Kevéssel reggel 7 után ébredek, a telefon riasztása előtt a már megszokott néhány perccel. Odateszem a konyhában a vizet melegedni a kávéhoz, irány a mellékhelyiség. Majd a kávé mellett böngészek még egy keveset, nagyobb részt csak nézek ki a fejemből. Amikor pontban 8-kor kilépek a házból, már a megszokott LP dallam megy a fülemben, 9 perc múlva már a maxinál vagyok. Vasárnap már rendesen hiányoltam reggel a megszokott zenét. Hétvégén bedobtak a mélyvízbe és megálltam a helyem, ami kellemes érzéssel tölt el. Biztos jó azoknak, akik megengedhetik most is maguknak, hogy kényelmesen megfutamodjanak néhány plusz óra munkától vagy munkába utazástól, de nem is akarok inkább erre gondolni. Majd egy hónap alatt rutinná vált már. Csak néhány pillanatra billent ki ebből egy bizonyos népcsoportra valahogy jellemző szag, amit az épp esős időben könnyen elnyom a másra koncentráló szervezet alkalmazkodó képessége. Minden nap közvetlenül emberekkel dolgozok, valahogy mégis magányos farkas érzés van bennem időnként. De még 20 perc és kis időre elmúlik. Az jó kérdés, hogy mennyi idő amíg ez teljesen elmúlik. Addig is, marad a rutin, majd a tinta hal.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése