2009. november 23., hétfő

Szomorú, hogy újra igazam van

Jobban szerettem volna, ha tévedek, bár nem volt sok esély rá. A sok buta ember csapdájában vagyunk mi is. Valamilyen okból kifolyólag nem veszik észre, hogy a régi rendszer, a régi beidegződések kísértik őket. Borotvaélen zajlik ez az egész. A hajóskapitány kiásta a csatabárdot a régi rendszer ellen, de nagyon úgy néz ki, hogy túl nagy fejszébe vágta a fáját. És mi, erdélyi magyarok részesei vagyunk ennek, mivel az úgy nevezett vezetőink, akik egyébként a rendszer részei maguk is, rosszra biztatnak. A szomorú az, hogy bár ellenállásunk jelei egyre inkább láthatóak, azok se úgy nyilvánulnak meg, ahogyan kellene. A magukat magyar politikai elitnek nevező narkósok mindent ki és el tudnak magyarázni. Régen már a 6% is nehezen elmagyarázhatónak tűnt, mostanság már a 4-et is simán el lehet. Miközben most is meggyőződésem, hogy ha az utolsó pillanatban Hunella helyett valaki más megszavazására biztatják volna az embereket, egy jó cél érdekében, sokkal sikeresebbek lettek volna, és sokkal nagyobb tömegeket elvisznek ezzel szavazni. De utópia ez, hiszen jól tudjuk, kinek a csicskásai ők. Hiszen csak azt nézzük meg, hogy ki volt az első, aki sietett ezügyben nyilatkozni. Rég nem hallottunk róla ugyan, de ebben az ügyben megadta az irányt. És a magyarázatot is a felvilágosultaknak, hogy mi miért történik. Az UDMR főszekusa, a Hrebencsiuk legnagyobb barátja rég nem nyilatkozott már semmit. Már szinte azt hittük, hogy beállt maga is favágónak, fellendíteni a székelyföldi árvizek elősegítését. Osztán kiderül, hogy fontosnak tartja nyilatkozni arról, hogy az igazi "családját" felszámolni készülő Hajóskapitánynak nincs esélye. És ilyen körülmények között van-e?

Önmagunk ellen dolgozunk? Vagy egyszerűen csak naivak vagyunk?

2009. november 19., csütörtök

Az igazi kihívás

Minden elismerésem azokkal az adásvezetőkkel szemben, aki elvállalják, hogy levezessenek egy kampányadást a főhekus tábori költővel. Elismerésem, mert folyamatosan izzadó hőzöngéseit nehéz a televíziós keretek között tartani, illetve, egész pontosan lehetetlen. Szerintem közben az egész tévéstáb könnyek közt röhög, csak szerencsétlen adásvezetőnek kell megállnia.

Az utolsó napok kampányát viszont sikerül többeknek a röhej keretei között tartani. Teljesen átlátszó húzásokkal egyesek elkerülik a direkt konfrontációt, védelmet hívnak maguknak az utolsó pillanatban, senki sem független, a közszolgálati tévé a legkevésbé. Egyértelmű, hogy egyesek ezzel próbálják távol tartani az embereket a szavazástól. Régóta ez a céljuk, hogy azokat, akik gondolkoznak, akik nehezen irányíthatóak lehetőleg távol tartsák a szavazóurnáktól. Az emberek elveszítették a bizalmukat, ezt mindannyian tudjuk. Mindenki azt mondja, hogy mindenik jelölt lop, csal, hazudik. Ne feledjük, ez valahol természetes, ha azt nézzük, hogy a rendszer milyen. Ha azt nézzük, milyen pénzek elmennek egy ilyen kampányban, természetes, hogy a hatalom pénzzel jár, megéri. Nem azt akarom mondani, hogy helyes dolog, de elkerülhetetlen. A kérdés mindig arról szól, hogy mennyit lopnak, és egész pontosan arról, hogy azok, akik támogatják őket, mennyit fognak majd lopni, miután a hatalmat megszerezték. Olvasom minap az egyik volt gazdasági miniszterrel az interjút. És teljes mértékben egyet tudok érteni vele. Oda kellene eljutni, hogy ne 70%-át lopják el az államháztartásnak, hanem valahogy letornásszák 30%-ra.

A romániai helyzetet mondjuk úgy, figyelemmel kísérem már egy ideje. Egy időben aktívabb résztvevőjeként, majd az utóbbi időben inkább csak megfigyelőjeként. Egy dolgot teljes bizonyossággal állíthatok. Éspedig, hogy 20 évvel az úgynevezett rendszerváltás után túl kevesen politizálnak olyanok, akik nem a régi rendszer kiszolgálói, költői, megmondói, párttitkárai, besúgói voltak. És sajnos pontosan azoknak van a legnagyobb szája (és befolyása), akiket törvényileg kellett volna már rég eltiltani minden fajta politikától. Azok tulajdonában vannak a tévék, a gazdaság, a parlamenti helyek nagy részének az elosztása. És senki ne áltassa magát, valójában minket, erdélyi magyar kisebbséget is ilyenek "képviselnek". És a románokkal közösen együtt dolgozva, a szavazatainkat felhasználva csinálják a saját játékaikat. Mindezek tudatában, azt hiszem, megtanultam szűrni, a dolgok háta mögé látni. Az biztos, hogy eddig még nem sokszor volt lehetőség úgy szavaznom az általam igaznak hitt ügyre, hogy az nyertes is lehessen. Általában két vagy több rosszul közül kellett választani a kevésbé rosszat.

De még most is azt mondom, hogy jogunk és kötelességünk van véleményt nyilvánítani !!!

Akkor és csak akkor mondhatjuk, hogy jogunk van bármit is számon kérni azoktól, akik vezetnek, ha részt vettünk a véleménynyilvánításban. De mi történik konkrétan a mostani államelnök választáson. (Remélem) (Úgy néz ki), 3 esélyes létezik. A hajóskapitány, a liberális és az exkommunista (miniIliescu). A szomorú az, hogy a narkósok újra eladják nekünk, hogy van értelme egy magyar megszavazottnak. (Azért nem mondtam jelöltet, mert jelöltnek talán van értelme.) Tematizálni tudják ezzel a választásokat, mondják ők. Hogy beszéljenek az autonómiáról, mondják ők. Sajnos a püspök is azt mondta, beszéltek róla. Érdekes módon, az aki alig várja, hogy ezzel megtámadja őket, a VCs-táboriköltő a minap pont arról beszélt, hogy nem mertek beszélni róla, hogy ne provokálják a románjait. De térjünk el ettől. Én megvallom, egyetlen dologtól félek. Hogy újra azok kezébe kerül a hatalom, akik azért tették félre a megboldogultat, hogy ők lehessenek hatalmon. Számomra az, hogy a hajóskapitánynak ennyien nekiszöktek akik a régi rendszer kiszolgálói voltak, kicsit azt sugallja, hogy amiatt haragszik rá mindenki, mert belenyúlt a darázsfészekbe. És egyszerűen nem tudom felfogni azt, hogy kisebbségi magyarként az ex-kommunista pártot támogassam. Pedig erre biztatnak. Narkó is, és Tőkés is. Szavazzak Hunellára. Minek? Az egyetlen lehetősége, hogy megakadályozzuk a régi gárda visszakerülését, az lenne, hogy Geoana ne jusson be a második fordulóba. Tehát a liberális Antonescu kellene bejusson, legalább, aztán a második körben meglássuk. Antonescu, aki egyébként nincs messze ettől. A Hunella elhülyített magyaroktól kapott 4-5 százaléka sokat segítene neki. A jelen helyzetben az UDMR, ha tényleg jobboldali lenne, ahogy az EU-s Néppárti tagsága megkövetelne minimum ennyit, holnap azt mondaná, Hunellát visszalépteti, és mindenki szavazzon Antonescura. De így, aki vasárnap a "magyar" Hunellára szavaz, az a kommunista párt Geoanajára szavazott. És vele együtt Iliescura, Nastasera, és itt jön a magyarázat, a Verestóy barátjára, Hrebenciucra szavazott (hisz szeretjük a régi szekusokat, nem?). Igaz, nem először tesz ilyet, hanem újra. Aztán, (ha) (miután) ez nekik újra összejött, már csak arra leszek kíváncsi, milyen indokkal biztatnak majd újra arra a második körben, hogy a komcsikra szavazzunk.

Nyissátok már ki a szemeteket !!!

2009. november 17., kedd

Mindenkit más dolgok szórakoztatnak

Ki hinné, de ma én, aki tévét is ritkán nézek, betévedtem a Zéró tévé adásába. És ott ragadtam, hiszen egy Hofi kabaré vicces és jópofa, de az igazi szórakozás az, amikor az Erdélyhez csatolt területek egyik EU parlamenti képviselője füstöl a WC-ből. A szenzációs DD direkt adott újra emlékezetes showt. Az ország, amely saját állampolgárainak nevez minket is, civilizált polgárokat, képes volt ilyen képviselőt küldeni az európai parlamentbe, és ráadásul még egy birkapásztort is csatolt hozzá. Őszinte sajnálatom azon jó érzésű román barátaimmal szemben, akik szörnyen szégyellhetik magukat emiatt. A kárpátok géniuszának udvari költője valami miatt nagy becsben lehet ebben a "miorítikus" országban, ha még senkinek nem sikerült egy rendes rágalmazási pert a nyakába varrnia. Persze ezt az egészet elemeiben kell vizsgálni. Tekintsünk most el attól, hogyan meséli a tábori költő el, hogy milyen híres emberek látogatták őt meg valamikor. Hisz senki se próbálja megcáfolni. Attól is tekintsünk el, hogy mennyire negatív azok IQ szintje, akik mindezen szövegeknek bedőlnek. Ettől kicsit nehezebb eltekinteni, hisz egy önmaga történelmét hazug módon bemutató ország teljesen más adatokkal szolgál hozzá. De ez az ember büntetlenül hőzöng rólunk, az Erdélyben őshonos magyar kisebbségről, miközben az Európai Únió egyes képviselőit inkább a Morvai Krisztina jogos felvetései zavarják az Európai Parlamentben. Elgondolkodtató. A tábori költő módszerei teljesen jellemzőek a régi KGB-s bemocskoló módszerekhez, amikor arról beszél, hogy a Hajóskapitány részeges, női vannak, stb. Ismerjük ezeket, mások is alkalmazzák, akiknek KGB-s kiképzésük sincs.

Aztán meglepődök. A Zéró tévében érdekes dolgokat is tárgyalnak. (De még érdekesebb lenne azt megtudni, ki fizeti nekik ki az Audiovizuális Bizottság által kirótt büntetéseket.) Az érdekes dolgok alatt azt értem, hogy jelen van a Curentul egyik újságírója. Erről azt kell tudni, hogy megjelentettek így az államelnök választási kampányban néhány hangfelvételt, amelyben a Hajóskapitányt hevesen támadó bérújságírók beszélgetései vannak felvéve bizonyos személyekkel. Egyre inkább meglepődök. Úgy, hogy majd még visszatérek erre.

2009. november 15., vasárnap

Játszik még a szív

A véletlen hozta újra, hogy az újabb szubjektíven kommentált filmajánló ma esti kiszemeltje ez legyen. Két Szellemekkel suttogó között belekukkantottam a JLH filmográfiába, és ismerős volt ez a cím. Úgy rémlett, hogy megvan valahol, hát megkerestem. Az igazság az, hogy sosem igazán szerettem a Bálint nap körüli kommersz őrület, talán kicsit azért is, mert nem sok igazán kellemes pillanatot éltem meg azon a napon. De őrülten kezdődik a film, valaki kissé talán kótyagos állapotban Bálint napi képeslapot küld a barátja feleségének... Egész jó beköpéssel indít itt valaki: "Ha valaki szerint a kufircolás kellemes, az összetéveszti a szexet a varrással."... És bonyolódik, hisz az a lényege... Az ágyjelenet érdeklődés hiányában elmarad... csajokul próbára teszik a férjet... hát igen, időnként ki kellene inkább kapcsolni a telefont... a titkos imádót a feleség játsza el, de úgy tűnik, akad is egy... mondjuk úgy, titkos imádóként a feleség segített a férjén... Vannak egész jó beköpések is... aztán a valóság szomorú ténye... hogyan lehet ennél a látványnál azt mondani, hogy be vagyok havazva? Azt hittem, ez nem fikció és akkor valamennyi valóságértéke csak kellene legyen... talán előrelátható már a happy end, de ahogy olvastam valahol, az igazi szerelmi történeteknél nincs is boldog vég, hiszen nincs vég. Kellemes csöpögés... csupa kellemetlen dolog van ebben a filmben... ja, ki ne hagyjam, hogy növénykéi vannak, a feleségnek... és a férj barátjával jó barátok, ne feledjük az indítást... elejtett kis szavak, amelyek sok fájdalmat takarnak... na, necsinálják ezt velem... veszélyes játékok ezek... csak szegányke azt hiszi, tudják, hogy ő a meglepetés... erre utal az is, hogy a pasi karikagyűrűstől érkezett, csakhát mi tudjuk, mire képes... és lebukik magától... aztán a játékos próbálkozásból kegyetlen valóság lesz és az ossza az eszet, akinek egyébként semmi joga hozzá, csakhogy ezzel sok mindent elárul a helyzetről... huh, itt volt egy jó kérdés, kellőképpen illusztrálva... naná, hogy ettől elszakadt a cérna... és Archie szinte minden fotón ott van... hát igen, amikor valaki nincs ahogy összetegyen egy képet, abból félreértés is lehet. Sajnos az emberek nem igazán szeretnek kérdezni, hogy kibogozzák a nem teljesen érthető részeket... persze itt volt egy olyan tényező, ami viszont a másik oldalon kellene segítsen egy nem sejtett képet összetenni... no, de ez szánalmas jelenet... agyament butaság, valaki csináljon valamit... az IMDB.com idióta, ha ez komédia nekik... jöjjön egy forgatókönyvíró, aki ilyen helyzetet el tud simítani és többet nem nézek filmet... "Mióta biztosan tudom, hogy soha nem éreznél úgy irántam, ahogy én irántad, könnyű volt döntenem"... és a legfontosabb sokszor a utóirat... no meg a kissé lapos vég.

2009. november 13., péntek

Nyugi van

Alapjába véve nem akarok provokálni. Mondjuk úgy, adok még egy esélyt. A félreértéshez is van lehetőség. Például tesó. Ha tényleg azt hiszed, nem tudni milyen okból kifolyólag, hogy vaegy jahus címed lenyúltam. Nyiss rám nyugodtan, beszéljük meg. Hisz nem nyúltam le semmit, kit érdekel?

2009. november 11., szerda

Cím se kell

Ezt a napot kitörölném a naptárból. Nem mintha az visszafordítana bármit, nem mintha ezen a napon jobban hiányoznátok vagy kevésbé. Hisz ha jobban meggondoljuk, mit is jelenthet az, hogy éppen 1 éve? Gyakorlatilag semmit. Nem lesz tőle kisebb a hiány érzete, az emlékezés fájdalma. Nem gondolok többet vagy kevesebbet rátok, mégis annyira rossz érzéssel ébredtem ezen a napon, a legjobb lett volna egyszerűen kihagyni. Pedig attól se lett volna könnyebb. Se nekem, se másnak. Hiszen az elmúlt egy évben kevesebb voltam, mint előtte. És ezentúl is ugyanúgy kevesebb leszek.

2009. november 9., hétfő

Suttogások este

Az első évadnak rögtön vége. A 20. rész előre jelezte, hogy a harc csak most kezdődött el. Rég készültem megnézni ezt a sorozatot, de valahogy sosem voltam a sorozatok embere. Ez az egy valamivel megfogott, annyira, hogy már jó ideje letöltöttem az összes részt, de mégis csak nemrég álltam neki, megnézni őket. S így jelenleg kitöltik az estéim. Így hát írnom is kellett róla. Foglalkoztat a téma mostanság, talán azért. Bár részben a sci-fi kategóriába sorolható, érdekes lenne, ha létezne. De talán majd máskor még írok róla.

UI. És az első évad azzal a két résszel végződik, amit amikor egyszer véletlenül megnéztem, elhatároztam, hogy megszerzem a további részeket.

2009. november 4., szerda

Útmutató Yahoo Mailhez

Mivel egy rosszindulatú meggyanúsítás áldozata lettem, szükségét érzem, hogy bemutassam, hogy működik a yahoomail, amikor elveszíted a jelszavad. Azoknál a címeknél működik így, amelyeket még nem újítottak meg a Yahoo új biztonsági rendszerével. Tehát, első lépés:


Következik az, hogy megkérdi a Yahoo, mi a problémánk:


Aztán a Yahoo megkérdezi, milyen felhasználónévnek veszítetted el a jelszavát:


Majd jön a mágikus kérdés, amihez kötik az én meggyanúsításom. Mi az alternatív email címed? És a régi biztonsági beállításoknál még be kellett írni, az újaknál már ő adja a lehetőségeket.


Persze ott van a választási lehetőség, hogy nem tudod elérni az illető email címet és akkor felteszi a titkos kérdést (az új Yahooban egymás után kettőt) és úgy ad másik jelszót.

Viszont, ha eltalálod az alternatív emailcímet, amivel, idézek valakit: "A Yahoo tovább enged", vagyis amit beállítottál, vagy beállítottak mások, a következő ablakban a Yahoo értesít, hogy elküldött arra a címre egy levelet, amiben elküldte a jelszavad újragenerálásának a lehetőségét.


A levél így néz ki:


És miután a "Reset My Password"-ra ráböktél, áttesz egy másik oldalra, ahol lehetőséged van megadni az új jelszavad:


És onnan kezdve, hogy én ilyen levelet nem kaptam a gyanúsításban szereplő emailcím ügyében, már tudom, hogy nem egy félreértés áldozatául estem, amikor meggyanúsítottak, hanem egy rosszindulatú bepiszkosítás áldozata vagyok újra. A dolog szépséghibája annyi, hogy csak én tudom ezt teljes bizonyossággal, de számomra ennyi is elég. Köszönöm. A módszer jellemzi az elkövetőt.