2008. július 31., csütörtök

Öregszem talán?

A húgom egyik barátnője ma döbbenetes dolgot csinált. Kétszer is kezitcsókolomot köszönt, amitől én nagyon elszomorodtam. Csak nagy nehezen sikerült helyrepofozzam magam. Értem én, hogy 32, de nekem lehetőleg ne köszönjön soha senki kezitcsókolomot. Fiatalnak akarom érezni magam egész életemen át. A hónap utolsó napja is eltelt. Holnaptól augusztust írunk. Telik a szabadság is, a szabadság egy olyan dolog, ami örökké kellene tartson, dehát jól tudjuk, hogy az nem lehet. Voltam ma a kertben is egyet, egyetlen mókus mozgott, a kis jópofa. Aztán meg torta. Vártak vele otthon. Finom, gyümölcsös. Mindenből a gyümölcsös a kedvencem, például fagyiból is. Aztán csináltunk képet is a tortával. Többet is. Egy a nyilvános. Egyelőre. Amit itt lehet látni.

Összevont szülinapi buli

Néhány jó barát meglátogatott a tegnap, felköszöntöttek. Jól éreztem magam, remélem ők is. Elbeszélgettünk egy pohár finom borocska mellett az életről. No meg mindenféléről. Néhány KÉPET is csináltam, az utókor számára, nem mindenik ennyire beállított, mind ez itt.

2008. július 30., szerda

Játék az élet ? De telik.

Megint öregedtem egy évet. S akkor, hogy kellene most érezzem magam? Reggel 7 óra 10 perc körül történt az esemény meg, legalábbis az elmondások szerint, nekem akkor még nem volt órám, se mobilom. De azért ma reggel felébredtem abban az órában, persze aztán még egy keveset visszafeküdtem. Nem sokáig, mert nem illik, hogy az ember végigaludja a születésének az évfordulóját. Így aztán keresgélem, hogy mit kezdjek magammal a délelőttől. Úgy döntöttem, hogy a mai napra változtatok a kinézetemen, fiatalítom kicsit magam. Tehát eltűnt a bajusz, szépen fokozatosan. És kiéltem a narcizmusom is, s fotóztam magam. Egész pontosan csináltam pár KÉPET az utókor számára. Hogy lássák majd, ez vagyok én, egy (talán) normális ember. Aki érez, lát és hall, időnként boldog, máskor meg szomorú, de alapvetően optimista beállítottságú. Hogy ma éppen mit érzek, a 32 év távlatában? Azt, hogy semmi sem történt ok nélkül és úgy kell jó legyen, ahogy történt. És nézünk az elkövetkező megpróbáltatások szemébe.

2008. július 29., kedd

Ne szórakozz Zohánnal

Komédia, amely a zsidó-palesztin háborút parodizálja. És mindenek felett van egy olyan mondanivalója, ami egy régi dilemmámmal összefüggő, és ami újra megjelent az életemben. Úgy látszik, időnként a sors nem hagyja magát. Fránya dolog ez a sors. Egyengeti az ember életét. Ugyebár, még annak idején megtanultuk, hogy az ember egy szabad lény, aki döntéseit önmaga befolyásolja. Még akkor is, ha egyéb történések megszabják az irányt? Visszatérve Zohánhoz, a csákó szuperhős. Elhárító katona, mindent megold addig, amíg az álmát teszi előtérbe. Fodrász akar lenni. És egy palesztin lányba szeret bele. És ráadásul mázlista is, mert a dolog kölcsönös. Mondjuk, azt már tudjuk, hogy egy filmről van szó. Érdekes filmről, amely megmozgatja az ember fantáziáját az élet fontos dolgairól, a prioritásairól, s mindezt egyszerűen, észrevétlenül.
UI. Kissé félénken még beírom, jó lenne, ha a szerelem lenne a legnagyobb világhatalom.

Mókusok ebédje

Érik a mogyoró is szép lassan. A kertben nem csak én szeretem, meg kell osztani a mókusokkal. Legalább 5-öt láttam a mogyorófákon ebédjüket fogyasztották. Édes kis állatok, igyekeztem nem megzavarni őket, s csendesen közelükbe férkőzni, hogy lefotózhassam, amint bontogatják a mogyorókat. Az egyiknek fenyőfatoboz volt a szájában, azzal igyekezett eltűnni. Egy másik amikor észrevett, ágról ágra szökkenve távozott biztonságos távolságra, s rendesen toporzékolt és csapkodott karmaival és farkával. Olyan volt, mintha hisztizne, hogy megzavarták az ebédjét. Ami ugye teljesen érthető. Itt van néhány KÉP még.

2008. július 28., hétfő

Nyugis nap a mai

Délután lett, mire feldolgoztam a képeket és frissítettem a blogbejegyzéseket. De végre napirenden vannak nagyjából a dolgok, még a 24.i kertlátogatás képei is felkerültek a helyükre. Ott meg lehet őket találni, ugyanúgy, mint a hétvége két kirándulásának képes beszámolóját. Az e heti program még szervezés alatt, ugyebár hétfőn még a fű se nő, de azért lehet eredményessé tenni még a napot. Vannak bizonyos tisztázandó dolgok, amelyek a mai napnak még hozhatnak bármiféle irányt. S talán kihatással lehetnek az egész hét programjára. Főleg, hogy közeledik szerda...

A Kelemen csodái

Fantasztikus nap volt. Csak imperativusokban tudok róla beszélni, pedig délután 2 óra után elverte az eső a teljes kilátást. Csak felhőt láttunk és esett ránk. Felfele az útról annyit lehet elmondani, húzós volt, kínozta Mobra a Z'ócitot rendese, alvázkezelés, kerékpörgetés, feldobott sziklák, csattanás, volt minden. De kitartó egy masina a Z'ócit, kínosan bár, de kimászott, hála annak a segítségnek is, amit egy másik kifele tartó úriember nyútott, éspedig, hogy a Z'ócit további utasait felültette a csomagtérbe. Így történhetett meg, hogy szárazföldi titanikozás is volt a nap terítékén. Aztán miután túlvoltunk a felfele út nehezén, a Z'ócittal folytattuk, kisütött a nap a Jézer tó felett, és lesétáltunk a partjára. Aztán amint a Rekettyés tetőre kapaszkodott a Z'ócit, egy csúnya szürke felhő átvette a hatalmat a táj felett. Északról jött és mindent eltakart. Majd szórni kezdte magából a nedvességet. A meteorológiai állomást már csak a jóérzés találta meg belőlünk, de élveztük melegét, jóllaktunk benne, áttekintettük a körülötte látható 4-5 méteres távolságig az egész tájat. Zuhogott, de felkapaszkodtunk egy sziklára. Lefele Vatra Dornei fele indultunk el, térképet nézve tudtuk, mikorra képzeljük oda a baloldalra a Pietroszt. Biztosan ottvolt. Leereszkedtünk a volt kénbányához, megtaláltuk a betonutat is, és a blöffölő őröket is, akik kiharcolták a "részüket" egy lakat kinyitásáért. A kénbánya otrombaságának az ökologizálását valami "neamţ" nyerte meg az államtól, ezt csak azért nem írtam németnek, mert a "ţ" betűt elhagyva arra is utalhatok, hogyan működnek nálunk az ilyesmik. Amugyis Szucsáva megyében voltunk. "Nagyon szép ez az ország, kár, hogy emberek lakják", idézem Jancsi nagyon találó megjegyzését. De az a völgy tényleg egyike a legszebbeknek. Kicsit málnásztunk még benne, aztán folytattuk az utat, áthaladtunk a Gura Haitii (Haiti szája szabadfordításban) falun, de úgy döntöttünk, hogy mivel ez egy low budget kirándulás, nem megyünk be Haitire. megtudtuk, hogy az árvizek miatt jobb, ha Beszterce felé vesszük az irányt, így már a negyedik megyét is átszeltük aznap. A Tihuta hágó amúgyis egy csodálatos látvánnyal szolgált. De előtte Vatra Dorneien még meghúzott Mobra néhány zakatoló csavart a Z'ócit jobb kerékfejében. A Drakula kastély-hotelben ittunk kávét, aztán csomó Borgó nevezetű falun kellett Besztercére jutni, csak az út mellett volt 5-6 belőlük. Már csak egy kis kitérő Szászlekencére, és süvíthetett is a legkeményebb Z'ócit a jól megérdemelt pihenő felé. 2008 július 27, ezt a napot biztosan nem fogom elfelejteni. És a csúcsot azért utólag bepótoljuk valamikor. Mindez KÉPEKBEN (figyelem, mert csomó link van ebben a beírásban)

2008. július 27., vasárnap

Irány a Kelemen

Z'ocittal indultunk a Pietrosra. Az idő változó, hol csepereg, hol zuhog. De mi pozitivan állunk hozzá. Ha nem süt ki, bepereljük az accuweather.com-ot. Szakadozik a felhőzet. S esik ránk az ég. A táj gyönyörű, de nem látszik. Most hagyjuk el Ratosnyát.

2008. július 26., szombat

Szabi - 2. Teli Nap

Újra Paltinisen. Teli programmal indultunk a kezdetektől. Azért van az, hogy bár elkezdtem megírni az első impressziókat már fenn a magasles tetején, végül mégis most estére maradt minden. Reggel hárman maradtunk az induláshoz, mobraJancsisjómagam. Aztán Nyárádtőn átvettem a vezetést (a perecet vagyis), és végül végig kitartottam. A Jancsi Oktáviája új dimenziókat jelentett, csoda, hogy miket tud az az autó, és azoknak csak valami felét ha kihasználtuk. Alapjába véve végig nyugisan mentünk, ha mindent ahhoz viszonyítunk, mi lehetett volna. De még nyugisan se tudott senki leelőzni, az teljes bizonyosság. Az időjárás a helyzethez képest velünk volt. Felvonó működött Paltinisen, az úgy volt érdekes igazán. Autóval is fel lehet menni, de az körülményesebb kicsit. Fényképeznivaló bőven akadt. Beáfonyáztunk rendesen. Felmásztam a magaslesre. Magasan voltam, a magaslaton. Aztán ettünk egy shaormát Szebenben. Egyedi volt, shaorma a javából. Simán jóllaktunk tőle, sőt alig nyomtuk el. Majd újra a szelindeki vár varázsa. Újabb képek. Időben voltunk, aztán a legjobbkor értünk Segesvárra a középkori fesztiválra. Csomó érdekes arc, mintha Szebenből minden szép lány oda ment volna. Végül pedig, hazaértünk, mindenhol szép, de a legszebb ha jól esik. Holnap korán reggel Kelemen, tehát a képek később kerülnek fel, jó éjt. De igérem, megéri majd visszanyitni ide, s megnézni a KÉPEKET.

2008. július 25., péntek

Szabi - 1. Nap

Jó hely a Sólyom. Jó a társaság. Megbeszéljük, hogy a holnapi kirándulás esett, de ha jól alakul az idő, akkor vasárnap még megejtjük, kissé átalakítva a tervet. Muszáj menni valahova. Észrevétlenül eltelt a mai nap. Még dolgoztam is, pedig szabin vagyok. Csak hát nem tudtam előre, és akkor be volt valami tervezve, amit el kellett intézni. De hamar ment és szabin nyugis az ember. S még van egy egész hét. Majd a végén azt írom, milyen hamar eltelt. Ez csak az első nap volt.
UI. Közben új helyzet van, holnap Paltinis, Szeben, Segesvár.

2008. július 24., csütörtök

Végre kis nyugalom

Egy stresszes csütörtök, aminek a sorsa aztán megoldódott estefelé. Már jó ideje a Kelemennel álmodok. És elhatároztam, hogy összejön. S úgy néz ki, nem kell egyedül felmenjek. És holnaptól már szabadságon vagyok, cégtelefont kikapcsolom, és senki nem zaklat. Pár nap nyugi. Ma délután már a kertet is meglátogattam, felkerülnek majd a képek, de utóiratként, mert nincs rá energiám most. Aztán megbeszéltük, hogy melyik útvonalon mászunk fel. És már az elképzelése a dolgoknak is pihentetett. Reméljük jó lesz, de szerintem igen. Szombat reggel indulunk majd, kiadtam az ukázt, hogy koránkelés rulez. Ha sikeresek leszünk, akkor 2100 méter magasságából nézünk majd le, de ne igyunk előre annak a medve bőrére, amely elől esetleg menekülni fogunk majd. Csatlakozni lehet, szabad, ajánlott. Mindez azt fogja majd jelenteni, hogy akkor közlök majd telefonról a blogban, amikor éppen elcsípek egy kevés jelet. S utólag pótolom majd képileg. Igyekszem meghagyni előre a helyet nekik. Tervek. Remélem ezek olyanok, amelyek össze is jönnek majd.
UI. KÉPEK a kertből

2008. július 23., szerda

Uram, bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél

Ez a lecsengése a mai napnak. Ha megdobnak kővel, kenyérrel dobj vissza, főleg amikor egy hozzád közel álló személyről van szó. Pedig éppen akkor fáj legjobban, hogy kővel dobott vissza, miután te kenyeret adtál neki. A vér végül is nem válik vízzé, csak egyesek víznek hajlamosak látni a vérüket. De Istennek legyen hála, a mai nap egy nagyon bölcs döntést hozott, ami megnyugvást jelent egyrészt számomra, másrészt pedig ha még sokat olvasok egy bizonyos levelet, lehet mégiscsak meggondolom magam. De nem fogom, maradjunk hát ebben. Nem kell tudni, miről van szó, a tanulságot olvassátok, az a lényeg. És a tanulság az, nézzetek majd szét, kinek érdemes kenyeret adni, hogy aztán megdobjon kővel. De nehogy azt higgyétek, hogy biztosan el lehet majd ezt dönteni valaha is. S most lezártam azt a bizonyos levelet, mielőtt meggondoltam volna magam a mai napi döntést illetően.

2008. július 22., kedd

Erdély(be) visszatér(ek)!

A nagyoláhfalusi metron egy utazás csak 1,1 újlej, cserében a csomagjaidra, zsebeidre magad ügyelsz. Ajánlott megnézni melyik oldalon nyílik az ajtó és a tulsó oldali ajtóban állni. Szerencsére nem félek, mert megpakoltam a táskát reklámanyaggal, ezt ha hozzávágom valakihez, nem köszöni meg. Vannak itt is szépnek mondható lányok, de rossz a nyelvük és én meg alig várom induljon már el a vonat. De magyarok is kell rajta legyenek, mert Budapestre megy (épp felült egy kis kínai csaj, ő biztosan). Csak előtte engem letesz végre újra Erdélyben, ahol még a marosvásárhelyi Kombinát mellett is jobb a levegő.

Újra egy fárasztó út

Ebben a "jönhogyfelvágdazereidet" időben nem kellemes a nagyoláhfalu felé vonatozni. A hangulat a fülkébet nyomott, Brassó után a felhők majdhogynem beszólnak az ablakon. S én blogot irok, mert a Bécsből Bukaresten keresztül Bârladba utazó kislány álmosan bámulja a táj szépségét zorddá, hideggé tevő felhőket, aztán időnként aludni próbál. Aludnék én is inkább, de vonaton az nekem ritkán sikerült. Jobb lett volna lekésni ezt a vonatot, de mindig ő szokott késni. Akkor lesz majd pontos, amikor amúgy nem érek oda az utólsó még időben lévő pillanatban Segesvárra. A visszafele út azért valamivel lehetne kellemesebb. Megköszönném előre.

2008. július 21., hétfő

Még egy hét elkezdődött

És a legszörnyűbb az, hogy ez a hét is hétfővel kezdődik. Elölről minden. S a kedd még kegyetlenebb lesz, mert kell menjek a nagyoláhfaluba. S megvallom őszintén, semmi kedvem hozzá. Alig várom már, hogy jöjjön néhány nap szabadság, mert folytatni kellene a tusványosi szabadabb életet. Kirándulni, mászni, nyesteket és tájakat fényképezni. És persze virágokat. Vissza akarok menni:) Itt egy másik kép, amit ugyancsak én fényképeztem, de egy másik géppel (mivelhogy az enyém lemerült).

2008. július 20., vasárnap

Tusványos. The Final End

Hazaértem. Képeket a gépről letöltöttem, azt hiszem most, az egyik legszerencsésebb gondolatom volt eddig ez a "befektetés". Most eszembe jut egy régi érdekes sztori, amikor a Negoiura másztunk annak idején régi összetételben. Akkor egy "szappantartóval" csináltuk a fotókat és szerettünk volna egy olyant is, amin mindhárman rajta legyünk. És folyamatosan jöttek az emberek szembe, a végén rájöttünk, hogy ugyanabból a csapatból voltak, de senki nem volt hajlandó csinálni egy fotót. A magyarázat, hogy szerintük az emlékek az ember memóriájában kell megmaradjanak, nem egy fényképen. No de akkor mi van azokkal a emlékekkel, amelyeket az ember mással is megosztana? Kérdem én. Az illetők, valamifajta szekta tagjai voltak, előtte se igazán csíptem a szektákat, s utána még annyira sem. De eltértem a témától, úgy néz ki. A mai téma még Tusvi, ahogy én neveztem el magamnak. Tudtam, hogy ott kell legyek. Olyan volt ez, mint amikor az embernek lemerülnek az elemei, aztán van egy lehetőség, hogy feltöltse őket. Igyekeztem folyamatosan írni erről, olvashatóak voltak a történések, csak hát telefonról vannak az embernek határai. Egész egyszerűen fogalmazva, képekkel jobban lehet bizonyos érzéseket is szemléltetni, ugyebár. Mennyivel másabb, ha például azt írom csak, hogy: "többször is meglátogattuk a fatörzsből kibujkáló édes kis nyesteket", esetleg egy kép az egyik HAMISRÓL mennyivel több lenne. De ezt mondjuk lehet utólag pótolni. S akkor ezt teszem most. Gondolkodtam azon, hogy minden bejegyzéshez utólag pótolom a képeket, de aztán arra jöttem rá, hogy ez egy egész volt, és inkább egyben teszem fel az impressziókat róla. Tehát ITT vannak. Akit érdekel, megkukucs, s összeteszi a képet a beírásokkal. És EZEN a képen vagyok ma én is, egy kedves meglepetéssel magamon.
Ami a mai napot illeti, az csak az extra volt a hétvégéhez. Csíkban ajánlom szívemből mindenkinek, ha éttermet akar, akkor próbálja ki a Gambrinus-t. Nem fizetnek a reklámért. Utána megnéztük a képkiállítást, néhány lesipuskás fotót arról is készítettem, bár szóltak, hogy nem szabad. Letagadom. De hát az utolsó napján a meghosszabbított kiállításnak csak megengedhetnék a fotózást, hogy megmutassuk azoknak is, akik nem tudtak elmenni. Személy szerint nekem a Havas szénaboglyák tetszettek legjobban. Megérte elmenni. Volt még néhány állomás hazafelé, így hát az érkezés estére sikeredett. Talán az év legjobb hétvégéje volt eddig. Több szempontból is. Reméljük, hogy a jövő elkezdődött.:)

2008. július 19., szombat

Nyesték a Szt. Anna parton

A gyönyörű, festői Szent Anna tó partján pihentettük a fejünket, kár, hogy fürdőruci nem volt nálunk. Aztán az erdőben többször is meglátogattuk a fatörzsből kibújkáló édes kis nyesteket. Vacsora és ma esti buli jön.

UI. Fotó utólagosan pótolva. Íme a kis hamis.

Más kép. Tusványos ma

Ébredés. Ma csak a második gondolatom a kávé. Kimászok az ágy melegéből, ami újra az az autó hátsó üléseként konkretizálódott, a tegnapi poziciók felhasználásával. Pihent nem vagyok, de elindít a gondolat, hogy ma Viktor fog beszélni. És épp teszi. Időnként mondatai belehasítanak a sportcsarnok amúgy is törékeny akusztikájába, és remélem időnként a hallgatóság lelkébe is (ami néhány arcot látva szintén törékeny). Isszuk a szavait, és ettől részegülünk ma. Hajrá Viktor, hajrá Tusványos, hajrá Erdély!

Ki hiszi el?

Hogy én, s... mi

2008. július 18., péntek

Borkóstoló...

Ma borkóstolón voltunk, két Levente barátommal és Révész Máriusszal, s feleségek. Bemelegítettünk előtte egy szekszárdi Tringa Roséval. A kóstolón aztán a Tüske Pince borait ittuk. Az első bor Merlot - Kékfrankos rose 2007, finom savas ananász-szamóca illatokkal. Csizmadia András, a Borakadémia alelnöke jellemzi. Aztán ugyanaz a pincészet. Szekszárdi házasítás 2005, kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, pinot noir. Karcsú, elegáns, vörös. Harmadik: Baranya-völgyi kékfrankos 2006. Arany, száraz, vörös, szilvaíz-áfonya. Ez jó már. Szekszárdi Merlot 2006, ez már a 4. a kóstolóból. A merlot mindig szerettem, ennek az erdei szamócás-málnás jellege csodálatos. S már az ötödik, egy Baranya-völgyi Cabernet Franc 2006, na ez a kökény szeder ízvilág, száraz, vörös. Most azt mondják Villány jön. Olaszrizling, Bock pincészet, 2006. Nem kell mondjam, ez újra fehér. Nagyon gyorsan töltik utána a Hárslevelűt ugyanonnan, 2007es. S ezután maga a Portugieser jön, vagyis az oportó (2007). S akkor a Bock cüvvé. A nagy vad bor. Nehéz lesz. És volt. Aztán találtam egy jó könyvet, amit majd ajándékba küldök valakinek.

Csíkban sincs dél

Szuper buli volt az éjjel. Aztán kora reggel lefeküdtem, és sikerült megtalálnom azt a három kényelmesebbnek mondható poziciót az autóban, ami lehetővé tegye a pihenést. Így lehet az, hogy már kezdem is a munkanapot Csíkban, amit szeretnék időben befejezni, hogy még valami előadást is elérjek ma délután. Mindenesetre startból két kávét vettem a Molnál, de az igazi ébresztő egy korai jó hír mára. Hajrá hugi, bejutottál, sok sikert az egyetemista életben!

Tusvi2

Évek óta ilyen jót nem táncoltam. Tusványoson még a lányok is táncosabblábuak.

2008. július 17., csütörtök

Tusványoson van élet

Na végre Tusványos. Nehéz ide a táborba autóval bejutni, a bejáratnál álló rendőrök, mintha valami autonóm területre engednének be (nem is lenne rossz, csak ez még kicsi). Hát már jobb a hangulatom. Most felmászok a Sapientia falra, örök fiatalként.

2008. július 16., szerda

Muszáj Tusványos

Fáradt vagyok. Ez a hét már az elejétől fogva csak fárasztott. Alapjába véve egyetlen igazán kellemes órára emlékszem a héten, de az maradjon titok. Úgyhogy ma estére már akkora fejem volt, mint egy elefántnak, s valahogy le kellett vezetni a feszültséget. S mivel a 220-at azért annyira nem szeretem kipróbálni, régi jó módszer szerint, elmentem kicsit száguldozni Vásárhely utcáin. Nem a sebességen a lényeg, hanem az éles kanyarokon, az extrémen bevett íveken inkább (Még a radar se sűrűn vett volna be, csak egyes helyeken, ott viszont nincs). Ha lehet előző életről beszélni, akkor abban valószínűleg rally-sofőr lehettem, mert rendesen megnyugtat egy séta az utcákon. Felszabadító érzés bevenni egy kanyart és érezni, hogy pontosan kontroll alatt tartottad az autót, s mégis a maxximumot hoztad ki belőle és saját magadból. Az egészhez már csak annyit teszek hozzá, hogy mindeközben a Nightwish általam nemrég felfedezett Dark Passion Play albuma megy az autóban. Már a címek is sokat mondanak. Ez a kedvencem: For the Heart I Once Had.
S megkezdődött Tusványos. Ott kell lenni, már ma is hiányzás volt. Sok emlék köt oda, mindig egy kulturált esemény volt, ahol hozzám hasonlóan gondolkodókkal lehetett találkozni. Volt sok autóban alvás, padlófogás, ott a Mókus cukrászda, ahol egyszer a barátokkal... tekintet összeakadás, amiből aztán utólag több is lett. Kár, hogy utóbbi időben nem engedhettem meg magamnak, hogy a tábor teljes ideje alatt ott tartozkódjak. És ez valahol hiányzik is. Remélem holnap délután bár le tudok menni.

2008. július 15., kedd

Ekkora dilemmát

Az embert döntések elé kényszerítik naponta. Ameddig csak a saját életéről van szó, dönt az érzés. Belemenjek, ne menjek bele? Az ennyiről szól. A saját reakcióit illik, hogy ismerje az ember. A baj akkor van, amikor olyan döntés elé kerül, amelyben más reakciója a kérdéses tényező. Ha ezt elolvassa, akkor mit fog érezni? Mit tegyek, hogy felfogja azt ő is, hogy elvakított ember lengeségeket beszél? Hogyan magyarázzam el, hogy nem gondolja komolyan, amikor éppen az a legnagyobb baj, hogy még komolyan is elhiteti magával az illető? S ebből kifolyólag le is írja. Vannak szörnyűségek amiket az ember legszívesebben eltitkolna, letörölne, semmissé tenne. S bár hatalma lenne hozzá, mégsem teheti (a hatalmat a szó legegyszerűbb értelmében érteni). Nem teheti, mert nem veheti kezébe mások gondolatait, mások reakcióit. Nem döntheti el más helyett, hogy akarja-e azt hallani, olvasni, tudni.

2008. július 14., hétfő

Ma egész nap dühöngtem

Dühöngős hétfő. Rosszabb mint amikor a fű sem nő. Dühítenek a hálátlan emberek. És leginkább az, amikor abból kifolyólag, hogy hálátlanságukat ők maguk is érzik, bemesélik saját maguknak, hogy teljesen jogosan viselkednek úgy. És állandóan szükségét érzik annak, hogy az igazukat bizonygassák. Eltelik 2 és fél év, de ők még mindig azt magyarázzák, mennyire jogos volt, amikor otthagytak mást a bajban, elfeledve, hogy amíg nem volt bajban, milyen jól dolog volt "mellette" lenni. S akkor, hogy kimossák saját magukat ebből, a ló túlsó oldala az, hogy folyamatosan befeketítik az illetőt. Félremagyaráznak dolgokat, ferdítenek, mindenkire megharagszanak, aki nem ad nekik igazat. És végül már ők maguk is hiszik azt az érvrendszert, amire felépítették a kártyavárat. És nem veszik észre, hogy a kártyaváruk építésénél felégettek mindent, ami kellene számítson az életben, megsértették azokat, akik annyi éven keresztül kiszedték a hátsó felüket a kakából. Soha így ne járjatok. Na de emellett más is dühített, s kiástam a csatabárdot a körlevelek, s hülye üzenetek küldői ellen. Ezentúl minden ilyenre azzal válaszolok, hogy visszaküldöm egy weboldal linkjét. Itt is közzéteszem, tanuljon belőle mindenki, akinek rááll a keze az ilyenek továbbküldésére. OLVASSÁTOK.

2008. július 13., vasárnap

A mai favorit

Valaki azt mondta a tegnap, hogy egy nagy fotós nyilatkozta le, hogy amennyiben a sokból egyetlen jó fotót sikerül fényképeznie azon a napon, akkor az egy jó nap volt. Nem tudom, ki volt ez a fotós, de teljesen egyet tudok érteni vele, pedig valószínű, hogy kicsit különbözik a jó fotóval kapcsolatos standardunk (mosoly). De lényeg az, hogy ha ilyen szempontokból nézzük a napot, akkor kifejezetten JÓ nap volt. Több kategóriában készültek fotók, virágok, lányok, lepkék, ma egy lepke kifejezetten pózolt és modellt állt (lehet olvasta előző beírásom ezzel kapcsolatosan), aztán a pontot az i-re egy kis pele tette fel, amint elfogyasztotta az estebédet a fenyőfán. Aztán meg a lányok is pózoltak kicsit, nem félreérteni, a húgom és barátnője. S készült velem is kép, amint a mellékelt ábra mutatja. Hehe. A többi KÉP.

2008. július 12., szombat

Az este fénypontja Székelyberében

Meghívtak egy igazi babgulyás vacsorára Berébe, s természetesen örömmel fogadtuk. Kissé ralisan értünk oda, ugyanis Ákosfalván várt előtte egy autóbusznyi ember az érkezésünkre, s ha addig olyan lóhalálában érkeztünk el, akkor már a folytatás és a visszafele út is olyanra sikeredett, már csak megszokásból is. De a babgulyás megérte a fáradozást, úgy ellaktunk tőle, hogy muszáj volt felsétáljunk a domboldalban az esztenára. Aztán a visszafele úton a világ legaranyosabb lényével is találkoztunk, és bármennyire sietős lett volna az útunk, egy éjszakai fotózás erejéig lekötötte az időnket. Csodálatosan viselte a vakú fényét, igazi fotogenitást sugárzott. S még ijedtnek sem tünik a képeken, bár nem valószínű, hogy nem volt az. Ha valaha is háziállatot akarok tartani, Ő kell majd. Székelybere környékére pedig ellátogatunk még.

Pillangó fotószesszió

Rögtön a délelőtti órákban meglestem néhány pillangót az örökös helyen. Nem könnyű őket elcsípni, valamivel türelmesebb kell lenni, mint a nőkkel. Nem sokkal azért, mondhatni vetélytársaknak tekintendők ilyen szempontokból. Sokáig röpködnek, megpihenve időnként egy-egy virágon, de hosszabb időre még ritkábban. Aztán nem mindig mutatják teljes szépségükben magukat, türelmesen ki kell várni utánuk. És közben megfeszült idegekkel, összeszedni minden lélekjelenlétet, mert amikor úgy érzed, hogy fókuszban van az áldozat, kicsit elmozdul a kép és kezdheted elölről az egész műveletet. Érdekes jelenség, hogy minél szebb egyénnél próbálkozol, annál több türelemre van szükség egy pillanatnyi fotóhoz. S valószínűsíthetően vannak teljesen megközelíthetetlen példányok is, amelyek már azelőtt továbblibbennek, hogy kézbe vennéd a fényképezőgépet. Bármennyire kívánatosak lennének, nem szabad időt fecsérelni velük, mert az idő alatt lehet, hogy bár nem annyira szépen színes, de sokkal érdekesebb alannyal tudsz jobb eredményt elérni. S időközben néhány virág is lencsevégre kerülhet. A mai célpontok PILLANGÓK és VIRÁGOK.

Az ébredés csodái

Nincs ebben akkora csoda, felébredtem. S ráébredtem, hogy ezt az alvás-funkcióját az embernek érdemes tanulmányozni. Miért van az, hogy sokszor kevés alvás után is pihentebbnek érzi magát az ember, mint máskor egy egész éjszakai után. Aztán egyebek is segítik a további ébredést. És itt nem a reggeli félistenségre, a kávéra gondolok. Ma reggel például a Slágeren Demjénnek a Most kell eldöntenem című száma ébresztett sikeresen, aztán gyorsan letöltöttem valahonnan, s meghallgattam még egy párszor. S akkor nézek e nap elébe. (Nekem most kell eldöntenem/,Te kellesz vagy a végtelen,/Vagy együtt mind a kettőt elnyerem)

2008. július 10., csütörtök

Nehéz nap, sikerélményekkel

Nem semmi dolog reggel fel ötkor lefeküdni, aztán 11-kor már Szebenben pszichiátereknek magyarázni. Reggeli ébresztés, üvölti a telefon, hogy "Valaki vegye már fel ezt a qrva telefont" (az egyetlen hang, ami szinte bármilyen körülmények között fel tud ébreszteni). Ilyenkor jelenik meg az emberben a hajlamosság arra, hogy mégse menjen semerre, de ez nem az a nap volt, amikor megengedhettem magamnak a luxust. Így tehát a szolgálatos száguldásos adrenalinra bíztam a teljes ébredést. Na meg az útitárssal való társalgásra. Arra jöttem rá a mai nap, hogy az ember pillanatnyi formája nem a pihentségétől függ mindenképpen. A mai például kifejezetten sikeresnek mondható, simán mentek a beszélgetések, közvetlenül az addig ismeretlenekkel is jó kapcsolat alakult ki. Ha ezt így el lehetne találni azzal, hogy reggel fél ötkor fekszik az ember és 8-kor kel, érdemes lenne minden éjszakára kitalálni valami elfoglaltságot. Persze, ha reálisan nézzük a dolgot, még mindig nem biztos, hogy a végtelenségig lehet így csinálni (sőt biztosan nem lehet), nem beszélve arról, hogy nem csak a fáradtság az, ami ezt a szuperközlékeny állapotot előidézi. Aztán a hazafele út jó kis kirándulásnak is nevezhető, mert végre nem kellett sietni. Na meg az utitárs is kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult. És készült néhány FOTÓ is, amely második fele a rüszi szász templom körül. (Rüsz falu szász temploma egy kis dombon áll. Értékei a karzat festett kazettái, valamint a templom különálló, megdõlt tornya.)
PS. A képen levő agyagfal nevekkel van tele. Általában párok vannak felvésve, nyilatkozatokkal összekötve. Az én nevem már rég lemosták az esők, vagy felülírták mások.

2008. július 9., szerda

Rockerek

Sosem mondtam, hogy rocker vagyok. Szeretem a Queent, az Aerosmith-et, Bon Jovit, voltak kissé vadabb számaik is, nekik is, de tetszettek más együttesek jó zenéi. Vadabbak is. Most rájöttem, alapjába véve, mindig volt bennem egy rocker rész, a nyugisabb fajtából, igaz. Egy biztos, a rockerek Magyarok, a vérükben magyar vér csörgedez, a virtus. És majd, ha kell, rájuk biztos számíthattok. Hány kommunistát ismertek, buzit, rockert?

Z'ócittal Szejke felé

Fiatalos lendületként értékelhető már egy ilyen spontán döntés, aminek köszönhetően éppen útban vagyunk az Ócittal Szejkefürdő felé, ahol az ismerők elmondása szerint valami piCsa (ez a Hétköznapi Csalódások rövidítve?), majd Kalapács után sohaződ koncertek lesznek. Annyit értek ebből én is csak, mint ahogy ezt leírtam, tehát majd egyeztetek a pszichiáteremmel, hogy a középkorú krízis kezdődő jeleként értékelendő-e ez az elindulás.
PS. 21.15: Na, a piCsát elverte az eső. S csúszott tőle... A program persze

Trianon okairól

Fantasztikus interjú Raffai Ernővel és Szidiropulosz Archimédeszel a Magyar Nemzetben a tegnap és a ma Trianonjáról. Sok mindent megért az ember abból, ami a magyar nemzet szétdarabolódásához vezetett, az elkövetett hibákról és okokról szól ez az interjú. Ajánlom mindenkinek, akit valamennyire érdekel a téma, őszinte reményem, hogy nagyrészét a blogot időnkét olvasóknak érdekli. LINK.

2008. július 8., kedd

Finom találmány a mai napra

Ma megszerettem egy csokit. Nem a csokit, hanem egy bizonyos fajtát. Nem vagyok erősen édesszájú, de ez tényleg különlegesség. És ami még fontosabb, teljesen eltalálja az ízlésem. Szóval, most már azt is mondhatom, van kedvenc csokim. Mondjuk, ha meggondolom a tegnapi homofelvonulásról írt vélemény után ez talán kissé extrém kijelentésnek tűnhet. De most, hogy megtaláltam ezt a finom csokit, továbbra is minden eshetőség nélkül állítom, hogy maradok a lányoknál. Amúgy azon gondolkodom, hogy nem is árulom el a csoki nevét, még a végén mind elfogy, s nem marad nekem (Böhme - Dinner Mints, kóstóljátok meg). Ez történt ma, s egyéb érdekességek.

2008. július 7., hétfő

Miért nem nő a fű hétfőn?

Általában a hét legkellemetlenebb napja a hétfő. Lehet ez ellen tiltakozni, de hétfőn nincs arra ereje az embernek. Főleg, ha kifárasztotta egyrészt a hétvége, újra kell kapkodja a fejét, hol hagyta abba pénteken a munkát. Hétfőn az ember csak néz ki a fejéből, kapkodja a történésektől. Hétvégén szétverték a buzifelvonulást Budapesten? Huppsz, lemaradtam róla. Mármint a hírről, nem a bunyóról. Utólagosan azért pótoltam a nézőpontokat. Homoszexuálisok véleményét, akik elítélik a felvonulók mutogatós és provokatív módszereit, s jobboldaliak véleményét, akik meg a zavargókat ítélik el, vagy a még jobboldalibbakat, akik éppenséggel a szervezetlenségüket kifogásolják. Amúgy nincs nekem semmi bajom a homókkal, sőt, sose legyen bajom velük. Csak tényleg kicsit provokatívak ezek a felvonulásaik. No de ők tudják, csak akkor nem értem, miért csodálkoznak, ha egyesek így reagálnak rá. Aztán megint más téma, itthonról, az a markói gesztus, hogy közös sajtótájékoztatót tartott Tőkéssel. Majd jön a teljesen egyértelműen beolvasztó ajánlatával, hogy az MPP-sek induljanak az udmr listáin. Egykettőre megszabadíthatná így a polgári oldalt az identitásától. Ejnye Béla, nelegyél már ennyire méla.

2008. július 6., vasárnap

Mozgalmas hétvége

Kedveseim, annyi minden történt, elmesélni sem tudom. Egyrészt megnéztem a The Constant Gardener. Ajánlom figyelmetekbe szeretettel, engem az elején felhúzott a pasi feleségének a viselkedése, aztán a második részben tisztára mosták. S aztán újra egy fotoszesszió az örökös botanikus kertemben, ezútal a lepkék voltak a főhősök. Egész jó KÉPEK sikerültek. Volt néhány új VIRÁG is azért, s ugye a virágbolond fejem nem engedte az elszalasztásukat. Aztán szombat délután-este Székelyberében gulyásfőző verseny. Hát jó volt s minden, csak kiborult a gulyás, amikor kirántottam az álvány egyik lábát véletlenül. Ezúton is szeretném megkövetni Mobra barátom, mert nagyon szeretett volna nyerni és ez össze is jött volna valószínüleg nekünk, mert írtó finoman indult a dolog. Annyit tudtunk csinálni még, összeszedegettünk a földről valami húsdarabokat, aztán feltöltöttük vízzel, fűszereztük, s bele a krumplit. Ehető volt. Kis jóindulattal egy különdíjat is lehet megérdemelt volna a helyzet, de az eredményhírdetést sikeresen elmosta a felhőszakadás. Amit nem én kértem, hanem úgy jött, mint a derült égből a villámcsapás. S egyéb is ugyanúgy érkezett. No de néhány KÉPET megért ez is.

2008. július 4., péntek

Végre péntek van

Talán a hét legmozgalmasabb napja a péntek. Mindenesetre lényeg az, hogy van miről írni. Az oda út ralizás, mert mindenhova időben kell elérni, hogy el tudd végezni a munkát. És sosem indulsz el idejében. De hát nincs ebben semmi rossz, hiszen valójában ez az életelemem, ez a legnagyobb elégtétel, amikor mindent sikerül elintézni, az utolsó pillanatban. Repülsz az úton, kihasználod maximálisan a lehetőségeket és közben tudod, hogy biztonságban vagy, mert számíthatsz magadra. S ahová el lehetett, oda elértem. Ma jó híreket kaptam a jövő szempontjából is, nem árulom el miről van szó, mert időnként nálam is megnyilvánul valamilyen fajta "babona" (hadd ne fejtsem ki bővebben). Jóbarátokkal találkoztam, s rájöttem, hogy nagyon fontos dolog, hogy bárhová mész, legyen valaki, akivel el tudsz menni meginni egy akármit (kökola?). Rögtön szinte otthon érzed magad abban az amúgy talán idegen városban. Szerencsére Erdély hazámban ritka az a város, ahol idegenül érezném magam. Egy beszélgetés után ma megerősítést nyert egy régi sejtésem.
Aztán hazafele, újra rali. A péntek a választás napja. Szeretnék maradni, ma fájt a szívem, amennyi fényképezni való táj és virág mellett kellett elsuhannom. De választanom kellett. A pénteki nap a sportolás napja, fotbalozunk a haverekkel. Azt nem szabad kihagyni, s akkor szorít az idő. Választhattam, megállok fényképezni, vagy berohanok Szovátára, ahol a keresztfiam láthatom. Könnyű választás amúgy, mert szívemhez nőtt az a gyerek és a dolog kölcsönös. Természetesen jóval több időt töltöttem vele, mint amennyi belefért volna egy nyugis hazavezetésbe. S akkor hazafele újra rali. Asszem életemben akkorát nem fékeztem, mint Balavásárhelyen, amikor megláttam a radart. Az majd a jövő zöngéje, hogy sikeres volt-e a fékezés. No de, Udvarhely és Szováta között volt egy érdekes esemény. Udvarhelyről kifele jövet, megálltam felvenni egy Kolozsvárra stoppoló srácot, s vele csomagban beült egy bulibasa, Korondig. Persze nyomtam a pedált, mint a süket a csengőt (hú de érdekes lenne ilyenkor belinkelni mondjuk a stoppos srác esetleges blogját). Aztán Korondhoz közel, megeredt az öreg nyelve (addig fogódzott rendesen hátul), érdeklődött a mivoltomról, dícsérte a vezetési stílusom, kiderült, hogy ő a Hargita megyei romák politikai vezetője, s amikor kiszált Korondon, a jókívánságával bebizonyította, hogy a romák valamilyen módon meg vannak áldva egy különleges érzékkel. Ledöbbentő volt, bármit mondhatott volna, de ráhibázott arra, amire kellett. Ezek után már nem tudok többet semmit írni. Érdekes volt a mai nap.

Fontos PS!! Most pedig éppen szörnyen stresszesek vagyunk, mert várjuk a hugi érettségi eredményeit! És elégtétel: Képzeljétek, mi fogadott, most vettem észre, hogy kivirágzott a Cycasom.

2008. július 3., csütörtök

Definately, maybe part 2

Folytatni kellett. Közben már April, a xeroxoslány is kihúzásra áll, pedig az szegényke otthagyta csók és fenékre tett kéz közben Pacot, a latin szerelmest, amikor ráébredt, hogy Will kell neki (ja ő a pasink...). Maya a szemére is hányja ezt az apjának. De most Summer a soros célpont, akinek a csomagot vitte, s aki időközben szakított a pasijával. Hát filmileg 2 percet sem tartott. Maya épp kihúzta, leíródott.
A barátunk épp meglépett a születésnapjáról, amit April szervezett össze neki. Maga alatt van. Maya az apjának: "Vagyis szeretted Aprilt, amikor ő szerelmes Lucasba, aztán ő beléd szeret, de te Summert szereted, aki végig Hamptont szerette, most pedig újra Aprilbe vagy szerelmes, aki Kevinnel van már jó ideje, és senki nem szeret téged. Ez komplikált."
Aztán rátalál Will egy antikváriumban arra a könyvre, amit kiskorában kapott April az apjától, de akkor nem tudta értékelni, mert másra várt, eladta és azóta keresi. Elviszi neki, de Kevinnel találkozik. És feladja. Gondoltam, otthagyja bár a könyvet, de nem tette. Újra Summer van képben. Jól össze van vegyítve ez a film, annyira hasonlít egy igazi élethez. S persze a 11 éves kislányának már túl sok ez. Végül is a mese az anyjáról szól, és nem tudja beazonosítani, melyik a sok nő közül.
Ilyen nincs. Emily? De várjuk azért ki a végét, mert rosszabb ez mint egy Agatha Christie krimi. Itt stop. Eddig tartott a mese. Ha mindent leírok, nem fogjátok igazán élvezni a filmet. Csak annyit mondok, hogy abból amit leírtam, esetleg egy részét lehet átérezni azon érzéseknek, amelyeket a film megmozgat. Még nincs vége, csak a blogbejegyzésnek.

2008. július 2., szerda

Definately, maybe

A kislány 11 éves. Nem, nem arról a kislányról van szó, ő most valószínűleg Angliában van. Ennek a kislánynak a neve Maya. S rájöttem, tetszik a név. A baj ott kezdődik, hogy az iskolában, bármilyen meglepő legyen ez 11 éves gyerekek esetében, szexuálpedagógia órát tartanak, és az apuka aznap csomó kellemesnek éppen nem mondható kérdéssel találja szembe magát. Hogyan lehet Sammy egy baleset, miért szeretkeztek a szülei, ha nem akartak gyereket? A felmentő válasz, gyakoroltak. No, de a helyzet odáig fokozódik, hogy a gyerek kiharcolja, mesélje el, hogyan ismerkedett meg az anyjával (akivel időközben válnak, szóval tipikus). S akkor nézzük tovább. Majd irok még a végén a cselekményről, ha ennyi nem elég, hogy felkutassátok a filmet.
Na, itt közben érdekesen alakulnak a dolgok. A pasi mesél, a lányának. Kíváncsi lennék, hogy ami éppen történik, az egész konkrétan hogyan meséli a 11 éves lányának. Most éppen megcsókolta az a lány, akinek a barátnője által küldött könyvet vitte el, felháborító. Huppsz, a lánya épp arra kérdez rá, mi az a manage-a-trois (egy játék, amit a felnőttek játszanak, amikor unatkoznak) .
Most meg éppen újabb csajjal találkozik (mi lesz ebből?), szegény lánya, akinek meséli, nem tudja, végülis melyik lesz közülük az anyja (mivel más neveket használ). A kérdés csak az, hogy most akkor kinek a kezét kérte meg? Juj, már egy csók is volt. Az áldozat April, a xeroxoslány.
Aztán érdekes fordulat, amikor megkérné az eredeti barátnő kezét. Huh, a kislánya listát vezet, Emily kihúzva, mivel "gyakorolt" a régi szobatárssal. Változnak a lehetőségek, mára ennyi, lefekszem. Folytatásos filmet csinálunk belőle.

2008. július 1., kedd

A szív meddig él, remél

Mert hát ilyen ez a fránya szív. De hát ezt mindannyian tudjuk, csak a magyarázatát nem. Eszembe jutott, hogy valamikor rég, még fiatalkoromban bukkantam rá egy ismeretlen költő néhány szerelmes versére, az egyiknek volt ez a címe: A szív meddig él, remél. Senki ne kérdezze meg, milyen okból kifolyólag, talán a mai napi meleg ment az agyamra, s nem szellőztettem eleget a fejem. De megosztom veletek a verset. Volt pillanat, amikor nekem személyesen nagyon tetszett, s ha azokra a pillanatokra gondolok, akkor most is jól kifejezi őket. S akkor íme:

Majd fájni fog, mikor már nem leszel,
Hisz Te vagy akiért még élhetek.
Ameddig nem tudtam, hogy létezel,
Talán már akkor is szerettelek.

Nem tudtam jössz-e majd, de vártalak,
Hogy szeress engem, s boldoggá tegyél.
És bár sokáig nem találtalak,
A szív ameddig él, addig remél.

Szívem még él, remél, s nagyon szeret,
De közben fél, hogy egyszer nem leszel.
Úgy érzi, más utánad nem jöhet,
Ha elmész másnak soha nem felel!

Tudnom kell most, szeretsz-e kedvesem,
Vagy szívem hallgatásba kergeted?
Hangja olyan lesz majd, mint jégverem,
Igaz melegét csak Te érezheted!

Az ész azt mondja, ez csak így lehet,
Tán jobb, ha ennek hamar vége lesz:
„Fájjon a szív, azért, mert tévedett",
Ha ő győz majd, te bátran elmehetsz.

Ha játszanál, kérlek ne tedd velem,
Sokan azt tették és a fájdalom,
Ott él szívemben, nem feledhetem.
De csókjaiddal néha ápolom.

Ölelsz magadhoz mikor szenvedek,
Szeretsz örökké, erről álmodom,
Mert boldogan csak veled élhetek,
Vagy életem múlását várhatom.

Legkisebb unokaöcsém

Két napja született, kétkilónyócdeka az egész gyerek, s máris leveszi a lábáról a a nőket. S nem csak őket. Jó, hogy időnként ilyen gyerekáldásról szóló hírek is érjék az embert. Bár kissé kényelmetlenül érintett a kérdés, hogy mikor következek én, de hamar túltettem magamat ezen a problémán a jól ismert közhellyel: Mindent a maga idejében. Hány elővigyázatos donhuantempójú "szoknyavadászt" láttatok a szülészet előtt?:P Általában sikeresen megússzák az ilyesmit. Főleg ha nem is igaz, amit az emberek gondolnak/terjesztenek róluk. De visszatérve, mindezektől függetlenül jóérzés látni, hogy egyesek szaporítják is a nemzetünk, családunk. Isten hozott közénk Botond, nőjj nagyra!