2012. december 24., hétfő

Évértékelő

Összességében egyetlen év se jó, ha veszteségei vannak az embernek. Miután most 4 éve elveszítettem a legjobb barátomat, 2012 újabb ütés volt. És mindez elhalványítja a szakmai téren elért eredményeket. Bár az teszi a 2012-es évet a többiek mellett egy kicsit jobbá. De az nem tudja kárpótolni azt, hogy Mésza is elment. Bolondos barátom már az egekből ügyelheti csak az életem. Remélem, hogy tudja, mennyire hiányolom. Nehéz megfogalmazni az embernek a gondolatait, amikor hozzá közel álló embereket elveszít. Remélem, hogy ti onnan fentről reálisan látjátok azt, hogy mennyire hiányoztok néha. Még akkor is, ha saját magunknak se beszélünk róla. Hidd el barátom, elevenen él bennem minden veled töltött perc. És milyen emlékezetes percek voltak! Ebben az évben voltam minden elképzelhető. Gyógyszertár vezetője, több gyógyszertár segítője, voltam képviselőjelölt, de úgy érzem, mindannyiszor egyszerűen EMBER voltam. Egyszerű emberként megpróbáltam megoldani az egyszerű emberek bajait. Hiszen erre esküdtem fel valamikor.

2012. november 11., vasárnap

Emlékezés

Négy éve már, hogy szomorú emléke van ennek a napnak, de emléketek ma is ugyan olyan elevenen él bennem. Ugyanolyan szükségem lenne a véleményedre, sok esetben. Nagyon hiányoztok, drága barátaim, és a sors rendelte (a segítségetekkel is) mellém őt, aki megérti és átérzi ezt. Én megyek tovább az általunk megálmodott úton, és az ad erőt, hogy magam mellett érezlek titeket. Aztán majd egyszer viszont látjuk egymást, és megbeszélünk mindent.

2012. október 15., hétfő

Beindult a szolgálatos gépezet

Mostanság már csak a felháborító dolgok késztetnek írásra. Egyszerűen időm és energiám nincs rá a napi munka miatt. De nem tudom figyelmen kívül hagyni mégsem azt, ami történik. Amolyan segélykiáltásként kell írjam ezt, emberek, figyeljetek oda, hogyan próbálnak félrevezetni titeket újra. Ha kicsit nyitottabb szemmel olvasnátok a dolgokat, nem lehet, hogy ne vennétek észre. Alig történt meg az MPP élén a vezér váltás, a szolgálatos firkászok máris belendültek. Rögtön az elején nyakon akarják csípni a veszélyt. Tény, hogy Szász Jenőt sikeresen ellehetetlenítették, és ne menjünk bele, hogy ebből mennyi volt igaz, mert azok dobták rá a legnagyobb köveket, akik maguk sokkal nagyobb bűnöket tudhatnak magukénak. Nem célom kimenteni a vádaik alól, bár jó néhány teljesen hamis elemekre épült. Aztán itt jön a Biró Zsolt esete. A szolgálatos manna.ro parasztnak nevezi, már csak azért is, mert "belevaló Marasmenti legény". Megint mások azt feledik el, hogy a 3 gyerekes családapát megfosztotta a nézetei miatt az állásától az RMDSZ, mert autonómista. Sőt, a rovására írják ezt. És mi emberek, igazat tudunk adni ezeknek az írásoknak? Nem vesszük észre, alig lett megválasztva, elkezdődött a hadjárat ellene? Igazából még semmit nem tett, igazán semmit nem mondott, lehet teljesen veszélytelen és tehetségtelen, de a szolgasajtó máris kikezdte. Őt, de vele együtt az egész jobboldalt. Miért vagyunk akkor vakok és nem látjuk, mire megy ki a játék. Ti, azok, akik kiábrándultatok a politikából, miért nem vagytok képesek adni önmagatoknak még egy esélyt? Tényleg nem szeretnétek, ha végre valaki hitelesebben képviselné az érdekeitek? Nem tudjátok, hogy minden szinten a konkurencia arra készteti az embert, hogy többet adjon. Ameddig nem létezett a jobboldalnak nevezett társaság, az autonómia fogalma meg se jelent az RMDSZ szótárában. Azóta is csak a szóhasználatában van jelen, de az első lépés az, hogy beszéljünk róla, magyarázzuk el, miről szól. Kezdjünk el hinni benne, hogy jobbra fordíthatja az életünket. Az udmrüs "képviselőitek" felszívódtak a román parlamentből, amikor napirendre került az autonómia, de ti továbbra is elmentek reájuk szavazni, mert megszoktátok a tulipánt. Nem számít mennyire rohadtak azok, akik mögötte bujkálnak, nem számít mekkora összegeket fordítanak arra a nekünk kisebbségeknek járó pénzekből arra, hogy sárba tiporják az ellenfeleiket. Hányan vagytok, akik szitkozódtok, hogy az a mocskos politika, miközben inkább a szászjenők felé fordítjátok haragotok, és közben elfeleditek, hogy azok akikre szavaztok, sokkal nagyobb összegeket, de főleg sokkal nagyobb álmokat voltak képesek elrabolni, elhallgatni. Tényleg ennyire buták lennétek? Vagy egyszerűen csak vakok?

2012. szeptember 20., csütörtök

Remember

Boldog Születésnapot barátom! Hiányoztok nagyon!

2012. július 14., szombat

Petíció - vitainditó

Kedves emberek. Egy olyan kérdésben fordulok hozzátok, amely mindannyiunkat érinthet valamikor. Amúgy is jó ideje kezdünk sokan lenni erre a Földre. Mégis, nem vagyunk Önmagunk képesek kiszűrni az Állatokat magunk közül. Azokat, akik önkénytelenül ÖLNEK, elveszik szeretteinket. Példákat hozhatnék fel ezerrel, biztosan mindenki életéből találunk valakit, akinek halála egy másik embertársa felelőtlen, vagy akár akaratlagos tévedéséből adódott. Jómagam személy szerint az akaratlagos tévedést NEM VAGYOK KÉPES megbocsájtani. Valamikor létezett halálbüntetés, jobb helyeken most is létezik. Az ellene megmozdulók fő érve az volt, hogy van amikor tévedésből ítélünk el valakit, vesszük el az életét. Mégse gondolja meg napjainkban senki, hogy van, amikor minden tárgyi bizonyíték adott. Akár videó felvétel, akár vallomás. Mégis miért engedünk újabb lehetőséget egy Állatnak, hogy néhány év után szabadulva a mi adóinkból való eltartásból, újra ÖLJÖN? Miért zárunk állami ellátásba valakit, aki állati ösztöneit kiélve, elvette egy szerettünk életét? Nem hiszem, hogy ne lehetne a halálbüntetésnek olyan szintű szabályozását bevezetni, amely kiszűrje a túléléseket, de valamilyen módon elrettentse azokat, akiknek megéri, hisz néhány év és szabadulnak. A veszett rókát is simán lelövik, senki se teszi fel a kérdést, hogyan kapta el a betegséget, ami elvette az eszét.

2012. július 4., szerda

Röhejország

A mai napon, leváltottak MINDENKIT. Kérdéses, hogy volt-e rá törvényes alap, kérdéses, mint minden ebben a Röhejországban. A baj az, hogy mindezt ez a Röhejország belőlünk tartja fenn. Mi fizetünk azért, hogy ők leváltogassák egymást. Mi fizetjük a plagizáló miniszterelnök fizetését. Mi fizetjük a mellette csendestárs UDMR-seket is. Băsescut is MI FIZETJÜK. Az emberek. De mi, azok az emberek választottuk meg őt. Mi azok az emberek szavaztunk a maradására. A hatalmat a kezébe adtuk. Voltak pillanatok, hogy visszaélt vele, de soha nem élt vele vissza annyira, mint az ellene feltámadó szekusok visszaéltek vele ma. Ha kicsit is értjük, mi történik ma abban az országban, ahol élnünk kell, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy itt sosem volt forradalom vagy rendszerváltás. Itt 90-ben volt egy puccs, amikor a régi kommunista hatalom vezetőit felváltották a Szekuritáté hatalmát élvező új vezetők. Utána mindig az nyerte a választásokat, aki az illető vezetőket hatalmába keríthette. De tulajdonképpen mindvégig ugyanaz a csapat vezetett, sok éven keresztül. Akiket legjobban megvezettek, azok mi voltunk, a magyarok. Azt hittük sokáig, hogy az érdekképviseletünkre szavazunk. Sokan most is azt hiszitek! Miközben a magyar nevű szekusokra szavaztok. Nem vádolhatom azokat az idős embereket, akiknek berögződött, hogy tulipán. Akik becsületesen elmennek szavazni, és nem is igazán rájuk haragszom, mert ők abban, hogy tulipán, a magyarságot látják és ezt használja ki a tulipán. A hibások azok, akik nem mennek el. Igen, értem, hogy nem hisznek már a politikában, de bár azt láthatnák, hogy ezzel nekik játszanak. Ők majd őket is fogják képviselni, legalábbis azt mondják. Szinte 20 éven keresztül a rendszerváltás után nekünk magyaroknak nem adatott meg a politikai pluralizmus. Az ellenkezőket kicsinálja a román pénzből finanszírozott magyar sajtó. Maradnak mégis a magyarok kis része által bután támogatott tulipánosok. Ők pedig asszisztálnak a Röhejország parlamentjében mindenhez. Bármihez. És mindezt MI FIZETJÜK, a munkánk gyümölcséből! De tiltakozhatunk-e ellene azok, akik a szavazatunkat adtuk hozzá? Viszont mit tehetünk azok, akik gondolkodó lényként NEM ADTUK? A baj az, hogy nem tudunk a buták helyett is gondolkozni. Azt szoktam mondani, hogy a FÖLD intelligencia szintje állandó szám, csak egyre többen vagyunk hozzá. Jó lenne, ha ugyan ez igaz lenne az erdélyi magyarokra, hiszen, mi egyre kevesebben vagyunk az elosztandó intelligenciára.

2012. május 24., csütörtök

Nagyon elegem van...

... azokból, akik nem fogják fel a helyzetüket. Amikor az ember azon dolgozik, hogy a legjobbat, legtöbbet adja magából a munkahelyén, nehezen tudja tolerálni azokat, akik bevették az 500mg-os Leszarom tablettát és úgy viselkednek, mintha nem is ott dolgoznának. Nem érdekli őket. Nem tudom elfogadni azt, amikor valaki bemegy déli 1 órára dolgozni és egy fél órás kajaszünettel kezdene, mert "joga van hozzá". És a kollégájának, aki reggeltől ott van, nem lenne inkább joga, hogy felváltsák? Nem hinném, hogy nagyok lennének az elvárásaim, egy olyan szakmában, ahol a pontosság az egyik alapfeltétel. Aki ennek nem tud, de ami rosszabb, nem is akar megfelelni, az menjen eladni piacra, mert ott, ha murkot adsz krumpli helyett, maximum más levest főz majd a háziasszony. De őszintén szólva, nem akarva senkit megsérteni, akinek nem inge, ne vegye magára, megalapozottnak érzem azt a véleményem, hogy nagyon felhígult a szakmánkban a képzés. Semmiképpen nem azt gondolom, hogy egyes iskolákban nem a megfelelő szakembereket képezik, de azt mindenképpen fenntartom, hogy egyes iskolákban olyanoknak is diplomát adnak (hisz kifizette a díjat), akiket nem lenne szabad odaengedni, hogy a beteg egészségével játszadozzanak. Vagy a gyógyszertár készletét tegyék tönkre. De valamiért úgy akarta az ég, hogy két klónnal is meg kelljen egymás után harcoljak. Igazán jó lenne, ha nem akadályoznák az ember a munkájában, hanem segítenék. Úgy talán lenne ideje, hogy ne lóhalálában oldja meg a dolgokat. De ez csak a jövő, meg kell harcolni érte. Amit nem értek, hogy egyesek miért nem fogják fel, hogy milyen helyzetben vannak. Vagy kitudja, más helyzetbe képzelik magukat.

2012. május 23., szerda

Nyomulnak ezerrel

Pénzük van hozzá. Teletömik a postaládáinkat mindenféle megvalósítással. Érdekes módon pontosan most került pénz az átjárók újrafestésére. Utak foltozására. És közben eltelt 22 évnyi hazudozás, négyévenkénti kampány, az esetleges váltás mindenképpen megakadályozása. Hatalmi pozícióból könnyű kilőni az ellenfelet, de csak akkor, ha EMBEREK, továbbra is buták maradtok. Vegyétek végre észre, hogy most már választhattok is, nem csak szavazni kell. Ne butítsanak el a kovácspéterek panaszkodó levelei. Az anyaország nem azért szólna bele a döntéseitekbe, mert minden rendben. Hanem mert ők is látják már, hogy el fogunk veszni, ha nem harcoljuk ki az AUTONÓMIÁT. És ameddig ezek vannak hatalmon és hülyítenek titeket EMBEREK, addig biztosan nem lesz meg. És szép lassan elveszünk, mert azt akarják, és partnert találtak hozzá! De a döntés a mi kezünkben van még mindig, csak éljünk is vele.

2012. május 22., kedd

Két hónapnyi kihagyás

Úgy jártam, mint VVSehi (lásd utolsó Showder Klub) újra kell tanuljam a blogírást. Két hónap alatt sok minden változott, de inkább a blogírásban. Nálam minden a régi szép. Ami kicsit megmagyarázza a nem írást részemről. Bár nem volt minden szép, csak már nem tudtam írni róla. Kezd túl sok jó ember lenni, akivel már majd csak fenn találkozunk. És mivel én még itt szeretnék maradni, hiányoznak. Én harcolok tovább. mindannyiukért. Van, ami elfoglaljon, másképpen hiányozna, hogy semmi kampány. Miközben nézem a kampányt. De majd máskor fogok róla írni.

2012. március 21., szerda

Bár mi értsük meg

Ne várjuk el, hogy a románok megértsék, hogy miért kell nekünk magyar egyetem, ha még mi magunk se vagyunk ezzel tisztában. Ők nem fogják "megérteni", mert a céljaikkal ellentétes. És úgy gondolom, hogy a legtöbben közülük sokkal jobban megértik, mint sokan közülünk. És pontosan emiatt harcolnak ellene. Nem azért kell a magyar egyetem, mert nem akarunk megtanulni románul. Hiszen ameddig ehhez az országhoz tartozunk, buták leszünk, ha nem fogjuk fel, hogy az érvényesüléshez kénytelenek vagyunk jól bírni a nyelvet. De külön magyar egyetemet azért akarunk, hogy biztosíthassuk, hogy megmarad a magyar oktatás. Mert évekig azt tapasztaltuk, hogy ameddig ők vezetnek, addig csak folyamatosan elsorvasszák és szép lassan oda jutunk, hogy nem azért nincs magyar oktatás, mert nem engedik, hanem mert egyszerűen nem maradt már senki, aki oktassa. Ameddig ők döntik el, hogy hova kell felvenni oktatót, ameddig alapszinten csak románokat vesznek fel, mert a gyakorlatokat románul oktatják, akkor nem lesz, aki magyar vonalon előre lépjen. Nem lehetünk egyesek annyira naivak, hogy ezt ne ismerjük fel. Évek hosszú sora alatt megtapasztaltuk, hogyan működik az, amikor ők vannak többségbe. Amikor még a mi egyetemi vezetőinket is ők döntik el, hogy azok legyenek, akik nem képesek harcolni a magyar oktatásért. Mert saját maguk által kialakított döntésük folytán ők vannak többségben. Egy egyszerű példával fogok szolgálni, hogyan működik számukra ez, és hogyan vagyunk mi a buták, ha elfogadjuk. Saját magam tapasztaltam meg ezt. Mert ugye, amikor egy akár 15 fős társaságban van egyetlen román, akkor őt zavarja az is, ha magunk között magyarul beszélünk. Elvárná, hogy miatta románul beszéljünk arról is, ami egyébként nem is az ő dolga a mi témánk. De elhiszitek nekem, hogy amikor két román van öt franciával egy társaságban, akkor ha egymásnak mondanak valamit, akkor azt románul teszik? És egyetlen francia se kifogásolja ezt!

2012. március 14., szerda

És, ha a cérna elszakad

Türelmes embernek ismerem önmagam, és annak mondanak azok a munkatársaim is, akik a minimális szürkeállománnyal rendelkeznek. Nem olyan nagy kérés ez a minimum, az egyszerű buta odafigyelés is megteszi. Szapulhatnak, megszoktam. Ha engem bánthatnak, azt is megszoktam. Csak ne bántsák azokat, akiket szeretek. Mert egy ideig egyesek megtehették, de a cérna most elszakadt. Tudom régóta felismertem, miért teszik. Mi frusztrálja a lényüket. És éppen ebből kifolyólag azt is tudom már, hol kapcsolom ki őket. Nem akartam, hogy ide jusson a dolog. De túlzásba vitték, és itt a cérna elszakadt. Így hát, tiszta vizet öntünk most majd a pohárba.

2012. március 13., kedd

És a Tél beszél tovább

És nem hagyja magát. Mintha a hideg lelkű emberek hatalmukba kerítették volna és meggyőzték volna, hogy ne adja fel. Hihetetlen, hogy mennyi emberi kegyetlenséget el tud viselni ez a világ. Olyanok játsszák el a mártír szerepet, akik beletapostak mások lelkébe. Majd ahelyett, hogy hagynák, hogy megbirkózzon az illető azzal, hogy megalázták, adnak neki egy kis reménysugarat, hiszen utána meg nagyobb fájdalmat tudnak majd okozni. És utána még van képük azt is mondani, hogy ők biza megpróbálták. Hiszen a valóságot elferdíteni számukra nagyon egyszerű dolog. De alapjába véve a legnagyobb tévedést azok követik el, akik hisznek nekik. És az elhitt dolgok függvényében cselekednek. Ugyanakkora bűn az, mint amelyet az elkövető tesz. Büntetni valakit, mert elhisszük róla azt, amit le sem ellenőriztünk. Pártfogolni ellenében azt, aki bántja. Biztatni a bántót, akinek elhittük a valótlanságait. Remélem, elég nagy a pokol befogadóképessége hozzátok.

2012. február 28., kedd

A szökőnap előnapja

Átvettem valakitől a címet, mert találó. Volt valami ezzel a nappal, ami különleges volt benne. Ha csak egy eseményről lenne szó, talán fel se tűnt volna. De ma megbeszéltük a HP nyomtatónk deinstalálásának az ütemtervét (ami fél éve várat tán magára) és a tékozló fiú is megtérni látszik első körben. Őszintén szólva, nem tudom, ezek közül melyik csak délibáb. Lehet az első esetben hamarabb kiderül, de addig is nehezedett a feladat egy időre. Mert lesz egy új nyomtató, ami nem tudni, hogyan fog működni, jönnek-e vele a korábbi beállítások. Minden esetre, elgondolkodtam azon, milyen drivert kezdjek el felinstallálni hozzá és ha az nem fog működni, kivágom a szemétbe. Most már végre kigyúlt a fény az alagút végén.

2012. február 27., hétfő

Miért lesz egy hír?

Nem akarok minden beírást azzal kezdeni, hogy miért nincs időm írni. Azt se akarom magyarázni, hogy miért nem írok a szép dolgokról. Unalmas lenne ez a blog is, ha minden nap leírnám, hogy boldog vagyok végre. És kitudja, milyen ellenintézkedéseket szülhetne. Így hát olyankor írok, amikor valami feltűnik. Most az okozott gondolatokat, hogy Ben Laden búvóhelyét elkezdték lebontani. De ez miért lesz hír? Egy kereskedelmi csatornán. Már elkönyveltük, hogy elkapták, meglőtték, kit érdekel, hogy lebontják az épületet, ahol bujkált. Ki generálja ezeket a híreket, hogyan kerülnek közlésre? Miért érzik egyesek szükségesnek, hogy megerősítsék azt, hogy az illetőt kinyírták? Hány ilyen hír van, aminek a hátterén el se gondolkodunk?

2012. január 24., kedd

BÚÉK, s villany.

Ugye de lemaradtam vele? Nehezen jut idő írni. A napi problémák után sokszor örülök, hogy csak bambulnom kell a gép előtt, amikor nem találkozhatok a kedvesemmel. Pedig sok téma lenne igazából, csak valahogy beragadnak. Pár napja is volt valami, ami megmozgatta az írhatnékom és íme most jutott rá kis idő. Amit elvehetek az alvásból. Hisz minek aludja át az ember az életét, lesz ideje utána elég. Pár napja újra a konkurencia hiányának a következményei borzolták a lelkivilágom. Délelőtt ülök a gép előtt, és dolgozom munkaidőn kívül. És egyszer csak puff, meghal a szobában minden. Elvették a villanyt. Eltelik 5 perc, kigyullad. Újraindítom a gépet, ilyenkor az örökös stressz, hogy valami megment benne az áramkieséstől. Nem erre képezték ki. Alig indul el, újra puff. Már nem is tudom, indítsam-e újra, de kell. Majd újra puff. Ekkor már kezd körvonalazódni, hogy valami nem ok. Nagy lendülettel indulok ki öltözés után az ajtón. Egyetlen lépést. Hisz ott vannak a Fényesek. A lelkemék villanyórát cserélnek az én emeletemen. Volt már esélyem megtapasztalni azt, hogy előtte jó adag "Leszarom" tablettát bevesznek. Kérdem tőlük, hol volt ez kiírva, valami értesítés róla? Minek? Számít az, hogy valakinek megmegy a számítógépe, tévéje, mosógépe? És mindezt meg lehetne előzni egy kis darab papírral, amit kiragasztunk előtte való nap a lépcsőház bejárati ajtójára. Azt válaszolják, hogy villanyóra cserélésnél nincs ilyen kötelezettségük. De valahogy, amikor azt mondom erre, hogy akkor be fogom őket perelni, utána minden áramleesésnél bekopognak. Úgy, ahogy korrekt is lenne. Persze nem lehet mindenkihez bekopogni, de ha előtte kifüggesztetted, akkor számítanak rá. Aztán erre jön a másik bumm délután. Megtalálom a postaládában a jegyzőkönyvet a villanyóra cseréről. Szépen megírták, mennyivel vették le a régit, mennyivel rakták fel az újat. De engem ki kérdezett meg, hogy megnézném-e, hogy tényleg úgy volt-e? Annyira nem lettek jó barátaim, hogy elvárják a feltétlen bizalmat.