2012. július 14., szombat

Petíció - vitainditó

Kedves emberek. Egy olyan kérdésben fordulok hozzátok, amely mindannyiunkat érinthet valamikor. Amúgy is jó ideje kezdünk sokan lenni erre a Földre. Mégis, nem vagyunk Önmagunk képesek kiszűrni az Állatokat magunk közül. Azokat, akik önkénytelenül ÖLNEK, elveszik szeretteinket. Példákat hozhatnék fel ezerrel, biztosan mindenki életéből találunk valakit, akinek halála egy másik embertársa felelőtlen, vagy akár akaratlagos tévedéséből adódott. Jómagam személy szerint az akaratlagos tévedést NEM VAGYOK KÉPES megbocsájtani. Valamikor létezett halálbüntetés, jobb helyeken most is létezik. Az ellene megmozdulók fő érve az volt, hogy van amikor tévedésből ítélünk el valakit, vesszük el az életét. Mégse gondolja meg napjainkban senki, hogy van, amikor minden tárgyi bizonyíték adott. Akár videó felvétel, akár vallomás. Mégis miért engedünk újabb lehetőséget egy Állatnak, hogy néhány év után szabadulva a mi adóinkból való eltartásból, újra ÖLJÖN? Miért zárunk állami ellátásba valakit, aki állati ösztöneit kiélve, elvette egy szerettünk életét? Nem hiszem, hogy ne lehetne a halálbüntetésnek olyan szintű szabályozását bevezetni, amely kiszűrje a túléléseket, de valamilyen módon elrettentse azokat, akiknek megéri, hisz néhány év és szabadulnak. A veszett rókát is simán lelövik, senki se teszi fel a kérdést, hogyan kapta el a betegséget, ami elvette az eszét.

2012. július 4., szerda

Röhejország

A mai napon, leváltottak MINDENKIT. Kérdéses, hogy volt-e rá törvényes alap, kérdéses, mint minden ebben a Röhejországban. A baj az, hogy mindezt ez a Röhejország belőlünk tartja fenn. Mi fizetünk azért, hogy ők leváltogassák egymást. Mi fizetjük a plagizáló miniszterelnök fizetését. Mi fizetjük a mellette csendestárs UDMR-seket is. Băsescut is MI FIZETJÜK. Az emberek. De mi, azok az emberek választottuk meg őt. Mi azok az emberek szavaztunk a maradására. A hatalmat a kezébe adtuk. Voltak pillanatok, hogy visszaélt vele, de soha nem élt vele vissza annyira, mint az ellene feltámadó szekusok visszaéltek vele ma. Ha kicsit is értjük, mi történik ma abban az országban, ahol élnünk kell, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy itt sosem volt forradalom vagy rendszerváltás. Itt 90-ben volt egy puccs, amikor a régi kommunista hatalom vezetőit felváltották a Szekuritáté hatalmát élvező új vezetők. Utána mindig az nyerte a választásokat, aki az illető vezetőket hatalmába keríthette. De tulajdonképpen mindvégig ugyanaz a csapat vezetett, sok éven keresztül. Akiket legjobban megvezettek, azok mi voltunk, a magyarok. Azt hittük sokáig, hogy az érdekképviseletünkre szavazunk. Sokan most is azt hiszitek! Miközben a magyar nevű szekusokra szavaztok. Nem vádolhatom azokat az idős embereket, akiknek berögződött, hogy tulipán. Akik becsületesen elmennek szavazni, és nem is igazán rájuk haragszom, mert ők abban, hogy tulipán, a magyarságot látják és ezt használja ki a tulipán. A hibások azok, akik nem mennek el. Igen, értem, hogy nem hisznek már a politikában, de bár azt láthatnák, hogy ezzel nekik játszanak. Ők majd őket is fogják képviselni, legalábbis azt mondják. Szinte 20 éven keresztül a rendszerváltás után nekünk magyaroknak nem adatott meg a politikai pluralizmus. Az ellenkezőket kicsinálja a román pénzből finanszírozott magyar sajtó. Maradnak mégis a magyarok kis része által bután támogatott tulipánosok. Ők pedig asszisztálnak a Röhejország parlamentjében mindenhez. Bármihez. És mindezt MI FIZETJÜK, a munkánk gyümölcséből! De tiltakozhatunk-e ellene azok, akik a szavazatunkat adtuk hozzá? Viszont mit tehetünk azok, akik gondolkodó lényként NEM ADTUK? A baj az, hogy nem tudunk a buták helyett is gondolkozni. Azt szoktam mondani, hogy a FÖLD intelligencia szintje állandó szám, csak egyre többen vagyunk hozzá. Jó lenne, ha ugyan ez igaz lenne az erdélyi magyarokra, hiszen, mi egyre kevesebben vagyunk az elosztandó intelligenciára.