3 hónap...

... alatt annyi minden tud történni. Olyan három hónap volt ez, amely örömeit, pozitív történéseit mindig beárnyékolta egy üresség, amely az elvesztésetek óta a lelkemben él. A tegnap telt el 3 ilyen hónap, és úgy érzem, még jó néhány, még sok így fog eltelni. Talán enyhül majd valamikor, de egyelőre minden tragédia jobban meghat, mint amennyire rendes körülmények között kellene. Sokszor megfordul a fejemben, hogy vajon, egyes dolgok miért történnek így. Hisz az az érzésem, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet elkerülni. Ha rossz helyen vagy, rossz időben, már egyszerűen annyi elég, hogy baleset érjen, vagy egy vadember leszúrjon, miközben a csapattársad, barátod kisfiának születését ünnepeled. Időnként az az érzésem, hogy elfajulnak a dolgok és védtelenekké válunk egyesek állati ösztöneivel szemben. És mi magunk tesszük azzá önmagunkat, mert az emberségünk téves leple alatt gyakorlatilag aláírjuk a saját törékeny életünk halálos ítéletét. Ahelyett, hogy azokat ítéljük halálra, akik nem képesek a társadalom által kialakított minták és szabályok szerint élni. Akik állati ösztöneiket kiélve derékba törnek szemet gyönyörködtető karriereket, pusztán azért, mert abban a pillanatban zavarta kicsinyes önérzetüket, önhibáján kívül. "A halálbüntetést ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy a halálbüntetés végleg elveszi a lehetőségét, hogy egy ártatlanul elítélt személy számára igazságot lehessen szolgáltatni. Ezenkívül a halálbüntetésnek szerintük nincs valós elrettentő hatása, valamint egyesek szerint antihumánus." (Wikipédia). Ez időnként akár meggondolandó. De a technika mai haladásával együtt, egyre több esetben teljes mértékben bizonyítható a támadó személye és hibássága. A nagyobb városok nagy része be van kamerázva. Ahogyan történt ez a meggyilkolt kézilabdázó esetében is, kamera rögzíti a tettet. És mit tesz az emberiség, a gyilkos életét védi meg. Felháborító az, hogy napjainkban a börtönök lakóinak mindjárt több joga és lehetősége van fejleszteni magát, mint a megélhetésért gürcölő becsületesen elő EMBERnek. Bemegy egy pitiáner tyúktolvaj, és kijön a Terminátor, aki saját kezébe veszi mások életét. Hiszen ölhet, ő életben fog maradni, legfeljebb, ha elkapják, akkor hosszú huzavona után újra ingyen kaja és edzés, majd jó magaviseletért szabadulhat, hogy újra öljön. Azt mondanák egyesek, hogy miért öljünk mi is, amiért valaki ölt. De hát azért van egy kevés különbség az önhatalmú ölés, és a társadalom általánosan elfogadott szabályai teljes figyelmen kívül hagyása jogán bekövetkezett, kollektív döntés alapján meghozott megtisztító itélet között. Vegyünk csak egy példát. Hasonlítsuk össze a két társadalmi "ölés" megitélését. Bár tudom azt, hogy sokan mindkettőt ellenzik, de mégis hányan vannak olyanok, akik a halálbüntetést igen, de az abortuszt már "esete válogatja"ként kezelik. Pedig akire a halálbüntetést kiosztanád, az már bebizonyította, hogy rossz a társadalomra nézve, akit megölsz az abortusszal, az lehet, hogy a Föld megmentője lehetett volna. Míg az egyik eljátszodta az esélyeit, a másik esélyhez se jutott. Érdemes ezen elgondolkodni.
Nagyon hiányoztok minden nap.