2012. január 24., kedd

BÚÉK, s villany.

Ugye de lemaradtam vele? Nehezen jut idő írni. A napi problémák után sokszor örülök, hogy csak bambulnom kell a gép előtt, amikor nem találkozhatok a kedvesemmel. Pedig sok téma lenne igazából, csak valahogy beragadnak. Pár napja is volt valami, ami megmozgatta az írhatnékom és íme most jutott rá kis idő. Amit elvehetek az alvásból. Hisz minek aludja át az ember az életét, lesz ideje utána elég. Pár napja újra a konkurencia hiányának a következményei borzolták a lelkivilágom. Délelőtt ülök a gép előtt, és dolgozom munkaidőn kívül. És egyszer csak puff, meghal a szobában minden. Elvették a villanyt. Eltelik 5 perc, kigyullad. Újraindítom a gépet, ilyenkor az örökös stressz, hogy valami megment benne az áramkieséstől. Nem erre képezték ki. Alig indul el, újra puff. Már nem is tudom, indítsam-e újra, de kell. Majd újra puff. Ekkor már kezd körvonalazódni, hogy valami nem ok. Nagy lendülettel indulok ki öltözés után az ajtón. Egyetlen lépést. Hisz ott vannak a Fényesek. A lelkemék villanyórát cserélnek az én emeletemen. Volt már esélyem megtapasztalni azt, hogy előtte jó adag "Leszarom" tablettát bevesznek. Kérdem tőlük, hol volt ez kiírva, valami értesítés róla? Minek? Számít az, hogy valakinek megmegy a számítógépe, tévéje, mosógépe? És mindezt meg lehetne előzni egy kis darab papírral, amit kiragasztunk előtte való nap a lépcsőház bejárati ajtójára. Azt válaszolják, hogy villanyóra cserélésnél nincs ilyen kötelezettségük. De valahogy, amikor azt mondom erre, hogy akkor be fogom őket perelni, utána minden áramleesésnél bekopognak. Úgy, ahogy korrekt is lenne. Persze nem lehet mindenkihez bekopogni, de ha előtte kifüggesztetted, akkor számítanak rá. Aztán erre jön a másik bumm délután. Megtalálom a postaládában a jegyzőkönyvet a villanyóra cseréről. Szépen megírták, mennyivel vették le a régit, mennyivel rakták fel az újat. De engem ki kérdezett meg, hogy megnézném-e, hogy tényleg úgy volt-e? Annyira nem lettek jó barátaim, hogy elvárják a feltétlen bizalmat.