapasztalni. Gondolkodó ember legalábbis mindenképpen. Egyedül csak esztétikailag hibádzott kicsit a dolog, de azon majd remélem lesz még idő javítani. Mert akarat az van hozzá.

2008. augusztus 23., szombat

Az élet nem játék

Pedig, hát sokat játszunk vele. De mindig bebizonyítja, hogy akkor tartogatja számunkra a legnagyobb meglepetéseket, amikor erre a legkevésbé számítunk. Kellemeseket és kellemetleneket is egyaránt. Nehéz nap volt a mai újra. Ennyire még sosem fáradtam el a focizástól. Innen is látszik, hogy öregszem. Az is igaz, hogy kimaradt pár hétvége, s ehhez képest most erősen sokat futottam. De utána alig tudtam felvánszorogni a 4. emeletre. Aztán pedig Jazz, előtte Tranzit. S ezt a napot nem fogom elfelejteni. Mert a meglepetése kellemes volt számomra. Talán túlságosan is kellemes, de ezt majd a jövő fogja megmondani. Én viszont megbánni sosem fogom. Lehet kaptam egy újabb esélyt.

2008. augusztus 18., hétfő

No comment...

Rég nem írtam, de élek

Mondhatni folyamatosan történtek a dolgok a hétvégén, tehát még írni se igazán volt időm. Igyekszem most bepótolni, már amennyire lehetséges. Képileg is, meg mesélésileg is:) Tehát pénteken, miután a "vazelinezésből" megszabadultam, meglátogattuk a kis unokaöcsémet, akit annyit fotóztam, hogy remélem nem igéztük meg. Gyarapodik a család rendesen, persze egyelőre másoknak köszönhetően, jómagam nem vettem annyira ki a részem belőle. No, de ami késik nem múlik. Aztán szombaton kirándultunk egyet, bözödi tónál megmártóztunk a nedves vízben (hihetetlen, hogy ebben az évben először), majd estére még elértük a meghívást Székelyberébe.
Bevágtunk fejenként két nagy tányér gulyást, megnéztük a holdfogyatkozást, próbáltam KÉPEKET csinálni róla, amelyek többé kevésbé sikerültek is. Aztán meglátogattuk az emukat (nem emo-k ezek, hanem emu nevezetű állatok, egész jópofák). Na aztán meg szüretibál, kicsit korainak tünt, de ez van. Tánci tánci, satöbbi. S jöttünk is haza, szegény mobra végig vezetett. Vasárnap reggel megvolt az ébredés, aztán látogatás a kertbe, s majd delután szalmakrumplizás Brun0nál. S most újra itt van ez a fránya hétfő, amikor még a fű se nő. Ezekkel a hétvégékkel csak egyetlen baj van. Hogy eltelnek.

S kettő kép még

A hold elbújt a Föld mögé.








Mókusék jól érzik magukat.

2008. augusztus 13., szerda

Nehéz döntések...

...elé állítja néha az élet az embert. Nem is a döntéssel van sokszor a baj, hanem azzal, hogy meg kell hozni a döntést és abba az irányba lépni még azelőtt, hogy biztosan tudná az ember, hogy sikerül-e az, amelynek az irányába elképzelte a további utat. Érdekes játék ez az élet. Teli megpróbáltatásokkal, amelyek igyekeznek elvonni az ember figyelmét a lényegről. De a leglényegesebb az, hogy jól érezze magát az ember abban, amiben van, függetlenül a témától. Legyen az magánélet, munka vagy szabadidő, akkor csináljuk szívesen, ha jól érezzük magunkat benne. És a produktivitásunk is akkor lesz a maximális. S akkor keresni kell azt, ami elégtételeket tud nyújtani, minden oldalon. Én ezt keresem, tisztában vagyok azzal, hogy ezt egyesek másképpen magyarázták, de lepődjetek meg, nem érdekel. Idézek a "provokációból": "de életemnek ezen szakaszán eljutottam oda, hogy teljesen figyelmen kívül hagyom azokat a rólam alkotott véleményeket, amelyeket innen onnan hallott dolgok után fogalmaznak meg emberek, anélkül, hogy bármilyen módon megpróbálnák az információkat leellenőrizni."
Én a saját életem igyekszem élni. Igyekszem arra is, hogy ez lehetőleg a legkevesebb ember szemléletét sértse. Ennél előbbre csak a nemzeti érdekünk van. Akiket ez sért, azokkal szemben itt is megírom (olvassák), próbálkozhatnak (mint ahogy eddig is megtették már), én tanulok a hibákból. Igyekszem. És a végső itélet idejére felettük leszek. Elvont ez kicsit, tudom. Mindenki vegye ki a saját részét belőle. Ma ilyen napom van.

Mókus, virág, meteorit

Nincs közöttük átmenet, mégis. A kertben egy mókus ottragadt mozdulatlanul egy mogyorófaágon. Minden szögből körbefényképeztem, mert az egyetlen menekülési útja az hozzám közel vezetett el. S akkor ottmaradt inkább, ameddig aztán "elengedtem". A virágok egyéb okok miatt maradtak a helyükön, ők kedves fotóalanyok, azért szeretem őket. Fantasztikusan tudnak kinézni és mégsem kell annyi türelem hozzájuk, mint egyéb alanyokhoz. Aztán pedig augusztusi hónapban éjjelente hagyományos meteorit eső. A sötét égbolton amúgy is nehéz még az egy helyben álló csillagokat is lefényképezni, állvánnyal, hosszú exponálási idő, türelem. S akkor egy alig századmásodpercig, de addig tisztán látható hulló csillagnak nevezett jelenséget maximum a kívánságok teljesítésére lehet kérni, de nem lehet előre látni és rövid idejű léte nem engedi meg, hogy felkerüljön a fotóra, ha esetleg az exponálási idő alatt bele nem mászik a képbe. Arra a néhány századmásodpercre. Komoly felszereléssel talán. Majd lesz.

2008. augusztus 12., kedd

Hullócsillagok

Mivelhogy ma éjszakára ígérték a csillagászok a Perseid meteorzápor csúcspontját, elmentünk hát Levente barátomékkal hullócsillag nézőbe. Hulltak is rendesen észak felől délnek a csillagok, néhány még hosszú csíkot is hagyott egy ideig maga után. Nagyjából a menetrendet is betartották, szinte 2 percenként láttunk volna egyet, ha a teljes égboltot át tudjuk egyszerre pásztázni, így volt olyan, amit csak egyesek láttak, volt amit kettesek, de volt bőven olyan is, amit mindhárman megcsodálhattunk. Hullócsillagot nem lehet csak úgy egyszerűen lencsevégre kapni, így hát csak a Nagy Medvét csíptem el (egy részét Nagy Göncölszekérnek hívják).

2008. augusztus 10., vasárnap

900nyi kilométer

Gyergyószentmiklós-Marosvásárhely-Szatmár-Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen-Nyíregyháza-Szatmár-Marosvásárhely. Szombat reggel 8-tól Vasárnap reggel 6-ig ez volt az útvonal. Egy része tervezetten, a két Szatmár közti pedig kitölteni kellemesen az időt. Változatos egy nap volt, nevezzük csak egyszerűen fárasztónak, mert a hazaérkezés megeröltető volt. Az a nap, amit egyszerűen csak KÉPEKBEN közlök, aztán másra hagyok minden fajta következtetést. Jobb ez úgy.

2008. augusztus 9., szombat

IV. EMI tábor, képekben

Hazaértem. Maradtam volna még szívesen, de sajnos nem volt erre lehetőség. Örömömre szolgál, hogy bár ennyi időt ott tudtam tölteni, abban a táborban, amely Istennek hála ekkora tömeget meg tud már mozgatni, nevelni tudja a fiatalokban az identitástudatot. Egyesek büszkén mondják, hogy kinőtte magát a tábor, én örömmel látom ugyanezt. Érdekes beszélgetéseket folytattam résztvevőkkel, sok fiatalt láttam, akik nem csak a koncertekért mentek el, hanem a tábor hangulatáért is. És ennek csak örülni lehet. És ami a legfontosabb, hogy beléjük nevelődik egy ilyen tábor hatására az identitás megőrzésének a fontossága. Amely annyira elhalványulni látszik a mai globalizált, túlságosan liberális világban. És ennek veszélyeiről egész köteteket lehetne írni. Íme a IV. EMI tábor KÉPEKBEN.

2008. augusztus 8., péntek

Frusztrációink

Leültem itt a fűbe. Egy frusztrációm akarom kibeszélni. Azért, hogy másokkal ellentétben, én majd ne elverjem ez rajtuk, hanem feldolgozzam. Mint annyi mást. Ma együtt söröztem és beszélgettem Ernővel (Raffay), aki a szememben a magyar hiteles, jelenkori történetírás egyik legnagyobbja és igazibbja. Itt a IV. EMI táborban. És holnap itthagyom ezt a helyet, azért, hogy elmenjek egy olyan esküvőre, ahová meg sem hívtak. Mert testvérként ez a kötelességem, de úgy néz ki, csak én igyekszem testvérként viselkedni. Legalább enyém lelkiismeret tiszta marad. Bocsi, ezt a beírást lehet, hogy törlöm majd.
UI. A délelőtti Tölgyesre megtett utamról utólag közlök néhány KÉPET, a ditrói hágó által nyújtott csodás tájról, amelyet csak az út gödrei árnyékolhatnának be esetleg, de nem sikerült nekik se.

Jó dumák

Minden jó dumára van replika. Vegyük a következő menő dumát: Amikor megszülettem, két sorba lehetett beállni. Egyik sorban a szépséget, a másikban a memóriát osztogatták. Én nem emlékszem melyik sorban álltam be. Jó duma. A replika: Ahogy elnézlek, te a memória sorba álltál be, csak elfogyott, mire odaértél.

2008. augusztus 7., csütörtök

Gyergyó. Tiffán. Kárpátia

És itt vagyok. Gyergyó, EMI tábor. A kora délután megnéztem a programot és azt írta, hogy a villányi Tiffán pincészetnek lesz borkóstolója. A tavaly ez nagyon bejött nekünk, annyira, hogy meg is rendeltem meglepetésként egy üveg 2005-ös Pinot Noirt (röpke 9ezer Ftért vesztegetik), de mire megérkezett nem volt kivel meginni. Azóta is ott a polcon. Tehát annyira itt akartam lenni, hogy 1 óra 35 perc alatt röpültem át a Bucsinon (orgazmikus út az amúgy is) Gyergyóba. Ahol most épp a Kárpátia énekel a zászlók közötti tömegnek, a hangulat szuper.

Felvillanyozó elhatározás

Hirtelen elhatározással gyorsan összekapkodtam magam, s elhúzok. Buli van, lesz, írjam ide, hogy remélem, mert mostanság babonás vagyok ilyen szempontból kicsit. De a gyorsan megtervezett dolgok azok jól kell elsüljenek, már ha van kis szerencséje is az embernek. Reméljük, hogy ezúttal lesz abból is. Vagy két napig tehát újra telefonról írok, hacsak nem akad valami más lehetőség rá. Pá puszi.

Mered, vagy nem mered?

Aki meg akarja nézni a filmet, ne olvassa el! Jeux d'enfants

Hát igen, Játék az élet, ezt már ők is tudták, kiskorúk óta. Egymást próbálták megelőzni, a leglehetetlenebb csínokra rávenni. Elég bolond játék volt, csak nekik tetszett, nekik viszont nagyon. A saját játékuk volt, a kettejüké. A kisfiú elveszítette az édesanyját és ez, meg az apja feldolgozatlan dühe a kislány iránt, amiért időnként a kisfiú rá is figyelt, miközben az anyja betegeskedett, visszatartja őt a lánnyal való egyesüléstől. Szeretik egymást, időnként még nézni is fájdalmas. Időnként szörnyen édesek. Az ilyen ellentmondásoknak egyes nyelvekben van egy meghatározása, ami nem jut most az eszemben, de utánanézek. S annak is, hogy miért van ez csak egyes nyelvekben meg. Amúgy le kell írjam, hogy fantasztikus ez a lány. Sophie. Őt az iskolában a Kowalsky név miatt csúfolták, és ez nem érintette a legkellemesebben. Pedig a Kowalsky, az lengyel kell legyen, és a lengyelek jó barátaink. A lengyel lányok pedig kifejezetten szépek. Igaz, hogy Sophie is, vagyis Marion Cottilard. Hát, jó kérdés-e azt feltenni így, hogy: Nősülni akarok, benne vagy? Édes jó Istenem. Ez az utolsó eset, amikor úgy írok egy filmről, hogy nézek egy részt, s megírom, hogyan hatott meg. Asszem az utolsó. Ledöbbentő volt számomra, ekkora szemétség. Egy férfi tette meg. Olyan volt az egész, mintha megkérte volna a kezét. Elmondta, hogy szerelmes évek óta. Aztán odaadta neki a gyűrűket. S a végén kiderült hogy tanúnak hívja. Asszem tartok tíz perc szünetet, mielőtt folytatnám. És beírom az elejére, hogy aki meg akarja nézni a filmet, az ne olvassa. Cap pas cap. Ne próbáljuk megérteni. Már nem tudtam megállni, végignéztem, megállás nélkül. Nem mindenképpen kell egy filmnek happyendje legyen, de ehhez kifejezetten kívántam. A jó kérdés az, hogyan nem láttam eddig ezt a filmet, ki kell találjak valami módszert, hogy ne maradjak le róluk. Az embernek vannak álmai. Mindenkinek kell legyenek. Na ez az. Akinek az álmaiban a szerelem is szerepel, az nézze meg ezt a filmet.

2008. augusztus 6., szerda

Sólyom és Sörpatika

Két jó hely Marosvásárhelyen. Az egyikben bekajáltunk, a szokásos csontolt csirkecomb, hasábburgonyával és fokhagymamártással. Attól erősen jól lehet lakni. Szép idő volt, mások fürdőruciban, a miénk otthon maradt, tehát csak néztük a másokat. Utána teli hassal átsétáltunk a Sörpatikába, s nekifogtunk Darts-ozni. Ha valaki tudja, hogyan hívják ezt a játékot ékes magyar anyanyelvünkön, kérem a kommentárként beírni. Hát időnként kissé mellément egy-egy nyílacska, de jó kis móka volt. Aztán este eltesszük magunkat, illetve lássuk, hogy lesz-e kedv befejezni a tegnapi filmet. Jó nap volt ez is.

Jeux d'enfants

A blogger jelenleg nem érhető el. Ezt írta. Pedig lejött a Jeux d'enfants. Ajánlotta valaki, akinek az elmondása alapján rögtön letöltöttem, mert ő nem akárki.
Ez nagyon megérte. Pedig még csak 20 percet néztem meg belőle. A szerelem, az már gyerekkorban szerelem. Bár akkor kicsit másképpen nyilvánul azért meg. De vannak akkor is már dolgok, amelyek befolyásolják. Példa erre az anya iránti szeretet. S léptünk 10 évet a filmben. De édesek ezek ketten. Még vagy 10 perc. Tök hue romantikus alkat lehetek, de ezek ketten tényleg nagyon édesek. És egy csók nagyon el tudja varázsolni az embert. Aztán egy tök hue apa lépik a képbe. Eredetileg kerestem egy másik jelzőt, mert ez a "tök" idegesített kicsit. De nem találtam. Ha egyszerű romantikus komédia lenne. De szerencsére nem az. S így ebben az órában nehezen tolerálható. Tehát, holnap folytatom inkább.

Taxi - Valaki, előtted

Ritkán hallgatok román együtteseket. Van viszont pár szám, amely valamiért, az éppen akkori helyzetből fakadóan a szívemhez ért, és általában a szövegeik miatt. És kifejezetten szeretem a Taxi néhány számát. Leginkább amúgy a Valaki, előtted címűt, aminek egy magyar fordítású szövegét már jó ideje készítettem el, de a minap találtam rá újra a gépen. Én az Inkább szeress címet adtam neki. Itt a szöveg. (a román cím: Cineva, inaintea ta)

Nincs hogy, eljátszod azt hogy, nem létezek.
Nincs hogy, azt mond hogy jössz, és mégse jöjj, soha többé. Nem, nem.
Nincs hogy, elfeledd, hogy ez az én napom,
Valaki, megelőzött már, és hírnevet szerzett ebben.
Tehát nincs ahogy te megsebezz, valaki megtette ezt már előbb, jóval előtted.
Nincs már hogy, megsebezz, de cserében, inkább, engem szeress.

Nincs hogy, egyedül hagyjál, ha ünnepelsz.
Nincs hogy, ne hallgass rám, és ne figyelj, rám egy egész nap
Nincs hogy, játszódjál az életemmel
Valaki, megelőzött már, és hírnevet szerzett ebben.
Tehát nincs ahogy te megsebezz, valaki megtette ezt mar előbb, jóval előtted.
Nincs már hogy, megsebezz, de cserében, inkább, engem szeress.

Lásd be, nincs már, hogy megsebezz, valaki megtette ezt már előbb, jóval előtted.
Nincs már hogy, megsebezz, de cserében, inkább szeress.

2008. augusztus 5., kedd

Újra Csíkfalva

Hugica még ott volt, ma utánamentem. A 12.ik ODFIE színjátszó találkozónak már vége volt, pénteken csíptem el belőle 1-2 órát, s bánom kicsit, hogy vasárnap délutánra már nem sikerült kiérjek. Pénteken meg ugye elrohantam Váradra, miután onnan hazaértem, épp csak a képeket töltöttem le a gépről. Írni már nem volt időm róla, pedig lett volna amit. Kaptam egy szép szülinapi ajándékot egy kedves személytől, azóta a szobám falán lóg (és megosztottam veletek). Egyszerűen csodálatos szerintem. Köszönöm nagyon szépen. Sajnos ma már nem tudtam újra megköszönni. De remélem lesz még rá alkalom.
Aztán volt más meglepetése a mai napnak, miután hazaértünk, de erről majd később talán.
A Nyárád völgye egy nagyon szép hely, csináltam ott is nehány fotót, majd csatolom őket, egyben azzal a néhánnyal, amelyeket pénteken nem tudtam feltenni idő hiányában.

2008. augusztus 4., hétfő

Várad. Címszavakban

Ott voltunk, jó volt. Hazajöttünk, most éppen rossz. De elmúlik. Részben. Teljesen soha nem múlik el, és az így is a jó, a szép emlékek maradjanak is meg. És szépen. Aztán meg sok érdekes és értékes emberkével találkoztunk. Egyeseket most ismertünk meg, másokkal újra láttunk. És mindenkinek örvendtünk. Két gigányi kép készült. Egyesek jók, mások nagyon jók, s nagyobbrészt nem nyilvánosak, hihihi. Úgyhogy várni kell kicsit reájuk, amíg megválogatom őket. De még így is lesznek érdekes képek.
19:37 - Utolsó mondat újrafogalmazva úgy hangzik, még mindig vannak érdekes KÉPEK.

2008. augusztus 2., szombat

Tegnap

Blue Monday. Pénteken. S ez Nagyváradon. Jó zene, régi barátok, kellemes zene, túlüvölthető. Errefele a Z'ócit kormányánál rendre tanítottam egy bmwst. Mobra extázisban volt. Jó buli lesz. Közben lemerültem, amikor közölni akartam. Aztán csókparti volt, csomó kép, aminek egy kis része lesz nyilvános. Így Jártunk. Úgy gondolom, tekinthetem ezt a napot a szülinapi buli második részének.