Ma reggel Segesvár felé menet Romantic-ot hallgattam. Érthetetlen számomra, hogy egyes napokon miért tud még jobban fájni néhány kedves emlék, néhány ismerős dallam és szöveg. Minden nap ezen az úton járok, s ma mégis jobban fájt a kendi tábla, egy kanyar és üzenetnek éreztem egyes részeket azokban a számokban, amelyeket egy időben olyan szívesen hallgattunk közös utakon, pedig egyikünknek sem volt igazán a stílusa. Most értem igazán, hogy mégis miért. Hiszen: "Hidd el kár minden könnycseppért, ha fáj, csak hunyd le a két szemed és menj tovább. Hidd el bármerre mész utad során, egy angyal vigyáz rád, egy angyal vigyáz rád."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése