2009. március 31., kedd

Kiszállás Temesvárra

Szép hely, szép lányok, az idő is szép nagyjából Temesváron. Kellemes kis panziót találtam, 3 csillagos, internettel, csendes helyen, közel a városhoz, tőle délre. A neve Hotel Trio, egy kis faluban, Girocban van. Kellemes meglepetésként meghívtak vacsorázni. Tehát futok is.

23:03: Finom vacsi volt. Jó kis beszélgetés, örvendtem neki. Már írtam erről többször, hogy járva az országot mindig jó érzés volt, hogy szinte mindenhol volt akivel találkozni. Szerencsére Temesváron is simán elboldogultam.

Csak1mondat (mi szíven üt)


Csak röviden, olvastam ma egy mondatot, amit most megosztok: "Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd..."

2009. március 29., vasárnap

Bözöd. Tó. Tűz. Sütünk. Én.

Feldobtuk kicsit a vasárnap délutánt egy sütkérezéssel. No nem a napon, mert az szabadságra ment a szombati rövid kis villogása után. De ettől függetlenül hangulat került, beültünk az autókba, s egy helyen megálltunk, kiszálltunk, én (a felhasznált stílus szerzői jogosa is jelen volt). S ott voltunk Bözödön, tóparton, s rövid idő múlva már lobogott is a tűz (jól jön néha egy régi cigány szerető). Kolbász, mics, mustár, kenyér. És Nox, mert a manelet nem szeretjük. Aztán mikor hazaindultunk, még belefért egy erdőmászkálásos virágszedés, ki csokorba, ki a fényképezőgépébe szedte a virágot. Hason fekve. És végződött az egész ezzel az erdőszentgyörgyi esti képpel. Jó volt, fiúklányok. KÉPEK.

2009. március 26., csütörtök

The Lucky Ones

Érdekes kezdés, a gyereknek ellövik Irakban a golyóit. Hogyan fogja megmondani otthon a rossz hírt?... Tényleg, hajókiránduláson sosem vetítik a Titanic-ot... a csaj a lelőtt barátja gitárját viszi haza a srác családjának... egy hue vita miatt kizárni magad a bérelt autóból, okos... sebaj, feltörik... a harmadik katona idősebb, még nem tudni, miért megy s hova... egy pisilésből csajbunyó lesz, de sajna túl rövid... Egy harc után igyál whiskyt, hogy ellazuljál, ha gondolkodni akarsz, gint igyál, ha repülni akarsz, vodkát, és ha bolond dolgokat akarsz csinálni, akkor tequilát. De a csaj kicsit mintha szőke lenne... az idősebb pasi hazaérkezett, de valamiért az az érzésem, hogy tovább megy velük majd (talán azért, mert a háza zárva és a bent ugató kutya nem ismeri)... továbblépett... ez is jó nagy idióta, válni akar, mert egyedül boldog... huppsz, ugrunk egyet, ablakon cső be... romantikus véresláb újra kötözgetés... aztán használható tanácsokat kapunk arra az esetre, ha ellövi egy repesz a lompost... itt most kijavítom magam, a csaj nem szőke, nagyon szőke... buli van, Cheaverre, az idősebb pasira rákattant egy fehérnép, s miután a felesége válni akar tőle, megtáncoltatja, mert megteheti... s ezek de édesek, tudtam én, hogy alakul majd valami közöttük... épp befuccsolt egy trió... a csaj először vezet... és mindenen túl, megfogják az ember ezek a sorsok, mindenkinek a saját maga baja, amivel küszködik... na, kerültek csajok, akik megoldják a gyerek golyóproblémáit... végül egy szó szerinti viharos összebujás oldja meg... már eléggé észreveheto, hogy a pasi beleszeretett... s röviden bebukott a csajozós gitármese... plusz egyéb családi komlikációk is léteztek amúgy... hát, minden sztorija megdöl a gitáros srácnak... legyen már valami megoldás az életre... ha mélyre nézel, komoly mondanivalója van ennek a filmnek, talán pont az benne a legszuperebb, hogy rámutat, az életben nem mindig történik minden úgy, ahogyan szeretnénk.

2009. március 25., szerda

Botanikus kert, március

A déli hóvihar láttán ki gondolta volna? Aztán délutánra mégis kisütött a napocska, bár hideg volt rendesen és kabátszaggatóan fújt a szél. De a napsütést látva azt mondtam, helyzetjelentés lesz, nézzük csak, mi történik a régóta kedvenc helyemen. Hiszen a Kert mindig tartogat kellemes meglepetéseket számomra. Valami biztosan virágzik, már március végén is, és akár kibírja a hóvihart is. A megszokott úton közelítettem, de fájt minden lépés. Rég nem jártam arra, ahol annyiszor találkoztunk az utolsó időkben, barátom. Nehéz volt. Aztán a Kert. Meglepetések. Csináltam néhány KÉPET. Ők ébredeznek a hó alatt.

2009. március 24., kedd

Bucsin, szívek és zúzák

Megvolt az idei bucsini kiruccanás is, a III. Gábor Áron buli, a már megszokott mottójával: És lészen ágyú. Egy sűrű programúra sikeredett pénteki nap után, kora reggeli indulással Piatra Neamtra, egy fantasztikus magaslati telegondolás kilátással tarkítva. Komolyan az egyetlen valamire való város Módovában. És ez FENTRŐL látszik a legjobban. Aztán hazaindulás, Békási szoros nappal, havazás. Gyergyó napsütés. Bucsini tető másodszorra már 10 centis hó az úton, dejólfognak a téli gumik márciusban is. Aztán egy fantasztikus foci, amiért megérte hazajönni. És visszaindulás a harmadik aznapi bucsintetői megérkezéshez. Találkozás régi barátokkal, de még azokkal is, akiket szinte naponta látsz, teljesen más az alkalom adta találkozás. És szép lassan megszoktuk a helyet is. Na és ők is minket. Buli van. Aztán a szombat. Átruccanok Udvarhelyre, hát az a lefele út a Bucsinról mindig megéri. Aki igazán szeret vezetni, megérti. És délutánra vár egy komoly megpróbáltatás. A tűz 1 méter magasságban kezdődik a zúzapörkölthöz, mert 1 méteres a hó. És az a fránya tűz leolvasztotta magát folyamatosan. A hó pedig oltotta a tüzet. Így tehát elkezdődött a harc. Körbeástam a tüzet. Aztán miután leértem a földig, lett zúzapörkölt. Talán az egyik legjobb, hiszen beleadtam anyait, apait. Annyi havat hánytam, hogy nekem már nem maradt a pörköltből csak az üst oldalán. Tehát a párhuzamos gulyásból pótoltam be. És Jackből. Jó buli volt, öröm volt újra találkozni veletek. Részemről viszont kevés KÉP készült csak.

UI. És mindezektől is függetlenül:

S közben a fájdalom, hogy enyém nem lehetsz,
Megöli éjjelem minden kis csillagát,
S lehet, Te úgy érzed, minderről nem tehetsz,
Pedig, mert nem szeretsz, Te döfted szívem át.

2009. március 18., szerda

Bedtime stories

Kivételesen a szubjektív filmkritika interaktív része elmarad. Egyszerűen az esti program hiánya hozta azt, hogy megnézzem, és elüssem vele a hétvége felé igyekvő időt. Egy jellegzetesen Adam Sandler film. Annyira jellegzetesen, hogy ebben is epizódszerepet játszik Rob Schneider. Romantikus komédia, azoknak, akik szeretik. Szóval, nekem való film, az tény, csak kérdés, hogy bármikor jót tesz e. Valamilyen megmagyarázhatatlan erővel próbál reményt erőszakolni egy teljesen reménytelen érzésbe. 11 perccel a vége előtt állítottam le, hogy írjak pár szót róla. Természetesen most vagyunk abban a fázisban, hogy minden rossz, reménytelen, bebukott, nincs barát, nincs társ, mindenki félreért, pedig hibás se vagy. Ha tovább indítom, a filmben megoldódik minden, egyetlen csapásra...
UI. Persze a végére attól még megkacagtat A.S.

2009. március 17., kedd

Iránytalanul...

Semmi mást nem akarok írni, csak megosztani veletek e képet. És néhány sort:

"Mint újszülött gyermek, mely megtanul járni,
Meg kell hogy tanuljak, nálad nélkül élni.
Hiányzik mosolyod, a szemeid fénye,
Hiszen nincsen senki, ki veled felérne."

2009. március 13., péntek

Ép testben ép lélek

A hét minden keservét, stresszét, mérgét, szomorúságát kifutottam ma a focimeccsen, igaz, rendesen ki is fáradtam tőle. A héttől is, ami azt illeti. Belefáradtam, de szedem a Béres cseppet. Látom már az alagutat a fény végén. És végre hétvége van. Csak ennyi.

2009. március 11., szerda

4 hónap

Megemlékezek rólatok, amúgy is ma nehéz nap volt. Semmi sem változott, ugyanolyan egyedül érzem magam nélkületek és alapjába véve ez lehet nem is igazán fog változni. Az élet minden keserűsége nehezebb volt ezen a napon, és nem amiatt, hogy 4 hónap. Más okból. Pont ma volt a hagyatéki tárgyalás és aláírással is vállalnom kellett azt, amit nem tudok azóta se elfogadni. De a szívemben velem vagytok, tudjátok.

2009. március 9., hétfő

Vicky Cristina Barcelona

Rég nem néztem semmit, s főleg nem úgy, hogy szubjektíven kommentáljam. Ezt Woody Allen írta-rendezte, és egyik kedvencem játszik benne. Ő Cristina, aki Vicky barátnőjével Barcelonába mennek nyaralni. A két lány teljesen ellentétesen látja, képzeli és akarja megélni a szerelmet... Vicky foglalt, Cristinánál épp hiába próbálkozik egy búvár... A narrátor mondjon le... Mekkora dumásra akadtak, meghívta őket szeretkezni, a második mondatnál... Kell egy repülő és egy vihar, s máris bejön az ember a csajoknál, egy részüknél legalábbis biztosan... Mi lesz egy koccintásból?... Gyomorrontás okozta fordulattal tarkítja Woody Allen a sztorit, családlátogatás lesz belőle... Érdekes bosszú a világon, hogy csodás dolgokat alkossál, de megfoszd a világot tőlük... A narrátor nem mondott le még... A kihívás, átvenni a passzív vetélytárs szerepét, elnyerni tőle a férfi szívét... Valahogy el kellene tanulni ezt a sármot (beszél belőlem az irigység)... A narrátorról ugyanaz a vélemény... ide kell írjam: szerencsétlen alak... a másik viszont, a szőkét még nem, de megfogja... ha ezúttal nem dobta ki a taccsot, ez össze is jött: Pasi - Csajok, 2 - 0... Ja, hát kínos lehet egy ilyen véletlen találkozás miatti beszélgetés... Igaz lenne, hogy csak a beteljesületlen szerelem lehet romantikus?... A narrátor kitart, de most már szinte szükség van rá... ejj, ejj, ha tudná az a vőlegény, mi volt, ami javított az együttléten... nomegaztán, egyezzünk meg, ilyen "véletlenek" nincsenek... a férfi kimentette magát, hmm... de miért kell a narrátor elmesélje, mit látunk a filmkockákon?... no, de a konkurencia mindig kellemetlen érzés... egész érdekes szitu... itt már minden felborult, Vicky félrebeszél... egyik fordulat a másik után... hármasban?... azért ez kicsit beteg, mármint Woody Allen... ha ez a realitás, akkor elveszik tőle az ember kedvét... "Doug sosem tudta meg, mi történt valójában"... Cristina tovább keresgél, hátha megtalál majd...

2009. március 8., vasárnap

Ismétli önmagát

A történelemről mondják általában, hogy megismétli önmagát. Időnként az érzések is történelemnek nevezhetők, és régi érzések idején megfogalmazott gondolatok igazak, találnak máskor is. Egy régi érzésből fakadó sorokat osztok meg tehát, talán aktuálisnak is mondhatóak:

Talán most …

Egy társ, kit mindenki keres,
Talán most megtaláltam őt,
Ha van egy lány, akit szeress,
Tán holnap megkapod a nőt.

Talán ma újból láthatom,
Igen, ma is találkozunk,
Valahol tán megvárhatom,
Majd kéz a kézben ballagunk.

Talán egyszer majd megszeret
És én leszek a kedvese,
Talán majd akkor nem nevet,
Ha azt mondom, hogy jó vele.

Ha éjjel álma én leszek,
És örvend majd, hogy újra lát,
De biztos az, hogy szívemet
Nem éles tőrrel szúrja át?

S ha meghalok, mert elhagyott,
Síromon szál virág legyen,
Tudják majd azt, ki ott halott,
Elbánt vele a szerelem.

Remény: talán enyém lehetsz,
És nem te vagy a végzetem,
Talán majd egyszer megszeretsz,
És boldog lesz az életem.

A tavasz hírnökei

Ébredezik a természet téli álmából. Ez olyan esemény, amiről nem szabad lemaradni, tehát igyekeztem a jelenséget megörökíteni. A KÉPEK önmagukért beszélnek, főszerepben pedig először a tavaszi tőzike (Leucojum vernum, esőcseppestől), majd a kis kék ilonka (nemes májvirág, Hepatica nobilis), a mogyoró meg a fűzfa barkája. És a Medve tó.