2011. február 28., hétfő

A veszélyes hétvége kipipálva

Nagyon sűrű program alakult most hétvégére. Csomó utazás, rohanás, kihívások, megfelelés, taktikázás, tapogatózó beszélgetés a célok érdekében. Ráadásul mindezek az élet iskolája folyamán felvett témák mindenikében. Hiszen nyilvánvaló az, hogy az élet egy iskola. Egy olyan, ahol az oktatás opcionális, ahogyan a tantárgyak is azok. Mindenki maga választhatja meg többé kevésbé, hogy milyen témákban fog tanulni akarni. És a hétvégén nagyjából minden fontos témában volt változás, remélem előre lépés. Persze ehhez az kellett, hogy intenzíven megélje az ember az eseményeket, esetenként bátorság kellett, esetenként ötletek és odafigyelés. Beléptem az "oroszlán torkába" is, az én torkomban egy kis gombóccal. De ha nem bíztam volna önmagamban, akkor nem teszem meg. A visszajelzések még csak részeredmények. De a helyszíni értékelés alapján én magam meg vagyok elégedve. Az első vizsgát sikeresen vettem abban a témában, ahol jelen pillanatban a legnagyobb változásoknak nézek elébe. Kissé stresszes ugyan, hogy nem teljesen pontosan leszögezettek az időpontok, de talán most már unalmasnak is találnám az életem stressz nélkül. Bár őszintén szólva, lenne néhány tényező, amit elhanyagolnék. És úgy sokkal jobb lenne. Azt viszont meg kell említsem, hogy a vasárnap este sok mindent sikerült kárpótoljon, a maga megoldott kellemetlenségeivel együtt. Valami kell éltesse a reményt, nem? Kapaszkodjunk bele.

2011. február 24., csütörtök

Szerelem és más drogok... SzKFA

Azt mondták, érdemes megnézni, időm van, mert itt unatkozom Segesváron. Tehát minden adott, még a hangulat is hozzá talán... a kezdés biztatóra sikeredett, nőcsábász pasi, aki egyébként határozottan jó eladó, főleg ami az empátiát illeti a klienssel... és láss csodát, orvoslátogató lesz, úgy néz ki, nulla egészségügyi tudással... nyilván a film főszponzorát megismertük azonnal, a kék tabletta eladásaiból tellett rá... és az emberünk a legfelsőbb körök képviselőinek az ágyában is helytáll... mekkora stratégiák csajozáshoz... gyógyszerreklám egymás hátán ez a film... a csajoknál kell bejönni, s akkor megy az orvoslátogatás is... de azért ellopni a raktárból az ellenfél termékét?... s aztán már egy hajléktalannak is jut vény nélkül is nyugtató... Atya, Úr, Isten, mekkora gyógyszeres kezelés, teljesen értelmetlenül... egy 26 éves "parkinsonosnak"... láttunk egy pókcsípett mellet is, az extrákhoz írjuk (mint ahogy a szép mosolyt is)... próbálkozások, aztán jöhet egy kemény csata... meghatározása a következő szónak képekben: vad... változatos helyeken... egy sokat sejtető kiértékelés... a konkurencia keménységét meg kell ismerni, hogy felállíthassuk a stratégiát a legyőzésére... mekkora csőd, a konkurencia kidobált gyógyszerének köszönhetően a hajléktalan állásinterjúra megy... aztán még egy, de sokkal nagyobb kihívás, amiben meg lehet verni a konkurenciát... egy fail... célzás, találat... a konkurenciát mindig és mindig a fájó pontján kell pofán vágni... öcsike próbálja a lelkiismeret szerepét eljátszani, de nem igazán jön össze neki... ha a hátsó ülésen alszik az ember, akkor büdösen ébred... előre leszögezett játékszabályokra számítani lehet, amikor egy sérült személyt próbálunk szeretni... és a kék tabletta első bedobása a piacra, mondom én, hogy reklám a film. De jó reklám, ezért fontosnak tartom elmondani, hogy a reklám ellenére, a családjából a kék tabletta a leggyengébb hatású (a tanulmányok szerint)... 4 jó dolgot mondani magadról?... egy pillanatnyi kísértést láttunk, utána meg az elsimítását, majd a konkurencia lealázását szavakban... egy fantasztikusan kitalált (a rendező által), nagyon szimpatikus vallomás... ahogy elnézem, biztosan félrediagnosztizálták, a felírandó kezelés érdekében... miért játszik időnként önmaga ellen az ember?... igaz, bocsi, nem neki megfelelő, gyógyszeres kezelésen él... idióta tanácsot kapni, és az ember pofán csapni, de ez csak egy érzés, nem így kell csinálni... a helyzetet ismerve, a második fél vallomása fájt... és a fájdalom tovább kísér... ezt kell idézzem: "Gyere, menjünk haza, szeretkezzünk és aztán menj el"... itt minden álom összejött egy helybe... hüe helyzet, négyzeten... nővérek számára kellemes gyógyszermellékhatás... ismerős képsorok. Amikor költözik az ember és összecsomagol. Akkor jön elő, csomó régi, talán valahol még fájó emlék, amint megtalál addig elveszett dolgokat... most épp egy régi film... 5 (öt) perc... ha most, a busz utasai tapsolni fognak, akkor elvesztem... balfék rendező, de minden más csodás volt, megérte.

2011. február 14., hétfő

Buli az élet?

"Van végzet, de csak egy bizonyos pontig. Mert onnan az embernek magának kell tovább lépnie." Ezt a filmet lehetett volna akár szubjektíven kommentálni is, de elmaradt. Egy régi JLH movie, amit megtaláltam ma estére. Hangulatfokozónak. De azt a nézést, ha utánozni tudná valaki. "Azóta is együtt vannak". Néha utálom a happyendeket!

UI. Muszáj megírjam, hogy megjelent a Roxette új albuma, a címe Charm School. És fantasztikus!

2011. február 11., péntek

Szerelem sokadik látásra...SzKFA...

Van idő mostanság filmet nézni, hát nem hiszem el. A hétvége szabadra sikeredett eddig, és a város valamiért nem vonzott be. Persze többszörös okai is vannak ennek, de lényeg, hogy jól fog kis pihenés. Talán sikerül megejteni az első 8 órás éjszakai alvást is az idei évben, ha nem vigyázok. Már a melóból felkészültem arra, hogy hazaérve megnézem ezt a filmet, remélve, hogy az idegesítően csiga-lassú net segít ebben. Aztán kiderült, hogy közben megállt a gépem valamikor, tehát film nemvolt. Viszont amikor elindítottam, meglepetésemre jóval gyorsabb a net. Így már elég elviselhető, csak el ne szóljam magam. Szóval itt van, egy rámenős csaj, lássuk mit hoz össze, a repülős szexen kívül, mert az megvan... alkalmi... kicsit sok lesz a rossz pont osztogatás... a bonyodalmak kezdődhetnek abból, hogy valakit felhasználnak egy kifogáshoz... brutális kijelentés a csábítótól: "nem állok össze olyan pasival, akiről biztosan tudom, hogy mgdgja az első nőt aki rányit egy repülőgép vécéjében."... hülye fogadásokat mások is szoktak kötni... aztán 3 év múlva, egy szakítás után sok észosztó van... utolsó pillanatban találni társat szilveszterre, ismerjük... így hát, játékszabály megszegve... huh, ennyit tudok írni... egy dolog jutott eszembe erről, a srác rák, de a csaj csillagjegyét nem igazán ismerjük, bár lenne tippem... két hülye... izgi az első rossz pont megkapásának az oka (nem lehet büntetni még a játék megkezdése előtt)... szilveszteri bulira hívni, miközben a régi pasi után fürkészünk?... pasinknál fontos a jó megfigyelőképesség, értékelendő, hogy nem buta... mentés az év utolsó pillanatában, vajon?... s fakép... ja csak szundi... na, hát az ilyen se lehet kellemes ébredés... most a másik oldalt rúgták ki, lássuk, mi lesz?... igen, ez egy oda-vissza akkor... bumm, és ez barátnő?... hirtelen változó szereposztás, ki panaszkodik és kit vigasztalnak... na szinkronfordítók, ez nagy gáz. Egy magyar szinkronos filmben, angol számot hallgatva, a kocsiban a magyar szöveget énekelni? Ki hallott még ilyet?... "ha nem vállalod, hogy hülyének néznek nem érdemled meg a szerelmet"... és egy igazán művészi fotó, holnap ha fagy is, kimegyek (de nem ilyet csinálni)... Most a KT ülés lövi ki a dolgot... aztán egy pocséknak nevezett vicc a temetőben... az üzlet bejön, az üzlet úszik... 2 rossz pont kijavítása talán elfeledtetheti a horoszkóp jegyet... és az is kiderül, hogy az első rossz pont se volt jogos... álhíreknek nem kell bedőlni, akkor is kell adni még egy esélyt, lehet félreértés is... én szóltam... ha minden így működne...

UI. de reménykedni azért lehet

2011. február 10., csütörtök

Öccáz nap nyár...SzKFA...

Kellett ma estére kis kikapcsolódás, köszönhetően a egészségügyi biztosítóház (csupa kisbetűvel) kénye kedve szerint kiszabott meglepetésszerű gyorstalpaló fáradalmai után, tehát kedvesem ajánlatát elfogadtam film témában. Egész jó a kezdés, rögtön az elején a bevezetőben lenőinemiszerveznek valakit... hát, mit is mondjak, ha nem azt, hogy egyelőre a megszokott női megnyilvánulásokkal kezdünk... a film lebonyolítása, ugrálunk a napok között, előre és vissza, érdekes lehet, csak fáradtan ne próbáljuk összetenni a képet... pasik beszélgetnek: "miért hiszi minden jó csaj, hogy beléd rúghat, mint egy kutyába." A válasz: "Mert több száz éve működik"... "Ebből baj lesz" - egy baráti előrejelzés a 154. napon... hogy néha mikről hisszük azt, hogy esélyt adtunk vele... csak hozzáfűzném, hogy a film címét magyarra fordítók nem vették figyelembe, hogy a lányt hívják Summernek... egy függetlenségre vágyó lány magyaráz két ittas fiatalembernek miután meghódította őket a karaokéval... röpködnek a szavak, szerelem nem létezik, ha mégis igen, mond el, miről maradtam le, ha érezni fogod megtudod, abban egyet értünk, hogy nem értünk egyet... reváns a karaokéban, ami egy olyan sport, amibe ha elég részegen mersz csak beszállni, akkor már túl részeg leszel hozzá... ja, hát nem kell a szerelem, csak jól esik, ha tényleg csípsz engem... hinnye, pénteken legyünk akkor barátok, hétfőn (31.) meg csók, miközben a fénymásolók dolgoznak... aztán fakép... vannak dolgok, amiket remélünk nem hallottak azért... de hallottak... a 284. nap sanyarú képet mutat, aztán szembehelyezik a 34. nappal (édesem, nem is tudom, hogy mondjam el neked. Egy kínai család van a fürdőszobánkban)... hoppá, íme a tévedés... monológ dialógnak játszva, önmagunkkal a tükörben, erősítőként... és az éjszaka után még Hans Solo is visszamosolyog nekünk... 35-ről a 303-ra nyílik a liftajtó... a 45. napon még golyó... napok, szép napok... 109. nap... a 259.(!) napon egy idióta a láthatáron kap is és ad is, ami érdekes módon a kapcsolat milyenségének a meghatározását követeli egyik oldalról... aztán a másik fél hozza az áldozatot a békülésért, de az indoklás az áldozat nagysága alatt van messze... ez az ugrándozás a napok között teljesen összezavar... de a 167. napot figyelve megértjük azt, hogy egy ember teljesítőképessége, ötleteinek színessége, kreativitása, milyen mértékben függ a lelkivilágának a kiegyensúlyozottságától... talán ez lesz az áttörés, a 345. nap, randi egy másik lánnyal (ami megadná a megoldást)... de csak a karaoke meggyalázása lesz belőle... day 402: öreg nyanya hív az esküvőjére, vonat, Nyár, kávé... és egy két képernyős párhuzam a várakozás és a realitás között... de a realitás részében, miért hívta oda???!... még semmit nem írtam erről a meglepően jó tanácsokat adó kislányról, aki most épp tudatosítja, hogy egy elmúló kapcsolat feldolgozása azért is nehéz, mert ahogy az idő telik, hajlamosak vagyunk csak a jó dolgokra emlékezni... és nem vesszük észre sokszor az apró jeleket... amiket könnyen ki tudnak dumálni... 20 nap alkotás... dühítő válaszok... van akinek a Nyár helyett az Ősz jön majd be.

UI. Utólag jövök rá, hogy mekkora üzenet. És mennyi hasonlóság.

2011. február 9., szerda

Sometimes When We Touch

Egy nagyon szép számot osztok meg, ami pont megfelel a mai hangulatomnak. A szám legalább kilenc előadásban megvan, de a legjobban talán a Rod Steward verzió tetszik. Íme a szöveg:

You ask me if I love you
And I choke on my reply
I'd rather hurt you honestly
than mislead you with a lie
And who am I to judge you
On what you say or do
I'm only just beginning
To see the real you

(Chorus)
And sometimes when we touch
The honesty's too much
And I have to close my eyes and hide
I wanna hold you 'til I die
'Til we both break down and cry
I wanna hold you 'til the fear in me subsides

Romance and all its strategies
Leaves me battling with my pride
But for all the insecurity
Some tenderness survives
I'm just another writer
Still trapped within my truth
A hesitant prize-fighter
Still trapped within my youth

(Chorus)

At times I'd like to break you
And drive you to your knees
At times I'd like to break through
And hold you endlessly

At times I understand you
And I know how hard you try
I've watched while love commands you
And I've watched love pass you by
At times I think we're drifters
Still searching for a friend
A brother or a sister
And then the passion flares again

(Chorus)

2011. február 5., szombat

Tovább.

Erre a hétvégére elég bőven kijutott a melóból. Péntek délután, szombaton 2-ig és 8-ra megyek vissza éjszakai ügyeletbe, vasárnap reggelig. Utána azonban repülök haza. Nem erősen tudom megszokni az itteni létet, még akkor se, ha csak olyankor voltam eddig itt, amikor amúgy Vásárhelyen is csak otthon ültem volna a gép előtt. Távol lenni a megszokott társaságtól, attól akivel szívesen találkoznál, nagyobb magányérzetet okoz, mint amikor ugyanabban a városban vagytok, de valamiért nem tudtok találkozni. Persze azért megvannak ennek az előnyei is, mert azokon a napokon, amikor itt maradok, nyertem két óra alvást, feltéve, ha élek vele, s nem ülök késői órákig a gép előtt. Jó lenne kicsit pihenni, de egyelőre nem igen van kilátás szabadságra. Szerencsére van ami életben tartson:)

2011. február 1., kedd

Elhatároztam...

Szeretni fogom. Mindent megadok neki, ha szeretni fog. És jó lesz.