Crocus projekt

Elkezdődött. Többen is kidugták a fejüket a földből. Versenyeznek. Meg tudom őket érteni, mert az első a Tied lesz. Tehát van tét, amiért versenyezni. Eddig a jobb felső sarok vezet. Őrá fókuszáltam a gépet is. Szinte látom, amint harcol azért, hogy ő legyen a Tied, szépségével ő boldogítson Téged. Jó ötlet volt elmondani nekik, hogy mi a nyeremény.
UI. Közben Maya segít és lejátssza: Rod Stewart: Have I Told You Lately?

Módova 2...

Olyan, mintha időnként ledobtak volna egy-egy falut az út mellé, semmi ötlet nincs bennük, mind egy lére megy. Vasluiban semmi érdekeset nem láttam, az egész megye le van robbanva. Ott az utak se annyira jók, mint más moldvai megyékben. Aztán Jászváros. Miután megszálltam ebben a kellemes hotelben, elmentem egyet keringeni a városban. Eddig csupa szépeket hallottam róla, most sok helyen renoválások vannak amúgy. Szép épületek vannak ebben a városban, bár kissé össze-vissza. És időnként a régi épületek közé beépítettek egy másik stílusút (akár egy újat időnként). Eddig egyetlen városban nem láttam ennyi templomot. Mintha az összes román epítkezési stílusból felhúztak volna egyet ide is. Időnként az az érzése az embernek, hogy na, ide is ledobtak egyet. De szépek. Meg akarom említeni az orvosi egyetemet, mert nagyon tetszik az az épület. Összességében talán azt is el lehet mondani, hogy talán Jászvárosnak a történelme az sokszorosa a Románia igaz történelmének. Ebben van valami realitás is. KÉPEK

Módova...

A korai indulás bejött, így már lenyomtam az út nagyobbik részét. Az éjszakai vezetéshez az Europa FM a legjobb útitárs, főleg azért, mert nem alszik el melletted az úton, és folyamatosan szól hozzád. Na meg aztán a zene is nagyon jó. Meglepetésekkel teli út volt Comanestiig, aztán majd elválik, mi lesz innen tovább. Még éjjel 4-kor se volt túlságosan hideg, Szovátán -1, aztán a meglepetés akkor ért, amikor a Kalonda tetőn +6. Majd Udvarhelyen újra -3. De a Kalonda tetőn a holdvilágra nyíló kilátás mindent megért, kénytelen voltam megállni és lefényképezni. Homoród és Kápolnásfalu között akkora kráter van, ha aludtam volna is felébreszt. Aztán Csíkszereda lelassított, sebességileg is, meg ébrenlét szempontjából is. Akkora köd volt, hogy az orromig nem láttam, ráadásul kifele menet tankkal is nehezen lenne közlekedni. A Gyimesben kitisztult és virradt. Fantasztikus volt, csak csúszott az út. Na de, kis pihenő után indulás tovább.

Országjárás 2009, I. fázis

Újra nekiindultam, ezúttal teljesen meglepetésszerűen megjelenek itt-ott. Tulajdonképpen már a múltheti gyulafehérvári úttal kezdődött, de az "ellenfél" megtévesztése céljából akkor nem folytatódott. A hangsúly kifejezetten a kiszámíthatatlanságon van, és ami azt illeti, igyekszem variálni a meglátogatott városokat is. A holnapi cél ráadásul még titok. Legalábbis a kollégák számára. Minden esetre, hosszú és nehéz út lesz, mert éjjel 4-kor indulás, fagyott útiszonyok, (nem elírás), de csak nyugisan. S még jelentkezem, hehe.

Ma nem láttalak.

Újabb hétvége eltelt. Ez értelemszerűen folytatódik azzal, hogy: újabb hét következik. Nem lesz könnyű hét, ezt előre lehet vetíteni. Senkinek. Szorítok, nagyon. Remélem tudod. Próbáltam elfoglalni magam. Részben sikerült is. De csak részben. Vajon milyen hétfő jön?

Hogyan?

Nem panaszkodhatok. Úgy érzem, az irány jó. Ha szeretni fognak, az fogja tenni, akit szeretnék, hogy szeressen. Mondhatni boldog lennék barátom, ha el tudnám mindezeket neked mondani. Teljesen véletlenül bukkantam rá régi képekre, a fotóimat rendezgettem és mindenhol ott voltatok. Annyi emlék, ami fájjon. És azt kellene valahogy elfogadni, hogy már emlékként éltek (a szívemben). De hogyan?

Önajándékozás

Ma megajándékoztuk magamat egy régóta elképzelt darabbal, vettem egy rendes állványt a fényképezőgéphez. Régóta tervben volt, szükséges bizonyos projektek megvalósításához. Itt van például a Crocus projekt, amelynek a nyomon követéséhez szükséges lesz a darab. No de ma egyelőre csak a Hold volt a célpont, mivelhogy a Crocus projekt nem mutat semmi látnivalót eddig. Hold barátunk bujkálós kedvében volt ma, de időnként azért elcsíptem Neked. Crocusék kaptak haladékot, de max. egy hónapot. Amúgy meglestem őket, és aktiválnak, jönnek, törekednek felfele. És ha kidugják végre, jönnek a képek. Egyelőre csak a Hold.

Tartozni valakihez

Lehet ez nem is volt hétfő. Lehet mától nincsenek klasszikus értelemben vett hétfők. Csak napok vannak, olyan napok, amikor találkozunk és olyanok, amikor hiányzol. És a remény van, hogy olyan napok lesznek csak, amikor találkozunk. Mert amikor nem, azok "hétfők" lesznek számomra. Amikor a fű sem nő. Lehet az érzés, hogy tartozom valakihez, hogy gondol rám valaki, és van akire gondoljak, a hatalmába kerített. Egy érzés, amitől szabadulni sem akarok, mert jó ez így. Eddig csak hittem abban, hogy valahol mindenkinek ott van az a személy, aki a társa lesz, mostantól már reménykedek is abban, hogy a "mindenki" kategóriába engem is belesoroltak. És a remény után ugye csak a tintahal meg.

Egyszerűen január 11

Egy teljesen normális vasárnap lenne amúgy, és mégis van néhány dolog, ami hozzá fűződik, fűzhető. És ami a legfontosabb, hogy egy csodálatosan induló napként fog az emlékezetemben megmaradni. Persze a tegnap este folytatásaként indult csodálatosan, amikor az óra 0:00-t ütött. A nap üzenetét, ami megfogalmazódott bennem, a következőképpen önteném szavakba: "Minden megpróbáltatás, amelyet az életünk folyamán megtapasztalunk, segítségünkre lesz abban, hogy igazán értékelni tudjuk a jót, a szépet, a szívet megérintőt." És az, ahogyan hozzám simultál, vigasztalás volt minden rosszra, ami történt ebben az életben.

És ma van a kedvenc regényhősöm születésnapja is. Isten éltessen kedves Werner Holt barátom, sokat harcoltál te is életedben, azért is, amiben hittél, ameddig hittél benne és a szerelemért is, mert abban mindvégig hittél. Éppen 89 vagy ma.

Drága barátaim, 2 hónapja már, hogy hiányoztok ebből a létből, de minden nap jelen vagytok a gondolataimban.

Tem

Vannak hetek az életedben,
Nem bírod, úgy érzed nincs tovább,
Vannak órák, hogy képzeletben,
Szíved a kétely fúrja át.
Úgy érzed boldog már nem lehetsz,
A „habos tortából" nem vehetsz,
Egyedül éled majd életed,
Mindenki feledi létedet.

Vannak napok, hogy életedben
A saját helyedet sem leled,
És hónapok, hogy minden testben
Az örök szerelmet keresed,
De van néhány boldog pillanat,
Hogy elfeledd minden kínodat,
Segít, hogy túléld a sok bajod,
Rossz órád, heted és hónapot.

Jó kis hosszú munkanap

Bár fáradt lettem tőle, valami ma későig tartott az irodában. Na persze a munkán kívül is még valami. Valami, ami egyszerre volt munkakedv is, meg lustaság is (az elinduláshoz talán), vagy egyszerűen a cél hiánya ma estére. Talán vegyült melléje kis fáradtság is, nem csak fizikai. Kis határozatlanság egy kérdés kedvező megoldását illetően, amelyről ma beszélgettem több személlyel. Foglalkoztat, diplomáciára lesz szükség hozzá, meg türelemre és hidegfejűségre. És talán a kedvező pillanatra is. De meg kell oldanunk. Na, csináljunk valami érdekesebbet, indulás.

Itt vagyok, 2009-ben is

Egy teljesen hétfői, első ezen évi munkanapnak van vége. Visszarázódni a régi kerékvágásba, e-maileket olvasni, munkatársaknak az újévi jókívánságait viszonozni. És közben arra az esti pillanatra gondolni, amiért érdemessé teszi majd a reggeli ébredést. Igen, egy új év kezdődött, a régiből csak néhány emlék maradt. Van olyan, ami örökre élni fog, van olyan, ami már feledésbe merült. Mindkét fajtából van ilyen is, olyan is, a kellemesből, de a fájóból is. Akad naponta, aki a fájó dolgokra emlékeztessen. Ma éppen egy kellemetlen alak, akitől nehéz megszabadítani azokat, akik maradtak. A hétfő már csak ilyen, no lássuk, milyen lesz majd a kedd. (mosoly) Mert arra a pillanatra gondoltam.

Évkezdő

Játszodtunk. Hiányzol. Mondtam, a macskáknak esélye nincs nálam. De ez nem olyan macska. Ha nem vigyázol, többet is akarok majd. Kérlek, ne vigyázz...

bújék

Egy rendhagyó macska elszórakoztatott. Sosem szerettem a macskákat, de ez bebizonyította, hogy minden előitéletet megdöntenek a kivételek. No persze, szinten mindet. Eddig arról nem írtam, hogy mit jelentett számomra az, hogy szilveszterezni jövet, letettem két szál narancssárga gerberát ott, ahol barátaim az utolsót lélegezték. Hogy a pontos helyét megtaláltuk annak, hogy hol feküdtek. Azon a helyen most a gerberák feküsznek. Mondtam egy imát értetek, drága barátaim.
A macska alszik most, jót játszodtunk. Hiányzol. A legjobban te hiányzol most. Azért írok érzésekről. Kettőezernyolcnak vége, s elkezdődött egy új év. Barátom, már eldöntöttem, hazafele még gyújtunk két gyertyát is, most már tudjuk hol. Hogy melegítsen. De kérlek vigyázd az életem, hogy majd az, akit szeret(nifogok)ek (azárójelben olyan megjegyzések vannak, amelyeknek bizonyos okok miatt a kimondása sajnos korai), viszont szeressen. Mert hiányzik ez nekem, szükségem van rá, úgy, ahogyan arra is, hogy beszélgessem veletek. Ha lehetne. 2009 van, lesz, kell legyen. Értelemszerűen.