2011. november 27., vasárnap

Kellett még egy angyal odafönn

Sokszor nem értjük meg, ki miért megy el. Mikor megérdemelné az életet. Mikor életvidám, kedves, mosolygós, aztán egyszer csak valami elragadja közülünk. Régen nem is láttuk, de valahol ott volt, barátként, aztán egyszer csak, derült égből jön a hír, amit talán fel se tudunk fogni elsőre. Vagy másodikra sem. Mert nem is igazán értjük a miértjét. És marad az emlékezés. A gondolat, hogy másoknak mennyire fájhat, a megértés, a hiány. Mert lakóhelyet váltott közülünk egy angyal, és most értjük meg annyi idő után, hogy mi sugallta neki, hogy "_angyalka". Nyugodj békében, mert angyal voltál és angyal lettél.

2011. november 15., kedd

Ekkora meglepetés

A román sport.ro a magyar lengyel meccset közvetíti élőben. Nekem ez a meglepetés, hallgatom a magyar himnuszt a román tévében. Aztán miután a bemondó lekicsinylően beszél a magyar foci eredményeiről (miután kétszer másodikok voltak a világkupán, 86-tól nem jutottak be sehova). De mikor jutottak el odáig a románok? Aztán azt hozza fel a bemondó, mennyire hasonlítanak a magyar válogatottban a nevek a románhoz. Hisz a románoknál is van Tamas, meg Sechei és Cochis. Hat igen, volt náluk is Ladislau Boloni is, meg Selimechi. A hülyét tenni a legkönnyebb. Az alkotmányban marad a nemzetállam. Miközben szép lassan megeszik őket a cigányok, csak idő kérdése.

2011. november 14., hétfő

Buta reklámok

Meg kell írjam, mert annyira szórakoztat a malőr. Napjaink egyik tévé reklámja, egy bevásárló központot reklámoz. Vendégségbe várnak valakit, nagy a sürgölődés, készülnek a kaják. Aztán már a vendég mondja, hogy nem kellett volna ekkora kiadásba verjétek magatokat, mire jön a válasz, el se hiszed, milyen kevésbe került. Belövik az áruház logóját, majd az aktuális akciók egyikét: 100 grammos macskaeledel, csak 99 forint. Abból tényleg olcsón kijön a vendéglátás.

2011. november 11., péntek

Huszonhatezerkettőszáznyolcvan óra

De ettől, hogy az három év, nem lesz se könnyebb, se nehezebb. De valahogy mégis nyomottabb volt ez a nap a többinél. Mert számomra nem azt jelentette, mint annyi embernek, hogy 11/11/11, hanem, hogy ezelőtt 3 évvel elveszítettem két barátom. És ez 3 év után is annyira fáj, mint amikor megtudtam. Nyugodjatok békében.

2011. november 10., csütörtök

Ügyintéznünk?

Panaszkodnak az állami alkalmazottak, hogy csökkentették a fizetésük, kirúgták őket. A magán szférában dolgozók ezt valahogy nem értjük. Hiszen, ha úgy vesszük, mindannyian szolgáltatást nyújtunk. Csak mi, a magán szféra harcolunk a kliensért, ők meg monopol helyzetben nem igazán érdekeltek ebben. Összehasonlító példaként elmesélem, hogyan jártam Csíkban, a hajtási igazolvány cserélésnél. Miután a 68 oroszlán járulékot már egy hónapja befizettem, valahogy feljutottam megfelelő időben Csíkba (miután kétszer 5 percnyit lekéstem), bőszen, hogy végre itt vagyok, minden papírom rendben. Letöltöttem az ispánság honlapjáról a kitöltendő nyomtatványt, ki van fizetve az illeték, megvan minden fénymásolat. Ezek azt mondják, kiszűrték a bürokráciát, én sietek amúgy is, minden rendben lesz. Van gépük, sorszámot kell kérni. Írja rajta, mindenki várjon a sorára. Nálam a patikában (magán szféra) ez azt jelenti, hogy aki előtted van, előnyt élvez. A hivatal üres, munkaidőben, a hivatalnok sehol. Amikor a mellette levő asztalnál kérdem a kollégáját, mintha túlléptem volna valami határt a szemtelenségemmel. Mindjárt jön, mondja. Eltelik fél óra, miközben a teremőr rám szól, hogy ne beszéljek a mobilomon, pedig még a környéken se dolgozik senki, hogy zavarnám. Aztán újra megkérdem a kollégát, hogy jön-e valaki a munkahelyére vissza munkaidőben, hisz az ügyintézés náluk csak délelőtt van, amikor más a munkaidejéből kell eljöjjön. Ideges magyarázkodás, hogy az előző jogosítvány cserélők igazolásaiért van elmenve a kolléga (amit a teremben nem vár senki, de hova ment értük???). Aztán végre jön. Kiderül, hogy a honlapról letöltött nyomtatvány már régi. Újat nem tud adni! Mert nekik, NINCS! a 68 lejbe nem fér ez már bele. Keressek egy fordító irodát, akinek van. Rohanás, miközben lenne egyéb dolgom is. Megkerül, kitöltöm, visszaviszem, nem kell újabb sorszám, de ezt mintha bónusz lenne, úgy adják elő, pedig a környéken sincs senki. Végre az irataim rendben, az 5. fénykép sikerül. Aztán, egy óra múlva menjek vissza, és kiadják az igazolást (DOVADA). Felháborító. Hiszen, ez két klick, kinyomtatni. Olyan ez, mintha bejönne hozzám valaki egy recepttel. Egyrészt vár, amíg előre jövök, mert a raktárt rendeztem. Aztán visszaküldöm az orvoshoz, mert rossz nyomtatványra töltötte ki a gyógyszereket. Majd, amikor minden rendben, akkor adok egy térképet a város szobrairól, hogy nézze meg őket, amíg egy óra múlva majd kiadom a gyógyszereit. Annyi csak a különbség, hogy a páciensnek van lehetősége elmenni egy másik patikába.