2011. április 26., kedd

Húsvéti kirándulások

Kissé macitlanabb kirándulásokat terveztünk be húsvétra, de annál szebbeket. Szombaton sétáltunk egyet a környező domboldalakon, és kinéztem az Udvarhelyről készítendő panoráma helyét, majd vasárnap végre is hajtottam azt. Aztán a vasárnapi ebéd nagyon finom volt, majd utána meglepetéssel tapasztalhattam, hogy milyen nagy (értsd nehezen fűthető) a zetelaki templom. Aztán az álomhétvége hétfőn folytatódott, biciklitúrával kezdtem, jó kis verseny volt. Majd kirándultunk egyet Székelyvarságba, meglátogattuk a Csorgókői vízesést, aztán felmásztunk a varsági kilátóhoz megtekinteni az egyedi kilátást. A kilátó mellett készülő sült szalonna, de még a kolbász is nagyon finom. A fantasztikusan eltöltött nap zárásaként esti hazabiciklizés lámpamentesen, majd megnéztük a közösen készített KÉPEKET. Köszönöm Kedvesem, hogy vagy nekem.

2011. április 21., csütörtök

...s a medve nem játék

Barangolni indultam ma délután, bevetettem magam az innen nem messze levő gyümölcsösbe, nyakamban a fényképezőgéppel. Hopp egy kankalin, hopp egy ibolya, aztán az erdőhöz közeledve egy pirosló hunyort is lencsevégre kaptam. Nagyon szép kis helyet találtam, ahol ideális sétálni egyet. Aztán az erdőbe érve, rögtön elszökkent egy őzike, felébresztve a bennem szunnyadozó vadászösztönt, így hát elkezdtem becserkészni. Ugrabugráltak az őzikék, mert közben előkerült még kettő, én lopóztam utánuk. Aztán beosontak egy bozótosba, úgyhogy én azt nagy ívben megkerültem, és a másik irányból közelítettem. A madárcsicsergést leszámítva nagy volt a csend, bár a város aligha volt 1 kilométernyire. Elég sűrű volt a bozót, de ilyenkor tavasszal ez még nem veszélyes, csak az ágakat kell kerülgetni. Megfordult ugyan a fejemben, hogy ez meg az, de hát, ha őzikéék csak úgy futkároznak erre, akkor csak nyugis a hely. Aztán egyszer csak jobbra néztem, és észrevettem. Lelassult kicsit az idő, mert ott volt a Der Medve. Én is meg lehettem dermedve, eltelt kis idő, amíg eljutott az agyamig. Néztük egymást egy keveset, olyan 20 méterre lehetett. Végigfutott rajtam, hogy akarom még látni a Kedvesem. De úgy tűnt, nem akar megenni. Így hát csináltam egy gyors fényképet, hogy ha aztán mégis megenne, akkor majd megtalálják a memóriakártyán. Még megnéztem, hogy felismerhető-e a fotón, aztán elkezdtem hátrafelé lépegetni. Nem integettem, hogy viszlát, az biztos. Mert ő sem egy mézes bödönt nyalogatott közben. De 50 méterrel tovább újra elém ugrottak az őzek. Bár lehet kicsit izzadságszagúak lettek már azok a képek...

2011. április 20., szerda

Berendezkedtem

Az ideköltözéstől eltelt időt hagyjuk figyelmen kívül, s akkor nagy eredményként jelenthetem, hogy sikerült berendezkednem az új szobámba. Szépen lassan (főleg lassan) minden a helyére kerül, íróasztal, polcok, könyvek, szekrény, ruhák. Még nem teljes ugyan ez, hiszen még van másfél falnyi, amit majd képekkel fogok megtölteni, de az már kialakul. Hogy a hétvégi lázról is említést tegyek, úgy néz ki, minden jól sikerült, mindenki szimpatikus volt mindenkinek, csodálatosan emlékezetesre sikeredett úgy a szombat, mint a vasárnap. Olyan érzés ez, amit ilyen teljességgel sosem éreztem eddig. És amiért megérte minden eddigi küzdelem. Amikor együtt vagyunk, az mindenért kárpótol. Végre az április is úgy tűnik kitombolta magát és szép mosolygós napra ébredtünk. A tegnap kertészkedtem is, és mivel az idén a Crocus-projekt a költözések miatt elmaradt, az időponthoz jobban illő királyliliom-projektbe kezdtem. Ezen kívül még néhányan nagyobb cserepet kértek és tavaszra volt megígérve nekik. Most nekiszökhetnek a fejlődésnek újra. A helyzet az, hogy megszerettem és megszoktam itt élni. Vannak dolgok, amik hiányoznak szülővárosomból, nem mondhatom, hogy nincsenek. De sok felfedezni való akad majd itt a környéken. De május elején, ha megyünk, akkor elviszem majd a kedvesem egy helyre, ami hiányozni fog. Jó lesz oda elmenni Vele.

2011. április 15., péntek

Bemutatkozós hétvége

Bármennyire érdekes legyen, az eddigiekhez viszonyítva, azt akarom, hogy mindenki megismerje. Mindenki tudja meg, hogy ki az, akivel végre igazán boldognak érzem magam. Csodálatos már maga ez az érzés is. Voltak pillanatok az életemben, amikor nem hittem volna, hogy eljön ez az idő. Voltak pillanatok, amikor szerettem, de valami mégsem volt teljes és emiatt csak magamnak akartam megtartani az érzést. És semmiképpen nem beszéltem róla például a szüleimnek. Sőt kifejezetten titkoltam, az én magánügyem volt, amire, ha rákérdeztek, akkor talán kissé agresszíven is reagáltam. Mert úgy éreztem, megsértik a magán szférám. De Vele már az első pillanattól másképpen történt minden. Az első pillanattól azt akarom, hogy senki előtt ne legyen titok. Sőt biztos vagyok benne, hogy mindenki, akinek számítok valamennyire, nagyon fogja szimpatizálni. Azt már csak remélem, hogy akinek Ő számít, az meg engem fog szimpatizálni és megérti idővel azt, amit Mi érzünk.

UI. Bárhová megyek, Nélküled olyan vagyok, mint egy vitorla nélküli hajó az óceán közepén.

2011. április 10., vasárnap

Mintha mindent tudnál rólam

A legszebb ajándék, amit az élettől kaphattam, névnapomra kitalálta a legszebb ajándékot, amit adhatott. És ez annyira kedves volt számomra, hogy totál elvesztődtem és csak kapkodtam a szavakat, amitől Ő azt gondolta, hogy elszúrta. Nagyon remélem, hogy sikerült éreztetnem vele, hogy teljesen az ellenkezőjéről van szó. Minden Zsolt barátomnak Boldog Névnapot kívánok. Neked pedig szívből köszönöm ezt a napot is.

Serendipity

Írtam már arról többször, hogy valahogy jó ideig, amikor filmet választottam, amit megnézzek, tiszta véletlenül sikerült az épp aktuális érzelmi állapotomhoz találót megnézni. És ezáltal természetesen a hatás sokkal intenzívebb volt. De volt egy film, amit már jó néhányszor láttam, és ami az egyik kedvencem volt évek óta, bár nem tudtam igazán kötni semmilyen személyes érzéshez. Rég nem láttam, de ma megnéztük és most illett bele a képbe. Vannak érzések, melyet megérteni sem tud senki, aki nincs bennük. És szerencsés azon ember, akinek megadatik, hogy rátaláljon ilyen érzésre. Mert akkor fog rájönni, hogy megérte a várakozás, hiszen az Érzés minden addigi küszködését érdemessé teszi. Köszönök minden Veled töltött pillanatot, mert szinte hihetetlen. És amint a mellékelt ábra mutatja csináltam ma egy panorámát az új munkahelyemről is.

2011. április 3., vasárnap

Végigsétáltunk...

... egész Udvarhelyen és környékén, de jó néhány kilométeren keresztül. Szép időnk volt ma. Talán a mai napra esett a tavasz. Ilyenkor a legszebb dolog szeretni. Csak mentünk egymás mellett, kézen fogva, a szavak is csak néha kellettek. A természet kibontakozását csodáltuk, lépegettünk az ibolyákat és százszorszépeket kerülgetve. Még most is hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire közel lehet kerülni valakihez. Azon dolgok közé tartozik ez, ami a mai tudásunk szerint emberi elmével megmagyarázhatatlanok, és léteznie kell valaminek, amit nem ismerünk. Tulajdonképpen az egész hétvége fantasztikus volt. Együtt lehettem, Veled.

2011. április 1., péntek

Kezdünk...

Ez nem április elsejei poén. A napokban már többen próbáltak benyitni, de ma reggel tényleg jöhetnek. Az utolsó simításokat elvégeztük. De mit számítana mindez, ha nem lenne közben az, amiben volt már pillanat, hogy nem is tudtam reménykedni. És most erőt ad, lendületet. Évek óta kitartóan kerestelek. Sokan szórakoztak rajtam időnként, mert nem töltöttem a dolgom számomra értelmetlen megvalósításokkal. Aztán jött a Sors és egyetlen mozdulattal megtette azt, ami boldoggá tett. Történések sorozata jött megfelelően össze. És végre megtapasztaltam azt, hogy milyen a teljes kölcsönösség, a végtelen bizalom érzése és, hogy semmi sem állhat közénk. És mindez annyira rövid idő alatt, hogy mások, akik nem érzik, legyintenének egyet. Miközben mi, minden egyes találkozáskor megtapasztaljuk. Azt, amit a kívül állók sosem tudnának megérteni. Hogyan lehet, hisz oly rövid az idő? De olyan szép az élet, Veled!