2008. december 27., szombat

Az emlék mindig marad...

Ami körülöttem zajlik, Életnek mondanád, teljesen biztosan annak neveznéd. Időnként rosszallóan néznél talán rám, hogy miért kell elkomplikálnom, de tudom, hogy megértenél. És ez az, ami legjobban hiányzik. Így, ezen év utolsó napjaiban azt kell mondanom, életemben voltak jó évek, és voltak kegyetlenek. Nagyon jó év volt az, amikor megismertelek. Meg azok is, amikor együtt dolgoztunk, csupán nemes célokért, ahogyan mi képzeltük. Szörnyű most arra gondolni is, hogy talán akkor nem éreztem annyire jó évnek őket. Akkor időnként úgy értékeltem, hogy sok rossz történt velem. Idén értettem meg, hogy mi is az igazi rossz, ami történhetett. Ami nem javítható, nem megfordítható, csak a szívekben talán. Majd egyszer újra találkozunk. Addig is, csinálom tovább, veled. (legalább két napig írtam ezeket le)

Nincsenek megjegyzések: