2008. december 31., szerda

Egy hézagos blog

Lenne mit írni a 2008-as évről bőven, történtek rosszak és jók. De mivel a rossz, csak egyetlen jót nem tud jelen pillanatban elhomályosítani, úgy néz ki, hogy a blog így járt, hogy vár a gazdájára kicsit, térjen magához. Majd talán a jó segít. No meg az élet is jó lehetne már kicsit hozzá.

2008. december 27., szombat

Az emlék mindig marad...

Ami körülöttem zajlik, Életnek mondanád, teljesen biztosan annak neveznéd. Időnként rosszallóan néznél talán rám, hogy miért kell elkomplikálnom, de tudom, hogy megértenél. És ez az, ami legjobban hiányzik. Így, ezen év utolsó napjaiban azt kell mondanom, életemben voltak jó évek, és voltak kegyetlenek. Nagyon jó év volt az, amikor megismertelek. Meg azok is, amikor együtt dolgoztunk, csupán nemes célokért, ahogyan mi képzeltük. Szörnyű most arra gondolni is, hogy talán akkor nem éreztem annyire jó évnek őket. Akkor időnként úgy értékeltem, hogy sok rossz történt velem. Idén értettem meg, hogy mi is az igazi rossz, ami történhetett. Ami nem javítható, nem megfordítható, csak a szívekben talán. Majd egyszer újra találkozunk. Addig is, csinálom tovább, veled. (legalább két napig írtam ezeket le)

2008. december 14., vasárnap

Kedves hétvége

Az udvarhelyi G-Pont az igazi, a vásárhelyi csak másolata annak. Pénteken is, szombaton is. Jó kis asztaltársaság, kedves kiszolgálás. Szívesen mentem eddig is Udvarhelyre, nagyon sok jó barátom van ott. Úgy érzem, a mostani hétvégén még szereztem párat. És többet is talán. Jó érzés, ha az embernek vannak barátai, még akkor is, ha fentről követik, vigyázzák életét. Történik az élet folyamatosan, még ha ritkán írok, akkor is. Mostanság valahogy nem éreztem elég erőt hozzá. Ez a hétvége kedves volt számomra, több okból kifolyólag. Valahogyan teljesen véletlenül és mégis egyensúlyban történtek a dolgok úgy, ahogyan megtörténtek. Mintha valaki irányította volna őket. Hiszen ha elgondolkodunk azon, hogy akár egy napnak a programja mennyire más lehet, ha akár egyetlen percnyi eltolódás bekövetkezik. Csak elgondolkodni lehet ezen, mert gyakorlatban bebizonyítani teljesen lehetetlen. Mindig is szerettem a kisgyerekeket, és általában ők is szimpatizáltak engem. Ez a hétvége többek között arról is emlékezetes marad számomra, hogy kedves barátaim gyerekei is jelen voltak benne. Meg egyéb kedves dolgok, kis odafigyelések, figyelmességek. De mindegyre eszembe juttok.

2008. december 10., szerda

A remény szikrája

A mai nap első órájában megtörtént valami, ami feléleszti a reményt, hogy kis odaadással lesz még esély egyensúlyt teremteni egy megviselt magánéletben. Ezenkívül mostanság az engem érdeklő témákban is reményteljes megmozdulások történtek, remélem ez így fog menni továbbra is. Nem könnyű a reménynek is helyet hagyni, a hiányérzet mellett, de ez az egyetlen esélye annak, hogy az ember el tudja fogadni az őt ért megpróbáltatásokat. Biztatom magam barátom, hogy tovább kell lépni. Csak lassan megy.

2008. december 2., kedd

Már csak a birkák szavaznak

Drága barátom! Úgy döntöttem, kipakolok. Egyet értenél velem, bár abban is megegyeztünk már, hogy nem szerencsés elmondani az őszinte véleményt. Én mégis megteszem, mert nélküled amúgy sem szeretnék képviselni senkit, soha. Többé már soha. Legalábbis azokat biztosan nem, akik birka módra mennek szavazni. És a felvilágosultak túl kevesen vannak még, sajnos. És talán sosem lesznek elegen, mert ez az egész rendszer arra volt kitalálva, hogy megakadályozza az igazak erejének érvényesítését. A rendszer eleve úgy működik, hogy esélye ne legyen az igazaknak. Aki hatalmon van, ott is marad. A középkorban talán még voltak időnként megnyert csaták, de mára már túlságosan előre le vannak szabályozva az erőviszonyok. Még nem tudom, mire fordítom majd azokat az energiákat, amelyek sosem engedtek, hogy kizárólagosan önmagam boldogulására gondoljak. Majd talán a háttérből teszem a munkám, magányos farkasként. Mert eddig is csak miattad nem minősültem annak. A Jobb Jövő, amit megálmodtunk, várat még magára, lejegelték azok, akiknek ki lett találva. Persze az ellenzők hathatós segítségével. Azok, akik alapszabályzat ellenesen megszervezték a szatmári kongresszust, akik eltávolították a tiszteletbeli elnököt, besorolva önmagukat a szekuritáté munkájába, akik sorozatosan megakadályozták a Polgári Pártot az utolsó percre hagyott határidőre összegyűjtött huszonötezer aláírások ellenére, hogy induljon a választásokon, igen, nyugodt szívvel ki merem mondani, hogy ők kívánták azt is, hogy elvegyen közülünk a Jóisten. De biztosan jobb neked, hogy nem maradtál itt szélmalomharcot vívni a Communitas Alapítványokkal, az áruló papokkal, akik birka módra térítik a népet. És a tehetetlenséget, hogy úgy csalják el a választást is, még a kevés gondolkodó szavazatát is. És aztán szemtelenül arról beszélnek, hogy töretlenül bízik bennük az a magyarság, akit elárultak. Nem számít, hogy már csak a 40 százalék megy el szavazni és azoknak is jónéhány százaléka esélytelen független jelöltre szavaz. Amit lehet, abból is elrabolnak. És miért ne tennék, ha tehetik, ugye? Ha már a kormányban vannak. Annyit ígérhetek neked, hogy magányos farkasként nem ijesztettek meg. És soha nem az fog vezérelni, hogy csendben maradjak. Nem feledlek el!

2008. december 1., hétfő

Szavaztam...

Pecsételtem barátom. Helyettetek is. Három pecsétet nyomtam minden szavazólapra. Egyet magamnak, egyet neked, egyet Ildikónak. És biztos vagyok, hogy ezen helyzetben ugyanígy tettél volna az én helyemben. Egyedül maradtam.