Az óvodás gyerek értelmetlen hisztijét a az óvónéni egyszerűen tudja kezelni. Sarokba állítja, kukoricára térdepelteti (bár újabban lehet nem szabad), de mindenképpen megvannak a módszerei, hogy jobb belátásra bírja. A román a közoktatási törvény 135-ös cikkelye előírja, hogy a multikulturális egyetemeken külön vonalat kell létrehozni az anyanyelvű oktatás érdekében, s biztosítani kell a szervezési és döntési önállóságot. Persze, mint minden román törvénynek, megvan ennek is a kiskapuja, hisz ezek létrehozását az egyetemi autonómia jogcímén, az egyetemek szenátusaira bízza. (Évek óta mondom, hogy hiába a kampánycélokra jól használható "kiharcolt" törvények, ha az alkalmazásuk terén nincs eredmény. Ugyanígy van ez a közigazgatási törvénnyel, hiszen hány magyar utcanévtáblát látunk Marosvásárhelyen?). És akkor itt van néhány óvodás. A nevük elé odabiggyesztik a Prof. titulust. És nem akarják létrehozni, hiszen szerintük ők kell döntsenek róla. Az egésznek egyszerű lenne a megoldása, de az óvónéni egy ÁRULÓ. A régi rendszert is kiszolgálta, így került oda. Ráadásul az óvodások pontosan azok játékait veszik el, akiket amúgy sem szeret az óvónéni, akik régóta ismerik a óvónéni hovatartozását. Miért ültetné sarokba őket? De mikor ültetjük már a sarokba az óvónénit, mikor nyílik már ki a szemünk?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése