2012. március 21., szerda

Bár mi értsük meg

Ne várjuk el, hogy a románok megértsék, hogy miért kell nekünk magyar egyetem, ha még mi magunk se vagyunk ezzel tisztában. Ők nem fogják "megérteni", mert a céljaikkal ellentétes. És úgy gondolom, hogy a legtöbben közülük sokkal jobban megértik, mint sokan közülünk. És pontosan emiatt harcolnak ellene. Nem azért kell a magyar egyetem, mert nem akarunk megtanulni románul. Hiszen ameddig ehhez az országhoz tartozunk, buták leszünk, ha nem fogjuk fel, hogy az érvényesüléshez kénytelenek vagyunk jól bírni a nyelvet. De külön magyar egyetemet azért akarunk, hogy biztosíthassuk, hogy megmarad a magyar oktatás. Mert évekig azt tapasztaltuk, hogy ameddig ők vezetnek, addig csak folyamatosan elsorvasszák és szép lassan oda jutunk, hogy nem azért nincs magyar oktatás, mert nem engedik, hanem mert egyszerűen nem maradt már senki, aki oktassa. Ameddig ők döntik el, hogy hova kell felvenni oktatót, ameddig alapszinten csak románokat vesznek fel, mert a gyakorlatokat románul oktatják, akkor nem lesz, aki magyar vonalon előre lépjen. Nem lehetünk egyesek annyira naivak, hogy ezt ne ismerjük fel. Évek hosszú sora alatt megtapasztaltuk, hogyan működik az, amikor ők vannak többségbe. Amikor még a mi egyetemi vezetőinket is ők döntik el, hogy azok legyenek, akik nem képesek harcolni a magyar oktatásért. Mert saját maguk által kialakított döntésük folytán ők vannak többségben. Egy egyszerű példával fogok szolgálni, hogyan működik számukra ez, és hogyan vagyunk mi a buták, ha elfogadjuk. Saját magam tapasztaltam meg ezt. Mert ugye, amikor egy akár 15 fős társaságban van egyetlen román, akkor őt zavarja az is, ha magunk között magyarul beszélünk. Elvárná, hogy miatta románul beszéljünk arról is, ami egyébként nem is az ő dolga a mi témánk. De elhiszitek nekem, hogy amikor két román van öt franciával egy társaságban, akkor ha egymásnak mondanak valamit, akkor azt románul teszik? És egyetlen francia se kifogásolja ezt!

2012. március 14., szerda

És, ha a cérna elszakad

Türelmes embernek ismerem önmagam, és annak mondanak azok a munkatársaim is, akik a minimális szürkeállománnyal rendelkeznek. Nem olyan nagy kérés ez a minimum, az egyszerű buta odafigyelés is megteszi. Szapulhatnak, megszoktam. Ha engem bánthatnak, azt is megszoktam. Csak ne bántsák azokat, akiket szeretek. Mert egy ideig egyesek megtehették, de a cérna most elszakadt. Tudom régóta felismertem, miért teszik. Mi frusztrálja a lényüket. És éppen ebből kifolyólag azt is tudom már, hol kapcsolom ki őket. Nem akartam, hogy ide jusson a dolog. De túlzásba vitték, és itt a cérna elszakadt. Így hát, tiszta vizet öntünk most majd a pohárba.

2012. március 13., kedd

És a Tél beszél tovább

És nem hagyja magát. Mintha a hideg lelkű emberek hatalmukba kerítették volna és meggyőzték volna, hogy ne adja fel. Hihetetlen, hogy mennyi emberi kegyetlenséget el tud viselni ez a világ. Olyanok játsszák el a mártír szerepet, akik beletapostak mások lelkébe. Majd ahelyett, hogy hagynák, hogy megbirkózzon az illető azzal, hogy megalázták, adnak neki egy kis reménysugarat, hiszen utána meg nagyobb fájdalmat tudnak majd okozni. És utána még van képük azt is mondani, hogy ők biza megpróbálták. Hiszen a valóságot elferdíteni számukra nagyon egyszerű dolog. De alapjába véve a legnagyobb tévedést azok követik el, akik hisznek nekik. És az elhitt dolgok függvényében cselekednek. Ugyanakkora bűn az, mint amelyet az elkövető tesz. Büntetni valakit, mert elhisszük róla azt, amit le sem ellenőriztünk. Pártfogolni ellenében azt, aki bántja. Biztatni a bántót, akinek elhittük a valótlanságait. Remélem, elég nagy a pokol befogadóképessége hozzátok.