2008. december 31., szerda

Egy hézagos blog

Lenne mit írni a 2008-as évről bőven, történtek rosszak és jók. De mivel a rossz, csak egyetlen jót nem tud jelen pillanatban elhomályosítani, úgy néz ki, hogy a blog így járt, hogy vár a gazdájára kicsit, térjen magához. Majd talán a jó segít. No meg az élet is jó lehetne már kicsit hozzá.

2008. december 27., szombat

Az emlék mindig marad...

Ami körülöttem zajlik, Életnek mondanád, teljesen biztosan annak neveznéd. Időnként rosszallóan néznél talán rám, hogy miért kell elkomplikálnom, de tudom, hogy megértenél. És ez az, ami legjobban hiányzik. Így, ezen év utolsó napjaiban azt kell mondanom, életemben voltak jó évek, és voltak kegyetlenek. Nagyon jó év volt az, amikor megismertelek. Meg azok is, amikor együtt dolgoztunk, csupán nemes célokért, ahogyan mi képzeltük. Szörnyű most arra gondolni is, hogy talán akkor nem éreztem annyire jó évnek őket. Akkor időnként úgy értékeltem, hogy sok rossz történt velem. Idén értettem meg, hogy mi is az igazi rossz, ami történhetett. Ami nem javítható, nem megfordítható, csak a szívekben talán. Majd egyszer újra találkozunk. Addig is, csinálom tovább, veled. (legalább két napig írtam ezeket le)

2008. december 14., vasárnap

Kedves hétvége

Az udvarhelyi G-Pont az igazi, a vásárhelyi csak másolata annak. Pénteken is, szombaton is. Jó kis asztaltársaság, kedves kiszolgálás. Szívesen mentem eddig is Udvarhelyre, nagyon sok jó barátom van ott. Úgy érzem, a mostani hétvégén még szereztem párat. És többet is talán. Jó érzés, ha az embernek vannak barátai, még akkor is, ha fentről követik, vigyázzák életét. Történik az élet folyamatosan, még ha ritkán írok, akkor is. Mostanság valahogy nem éreztem elég erőt hozzá. Ez a hétvége kedves volt számomra, több okból kifolyólag. Valahogyan teljesen véletlenül és mégis egyensúlyban történtek a dolgok úgy, ahogyan megtörténtek. Mintha valaki irányította volna őket. Hiszen ha elgondolkodunk azon, hogy akár egy napnak a programja mennyire más lehet, ha akár egyetlen percnyi eltolódás bekövetkezik. Csak elgondolkodni lehet ezen, mert gyakorlatban bebizonyítani teljesen lehetetlen. Mindig is szerettem a kisgyerekeket, és általában ők is szimpatizáltak engem. Ez a hétvége többek között arról is emlékezetes marad számomra, hogy kedves barátaim gyerekei is jelen voltak benne. Meg egyéb kedves dolgok, kis odafigyelések, figyelmességek. De mindegyre eszembe juttok.

2008. december 10., szerda

A remény szikrája

A mai nap első órájában megtörtént valami, ami feléleszti a reményt, hogy kis odaadással lesz még esély egyensúlyt teremteni egy megviselt magánéletben. Ezenkívül mostanság az engem érdeklő témákban is reményteljes megmozdulások történtek, remélem ez így fog menni továbbra is. Nem könnyű a reménynek is helyet hagyni, a hiányérzet mellett, de ez az egyetlen esélye annak, hogy az ember el tudja fogadni az őt ért megpróbáltatásokat. Biztatom magam barátom, hogy tovább kell lépni. Csak lassan megy.

2008. december 2., kedd

Már csak a birkák szavaznak

Drága barátom! Úgy döntöttem, kipakolok. Egyet értenél velem, bár abban is megegyeztünk már, hogy nem szerencsés elmondani az őszinte véleményt. Én mégis megteszem, mert nélküled amúgy sem szeretnék képviselni senkit, soha. Többé már soha. Legalábbis azokat biztosan nem, akik birka módra mennek szavazni. És a felvilágosultak túl kevesen vannak még, sajnos. És talán sosem lesznek elegen, mert ez az egész rendszer arra volt kitalálva, hogy megakadályozza az igazak erejének érvényesítését. A rendszer eleve úgy működik, hogy esélye ne legyen az igazaknak. Aki hatalmon van, ott is marad. A középkorban talán még voltak időnként megnyert csaták, de mára már túlságosan előre le vannak szabályozva az erőviszonyok. Még nem tudom, mire fordítom majd azokat az energiákat, amelyek sosem engedtek, hogy kizárólagosan önmagam boldogulására gondoljak. Majd talán a háttérből teszem a munkám, magányos farkasként. Mert eddig is csak miattad nem minősültem annak. A Jobb Jövő, amit megálmodtunk, várat még magára, lejegelték azok, akiknek ki lett találva. Persze az ellenzők hathatós segítségével. Azok, akik alapszabályzat ellenesen megszervezték a szatmári kongresszust, akik eltávolították a tiszteletbeli elnököt, besorolva önmagukat a szekuritáté munkájába, akik sorozatosan megakadályozták a Polgári Pártot az utolsó percre hagyott határidőre összegyűjtött huszonötezer aláírások ellenére, hogy induljon a választásokon, igen, nyugodt szívvel ki merem mondani, hogy ők kívánták azt is, hogy elvegyen közülünk a Jóisten. De biztosan jobb neked, hogy nem maradtál itt szélmalomharcot vívni a Communitas Alapítványokkal, az áruló papokkal, akik birka módra térítik a népet. És a tehetetlenséget, hogy úgy csalják el a választást is, még a kevés gondolkodó szavazatát is. És aztán szemtelenül arról beszélnek, hogy töretlenül bízik bennük az a magyarság, akit elárultak. Nem számít, hogy már csak a 40 százalék megy el szavazni és azoknak is jónéhány százaléka esélytelen független jelöltre szavaz. Amit lehet, abból is elrabolnak. És miért ne tennék, ha tehetik, ugye? Ha már a kormányban vannak. Annyit ígérhetek neked, hogy magányos farkasként nem ijesztettek meg. És soha nem az fog vezérelni, hogy csendben maradjak. Nem feledlek el!

2008. december 1., hétfő

Szavaztam...

Pecsételtem barátom. Helyettetek is. Három pecsétet nyomtam minden szavazólapra. Egyet magamnak, egyet neked, egyet Ildikónak. És biztos vagyok, hogy ezen helyzetben ugyanígy tettél volna az én helyemben. Egyedül maradtam.

2008. november 29., szombat

Ébredj Nyárádmente!

Az első gondolatom az, hogy mellveregető magyarnak fognak nevezni egyesek. Mint ahogyan a Csonkamagyarországon nevezik azokat, akik kezükbe vesznek egy Árpádsávos zászlót és azt üvöltik, hogy: "Gyurcsány takarodj!". Nem azért ez az első gondolatom, mert szégyellni fogom, ha annak neveznek. Amiatt gondolok erre, mert azon gondolkodtam el, miért nem létezik a mellveregető román, mellveregető szlovák, netalántán szerb fogalom. Miért van az, hogy ezek a népek nem bélyegzik meg ilyen jelzőkkel azon polgártársaikat, akik nemzeti öntudata talán kissé magasabb szintet üt meg. Akinek számít az, hogy ámítják csak, vagy valósan képviselik valakik. Aki felfogja azt, hogy miért kell az autonómia. Miért kellenek olyan emberek, akik hisznek benne, akik el tudják mondani, mit nyerünk vele. És miért nem kellenek azok, akik csak felhasználják holmi kampányszlogenként, 4 évente. Nekünk erdélyi magyaroknak lesújtó véleményünk volt azokról, akik Gyurcsányt választották vezetőjüknek. Éreztük ezt mindazok ellenére, hogy sajátmagunk által választott vezetőink voltak az elsők, akik üdvözölték a sikerét. De én most is azt mondom, akkor nézzük le őket, akkor vegyünk a bátorságot és csak akkor érezzük a magaslaton magunkat, ha képesek vagyunk gerincesebb vezetőt, képviselőt, szenátort megválasztani magunknak. Ha képesek vagyunk meggyőzni azt a közösséget, amelyben élünk, hogy elmenjen választani akkor, amikor lehetősége adódik a választáshoz. És mindenki magával vigyen, ne egy, hanem minnél több embert, aki elősegítse az első lépését 18 év után annak, hogy legyen bár egy emberünk, akit nem az mozgat, hogy elárulja azokat, akik megválasztották, hanem hogy legjobb tudása szerint képviselje az érdekeiket. És ti, Szovátaiak, Nyárádmentiek, mindazok, akik a 2-es szenátori körzetben lehetőséget kaptatok arra, hogy nekünk is megválasszatok végre egy ilyen embert, tartoztok ezzel, nem nekünk. Az egész erdélyi magyarságnak tartoztok ezzel. Nehogy azt higgyétek, hogy nem látom a saját felelősségünket. Hiszen mi is kellett volna támogassunk magunknak egy jelöltet. Kis erőfeszítéssel megtehettük volna. De alapjába véve adtunk egyet oda, ahol a legnagyobb az esélye. Kampánycsend van, nem említettem egyetlen nevet sem. De a kampánycsend nem azt jelenti, hogy nem beszélhetünk embertársainkkal arról, hogy miért kell elmenni szavazni. Mindenki menjen el. Jómagam is ezt fogom tenni. Nem azért, mert van kire szavazzak. Hanem, hogy ne használhassák fel a szavazatom. Érvénytelen szavazólapot fogok az urnákba tenni. De ti, akiknek van választási lehetőségetek, olvassátok a verseket, de szavazzatok az igaz emberre.

2008. november 26., szerda

És én kivel szavazzak barátom?

Javában dúl az uborkaszezon a lehetőségek országában. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyeseknek lehetőségek országa, mert másoknak korlátozottak a lehetőségeik. Őszintén megvallom, hogy az új román választási rendszer, ez a hihetetlen módon beharangozott egyéni választókerületes "lehetőség" két vállra fektette azon vesszőparipámat, melyet annyiszor emlegettem már sokaknak, hogy el kell menni szavazni mindenképpen, mert az esélytelent választani is jobb, mintha véleményt se mondanunk. Valahogy éreztem, hogy sokkoló hatással lesz rám ez, mert csak ma vettem rá magam, hogy behatóan tanulmányozzam a helyzetem. A szavazatom helyzetét. A mai napig egy dolgot tudtam biztosan, hogy kire NEM fogok már szavazni. Szomorúan el kell mondanom, a helyzet elkeserítő számomra. Politikusaink (már aki magáénak vallja őket) sikeresen átvertek ezúttal is. Az egyéni választókerületes szavazás azt hozza, hogy kevesebb esélye van a kis pártoknak. És így annak is, hogy becsületes ember is jelöltesse magát. Semmit nem bíztak a véletlenre. Még azt a kevéske szavazatot sem, amit gondolkodó emberek talán kevésbé esélyes jelöltekre adnának le. Mert ugye, az MPP nem indított jelölteket pártként. Ez részben a pénzhiánynak is tudható be. Hiszen egy jelölt indulásához 100 millió régi lejt kellett letétbe helyezni. Számoljunk csak utána, kinek van annyi pénze, annyi jelölthöz. Igen, tudjuk kinek. És akkor itt van egy másik vesszőparipám, ami újra bizonyítást nyert. A politikumnak az érdeke mindenkoron az, hogy külső emberek ne kerülhessenek a rendszerbe. Szinte mindegy már az is, hogy éppen melyik politikai alakulat van kormányon. Mert a rendszerben lévő ellenzék is emberekből áll. És a döntéshozó embereik gondoskodnak arról, hogy ők bejussanak és ez az igazán fontos számukra. Gondoljuk csak el, mit kellett tennie ahhoz az UDMR-nek, hogy a rendszer magáénak tekintse és ne próbálja meg kizárni. Mit kell tennie ahhoz, hogy kitaláljanak nekik a barátaik egy "alternatív küszöböt", amikor annyira elveszítették már a támogatottságukat, hogy az erdélyi magyarok 60%-a el sem megy szavazni, hiába riogatják már (az amúgy sem a közösség számára, csak egyéni érdekek szempontjából) sikeres parlamenti képviselet hiányával. De azt is el kell mondjam nektek, vagy egy régió, amely lakósait őszintén irigyelem. Egy sajátos helyzet, egy komoly egyéni erőfeszítésből kifolyólag és egy lelkes csapat munkájának köszönhetően, a Maros megyei 2-es szenátori körzet lakóinak igazán letősége van választani. Irigylem őket, ők választani mehetnek, míg én üres szavazólapokat fogok az urnába dobni. És ráadásul az illető körzet lakósai nyugodt lelkiismerettel szavazhatnak egy igaz emberre, mert senki nem vádolhatja utólag őket azzal, hogy ezáltal veszélyeztették a magyarság parlamenti (árnyék)képviseletét. Hisz az alternatív küszöbbel amúgyis bejut az UDMR. Egyetlen kérdés fogalmazódik csak meg bennem, drága barátom. Felismerik-e ezek az emberek, hogy mekkora lehetőséget adott az Úr a kezükbe? Felismerik-e azt, hogy azokért is teszik majd, ha a megfelelő emberre szavaznak, akiknek nem adatott ilyen lehetőség, hogy egy megfelelő emberre szavazhassanak. Akiket szintén ez az ember kell majd képviseljen a Parlamentben, mert akikre szavazhatnának, azokról már nagyon jól tudják, hogyan "képviselik" őket. Kérdezem tőled barátom, hiszen annyiszor beszélgettünk már erről, amikor még közöttünk voltál. Ezúttal felismerik-e azok, akik a lehetőséget kapták. Elegen felismerik-e? Ismerjétek fel miattunk is és SZAVAZZATOK Dr. KINCSES ELŐDre. Azok, akiknek megadatott a választás lehetősége.
Ja UI. Köszönöm két jó barátnémnak, hogy sikerült ma kicsit feldobjanak, mindig így járok velük.

2008. november 24., hétfő

Az élet megy tovább?

Nem igazán tudtam írni mostanság. Igaz nem is történt sok minden, mintha megállt volna az élet. Csak melo, és emlékezés. Mindenfelé az emlékezés. Aztán csütörtökön kirándulni indultunk, 6 csonkaországi ügyvéddel körbejártuk a Székelyföld egy részét. Néhányuk először járt itt. Jópofák voltak, enyhén vegyes társaság, évfolyamtársak, akik annak ellenére megmaradtak barátnak, hogy egyes kérdésekben teljesen másképpen gondolkoznak politikailag. Teljesen érdekes volt, amint megpróbáltak önmaguknak magyarázatot adni arra, miért szégyenlik vagy félnek attól, hogy kezükbe fogjanak egy magyar zászlót a hazájukban, amit Magyarországnak hívnak amúgy, és hogyan jutott oda a helyzet, hogy azok, akik ezt meg merik tenni, azokat szélsőségesnek titulálja a sajtó. És akkor vajon kinek érdeke ez, kinek a kezében van az illető sajtó. A válasszal nem mindenikük értett egyet én pedig meséltem nekik arról, hogy milyen élményeim voltak, amikor 2006-ban a FIDESZ kampányban segítkeztünk jóbarátommal Miskolcon. Arra gondoltam, hogy bár vitáznak, mert nem értenek mindenben egyet, azért jóbarátok. Hát akkor, ha teljesen egyformán gondolkodnának sok kérdésben, politikában, közéletben, magánéletben. Akkor mennyire jó barátok lennének? Aztán kirándultunk is. Parajdi sóbánya, rég nem voltam, Korond, Farkaslaka, Udvarhely, zetelaki tó, Libán, Gyergyóalfalu, Bucsin. Havazott rendesen, de sikeresen előzgettük a kamionokat. Még időben értünk vissza Szovátára, hogy hazafuthassak focizni. Nem szabad kihagyni. Aztán vissza Szováta. Hálásak voltak, hogy megkirándultattuk őket. Érdekes tapasztalat volt nekem is elbeszélgetni velük, látni, hogyan gondolkoznak, s miért.
Aztán hétvégén Kolozsváron voltunk, kis találkozáson. Szerettem volna tovább is menni, de máskorra maradt.
Ma pedig meglátogattuk jóbarátaim sírját és meggyújtottunk egy gyertyát az emlékezetükre. Ennyi néhány szóban az eltelt időről. Az emlékeket pedig őrizzük, ne feledjük. Mert azok által élnek örökre.

2008. november 15., szombat

Az igazság kéri...

Drága barátom, eltemettünk. Szép temetésed volt, sokan voltak nagyon, azt mondják. Nehéz volt még odamennem is. Ráadásul időben akartam odaérni, legalább most ez egyszer. És túl hamar érkeztem. Mert akkor még mást temettek. Aztán, amikor végül odaértünk, erős akartam lenni. Csak akkor gyengültem el, amikor az édesanyádhoz odamentem. Ő egyedül maradt, tudom és itt most megígérem neked, hogy vigyázni fogok rá. Ott álltam a földi maradványaid mellett, és nem tudom, őszintén szólva, hogy én támogattam drága édesanyádat vagy rá támaszkodtam mindvégig. Mert ő is nehezen viselte, én pediglen fel se mertem nézni, mert elnyomtam könnyeimet, de tudtam, hogy ha véletlenül vaegy közös baráttal szembenézek, annyi lesz az erőmnek. El kell neked mondanom, hogy komoly megpróbáltatást jelentettek a Nagy Laci szavai. Csodálom, hogy volt ereje elmondani, én nehezen tudtam elviselni őket sírás nélkül. Annyira elevenen érzékeltette, mit veszítünk el veletek. Időközben csomó információ. Mind értékes, mert pontosan akarom tudni, miért történhetett ez meg, hogy elveszítsem a legjobb barátom. Ezenkívül pedig, blogom olvasóinak is kell garantálnom, hogy amiket itt olvasnak, azok csak a hiteles források, az igazságok, majd amikor az elméleteim írom, akkor külön megjegyzem ezeket. Írjunk arról, hogyan történhetett. A rendőrségi jelentést megkaptam. Az azt mondja, folytonos vonalon előzés, a hiba egyértelmű. De azt is mondja, hogy a megelőzendő autóba beleakadtak, aztán megpördültek és átdobta az őket a túlsó oldalon szabályosan közlekedő kamionba. Feltevődik a kérdés, mit tett a megelőzésre váró kamion azért, hogy senki ne haljon meg? (leellenőrizendő info van arról, hogy már régóta akarták megelőzni, de nem engedte). Jómagam is járom az utakat, és ezen úton is figyelmeztetem a kamionosokat, tisztelet a kivétel. Azt tapasztaltam, sajnos, időnként. Vannak közöttük rosszindulatúak. Ez a B. JAN ANTONI az, akinek a lelkén szárad a mi két jóbarátunk élete. De igyekszem a teljes igazságot kideríteneni.

2008. november 14., péntek

Csúnya, ködös napon...

Hisz minek is sütne ki a nap? Ma temetjük el drága barátaimat. Legyen könnyű sírjukon a föld és nyugodjanak békében, emlékük örökké élni és fájni fog szívünkben. Nem vagyok felkészülve. De ez nem idő kérdése, sosem lettem volna kész erre, és soha nem hittem, hogy valaha is megtörténhet ilyen szörnyűség, pedig tapasztaltam már néhányszor a élet igazságtalanságát. Levente és Ildikó, mi megyünk tovább és emléketek segít majd utunkon. És az fog erőt adni, hogy túléljük ezt az életet. Az a legfájóbb, hogy amíg el nem veszítettelek Titeket, sosem fordult meg a fejemben, hogy mennyire hiányoznátok. És emiatt valószínűleg sosem mondtam azt Nektek el, hogy mennyire szeretlek Titeket. De remélem legalább éreztétek ezt. Mert én éreztem.

2008. november 12., szerda

Nyugodjatok...

A nekrológ. Drága barátom. Drága Levente és drága Ildikó. Biztosan van lehetőségetek blogot olvasni ott, ahol éppen vagytok. Mert szeretném ha tudnátok, hogy a világ nem állt meg nélkületek. Tény az, hogy komoly sérüléseket szenvedett, és hiányoztok belőle sokaknak. Miért tagadnám, hogy nekem is. Attól az első perctől kezdődően, hogy megtudtam, elköltöztetek. Hirtelen, minden jelzés nélkül, egyszer csak kitévedtetek a számunkra ismerős keretekkel rendelkező világból. Hátrahagyva azokat az emlékeket, amelyek észrevétlenül settenkednek vissza egyenként az ember tudatába, egyszerre kedvesen és egyszerre fájdalmasan. A kedves az bennük, hogy megvoltak, a fájdalmas meg az, hogy ebben az életben már nem lesz folytatásuk. És a gondolatok settenkednek folyamatosan. Nincs ellenük védőpajzs, mert ha lenne is, a gyengülő kéz leengedné. Hidd el barátom, hiányzol, sokunknak. Sok közös baráttal beszéltem már azóta, hogy kirándulásodra fény derült, férfiasan bevallom, néhányukkal sírtunk is. Én erősen tartom magam, csak azok bírnak sírásra, akik olyat tudnak mondani. Vissza ide nem jössz, azt tudom, felfogtam. Hogy találkozunk még, abban mondjuk már csak reménykedem. De nagyon sokat találkoztunk már, és így bármikor tudok veled az emlékeimben találkozni. A szobám falán mindenhonnan te nézel rám. Sok helyen voltunk együtt, és amikor együtt voltunk, akkor ugyanúgy éreztünk is. Együtt vívtunk egy harcot, amiről együtt győződtünk meg, hogy igaz harc. És 10 év, az nem kevés idő barátom. Drága barátom. Nem akarok arra gondolni, mi lett volna, ha maradsz, maradtok. Mert Ti ketten egyek voltatok. És megadatott nektek, hogy együtt is maradjatok. Nekünk meg az, hogy egyként gondoljunk reátok. Idővel majd feldogozom barátom, hogy már nem vagytok. Igérem. Most még nehéz, nézd ezt el nekem. Bár lehet nem igazságos, hogy én veszítlek el titeket és nem fordítva történt.

Békében...

Nyugodjatok békében drága barátaim, Levente és Ildikó, soha nem feledem emléketek.

2008. november 7., péntek

The Holiday

Újra filmnézésre adtam a fejem. Ajánlták ezt. S máris kiderül, egyik kedvencke is játszik benne. Hát legyen... a legkegyetlenebb fajta szerelem, amelyik megöli az áldozatait: a viszonzatlan szerelem... te jó Isten, a stressztől a DNS összezsugorodik a sejtekben és nem tudja reprodukálni magát... a google egy brand, mindenki ott keres... Két szingli csaj neten ismerkedik... Aztán: "Mindketten tudjuk, hogy ki kell szeretnem belőled. Jó lenne, ha hagynád, hogy megpróbáljam."... Hát igen, egyszer én is indultam el így kirándulni a Hargitára, utazótáskával, hiszen felmegyünk autóval... aztán végre kis vonzódás... azanyjakenya, ez időnként ilyen egyszerűen gyorsan megy?... Hát gyerekek, Jude Law részegen is fenomenális... és Cameron Diaz ilyet mondjon, hogy a szex nem az erős oldala? Hát ez tényleg film... valaki elnyerte a szívből jövő legérdekesebb lány díjat... nagyon jó pofik... szerelem, én a vízcsapot időnként... kis meglepi, két kislány... jaj, hát ez de kedves... itt jön az hogy a pasi túl őszinte volt, és ez csak akkor lesz jó, ha vele tart a rendező... hát ez egy tényleg spooky telefonbeszélgetés... Aztán valaki kimondja: "Miért mindig a rossz lányba zúgok bele?"... "Te tényleg hihetetlenül rendes pasi vagy. - Tuuuudom, mindig ez volt a baj velem."... két szál, egyiken sincs minden rendben... mi az, hogy két szál, három, és mindenki meg kell bocsájtson... és amikor egy könnycsep sokat jelent... húúú, dejól jött volna ide egy kézifékes havas megfordulás a mercédesszel... hát, szerelem (én még mindig a vízcsapot)...

Édes otthon, Erdély

Végre reggel kicsit tovább aludtam, mert Bákó nincs messze Piatra Neamt-tol (csekély 60 km). De egészen megtetszett az a város, kellemes kisugárzása van. Lehet, hogy az emberek, akikkel kapcsolatunk volt, ők voltak kellemesek, pedig simítani valók is voltak, de minden jól sikerült a végére. Jól működött a csapat. Lett volna még látogatni való, hiszen van a városban telegondola is, és szívem szerint a meló után szívesen fényképeződtem volna keveset. No, de nem maradt idő rá. Aztán elég későn indultam így is, egy helyen kicsit utat tévesztettem, aminek az volt az eredménye, hogy elkészült néhány FOTÓ a Békási tó körül, tehát örvendtem az eltévelyedésnek. Aztán indultam is tovább, és el kell mondjam, hogy a békási szoros az komoly kihívás még nappal is a söfőrnek, de éjjel már megpróbáltatás. És mégis megéri, mert sötétben is vérfagyasztó az a látvány, amint óriási sziklák között megy az ember és éppen csak egy keskeny sáv vezeti át közöttük. Szuper látvány. De egyébként hamar haza lehet érni Moldvából. Gyilkos tó, Gyergyó, Csíkszereda, Udvarhely. Itthon már. Holnap még Csíkba vissza és vége a hétnek. Várom már a focit, kigyógyított a Ben-Gay a lábszárfájdalmakból, tehát mehet. Na mit nem írtam még meg vajon? Jók legyetek, jövő hétre Kolozsvár marad, és az húzós lesz. Ja még arról akartam mesélni, hogy kampány van, és az országot járva szép lassan az összes jelöltet ismerem helyileg. Röhejes időnként ez az ország. Ma áthaladtam egy olyan falun, ahol minden egyes fa körbe ragasztva PD-L-s plakátokkal, és minden egyes kerítésen meg PSD-s. Tehát a fák egyikkel, a kerítések a másikkal szavaznak. Gondolkozzon mindenki, hogy kire szavaz, oszt annyi.

2008. november 5., szerda

Bákóban (a csángóknál?)

Második éjszaka után, amikor 5 óránál többet nem aludtam, még mindig sikeres volt az ébredés. Lehet a tudatalatti is, hogy nem akartam többet maradni Bukiban. Így hát felébredtem, elkészültem, beültem az autóban, elindultam, majd simán kikeveredtem az amúgy közlekedési káoszról híres fővárosból, ráadásul a megfelelő irányba indultam el. Nem volt nehéz, mert kora reggel 6-kor még nem volt veszélyes a közlekedés. Aztán onnan irány az Urziceni-Buzau-Focsani-Bákó útvonalon. Az út nagyon jó, végig négy sáv, bár a külső sávok kissé keskenyek, ami időnként problémát okozhat az előzéseknél. Időnként radarok, de mintha a falvak standardok lennének, rövidek és nem sok minden különbözteti meg egyiket a másiktól. De lehet haladni, pedig nem énekelhettem ma se, hogy "220 felett, észre sem veszed". Amúgy meg amit kell, azt észreveszed. Megtudtam, hogy Buzauban ugyanaz a menü a Mekiben, mint máshol. Hehe. Ott kávéztam, sikerült odáig eljutnom nélküle. Hát nem komoly megvalósítás ez? Mindent összevetve nem egészen 4 óra alatt meg is érkeztem Bákóba. Aztán melo, annyi itt a gyógyszertár, mint a sár ősszel. Volt néhány érdekes, kellemes beszélgetés, többek között nagyon örvendett nekem egy kedves kolléganő, aki Vásárhelyen végezte az egyetemet. Aztán csináltam néhány képet Bákó éjszakai életéről, konkrétan a központról, mert a Beszterce Hotel, ahol elszállásoltam magam, az a Megyei Tanács épületével szemben van, a város központjában. Nem csúnya város ez a Bákó, de látszik, hogy nem igazán érdekelt senkit a város arculata és az építkezési engedélyeket a lepengetett pénzek alapján adták. A néhány régi épületet alig lehet észrevenni az utóbb építettek között. De akkora katedrálist építenek ide, hogy még Erdélyben sincs sok hasonló méretű. Pedig oda tervezték a legnagyobbakat 1920 után. Sétáltam egyet a központban, a lányok nem csúnyák, de kit érdekel? Fejlődőben van a város, az látszik. Márkás üzletek mindenfelé, sokáig keringtem, amíg egy élelmiszeres üzletet találtam. Közben telefonon is beszéltem, persze magyarul, de nem tünt úgy, hogy zavarna valakit. Nem néztek furcsán rám. Nem mindenki csángó itt, de sosem tudni, kik azok.

2008. november 4., kedd

Buki szebb oldala

Kemény volt az út ma reggel idáig. Brassóig akkora köd volt, hogy alig láttam ki a fejemből. Le is fárasztott rendesen, pedig haladtam, így is 2 óra alatt megvolt Brassó. Aztán a jól ismert út Predeálon keresztül, ahol még szép volt az idő. Aztán sebesség-rekord Ploiesti fele. Utána már beborult, de nem számított az sem. Hiszen teljesen más érzésekkel jöttem ide, mint eddig. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ma este sikerült egy szebb oldalát is látnom Bukinak. Kimentünk kajálni a városba és vannak egész jó helyek is. No természetesen érdekes dolgok, mint például az, hogy a régi, kollegáink álltal régóta ismert helyről kiderül, hogy a kifüggesztett működési engedély az idéni kiadású. Valószínüleg évente csődbe megy és valaki más nyitja ki, ugyanazon a néven a helyet. Ugye egyértelmű, hogy az eredeti tulajdonos az ugyanaz a személy, csak a névleges változik évente. Dehát na, ez csak az egyike az itteni érdekességeknek. Persze az is érdekes, hogy itt vagyok, mert hogy az eredeti terv az volt, hogy ma este már Konstancán alszom. De a tenger kimarad ezúttal, majd amikor az új emberünk felvesszük ott. És így akkor holnap Bákó, csütörtökön Piatra Neamt. Aztán péntekre egy Csíkszereda is összejöhet. Amúgy ezen a Buki - Bákó útvonalon még sosem jártam, holnap korán reggel érdekes lesz. De jöhet...

2008. november 3., hétfő

Újabb országjárás

Holnaptól újra nyakamba veszem a világot. Illetve, hát nem éppen a világot, de egész jó kis turnét szerveztem össze magamnak, 4 napban. Ezúttal a kevésbé kedvelt részét látogatom meg az országnak, Buki, Konstanca, Bákó, Jászvásár érintésével (az útvonal még változásokat szenvedhet). Majd jelentkezem, ahogy lehet.

2008. november 2., vasárnap

Régi szép gyerekkori emlékek

Marosjára, a gyerekkori vakációk helye. Ott nőttünk fel, abban a kis, mára már szinte elhagyatott magyar faluban. Ismertünk minden kis zugot, ismertük az erdőt, a fákat, szinte egyenként. Tudtuk hol vannak gyümölcsfák, hol érik a vadcseresznye, merre vannak a szelídgesztenye fák, hol laknak a rókák és hol az őzek, merre járnak a vaddisznók. Sokat másztunk és az egyetlen fa, amire sokáig nem tudtunk felmászni, miután sikerült az lett a főhadiszállás. Mert oda biztosan senki nem jött utánunk. Vadásztunk is néha, nyúlra vagy fácánra, mogyorófából készített íjainkkal, nádszálból munkált nyílvesszőkkel. Maga a vadászat öröme volt a lényeg, nem a zsákmány. Nem sok minden változott. Most is vadásztunk, fényképezőgéppel. Az erdő a régi, csak az öreg fák némelyike hiányzik csak. A rókák ugyanott laknak, az ösvények is ugyanazok. Talán a fák már nehezebben bírnának meg...
KÉPEK

2008. október 30., csütörtök

Második nap - Arad, Temesvár

Arad a régi, felismertem a főteret, pedig egyetlen egyszer jártam ott. Valamilyen okból kifolyólag az az érzésem, hogy hasonlít Vásárhelyhez. A főtere biztosan. Jellegzetes ezekben a hagyományosan magyar városokban, hogy óriási román katedrálisok körül folynak az építkezések, és ha bemész a város igazi központjába, akkor ott van a katolikus, a református, esetenként az unitárius templom. Aradon ez talán az esetek egyik legnyilvánvalóbb formájában jelentkezik. Másrészt sikeresen újítják fel a régi épületeket, és a főtér igazán kellemes. Aradon a lányok is szépek, nem annyira, mint például Szatmáron, de az aradiak a normalitásukkal kompenzálják szerintem ezen elmaradásukat. Az emberek, a kollégák, gyógyszerészek, totálisan pozitív benyomást tettek rám, átéreztem a helyi problémáikat. A holnap a megoldásokról szól. Aztán Temesvár fogadott. Lett volna néhány cél, akivel találkoztam volna. Hiszen egyik legemlékezetesebb temesvári látogatásom az 2000-ben volt. Előtte, utána tett látogatásokról még mindig voltak emlékek. Az aradi útról befele jövet a Bánát Egyetem mellett mentem el. De találkoztam itt Temesváron egy nagyon kedves ismerőssel. Újra csak jó érzés az, hogy bármerre megyek, akadnak kedves emberek, akiket ha felhívok, szívesen találkoznak velem. Aztán kis szakmai összeröffenés, érdekes beszélgetések, és lefekvés jön. Közben meg, nektek jó éjt.

2008. október 29., szerda

Első nap - Nagyvárad

Korai indulás, elszoktam kicsit tőle, de végül összejött. Az út Tordáig tűrhető, onnan a megszokott forgalom. Tordáig az út 50 perc, onnan Kolozsvárig még ugyanannyi, nem beszélve a kolozsvari átvergődésről. De hát gondolom ezzel sokaknak nem mondok semmi újdonságot. Aztán megérkeztem Váradra. Kicsit hisztis kolléganő, hogy felkészületlenül érte a látogatásom, de aztán elbeszélgettünk kicsit és megnyugodott, úgy tűnt. Utólag kiderült, hogy erősen pánikhangulat uralkodik, mert nincs a csapat felkészülve arra, hogy ellenőrzik is időnként őket. Aztán a végére sikerült a félreértéseket is megbeszélni. És vége volt a munkanapnak, jöhetett a pihenés. Mint tudjuk, az aktív pihenés a legjobb, így hát találkoztunk néhány váradi jó baráttal. Jól sikerült, örvendtünk egymásnak, mert rég nem találkoztunk. Jöhet a holnap, addig is hátha sikerül kialudni magam.

2008. október 28., kedd

A kőhalmi vár

Egy sikeres munkanap után beszoríthat az ember egy rövid kis kiruccanást is hazafelé. És amikor lehet, igyekszem megejteni ezeket a kis kitérőket. A kőhalmi vár már régóta a meglátogatandó objektumok kategóriába volt sorolva, volt is egy-két próbálkozás ez irányba, de valami miatt eddig sosem jött össze. Vagy zárva volt és sehol nem találtuk a várat felügyelő manust, vagy egyszerűen nem megfelelő időpontban, esetleg sietősen jöttem hazafelé. Aztán ma összejött és minden fáradalmat megért. Érdekesen nézhet ki abban a környezetben egy öltönyös alak, fényképezőgéppel a kezében, de én nem szemléltem magam kívülről, csak végigsétáltam a váron és igyekeztem úgy fotózni, hogy minél jobban szemléltessem azt a hangulatot, amit egy régi omladozófélben lévő vár nyújthat az embernek (mindezt a szimbolikusnak is mondható 2 erős oroszlánnyi, a felügyelő napi alkoholadagját pótolandó összegért élvezheti az arra járó. Érdemes).
Kőhalom (Rupea) és a vár története röviden: "A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították, eredeti neve Kozd volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult. A települést a tatár pusztítás után újjáépítették, ekkor azonban már Kőhalom néven. Ekkor épült vára is mely, 1324-ben szerepel új nevén oklevélben először Kuholm alakban, amikor Tamás erdélyi vajda ostromolta a lázadó szászok várát. 1421-ben a törökök dúlták fel, ezután a 16. században megerősítették, majd a város birtoka lett. 1661-ben Ali pasa elfoglalta, 1691-ben felszabadult, majd a császáriak helyreállították. 1704-ben a kurucok ellenállás nélkül foglalták el. Utána elveszítette jelentőségét, azóta pusztul. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete, Dobay József csapatai vereséget szenvedtek Dyck cári tábornok seregétől."

A KÉPEK.

2008. október 27., hétfő

Országjárásra készen

Időnként hétfőn is nő a fű. Szóval volt elég tennivaló a mai napon, befejezni való, ugyanis pár napig elhúzok a vadlibákkal. Brassó, Várad, Arad, Temesvár vannak az e heti úti céljaim között. És jövő hétre marad a keletibb része az országnak (Buki, Konstanca, Bákó, Jászváros). Kicsit meg kell mozgatni a vért az emberekben, mert az őszi gyengeség erőt vett rajtuk, ahogy a dolog kinéz. Ha erőm és energiám lesz, akkor egy ideig minden nap más városból jelentkezem, egyesek számára meglepetésszerűen, lévén, hogy nem valószínű, hogy olvasnák e blogot. De addig még alszom egyet, mert rám fér.

2008. október 25., szombat

Én a kertész legény...

... vagyok, virágokat locsolgatok. Nem húsvétra készülődés volt a mai napon! Kedvem szottyant kis kertészkedéshez, no meg aztán amúgy is kis generálozásra szorultak szobám csendes lakói. Illetve, hogy egész pontos legyek, néhányuk. Dracaena ugyanis már múlt hétvégétől nagyobb életteret tudhat magáénak és szemmel láthatóan élvezi is. Ma a kis Nastasja volt a soros, remélhetően szomszédjához hasonlóan értékeli majd a felfedezendő új életösvényeket, amelyek újabb lehetőséget biztosítanak számára a fejlődéshez. És új szereplő is esélyt kapott ma a teljes értékű élethez. Egy egyedi projekt főszereplőjeként indult életútjára kisérleti alanyként pár hónapja, amikor elszakították az addig életet adó gyökereitől és új környezetbe került, mélyvízbe. De feltalálta magát, és hamarosan saját gyökereivel szívta fel a megmaradáshoz szükséges tápanyagokat, majd fejlődésnek indult, újabb leveleket eresztve. Mától újra a régről ismert föld teljes értékű energiáiból gazdagíthatja sejtjeit, reméljük sikeres lesz a visszaszokás. És eközben újabb rokona indul el ugyanazon az uton, amin ő eddig sikeresen haladt végig, hogy bebizonyítsa, családi hagyomány ez a siker. Aztán másik projekt, amit a tavalyi mintájára indul. Ma 12 hagyma került földbe, hogy életet adjon a világ talán egyik legszebb virágának (biztosan ebben megoszlanak a vélemények, de az egyik legszebb). Crocusról beszélünk, idén a vernus alfaj indul a versenyben. Érthető tehát, hogy sikeres szombat a mai.

2008. október 24., péntek

Egy péntek este

Nem kellett volna meglássam, vagy ha már muszáj volt, akkor legalább egyedül lett volna. Talán a helyzet volt az, ami "menekülésre" késztetett. Jó lenne tudni, miért érzek minden egyesen alkalommal így. És természetesen a sor is kínosan lassan fogyott és úgy éreztem, minden hiába. Aztán kínosan, keservesen sikerült. Eltelt, elmúlt, vége van, finito. A következő már felkészülten fog érni.
UI. Üzenem a blogomat olvasó, és üzengető csávónak, hogy bármikor szívesen fogadom a jóindulatú építő kritikát, de a rosszmájúságtól csöpögőre nem igazán tudok adni, főleg, ha ráadásul nincs is igaza. De amiért valaki kolozsvári, még nem mindenképpen kell tegye a nagy intellektuellt, mert lehet nem áll jól.

2008. október 23., csütörtök

Idegesítő magatartás

Nem először történt meg és értelmetlenül állok az ilyen emberek előtt. Vágom én, hogy egyesek elvesztődnek a globalizáció sűrűjében és nem számít abszolút számukra egy nemzethez való tartozás gondolata, értékei. Elfogadom, hogy vannak ilyen emberek, bár megérteni őket nehezemre esik, de hát nevelés és egyéb behatások kérdése ez. De ezt a magatartást, amiben szinte naponta "részesülök", valahogy nem tudom sem megérteni, sem elfogadni. Adva van ugyanis egy kasszás nő, aki a lakhelyemhez legközelebb eső közértben dolgozik. Tud magyarul, többször is hallottam másokkal magyarul beszélni. Mégis, amikor én fizetek a kasszájánál, folyamatosan románul beszél velem. Hiába szólok mindig magyarul hozzá, csak románul hajlandó válaszolni. Pedig már megjegyezhette volna igazán, hogy velem magyarul is beszélhet, amennyit járok abba az üzletbe. Ha az összeesküvés elméletekben hinnék, már arra gondoltam volna, hogy valakik direkt erre képezték ki, hogy engem mérgesítsen a magatartásával. Merthogy időnként tényleg dühít, és inkább az akár hosszabb sorba is beállok, ahol román kasszás nő van, mert ott legalább tudom, hogy lehetőség se lenne anyanyelvemen beszélni, mert nem értené meg. Habár sosem próbáltam, lehet az szívesebben beszélne velem magyarul. De ez nem hajlandó, akármilyen nyilvánvalóan, hangosan magyarul köszönök, szólok hozzá (már mindenfélét megpróbáltam), ő csak románul beszél vissza. És történt már olyan, hogy közben magyarul beszélgetett valami ismerősével. Azt hiszem, az ilyenek esetében lenne indokolt a "bozgor" szót használni.

2008. október 21., kedd

Makfalván történik

Érdekes eset. Jó példa arra, hogyan képzelik el 19 év hatalmi helyzet után az udémérések a politikát. Olvassátok a Krónika cikkét egy jó ideje zajló sajátos esetről ITT.

2008. október 20., hétfő

A távolság íze

Nehezen ment ma a megnézendő film kiválasztása, aztán végül Jude Law és Natalie Portman miatt esett erre a választás... a pasi megcsalta és a báros, akitől ezt megtudta, egy áfonyás palacsintával próbálja vigasztalni talán... sok kulcs, mindenikhez tartozik egy történet, személyes is... valami változott, pontosan erre gondoltam, hogy történni fog, a lány kéri vissza a kulcsait, hát nem ráéreztem?... és fut el... vérző orral találkoznak újra, vicces, hogy egyszerre járnak így... okos húzás, azt mutatni meg, ami után vigasztalni kell... és egy égbőlpattant vigasztalnivaló, aki alszik a bárpultunkon, az mndig jól jön, amikor amúgy egyedül érezzük magunkat... egy alvótól csókot lopni szégyen-e? a cél nemes, tünjenek el a tortamaradékok az ajkairól... hmm, ízlik is, amint látom (a rendezői megoldás fantasztikus)... fordulat. Egyelőre én várakozó pozicióban... huppsz, ez konkurenciának minősül? Mert nem sportszerű, ha igen... mintha már másik film lenne, Arnie totál érdekes személyiség, de kérdezem, mi lesz ebből?... Meghúzza vagy sem a ravaszt? Pont előtte állítottam le... policeman down... érdekes szituk vannak ebben a filmben (és a jó hír az, hogy eddig egyetlen homár se)... "Annyira odavolt értem, hogy alig tudtam lélegezni"... és a halál helyén összeborul az, akit szeretett, de szabadulni szeretett volna ettől és az, akit szerette volna, hogy szeresse (bár ki tudja, melyiknek mi jár a fejében tulajdonképpen, végülis két nőről beszélünk)... "Mikor elmentél, csak azok az emlékek maradnak mögötted, amiket más emberek életében hagytál"... de ŐK egyoldalúan leveleznek, a lány képeslapokat ír, amolyan naplószerűen, a pasi hiába próbálja kideríteni, honnan küldi őket, a városban lévő kocsmákat már felhívta, egyikben sem dolgozik Elizabeth, de csak azért, mert őt mindenki Lizzienek ismeri... régi barátnők találkoznak (mit is mondjak, Natalie Portman, ahogy mondják egyesek, dögös, ahogy én mondom, megnéznivaló)... és az életben is pókert játszik... Szédülök, engem simán átvertek... és a magyarázat. Elfogadható... aztán újra a szájon a torta, ki mondana ellent neki?... pfff, az a bolond romantika, hogy védené már a wwf... Igen, "Csak azon múlik, ki vár rád a másik oldalon."... Jó éjt.

2008. október 19., vasárnap

Szüretibál, Bonyha

Tánci tánci, HMCs és HMP. A szőlő édes, a lányok szépek, a meghívónk gyönyörű, mint mindig. Jó zene van, jókat lehet táncolni. Rajongók is akadtak, de esélyük sincs. Esetleg, ha lett volna merszük felkérni táncolni, de ők mosollyal próbálkoztak és az nem volt elég. Ennyi.

2008. október 16., csütörtök

Önmagunk hülyítése mire jó?

Mindenki tesz olyat az életben, amire nem büszke, aki tagadja ezt, az álnok csaló. Persze ki súlyosabb, ki kisebb gyarlóságot követ el. Ez emberi mivoltunknak a velejárója, senki sem tökéletes és mindenki meg kell tanulja az életet, ami a tévedésekkel együtt jár. Néha ösztönös reakció, hogy csúnyán viselkedjünk valakivel, mert ellenérzéseket vált ki belőlünk. Emberi dolgok ezek, és igazán elítélni sem lehet őket, pontosan azért, mert az vesse rá az első követ, akivel sosem történt ilyen vagy ehhez hasonló. Nehezebben elfogadható, bár sajnos szintén emberi az a reakció, amikor a saját tévedésünket azzal próbáljuk kimagyarázni, hogy azt tesszük felelőssé, akivel szemben tévedtünk. És beleesünk egy ördögi körbe, amikor egyre nagyobb ferdítéseket találunk ki, hogy magyarázunk meg, magyarázunk ki, hogy tévedésünk, s miért ne, szemét, hálátlan viselkedésünk mindenki számára egyértelműségét palástoljuk, félremagyarázzuk. Ferdíteni nagyon könnyű dolog és szintén emberi dolog, hogy hatásos és eredményes mindez, hiszen az emberek nagy része nem fordít fáradtságot arra, hogy egy információt a másik oldalról is leellenőrizzen. És mivel sokkal többen vannak ilyenek, természetesen annak az igazát hiszik többen, aki durvábban ferdít és mindezzel sokkol. És esetleg véleményükkel a másik oldalt is befolyásolják. Ebben az egész körben aki a legel ítélendőbb, az maga tévedett, maga volt szemét aztán meg, hogy mindezt megmagyarázza, tovább szapulja azt, akivel szemben tévedett. Megfigyelhető az is, hogy folyamatos kényszert érez, hogy görcsösen bizonygassa igazát, olyannyira, hogy egy idő után eljut oda, hogy már maga is elhiszi, hogy neki van igaza. A "szenvedései", amelyek a tévedésre "rávitték" valóssá válnak számára, az ügy pikantériájának is nevezhetnénk azt, hogy a végeredménye a dolognak az lesz, hogy újra meg újra végigéli és elszenvedi a kitalált negatívumokat. Ami továbbra sem válik hasznára a támadott félnek, hiszen újabb ferdítésekhez vezet. Alapjába véve önsanyargatás lesz belőle a tévedő számára, tehát áldozattá válik, csak amit soha nem sikerül felfognia, hogy nem más, hanem önmaga áldozatává. De lényeg az, hogy mást tesz felelőssé és íme a feladvány: Győzd meg, hogy kezeltesse magát! És segítettél rajta!

2008. október 15., szerda

MMDSz nyitóbuli...

... a bejárat előtti gondolatok lesznek ezek. Nem arról írok, hogy milyen volt ma. Addig már nem jutottam el. A bejáratig jutottam csak, olyanokat vittem oda, akik már és még odavalók. Illetve, inkább már. A "még" kategóriába egyetlen jelentkező volt, jómagam és én is visszaléptem. Az megint jó kérdés, hogy a "már nem" miatt vagy egyszerűen csak elijesztett a bejárat előtt hosszú sorban álldogálók (számbelileg voltak bőven 100 felett) sokasága. És ez növelte a türelmetlenségi faktor befolyását. Mert régen amúgy bőven kivettem a részem ezekből a megnyilvánulásokból, de hát azok a régi szép idők elteltek és így szerda magasságában már ennél több kell ahhoz, hogy holnap fáradtan ébredjek újra (és az aki a több, nem jött el...). Tehát, mindazon ismerősöktől, akikkel esetleg találkoztam volna, bocsánatot kérek (nem lesz hosszú a bocsánatkérések sora).

2008. október 12., vasárnap

Bornapok Mvhely

Csak röviden, valami 20 percben tiszteltem meg jelenlétemmel. Éreztem is, amint a vár udvarára betettem a lábam, hogy hirtelen 5 ponttal növeltem egyedül az átlagéletkort. Koncert, mindenki tombol. Ki a fene ez a Morandi? Pedig néhány dallam ismerős is volt. De amúgy sem verem oda magam a koncertekért. Talán egyetlen koncertre mennék el úgy istenigazából. Szóljatok, ha megtudjátok esetleg, hogy a Roxette koncertezik 1000 km-s körzetben (Kérem meghallgatni a Tourism albumon megjelent It Must Have Been Love című koncertverziót, aminek hallgatása közben mindig kiráz a hideg). De ma este semmi program nem volt és vártam egy kedves barátném hazaérkezését. Sikerült is meglepnie. Ajándékot is kaptam tőle. Köszönöm, jól esett. Megkapja érte cserébe a tegnap regisztrált Kisvirágot. Ami igazi sláger:D

Véletlen. Tán lényegtelen is?

Vasárnap reggel. Hazafelé indultam, egy taxit keresek. Összefutok valakivel, akivel már futottam össze egyszer, akkor éppen nem megfelelő időpontban. A mostani abból a szemszögből talán jobb lenne, de mégse lenne jó, más okokból. Totál meglep, és teljesen bénán reagálok. A rólam csupa érdekességeket író újságíró "barátaim" is lehidalnának. Mert mit tudnak ők arról, hogy tulajdonképpen én ki és mi vagyok. Sosem érdekelte őket, mint ahogy csomó más embert szintén nem mozgatott meg az a gondolat, hogy mielőtt ítélkezne felettem, esetleg megismerjen. Mielőtt terjesztene valamit rólam, esetleg legalább ismerje azt, akiről terjeszt, ezt azt. Mondja ő, minek? Véleményt mondani lehet akárkiről, akár arra alapozva, hogy mit hallottunk, s kit érdekel az, hogy mennyire hiteles az info... Hajrá emberek! Szuper az irány.
UI. 23:55 Az időpont értelemszerűen ezúttal sem volt megfelelő...

2008. október 11., szombat

Szamorodni

Egy pohár Tokaji szamorodnitól úgy el lehet szomorodni. Úgyhogy az est folytatásaként úgy döntöttem, hogy megpróbálok vidulni inkább. És nyakamba vettem a nagyvilágot ha nem is, de látogatásba kezdek. Ha már meghívtak. Ti jók legyetek.

2008. október 8., szerda

Jókedvű este

Miért ne írjak erről is? A húgival ma végigröhögtünk egy reálos bevásárlási akciót. Minden lehetetlenségen csak röhögtünk, mintha a vigyorex átjárta volna az agyunkat. Egy ilyen bevásárlást kellett valahogy tolerálni, másképpen eléggé fárasztó lett volna. Főleg egy ilyen munkanap után. Valaki lebukott ma ugyanis. De elég pancser módon. Így hát ma mondhatni, hogy kicsit sikerült eleget tenni az eredeti munkakörömnek is. És az élet pedig megy tovább. A maga összes részleteivel. Készülök a holnapi megírandó üzenetre, aminek fogalmazási zsenialitásától függ majd, hogy megértik-e egyesek az üzenetét. Hogy nem vagyunk hüék, látunk, következtetünk, tehát: vagyunk. És ameddig a közös cél érdekében cselekszünk, addig barátok vagyunk.

2008. október 6., hétfő

a Tehetetlenség

A világ talán legszörnyűbb dolgáról beszélek. Számomra legalábbis. Egyszerre dühít és elszomorít ugyanakkor. Így történt ez a hétvégén is, vasárnap. És csak most tudok írni róla. Teljesen ismeretlen személyekről szól az egész és mégis végigtelefonáltam ma a napomat, hogy megtudjam a sorsukat. Rémisztő, hogy mennyire könnyen megtörténik időnként a baj. És az ember csak kapkodja a fejét, hogy akkor ez most miért? Mert hát minden egy bizonyos okkal történik, ugye? Hazafele jöttünk vasárnap, zuhogó esőben. Már messziről észrevettem, hogy előttünk valami történt éppen, mert kezdtek az autók megállni. Valami harmadikok voltunk a sorban, s amikor megálltunk, annyit láttunk, hogy egy kék Dácsia keresztben áll, és a jobb szárny egész rendesen behorpadva. Kíváncsiságunk kivitt az autóból, s amint közelebb kerültünk, egyre inkább tisztult a kép a zuhogó esőben, hogy itt embert gázoltak. Aztán ott volt jobboldalon az aszfalton a test. Kis test és nem mozdult, csak feküdt. Egyedül. Az eső meg zuhogott tovább, nem érdekelte, hogy mi történt. Káosz, egyesek azt magyarázták, hogy nem is mentek gyorsan, másvalaki mentőt hívott, és arról beszélt, hogy nem ő, hanem más ütötte el. A legkegyetlenebb az egészben az, hogy ahogyan a helyzet kinézett, az ütötte volna el, aki épp arra jár. Kislány, azt hittem halott már. Indultunk volna vissza az autóhoz, amikor a beszélgetésekből kiderül, hogy él még, de nem mozdítják, amíg a mentők nem jönnek. Visszafordultam, és odamentem. És akkor kerített hatalmába azt hiszem a Tehetetlenség. A hideg aszfalton fekszik, eszméletlenül, de lélegzik (meddig?). Csináljunk már valamit, de lehet rosszat teszünk. Lehet gerinctörése, ahogy elnézem, majd 10 méterre van a keresztben álló autótól, azt vagy repülte, vagy idáig még futott. Látok annyit, hogy a légzés az normális, bár nincs magánál. Orrvérzés. Akár agyalapi törés is lehet, főleg, ha repült. Hívom az illetékest, a mentő vinnyog kifelé a városból, perceken belül itt lesz. Percek. Néha életeket jelentenek a percek. Találja már fel valaki a sci-fi filmekben annyiszor látott transzportálást. Adunk neki valami Nobel díjat, legalább. Percek. A tehetetlenség kikerüléséért elindulok tovább. Messze onnan. És akkor a sokk, mondom, jobb ha mindenki balra néz, ne lássa a zuhogó esőben fekvő testet. Aztán balra látjuk a kisfiút, amint ott fekszik és az édesanyja mellette. Csend. Hosszú. Közben a gondolat az működik. Menekülünk forma. Mi történhetett? Összeáll az elképzelés. Kifutottak az útra. Lehet valami után. Az eső zuhog, a gyerekek ilyenkor nem játszanak! A mai napi infók eredménye, a kislány ok, a kisfiúért imádkozzatok. Behozták Vásárhelyre, kóma, agyvérzés, bordatörések, kéz-láb, fent döntik el.

2008. október 2., csütörtök

Ezt is megszelídítettem

Korai ébredés kellett hozzá. De legyőztem a fáradtságot is. Nagyjából minden rendben folyt. Csináltuk a dolgunkat, a terv szerint. És ezzel nagyjából eltelt a nap, fizikailag legalábbis nagy része. Aztán a végére maradt a tartalmasabb része, a szebb része. Pedig az csak egy beszélgetésből állt, on the line. És mégis közelinek éreztem. Ami erőt ad a holnapi, újra nehéz naphoz. Több irányba kell koncentrálni azt a kevés értelmet, tudjátok milyen? Ami a megszelídítést illeti, sosem szerettem a bmwket, és most még annyira sem szeretem őket. Képzeljetek el egy bmw-t, amihez kulcsotok van, de nemhogy nem indul, hanem se meglökni nem tudod (hiába benne kulcs, a kormány nem fordul), fél orát kell töltsed másik autóról az akút, amikor aztán elindul. És abszolút nem az a nagy dobás, amikor meghajtod se, hogy na aztán most akárkit leelőzöl vele, nagyon jó a következő jellemzés: faroknövelőnek jó csakaz ilyen.

2008. október 1., szerda

Hosszú munkanap

Este 10-kor jöttem haza. Már csak egy zuhany a félidőben, egy sör a meccs közben és néhány szó az ismerősöknek a neten, ennyi fért belé a mai munkanap mellé. De minden sínen van, csak reggel 7-kor meg kell indítani valahogy a béméwét. Mert játssza a kényeset, egész pontosan egy öszvérhez hasonlít. Ma este hiába lökdöstük, áramot adtunk neki, úgy tűnik finnyás és nem kapott eleget. És ha nincs elég áram neki, akkor semmit nem enged. Kormányblokk, satöbbi. Nem is tudom, ha autó kategóriába lehet sorolni. Majd legyőzöm holnap reggel, mert úgy tűnik olyan, mint egy betöretlen ló. Pedig lett volna ötletem, hogy (k)mivel töltsem a ma estét. De erről majd máskor.

2008. szeptember 29., hétfő

Röviden Kolozsváron

Ott voltam, találkoztam akivel lehetett. Csak egy délutáni kiruccanás volt, semmi más. És repültünk is haza. Mindvégig a NOX énekelt nekünk az autóban, ami nagyon kellemes utazási hangulatot teremtett. Így hát újra nem egy szokványos hétfő volt a mai. Volt benne jó is és volt benne szomorú. Kevesebb jó, vagy csak nem emlékszem rá. Amúgy sem várok semmi jót egy hétfői naptól, még akkor sem, ha nem szokványos. És ilyenkor van az, hogy alapjába véve csupa értelmetlenségeket írok.

2008. szeptember 27., szombat

Utólag pótolva

Ma reggel az ébredés komolyan megviselt. Céges borból volt elég. De a másnap megviselt. Elindultunk azért, és hazacaplattunk, 6 és fél óra kellett. Ebből 2 óra volt Tápia. A 4-esen. Szóval jöttünk rendesen, az biztos.

2008. szeptember 26., péntek

Sarlóspusztában

Korán indultunk reggel. Ez most leírás, M7-es, amire kijutni simán csak a Hungária körúton kellett végigmenni, ez péntek reggel 40 percnyit jelentett az életünkből. A tájékozódás szuperül működött, behoztuk az elveszített időt az autópályán, és így időben érkeztünk. Regisztráció, ismerősök, bár egyesek kissé sznobok, és erősen elvannak azzal, hogy ők kik/mik. S közben szinte alig valakik. Csak régi ismerősök. Akiknél az újabbak is kedvesebben viselkednek. Az idő szuper, velünk tart. Lovasbemutató, lovaskocsizás. Kis lovaglás is belefér. Meglátogatjuk a birtokot, van ott minden. Aztán kis sétakocsikázás, baleset is van, riadalom. Mi szerencsésen érünk vissza, s jöhet az ebéd. Utána becuccolunk a szobákba. High-tech megoldások, a villany is csak a kártyával működik, ami az ajtót nyitja, majd megfelelő helyre kell bedugni. Ez hátrányos lenne az akumulátorok töltése szempontjából, de szerencsére van egy áramforrás, amin írja, hogy hűtő. Az pedig logikus, hogy állandó árammal működik. Kezdődik is a pusztaolimpia, csapatokra vagyunk osztva, zsákba ugrunk először, aztán bálagörgetés, majd hintóhúzás bekötött szemmel, és csapattársak irányítanak. Patkóvederbedobálás, bábúlecsapása ostorral, vasvillahajítás. Dolgozunk keményen. Annyira, hogy utána még kis röplabda is belefér, azóta is kékek a csuklóim... Amikor annak is vége lesz, aludhatnék is, de nem tudok. Szilvi főz a tv2-n, a Noxos. S rögtön utána vacsora, ömlik a bor, hiszen saját birtokunk van, bortermeléssel. Saját együttesünk énekel, jól játszanak. Hiába, szuper nevük van, alkalomhoz illő: Mellékhatás. Csodálom őket, aztán táncikálás. Van kivel kipróbálni. De, reggel indulni kell haza...

2008. szeptember 25., csütörtök

Utolsó vacsora, Bp.

Igen, elértem a vacsorát. Már nem sokan voltak az étteremben, összesen két pár közé helyeztek be egy asztalhoz. No láss csodát. Arról talán eddig nem sokat írtam, hogy a napok folyamán mindenféle nemzetek szülöttei, fehérek-sötétek és sötétebbek fordultak meg körülöttünk. Ez igazán egy nemzetközi hotel, angol (brit), angol (indiai), indiai, a vágottszeműek különböző válfajai (még a medencéket is körbelátogatták idegenvezetővel, talpig öltözékben, és a fényképezőgéppel az oldalukon), szlávok (no itt bajban voltunk, ki volt ukrán, orosz, bolgár, szerb, szlovák), olaszok, franciák, spanyolok, minden. És akkor erre, ma beültetnek egy idős és egy fiatal pár közé. No, hát láss csodát, még véletlenül is mindkét csapat nyelvét teljes mértékben értettem, pedig nem tartozik a világnyelvek közé, bár egyre több országban sokan beszélik, főleg epertermő vidékeken. Hamar jóllaktam ma, és jöhet a lefekvés.

Gloria Jean's Coffe

Budapest, Mammut (kisebbik). Egyike a régóta ismert helyeknek. Várok valakire, közben meg beültem egy kávéra, mert van WiFi, s lehet kicsit kapcsolattartani, meg blogolni... Ma délután meglátogattuk a Béres Egészségtárat (ami egy nagykereskedő, gyógyszerlerakat). A munkamódot össze sem lehet hasonlítani a raktárral, ahol én dolgoztam. Szuper rendszerük van, és működik is. Eredetileg az eladási osztályra mentünk, de bekérezkedtem a raktárba, amit szívesen teljesítettek miután megtudták, hogy dolgoztam raktárvezetőként. Szakmai tanulmányiútnak is nevezhető így a látogtásom, de határozottan érdekes volt. No de a program az ma már 3-kor véget ért, s szabad voltam. Ma a találkozások napja van így délután, jót beszélgettem annyi idő után a legjobb barátnőmmel és férjével, egész érdekes dolgokról. S közben nézegettünk plázacicákat, merthogy a Mammutban van bőven ebből a szpécieszből. A visszafogottabb formájából is, no de vannak emosok is bőven. Szép lányok is vannak Budapesten, minek tagadni. És a szépet meg kell csodálni. Aztán reggel korán lesz az indulás a cégkirándulásra, ami innen olyan 60 km-nyire van, nem messze Törökszentbálinttól (talán...). Összességében szuper ez a kiruccanás, csak kissé rövid. De sokminden belefért, és még fér bele. Ma este valószínüleg már nem érem el az úszómedence programot, de reméljük, hogy a vacsoráról nem maradok le, már tudom mi a legfinomabb. Egész jól elboldogultam a budapesti közlekedésben, csak eleggé figyelmes kell legyen az ember, hogy idejében váltsa a sávokat, különben mellékvágányra futhat. S ha elgondolkozik, akkor is... Történt ilyen is ma reggel, aztán kis kerülővel kijavítottuk. Na, mára ennyi fért bele.

Patikalátogatás

Délelőtt meglátogattunk néhány patikát. Többek között egy Béres patikában is jártunk, ahol nagyon tetszett a felszereltség és a különböző páciens közeli szolgáltatások. Szerencsére mostanra az idő is helyrepattant kicsit, úgyhogy reméljük holnap a kirándulás is sikeres lesz.

2008. szeptember 24., szerda

Csepp. Bp. Életerő

Egész napi program, szakmai titok kategóriás beszélgetések. Érdekes volt, sok információt kaptam. A falakon díjak átadása, születésnapi bulik, minden ami számít egy embernek, egy szervezetnek. Viktor és Ferenc, de Orbán és Mádl. Kitüntetések. Egy ember egész életnyi munkájáért. Amit mások tovább visznek és fejlesztenek. De az alapot rá akkor is egy bizonyos ember munkája adja. Sok embert ismertem meg ma. Munkastílusokat és hozzáállásokat. Csupa vezető beosztású ember, komoly tapasztalatokkal. Ennyit a munkáról. Aztán hazajöttünk a szállóba és úgy döntöttünk, kis városlátogatás is belefér. Szépen becsüccs a tütübe, kiléptünk az Árpád hídra, lezúdultunk Duna partra a Margit híd alá. Még nappal volt, készítettem néhány fotót. Aztán lementünk a Batsányi térre, bevásároltunk (el kell mondjam, megszívtam az 1-2 forintosokkal..., pedig tudtam, hogy bevonták őket, de zörögtek), közben besötétedett és újra helyzet volt a fotózáshoz. Feltettem őket a tegnapiakkal együtt IDE (KÉPEK). Indultunk is vissza, hú de jó ilyenkor, hogy ismerem Budapestet. Simán visszaértünk, a Margitszigetre parkolódíjat kell fizetni a belépésért, de a hotel recepcióján lepecsételik a jegyet, s akkor ingyen járunk be. Illetve, hát inkább ki, mert be mindenki ingyen jön. Gyors beöltözés fürdőruciba, 8 medencehosszal simán megjött az étvágyam is. Persze, ezúttal már okosabban csináltuk és a büfé menüre "szorítkoztunk". Úgy jóllaktam, mint a duda, finomnál finomabb kajákból, de igérem, mindent kipróbáltam, ami hús volt. Amúgy itt jut eszembe, hogy a reggeli is ilyen sztori volt. De kell csináljak képeket a hotel több részéről, mert szuper az étterem, szuper a hall, aztán a recepció is. Meg totál érdekes a tegnap említett átjáró a Spa részbe, ma már simán tudtam az utat oda. Ajánlanám is néhány jelzés kiegészítését a hotelnek, hogy egyértelműbb legyen az odatalálás. Kirándulás ez, szakmai programmal összekötve, ami szintén kellemes. És még nem is vagyunk a cégbuliban. Még lesz a holnapi program. Ami megintcsak hivatásilag érdekes, ugyanis patikákat fogunk látogatni délelőtt, aztán újra marketing. És remélem, hogy délután lehetőség lesz találkozni barátokkal is. Erős vagy. Mert Béres Cseppet szedsz.

2008. szeptember 23., kedd

Útazás, érkezés, Bp.

Itt vagyok, ragyogok, megérkeztem. Danubius Grand Hotel Margitsziget. Szinte egész napi kocsikázás után, de szerencsére jól ment minden, még sebességrekordot is döntöttünk... Debrecentől az autópályán 130 km/órás átlagot futottunk, de folyamatosan 140-160-al jöttünk, tehát nem sok időt vesztegeltünk az uton. Lehet így haladni. Ettől függetlenül mire Budapestre értünk, az már a helyi szlenggel élve, beállt. És egyesben mentünk fel az Árpád hídra. A hotel, hát mit is mondjak. Nem semmi. Megvolt a locsizás az úszómedencében, van ott mindenféle hőfok. A medencék a másik hotelben vannak, de a mienkből át lehet fürdőköppenyben menni az alagsorban. Persze feltéve, ha sikerült megtalálni az utat. Miután meglátogattuk a konyhát, a mosódát és a hotel szárítóját, végül sikerült kibogozni az utat. Pontosan olyan volt a hely, mint az Argoban az alagsor. De megérte a keresés, a medencék csodálatosak. Aztán az étterem, elő zenészekkel, és megjegyezhetetlen nevű ételekkel. Én mondtam, hogy jobb lenne a büfés rendszerből enni, mert onnan legalább annyit eszik az ember amennyit akar és van esélze jóllakni. Igy csak én laktam jól, mert két porciót ettem. Utána már csak néhány fénykép fért belé a szállodáról, szerencsére elhoztam a kis állványt. Jöhet a pihenés.

2008. szeptember 22., hétfő

Készülődés nap

Utolsó simítások az elutazás előtt. És ennek köszönhetően ezen a hétfőn már nőtt a fű is. Mozgalmas nap volt, bár időnként egyeseken azért meglátszott, hogy hétfő van. Annak ellenére, hogy holnap reggel jó lenne minél hamarabb indulni, azért áttolódott kis megoldanivaló. Így hát korán keléssel kezdődik majd a holnapi nap, aztán meg szokásomhoz híven a pakolást is holnapra halasztom, csak néhány fontos dolgot készítettem elő, de még így is teljesen biztos, hogy itthon hagyok majd valamit. Végül is csak néhány napról van szó. Vár Tápia, illetve hát nem tudom, hogy ő vár-e, de mivel én már rég nem jártam Budapesten, várom, hogy lássam. Remélem kóricálni is lesz kis idő és nem csak sima munkalátogatás lesz. Megkukucskáltam ma a hotelt, ahol lakom majd 3 napig, a Margit-szigeten. Panasz nincs. Remélem jó magasan lesznek a szobák és a Dunára nyílnak. És mire odaérek Gyurcsány mondjon le!

2008. szeptember 21., vasárnap

Vasárnap estére

Időnként a múltból élünk, gondolunk rá, és csak a szépre emlékezünk, a rosszat igyekszünk feledni. Vannak dolgok azonban, amik megmaradnak és ha visszagondolunk reájuk, akkor visszatérnek a régi érzések, valósághűen, mintha csak ma történtek volna meg. Pedig már rég elfeledtük, de az akkori érzés megmaradt és szinte ugyanúgy képes fájni. Íme egy régi, 1999-ből:

Az éjem kis csillagai (B.Cs.)

Hiányozni fognak, fenyők és a dombok,
Maros, mely a túlsó oldalon csörgedez,
Hiányzol majd Te is, de elmúlnak a gondok,
S később csak az emlék fájdalma lengedez.

Szép volt, de nem tudtál velem boldog lenni,
Sokszor máshol jártál, mellettem, s nem velem,
Hiába próbáltam érted bármit tenni,
Álmod, gondolatid megcsaltak szüntelen.

Szerelem, szenvedély, részedről hiányzott,
Mindvégig vak voltam, túl későn, most látom,
S engem karjaival közben már elkapott,
Mért van az, hogy mindig, mindig csak megbánom.

Nap lement s fagyos szél lengedez szívemben,
Nem tudom mit tegyek, csak látom vége már,
Az éj oly hosszú lesz, hosszú vagy végtelen,
Míg meleg sugártól lesz fényes láthatár.

S közben a fájdalom, hogy enyém nem lehetsz,
Megöli éjjelem minden kis csillagát,
S lehet, Te úgy érzed, minderről nem tehetsz,
Pedig, mert nem szeretsz, Te döfted szívem át.

Ez hát a sorsom az örökös szenvedés?
Mely miatt végül már nem merek szeretni.
Nincs vajon számomra egy igaz szívverés?
Nem tud a szívem már, mindig csak feledni!

Érzem, hogy nem szeretsz, mást keresel most is,
De mégis szívemet, a kezedben tartod,
És közben szüntelen mosolyogsz rám, mégis,
nincs ahonnan tudjad, hogy tudom a titkod.

Talán így vasárnap estére megteszi. A hangulatomhoz éppen jól talál, de jövő héten Bp.

Free and wireless

Okos volt aki kitalálta az ingyenes kábel nélküli internetet. Itt ül az ember egy kávézóban, és simán netezik, beszélget ismerősökkel, yahoo, blogírás, reggeli program. Igaz, hogy már nincs reggel, de azt szokták mondani, mindenkinek akkor van reggel, amikor éppen felébredt. Szóval a téma az, hogy kirándultuk magunkat Udvarhelyre. Buli, Fanta, barátok. G-pontot is megismertük az este, nem mintha eddig nem ismertük volna. Aztán még aludtam volna, de itt nem mindenki vizsgázott a könyvéért, és egyesek nem igazán tudnak még annyira se vezetni, hogy a garázsból kiálljanak. És akkor erre a megoldás az, hogy addig rugdossuk az autó kerekét, amíg a negyedik emeleten valahogy felébresszük a csávót, aki gyorsan beleugrik a nadrágba, és ahelyett, hogy kiosztaná a jólmegérdemelt sapkákat, és megmutatná, hogyan kell kiállni az ezeréves Daciával a garázsból, egyszerűen csak elmozdítja az útban alig álló vehikulumot. De végülis igazán ideje volt felébredni, nem lehet éppen azt mondani, hogy gyönyörű az idő, de felkelt a nap ma is.

2008. szeptember 18., csütörtök

Szinte egy hét...

... eltelt közben. Rohanás, cipekedés, rohanás. Orvosi vizsgák, ekg, pszichológia (átengedtek), s csomó egyéb marhaság, amivel eltölti az ember potyára az idejét, mert az egész hamar megvan, de sokáig kell várakozni, amíg odakerülsz. De hát mindezek lefoglalják az embert, s nem is igazán veszi észre, hogy újra eltelt egy nap. Mi az, hogy egy nap, mindjárt egy hét. És csomó tennivaló van még mindig, persze szépen minden kerül a helyére. Ilyenkor, amikor ez a szomorkás idő elveszi az ember kedvét, akkor jó dolog az, ha el tudja magát foglalni a munkával. S telnek a napok, várjuk a meleget. Nem csak időjárásilag. Egyéb szempontokból is.

2008. szeptember 14., vasárnap

Kikerics, Medve tó, sóhegy

Kellemes vasárnap délutáni program megsétálni magad a Medve tó körül. Ajánlom mindenkinek, sikeresen ki lehet így tisztítani az ember fejében kavargó gondolatokat. A recept (szakmai ártalom ez) egyszerű, beteszed a családot az autóba, s igyekszel kevés időt fecsérelni az útra. És akkor miután sikeresen megérkeztél Szovátára, kibővülve a rokonság többi részével elindulsz egy tó körüli sétára. Ősz van, nyílik a kikerics, értelemszerűen fotókat is készítesz. A tavon vadkacsák, eredetileg beúsznak, aztán mikor látják, hogy nem puskával/parittyával vadászod őket, hanem csak egy fényképezőgéppel, már közelednek. Aztán tovább lehet haladni. Kis kitérő a Boci tóhoz, aztán jöhet a Vörös tó melletti sóhegy. Ott már rövid időre más kezébe is át lehet adni a kamerát, készüljön fotó a fotóssal is. Elvégre a keresztfiával meg kell őt is örökíteni az utókornak. És sóhegy. Szép hely. Lehet folytatni a Medve tó körüli utat. És mindennek a végén letisztázott gondolatokkal, időközben meghozott döntésekkel felvértezve indulhat hazafele az ember, egy tartalmas nap után. Mehet az élet tovább. Még élek, félig a jövőért, félig a múltból.
KÉPEK

Vasárnapi sziesztához

Történt valamikor 2000-ben, és hátha jó lesz a mai napra. Időnként kell egy kicsit emlékezni is.

El kell felejtselek! (B.Cs.)

Harcoltam ellened,
S szívem nem engedett,
Hiába szenvedek,
El kell felejtselek.

Mondanám: féltelek,
S látnád amit érzek,
Tudnád, még van remény,
Szívem még nem kemény.

Ám, mivel hallgatok,
Fáj, hogy nem szólhatok,
S látom, hogy nincs esély,
Utunk itt véget ér.

Fáj, hogy nem érdekel,
Téged, hogy mért hagy el,
Az akit tán szeretsz,
Bár hamar elfeledsz.

Nem kérded, mért teszi,
Könnyű-e ez neki,
Nehéz ezt érteni,
Szívemet védeni.

Reméltem, s vétkezek?
Azért, mert elmegyek?
Maradni nem tudok,
Szeretlek, s hallgatok.

Ez hát a végzetem,
Ez már az életem,
Enyém a fájdalom,
Végzetem várhatom.

Mindenki elfelejt,
Hantra könnyet sem ejt,
Elhagy majd szívem is,
Elhagy, hisz oly hamis.

Hamis a hangja, hisz
Az élet oly komisz,
Meghalt az érzelem,
Nincs benne hely nekem.

2008. szeptember 13., szombat

3 óra Bulgakov

A Bulgakov egy jó hely, elég hamar oda lehet érni Karolával. És ha a megfelelő emberekkel találkozol ott, akkor határozottan jól tudod érezni magad. És a gondolataid is új szárnyakat növeszthetnek, amiből aztán újból van amit lenyírni majd. Lényeg az, hogy soha ne tövéből vágják le őket, és így esélyük legyen mindig újra tollakat ereszteni, hiszen anélkül nem lehet repülni. Hazafelé, és közben egyéb úti célokat megcélozva.

2008. szeptember 12., péntek

Annyira utálom a rossz időt

Szörnyen nyomott hangulatú időjárás lepte el ma délutánra a helyet. Napközben nem volt baj vele, mert volt elfoglaltság bőven, cipekedtünk, költöztettük a bútort, rohankocsikáztunk a városban. Mindegyre elmaradt valami, valahol, de a munkanap végére már tisztább volt a kép. Éspedig, hogy megint sok minden rendbe jött. Aztán túltettem időlegesen magam egy dilemmán és indulhatok focizni, mert a mozgás az egy szükséges megerőltetés, ha az ember meg akarja őrizni a fiatalságát. Hogy mi lesz a mai nap végkifejlete, az egy valószínűleg pillanatnyi döntés eredménye lesz. Csak ne lenne ilyen idióta idő, asszem a barométer földrengést jelezhet elő, mert erőssen nagy nyomás nehezedik mindenre. Tehát, elvonatkoztatni ettől, focicuccba öltözni és hamarosan nem érdekel csak az, hogy azt a fránya bőrt az ellenfél kapujába juttassuk. Hajrá fiúk!
UI: 20:18 A hirtelen elhatározás megvolt, meglepi lesz...

2008. szeptember 11., csütörtök

Mozgalmas csütörtök

Lévén, hogy már harmadik napja, hogy munkáról írok, az már számomra is azt jelenti, hogy jó irányba haladnak a dolgok, azt csinálom, amit szeretek csinálni. És ez kifejezetten jó dolog. Kinéztem ma néhány dolgot az irodához, van miből válogatni szerencsére. Jól halad a dolgok megszervezése, sikerrel lépjük át a különböző problémákat. Szervezési gondok szerencsére nincsenek, csak mások szervezetlensége minket is akadályoz. Mozgalmas nap vár ránk holnap is, de hát az úgy jó, ha van amit csináljon az ember. Akkor talán könnyebben elfeledkezik egyéb problémákról, hiányosságokról.

2008. szeptember 10., szerda

Második munkanap

Hát már áll szép lassan össze a kép. Miket kell elintézni, hogy elinduljunk szép lassan azon az úton, amit magunknak kell kiköveznünk. A mai aktivitásom azzal kezdődött, hogy vártam másfél órát valakire. Ami úgy magában eléggé lehangoló, főleg, hogy nem sok eredménye volt a várakozásnak. Mondjuk annyi, hogy nem gyalog mentem onnan tovább, mivelhogy szükség volt már valami közlekedési eszközre. Elkötöttem hát egy kis Corollát az autóparkból, aztán megmutattam a vendégeinknek a szülővárosom főterét ( mindig ilyenkor látom meg igazán a szépségeit), s irány a reptér. Akkor még csak kóstolgattam a kis japán 90 lóerős lehetőségeit, aztán visszafelé kissé bátrabban használtam ki őket. Mit is mondjak, a japánok tudnak valamit. A kis Corollának sikerült rövid idő alatt a szívemhez nőnie. Nagyon oda kell figyelnie annak, aki nem akarja meghaladni a megengedett sebességet. Lakóterületen kívül rövid időn belül a 140 km/órás sebességet nyaldosta és folyamatosan gyorsult. Beleragadtam az ülésbe. Ezen kívül stabilitása is nagyon jó, ha kiismeri az ember. Kellemes vezetni, pontosan azért, mert könnyen kiismerhetőek a lehetőségei. Szép lassan lehetett volna Drive testnek is nevezni ezt a beírást.

2008. szeptember 9., kedd

Első munkanapféleség

Ma végre valamiféle munkanap is volt, megbeszéltünk néhány elintéznivaló problémát, de igazán nem ölt meg minket a munka. Majd ezután lesz arra is idő. Sok tennivalónak nézünk elébe az elkövetkező hetekben, össze kell rázni a csapatot, felépíteni a stratégiát, új embereket felvenni, a régieket megismerni, segíteni nekik, szóval sínre kell tenni néhány dolgot, hogy működjön minden, mint a karikacsapás. Szervezési kérdések ezek és végre azzal foglalkozom, amit mindig is szerettem csinálni, szervezéssel. Először egy Sales meetinget kell összehozni, hogy megismerjem az embereket. Aztán munkalátogatásra megyünk Budapestre néhány napra. Mozgalmas időszak következik, végre valami mozgalmas. És mellékesen még be lehet szúrni egykét egyéb elképzelés megvalósítását is. Van néhány bizsergető ötletem.

2008. szeptember 8., hétfő

Forgetting Sarah Marshall

Na ez már csöpög. De az idő elütésére kellemes kis filmecske, eddig legalábbis. A barátunkat kirúgta a barátnője, természetesen nem ok nélkül, hanem mert mással kavar. Miután már mindent megpróbált, hogy elfeledje a kis ribancot (jellegzetesen az), kirándulni megy Hawaiira. Buta döntésnek bizonyul, mivelhogy kiderül, az ex is pontosan ott szórakozik az új pasival. A csaj szőke, a pasija meg "szőke". Főszereplőnket viszont szárnyai alá venné egy édes kis barna, ha észre tudná venni, hogy miért vezette oda a sors... persze más érdekes párok is vannak itt közben... szerencsétlen fráter, bárhova megy, belebotlik a konkurenciába... most ugrik be, ebben a filmben még nincs homár... na, asszem az is megvan... hát, ott se tértek még át az Eu-konform disznóölésre... nem is tudom, mit eszik azon a szőkén, a kis barna sokkal kedvesebb... nem minden meglepetésnek van helye időnként... na akkor most mi van?... szőke csaj visszatáncolna, de nem amiatt, hogy a "szőke" csávójának herpeszes a gyíkja... aki szexleckéket ad a vallási fenntartásai miatt ágyban gyenge fiatalembernek... barátunk leizzad, mint a béka a gólyabálon, jellegzetes magyar szinkronos poén... na végre... ezek bánatzsepik vagy örömzsepik?... úgy néz ki egy nagyobb sokktól meg lehet tanulni szörfözni is... és a végeredmény: egy rokkant rocker... kiderül, ki a hibás azért, hogy a szőke összekufircol már egy éve a "szőkével"... aztán egy érdekes közös vacsora... és az édes kis barna ledöfte a szőkét... aztán a falon keresztül is, mi ez, verseny?... a kis szőke próbálkozik, ne ess csapdába barátom... hát ez durván hangzott, de teljesen igazságos... vajon mindig célravezető-e az őszinteség?... de, ha a szerelem alkot, az kasszasiker... hogy ezt az alakot mindig meztelenül kapják a nők...

2008. szeptember 7., vasárnap

P.S. I Love You

Valami csöpögőset kerestem, és remélem megtaláltam. Nincs kedvem még lefeküdni ebben az órában, így hát arra jutottam, hogy filmezek... hisztis fehérnép, biztos ezt a filmet meg akarom nézni?... Hát van itt megoldanivaló probléma... aztán rögtön ez a hajmeresztő fordulat... felháborító, miért van minden filmben legalább egy buzi? olyan menő ez manapság már? tiltakozom... de Lisa Kudrownak erdekes szerepe van... fájdalmas film ez... mondom, fájdalmas... s nem tudom, hogy azért-e, de ebben a filmben már nem egy, hanem csomó homár van... nem igazán tudok amit írni, megfog ez a film, mi lesz belőle?... a karaoke egy nagyon veszélyes dolog... és a második nem fizikailag fáj... akkor most tényleg megtudjuk, mit akarnak a nők?... hát igen, sokkal könnyebb, ha valakit azért veszítünk el, mert el akart menni... menjünk akkor Írországba... elképzelni nem tudom, hogyan csinálja... igen, így ismerkedtek meg... most mit mondjak? szegényke... mázlista pasi, három ilyen nővel... hát igen, ez igazi csóknak néz ki... igen, ismerős ez: "Ott és akkor beléd szerettem"... csók... fájdalmas, vagy mondtam ezt már?... s az utolsó levél... P.S. Guess what, I still love you. Nagyon jó kis film.

Vasárnapi kertlátogatás

Ősz van a kertben is szép lassan. Még kitart néhány virág, ökörfarkkóró, sisakvirág, szalmavirág, és a mostanság nagy hírben álló maszlag (a csíki fiataloknak köszönheti a hírességét). A kert hangulata mindig ugyanolyan, és ma újra a kerítésen másztam be (mert az adja az igazi érzést:) Szépen dolgoznak a kertben, bár a virágok kicsit elnőtték magukat és nincsenek a megfelelően kitámasztva. Viszont szépen haladnak az ösvények lekövezésével, végig körbe padok, hangulatos hely kis sziesztázáshoz. Ma csend volt, sehol egy mókus, csak a rigók és az ökörszemek röpködtek, no meg a sok szúnyog, és mindegyre megszakították a fotózást. Melankolikus hangulatot kölcsönöztem a kerttől ma. Két hét eltelt már mióta virágot öltem... Holnaptól új kihívásnak kell megfelelnem és nézek elébe. Addig is, megosztom a kerti KÉPEKET.

2008. szeptember 6., szombat

Trópusi Vihar

Egy pozitív filmkritika és a 7.8-as IMDB osztályozás biztatott arra, hogy megnézzem a filmet. Hát ez nem romantikus, a változatosság kedvéért és úgy indult a film, mint a régi olcsó humorú paródiák, amelyek kiviccelnek néhány háborús, vértől és húscafatoktól a gyenge gyomrokat megkergető filmeposzt. Eredetileg úgy gondoltam, nincs is sok értelme kommentálni a filmet, majd maximum írok néhány sort a végén. És aztán bekövetkezett a fordulat, ami sejtet valamit. Kezd a dolog komollyá válni, talán mégis lesz valami kevés igazi ötlet ebben a filmben... s most, hogy már nem vicc, és mégis egyesek azt hiszik, legalábbis egyelőre, kezdett a dolog hátborzongató lenni kicsit... ők filmet készítenek, legalábbis azt hiszik... érdekes kis csapat alakult ide össze... szép lassan már mindenki megszívatott mindenkit... ekkora hőstett, kinyírni egy pandát... ráadásul minden a forgatókönyv szerint zajlik, valahogy úgy sikerül. És így a pandamackógyilkos főhősünk még mindig nem jön rá, hogy már átlépett a realityshow kategóriába, ahol egyelőre nem osztanak Oszkár díjat... egyik szereplőnk, akit komoly elvonási tünetei már arra is rávettek, hogy megharapjon egy denevért, jó hírt kap, alig fél kilométeres távolságra ópiumra bukkanhat, feltéve ha az állig felfegyverzett statiszták(?) megkínálják... majd a következő filmkockában főhősünk, ahányszor kiszedik fél másodpercre a vízből kínzás közben (ami szintén benne van a forgatókönyvben), rendületlenül kiabálja, hogy Vágó!... érdekes humora van a filmnek, ami abból adódik, hogy senki nem akar rájönni, hogy nem vicc ami történik... eközben főszereplőnk a saját remakejét kell megcsinálja a szerinte legjobb szerepének... nem lehet túlságosan reményteli az a helyzet, amikor egy olyan színész kell kimentsen az ópiumbáró kezéből, aki nem olvassa el a forgatókönyvet, mert a forgatókönyv olvassa el őt. Ugye az nem elég ilyenkor, hogy Chuck Norrisra utal a replika?... s akkor a nagy kérdés, mennyit ér a barátunk élete? És a fekete humor minden zsírjával és röhejével van a kérdés feltéve... közben a remake elnyeri a közönségdíjat... plusz a legnagyobb rajongójátol a faoszkárt... csak most jövök rá, hogy Alpa Chino is játszik ebben a filmben (hehe)... és homár (mondom mostanság minden filmben van legalább egy)... ekkora tévedésen elbukni... magasröptű blődségek, lement az akciófilm a kitudnagyobbmarhaságotmondani kategóriába, de egész jól csinálják... akkor most mi ez? Dráma?... majd azt is megtudjuk a végén, mire jó a TiVo csomag... s ki gondolta volna, hogy a kezdő színész barátunknak is összejön, hogy magával Jennifer Love Hewittel veszíthesse el a szűzességét az Oszkár díjkiosztó után...

Még egy perc

Új favorit került ezen a gyönyörű szombat reggelen, és szokásomhoz híven azóta ez szól a winampban, ameddig én teszek veszek a számítógépen, s próbálom elütni a délelőtti órákat. A többi számát is szerettem a NOX-nak, de az új, Időntúl című albumuk záró dala egyszerűen megszakíthatatlan. Nox - Még egy perc (jutub)

A holnap elrejt majd
Csak gyászvirágot hajt
Az élet eddig tart, még egy perc
Egy másik föld, más part
Hol más dalol más dalt
Majd ő hoz jót és bajt, mit érdemelsz

Még egy perc, átölelsz
De el nem érlek már
Még egy perc, néma vers
Több idő nem jár
Ennyit ér, most véget ér,
Súgd, hogy messze hív egy jel!
De bennem élsz, de szíved mást felel
Búcsúzz el…

A holnap holtnak lát
A szívem ellopták
Csak testem él tovább, még egy perc
Mégsem ordít rád
Csak könnyem ér hozzád
Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.

Nincs egyéb hozzáfűznivalóm, de szerintem nem is szükséges. Hallgassátok.

2008. szeptember 4., csütörtök

Utálom ezt az országot

Nem vagyok én Sabin Gherman, de teljes mértékben egyet tudok érteni vele. Ez az ország úgy szar, ahogy van. És sajnos sok ember is benne. Ott vernek át, ahol tudnak, hiszen ha beperelnéd őket, van mit várjál, ameddig az igazad kiharcolod. Sajnos éppen emiatt sokan nem harcolnak a végsőkig az igazukért. De legszívesebben többet soha nem szeretnék fővárosi illetőségű cégnek dolgozni, mert bármilyen hírű cégnek is legyenek a képviselői, ők akkor is inkább hazaiak. Nem veszik át az illető cég mentalitását, az marad a jólmegszokott nagyoláhfalusi. Ezért kell valahogyan, bármilyen kis mértékben is meggyőznünk a velünk Erdélyben együtt élőket, hogy sorsunkat saját kezünkbe véve sokkal másabb jövőt tudunk biztosítani magunknak. Mert az itt elők nagyrésze szintén ezt gondolja a túlsókról, csakhát fél közben tőlünk, és attól, hogy elveszíti azt, ami bitorol. Egész pontosan ezt súlykolták belé a túlsók, mert ők maguk bitorolják ezt az országrészt jogtalanul és szívják el az életerejét. S nehogy azt higgyétek, hogy szeretnek minket csak azért, mert a mi munkánkból élnek. Tisztelet a kivételnek, akik csak a szabályt erősítik. Azonkívül pedig közüllünk is vannak, akik jólmegvannak a túlsókkal... De ez már más téma, majd úgyis egyesek újraválasztják őket. Én csak annak örvendek, hogy végre egy magyar cégnél fogok dolgozni.

2008. szeptember 3., szerda

Kitisztázott bonyodalmak

Történt ugyanis, hogy az ominózus hétvégi gulyásfőző versenyen úgy hozta a véletlen félreértések sokasága, hogy annak ellenére, hogy eredetileg magánszemélyként neveztünk be, MPP csapatként azonosítottak be minket. Aztán mikor odaértünk a helyszínre, kiderült, hogy az MPP-nek más csapata is eljött gulyást főzni, mert szervezetileg meghívták őket a szervezők (a helyi elnöknek címzett meghívással), majd azt hitték, hogy mi vagyunk ők és őket már nem írták fel. Egy adott pillanatban tehát úgy nézett ki, hogy mi nem vagyunk felírva, aztán kiderült, hogy végülis az MPP csapatnál a mi neveink vannak odaírva, aztán mindketten maradtunk, s a helyzetből adódóan beazonosítottuk magunkat az MPP fiataljai csapatként. Utólag nyílván késő bánat. Mert aztán egy személy nem tudott viselkedni, és kissé alpári módon lef...zott egy fotóst, amiért az nem volt hajlandó a "Hé, te..." megszólításból magára ismerni és lefotózni az önjelölt szakács gulyását. És újságcikk lett a dologból és a megkérdezett helyi szervezeti elnök megpróbálta a dolgot a mi nyakunkba varni, annak ellenére, hogy a szervezők képekkel dokumentálták, hogy elmélete nem helyálló. Mindezek aztán szépen kiderültek az illetékesekkel való tisztázó beszélgetésekből, ígyhát egyenként minden a helyére kerül. Úgyhogy most szinte semmi nem árnyékolja a jókedvem, és elviekben mondhatni hétfőig szabin vagyok.

2008. szeptember 2., kedd

Bejött, megcsináltam

Új kihívások elé nézek. Veszélyes lépés volt, de megtettem. Most, miután sikerült, megérte. Ha nem így lett volna, akkor is tudnám, hogy meg kellett tegyem. Egy lehetőség volt az előrelépéshez, ami lehet nem adatott volna meg egyhamar újra. És veszélyesen kellett játszani ahhoz, hogy sima lépés legyen belőle. És én már máskor is játszottam veszélyesen, elvileg tanulni kellett volna belőle, de most úgy éreztem, hogy belefér. Kihívás, de én szeretem a kihívásokat, mert úgy érzem, hogy meg tudom csinálni. És jól akarom csinálni. Szeptember 2, imádlak!

Egy fontos állomás

Úgy néz ki életem egyik fontos állomásához érkeztem és ezen a ponton úgy néz ki, hogy rajtam múlik, hogy sikerrel lépem-e át. Nem írok ennél bővebben róla, majd talán az esetleges eredmény után. Azt mondta ma nekem, hogy: "...mert úgy lesz ahogy jobb lesz... s ahogy lesz, az lesz a jó... meg a jobb és legjobb...". Hát igen, végül is úgy hívják, hogy Élet és erről szól. (Azért a legjobb, amikor úgy lesz, ahogy elképzelted és szeretnéd, már csak azért is, mert akkor igazán úgy tudod értékelni, hogy bejött). De köszönöm a bátorító szavakat. Lesz valahogy és ahogy lesz úgy lesz jól.

2008. szeptember 1., hétfő

És egy mégrégebbi

Valamikor '93 körülire tehető ennek a születése, s ma rátaláltam:

Üzenet

Az életnél mi lehet szebb,
Tán az égi csillagok?
Nem, az életnél nem szebbek,
Bármily fényesek azok.

A mi életünk egy csodás,
Hosszan tartó kikelet,
Virágzó és jégolvasztó,
Megtölti a szíveket.

Élni jó, s a boldogságnál,
Nem lehet szebb semmi sem,
Ez amiért ez életet,
Én oly nagyon szeretem.

Az életben a boldogság
Szükséges, s ha nem leled,
Minden erőd belevetve,
Annál jobban keresed.

Találd meg és legyél boldog
Egész életeden át,
Azt kívánom, ne latolgasd
A holnapot vagy a mát.

2008. augusztus 31., vasárnap

Előkerült egy régi...

Vannak dolgok, amiket egyszer kell megtanuljon az ember és egy egész életen keresztül működnek. A biciklizés is egy ilyen dolog. Már jóideje porosodott, le volt ereszkedve a kereke is, de ma szükség volt rá. És megállta a helyét, persze, miután kicsit felfújtam a kerekeket, de a váltó szépen működött. Repültem újra vele, azzal aki annyi reggelen, nyáron és télen egyaránt, napsütésben és esőben, bár nem egyforma sebességgel, de vitt. Olyan volt, mint találkozni egy régi baráttal, akivel már sok közös élményetek van, álltatok már fejre (amikor egy idióta autós elfelejtett elsőbbséget adni), áztatok meg a zuhogó esőben, és értétek el megfelelő időben a megbeszélt helyre. És mindez felelevenedett egyetlen napon, amikor újra együtt voltunk. Többször meg kellett volna tegyem ezt minden mástól függetlenül, de újra egy tanulság az életben. Egyszerű dolgok is szolgáltathatnak kellemes érzéseket, csak észre kell venni őket.

Na stop, film

I Could Never Be Your Woman, magyar fordításban Anyád lehetnék. Hát, nézem már egy ideje. Michelle Pfeiffer alakít. Van kis ajánlás a részéről is, hogyan viselkedjen a nő egy kapcsolatban, hogy megfogja a pasit. Fenébe, hogy mostanság minden erről szól. Ráadásul fordítva ez talán még igazabb és még nehezebb... persze, hiszem egy dolog az elmélet, s megint más dolog annak a gyakorlatba ültetése... Paul Rudd minden filmben ilyen vicces? Vagy csak nekem jön be a stílusa... És ezt gondolja magáról: "Meg kellett nevettetnem a lányokat ahhoz, hogy felfigyeljenek rám."... és 32 éves... a csaj pedig 37 (-nek adja ki magát), és épp megszívatta a kislánya... a pasi pedig, most éppen egy barátomra hasonlít, a nő lányát már "elcsábította"... aztán van benne ritmus is... akarja is, meg nem is (persze nem kell mondjam, hogy a nő a határozatlan)... na, miért mindig ez a replika? Tudja, gondolkozott-e egyáltalán valaki azon, mekkora erőfeszítés kell ahhoz, hogy barát lehessünk azzal, akire másképpen nézünk?... werbung, reklám, szünet, kell kajáljak... na folytatás, hát, brutális poénok, de kacagni lehet rajtuk kis humorérzékkel... ehh, fenét, ez csak a filmekben történik így, erre már rájöttem magamtól is, de attól még jó lenne, ha így lenne... és mondja még azt valaki, hogy csak nekem tünik úgy, hogy jelzésértéke van annak, hogy mostanság milyen filmeket nézek meg, véletlenül kiválasztva őket. Ebben a filmben minden pasi 32 éves akar lenni. Az is aki 27 és az is aki 49... bocsi, de manapság minden filmben van egy-egy homár (így nevezik). Mióta lett ez ilyen természetes? Pfff... két kis őrült... és egy szemét kis titkárnő... legalább az idióta tanárt jól megszívatta, valószínű azért alakított akkorát, mert harcol a világ furcsaságai ellen (most ez a nő)... ide írom le azt is, hogy a Definately, maybe-hez hasonlóan, ebben a filmben is ügyes a kislány... ebben a filmben jobban játszik a forgatókönyv írója, a felismerés csak a 81. percben következik be... huh, egy hang, ami arra késztet, hogy belenézzek a producerlistába. Lehet közöttük van Clint Eastwood is?... no, de a kislány tényleg meghatóan jópofi, Izzie szívdöglesztő... "Istenem! Most nézd meg!"... Igen, s meg van a mondanivaló is: "Ha elég sokan leszünk nevetségesek, egy idõ után az lesz a természetes." Én nyertem...
UI. Megírok egy titkot. No nem olyan nagy titok ez. Egész egyszerűen legyen egy gondolat. A "Mered, vagy nem mered?" bejegyzés is egy filmről szólt. Akkor azzal kezdtem, hogy aki meg akarja nézni a filmet, ne olvassa el a bejegyzést, csak utána. Egész pontosan a film végén írtam be az elejére ezt. Aztán rájöttem, hogy akkor inkább úgy írok filmekről, az érzésekről amit kiváltottak bennem, hogy a cselekmény magában ne derüljön ki, inkább kedvet adjak a film megnézéséhez úgy, hogy időközben nem lövöm lehetőleg le a poénokat. Aztán elfogadtam, egész pontosan lenyúltam utólagos engedélyével egy kedves személy ajánlását, hogy tegyem mindezt a szubjektíven kommentált filmajánló címke alatt. S lőn. És tetszik, érdekes.

2008. augusztus 30., szombat

Még egy gulyás

Megvolt ez is, Gulyásfőző verseny a VH szervezésében. Félreértéses szituk voltak az elején, de letisztáztuk a dolgokat, aztán lettünk az MPP ifi csapata. A helyet is jól kiválasztottuk, fenyők között voltunk. Megfőztük. Jól sikerült, alig maradt belőle a zsűrizéshez. A zsűri egyik tagja azt kérdezte, nem szerelmes a szakács, ugye? Mondtam neki, nem én voltam a főszakács. Nemtudni hogy az elmélete meddig áll. De a termék az jó volt. A száját nyalná utána mindenki, aki próbálkozik vele. És én tettem volna még sót bele. Sőt, lehet elsóztam volna...
UI. KÉPEK

The Closest Thing To Crazy

Lehangoló szombati nap kezdődött el éppen. Teljes ellentéte az egy héttel ezelőttinek. Persze nem kell mindig a kezdete után megítélni a napot, de révén, hogy most írok és médium nem vagyok (és nem is szeretnék lenni), ez a benyomásom. Készülünk gulyásfőző versenyre menni hamarosan, de félő, hogy elveri az eső, mint az utolsót. Annak mondjuk csak a végét verte az eső el, magát a gulyást sokkal hamarabb valaki hozzám közel álló személy. Feltéve, ha közel állok önmagamhoz... Amikor belekezdtem ebbe a beírásba, nem adtam neki címet. Nem másért, de nem is igazán tudtam, miről írjak. Meg aztán elég sietős is. Így tehát csak néhány közlés. El fog kelleni dugjam Katie Melua - The Closest Thing To Crazy című számát, mert három napja azt hallgatom. Szokott még ilyen lenni, hogy rákattanok valamire, ami éppen tetszik, aztán a végletekig. De előbb utóbb csak vége lesz ennek is. Még lenne mit írjak, de kezdődik a gulyásmenet, s így hát rohanok. Majd délután beszámolok. Ja, hát persze. A halott még mindig szép és megcsodálható.

2008. augusztus 28., csütörtök

Csak a testeden át

Eddig még nem pornófilm... De tetszik. Az én műfajom. A menyasszonyt az esküvője napján leüti egy angyal, amit jégből faragtak. Jól kezdődik, ugye? Aztán rá egy évre a vőlegénye a hugi unszolására egy médiumon keresztül akar kapcsolatba kerülni a csajjal, hátha arra fogja az biztatni, hogy továbblépjen az életben. Persze az ötlet a hugié, a megvalósítás első fordulóban sikertelen. Vicces egy alak, poénkodik egyfeszt, amikor a legnagyobb depresszió mélyén van. Pedig fogorvos, s amint tudjuk egy előző kedvencemből, azok prediszponáltak az öngyire. Itt tartunk most, folyamatosan frissítve... A hugi ellopja a menyasszony féltve őrzött naplóját, hogy a médium felkészülhessen abból és átverje Henryt, hogy sikerült beszélnie a jégangyaláltallecsapott csajjal... s már működik is, hohóóóóó, hát így könnyű... hmm, asszem a médiumka máris bekattant a srácra, épp diagnosztizálja a homo kebelbarátja... újabb találka, el kell mondjam, szuper poénjai vannak a Henrynek (még szerencse, hogy az előbbi: "poénkodik egyfeszt, amikor a legnagyobb depresszió mélyén van" véleményezés kapcsán nem írtam oda, hogy hasonlít rám) ... hát igen, ideje volt kis akciónak is. Megjelent a Kate (a menyasszony), akiből az az erzésem, amgyalt csináltak fenn, mivelhogy azt hitte, minden angyalnak szárnya van. Ja, s nem adtak neki szárnyat, az égieknek is van humora... hát van biza, a képben egy részeg angyal... no, de most egy hue kérdés. Az angyalok meg tudnak jelenni? Jó, láttam én már angyalt, akár a hétvégén is, de az más értelemben volt az... ez a filmben, ez gonosz angyal volt... a pasi bekattant, attól, hogy a lány nem akart találkozni vele? Pedig, ha tudná, hogy miért nem akar. Na és mi, akkor mit tehetne?... LOL, a legjobb poén... hát, kell kis merészség kiásni a csatabárdot egy zökkent szőke (a viccek értelmében, mert amúgy vörös) angyallal... mikor van az, hogy a lány próbálja megcsókolnia srácot? hello lányok, lehet véleményezni... jólvan, megvan a válasz, akkor, amikor a pasi ilyen jópofi... de egyébként is jódumák vannak ebben a filmben, értem ezta magyar szinkronos változatra... ebben a filmben még a pap is jópofa?... hát, ennyire szemét angyalt... egyre érdekesebbek a módszerei... ebben a romantikus komédiában a 63. percben következik be a séma... egy buta lépés a homcsitól, ez még szerintem is hue lépés volt, pedig aztán én azokról vagyok híres... mármint a buta lépés az volt, hogy ő nem is meleg, csak így próbált közelebb férkőzni. És rosszkor lépett... más is járt már hozzám hasonlóan... egy részeg angyal is tud szimpatikus lenni... érdekes megoldások egy angyal részéről... azért beszól a végén: ha odafent találkozunk, még számolunk... és a végén, ha megnézitek, probáljátok beletenni magatokat a magát 5 évig homonak kiadó, hogy elcsábítsa a csajt, szerepébe és megértitek, milyen kegyetlen az élet azok számára, akiket a sors se kedvel... a végét nem irom, az angol cím: Over Her Dead Body. Remélem meghoztam a kedvetek. Legalább filmben szeressétek a romantikát. Bár nem értem, miért butitják azzal az embereket, hogy a végén szinte mindig hepiend van. Lehet azért várják ezt az életben is.

2008. augusztus 27., szerda

Maya

A szerelem hullámhosszán... Esténként ez a háttérzene. Megvallom, a Maya hangjába bele lehet szeretni. Egy időben leveleket is váltottunk. Ez a pajzán szerda. A Maya hangja minden számot érdekessé tesz. S közben kicsit szeretnek is. Jól esik, olyan igazi Mayás. Valamikor megígérte, hogy dedikál nekem egy számot. S biztosan egyszer meg is lesz, ha kérem. És majd akkor fogom kérni, amikor lesz akinek kérjem. És lesz.

Ébredt kicsit az EMNT

Az utóbbi hetek kissé fura visszatévelyedései után visszatért a realitásba az EMNT. Miután Tőkés püspök úr már szinte összehaverkodott a markománokkal, a Szilágyi Zsolt (SziSzi) által fémjelzett közleményben végre visszatérnek az általam is elképzelt kerékvágásba. És ami a legfontosabb, hogy kimondják azt, amit a probléma bár relatív ismerőiként egyesek láttunk, a célcsoport viszont lehet simán megevett: "A tárgyalásokat tulajdonképpen az RMDSZ látszatteremtő kommunikációs gyakorlatnak használta." Mondjuk valahol még mindig kiérződik az MPP iránti viszonylagos ellenszenv is, aminek ugye belső okai vannak, s ezt megfelelően szemlélteti a "Tőkés László abból a megfontolásból indítványozta a tárgyalásokat, hogy a magyar közösség képviselete legyen minél átfogóbb, sokszínűbb, teljesebb. Sajnos ez a szándéka megbukott a a szembenálló pártok ellenállásán." mondatösszetétel. Merthogy ellenállás amúgy az udmr részéről volt úgy igazán, az MPP még azt is feladta volna a sokat emlegetett összefogás erdekében, ami a minimális tartás határait verdeste. Nem vagyok én a magyar összefogás ellenzője, de nézzük azért már meg, kikkel fogunk össze. Nem lehet az egyetlen szempont az, hogy amúgy magyaroknak nevezik magukat és ezt adják el az általuk fizetett sajtóban önmagukról. Értékelendő viszont amúgy a közleményben egy másik gesztus is. Amit a nyár történései alapján jómagam nem furcsálok, és egy régebbi beírásom megerősítéseként is tudok értékelni. A partnerszervezetek között SziSzi a következőket említi: "Az EMNT vezetősége azért vállalta a közvetítést, valamint a tárgyalást, mert abban bízott, hogy az EMNT, az SZNT, az MPP, az EMI, a MIT és az MPE által jelölt, vagy támogatott jelöltek egy remélt nemzeti összefogás esetén parlamenti képviseletet biztosíthatnak azoknak, akiknek a képviseletét már régen nem képes megvalósítani az RMDSZ." Mindenki maga vegye észre, hogy volt a nyárnak egy igazán eredményes tábora.

2008. augusztus 26., kedd

A folytatás...

Ha megnézzuk a szerelmes, romantikus verseket író költők azon részét, akik igazán szép és fájdalmas verseket tudtak hátrahagyni az utókor számára, kevesüknek volt igazán szerencséje a szerelemben. És talán sokan voltak kártyajátékosok... Említettem Vajdát, aki egész életében képes volt egyetlen nőt szeretni. Miközben ki tudja, hány másikat nem vett észre, akik talán pont emiatt szerették. Lehet, hogy ezt egyesek csak elméletnek tartják, de a gyakorlat mutatja, hogy így működik. És persze, hogy Vajda nem írt nekik verseket, mikor észre sem vette őket. Ha észreveszi őket, akkor nem Ginának ír szép szerelmes verseket. És úgy a nők se lettek volna annyira szerelmesek egy idő után már beléje. Mindezt ha átvetítjük napjainkra, ma már talán annak lesz esélye, aki simán azzal kezd majd: "Ugorjuk át az első két randit". Én nem így gondolom. Nem valaki viselkedéséből szűrtem ezt le. A mai napok beszélgetései, a kritikák mondják ezt. És nem szeretném elfogadni, hogy ez igaz.