Kedves emberek. Egy olyan kérdésben fordulok hozzátok, amely mindannyiunkat érinthet valamikor. Amúgy is jó ideje kezdünk sokan lenni erre a Földre. Mégis, nem vagyunk Önmagunk képesek kiszűrni az Állatokat magunk közül. Azokat, akik önkénytelenül ÖLNEK, elveszik szeretteinket. Példákat hozhatnék fel ezerrel, biztosan mindenki életéből találunk valakit, akinek halála egy másik embertársa felelőtlen, vagy akár akaratlagos tévedéséből adódott. Jómagam személy szerint az akaratlagos tévedést NEM VAGYOK KÉPES megbocsájtani. Valamikor létezett halálbüntetés, jobb helyeken most is létezik. Az ellene megmozdulók fő érve az volt, hogy van amikor tévedésből ítélünk el valakit, vesszük el az életét. Mégse gondolja meg napjainkban senki, hogy van, amikor minden tárgyi bizonyíték adott. Akár videó felvétel, akár vallomás. Mégis miért engedünk újabb lehetőséget egy Állatnak, hogy néhány év után szabadulva a mi adóinkból való eltartásból, újra ÖLJÖN? Miért zárunk állami ellátásba valakit, aki állati ösztöneit kiélve, elvette egy szerettünk életét? Nem hiszem, hogy ne lehetne a halálbüntetésnek olyan szintű szabályozását bevezetni, amely kiszűrje a túléléseket, de valamilyen módon elrettentse azokat, akiknek megéri, hisz néhány év és szabadulnak. A veszett rókát is simán lelövik, senki se teszi fel a kérdést, hogyan kapta el a betegséget, ami elvette az eszét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Én ember életét el nem veszem, nem én adtam, nem veszem el. Ez hitbeli meggyőződésem. De az ilyen semmirekellőket kivinném a dzsungelbe, ott elengedném. Ha az a sorsa, hogy túlélje, akkor túl fogja... ha nem az, akkor nem fogja. És űzött vadként talán érezne valamit abból a félemből, amit az ő áldozatai éreztek a haláluk előtt...
Megjegyzés küldése