Bucsin, szívek és zúzák

Megvolt az idei bucsini kiruccanás is, a III. Gábor Áron buli, a már megszokott mottójával: És lészen ágyú. Egy sűrű programúra sikeredett pénteki nap után, kora reggeli indulással Piatra Neamtra, egy fantasztikus magaslati telegondolás kilátással tarkítva. Komolyan az egyetlen valamire való város Módovában. És ez FENTRŐL látszik a legjobban. Aztán hazaindulás, Békási szoros nappal, havazás. Gyergyó napsütés. Bucsini tető másodszorra már 10 centis hó az úton, dejólfognak a téli gumik márciusban is. Aztán egy fantasztikus foci, amiért megérte hazajönni. És visszaindulás a harmadik aznapi bucsintetői megérkezéshez. Találkozás régi barátokkal, de még azokkal is, akiket szinte naponta látsz, teljesen más az alkalom adta találkozás. És szép lassan megszoktuk a helyet is. Na és ők is minket. Buli van. Aztán a szombat. Átruccanok Udvarhelyre, hát az a lefele út a Bucsinról mindig megéri. Aki igazán szeret vezetni, megérti. És délutánra vár egy komoly megpróbáltatás. A tűz 1 méter magasságban kezdődik a zúzapörkölthöz, mert 1 méteres a hó. És az a fránya tűz leolvasztotta magát folyamatosan. A hó pedig oltotta a tüzet. Így tehát elkezdődött a harc. Körbeástam a tüzet. Aztán miután leértem a földig, lett zúzapörkölt. Talán az egyik legjobb, hiszen beleadtam anyait, apait. Annyi havat hánytam, hogy nekem már nem maradt a pörköltből csak az üst oldalán. Tehát a párhuzamos gulyásból pótoltam be. És Jackből. Jó buli volt, öröm volt újra találkozni veletek. Részemről viszont kevés KÉP készült csak.

UI. És mindezektől is függetlenül:

S közben a fájdalom, hogy enyém nem lehetsz,
Megöli éjjelem minden kis csillagát,
S lehet, Te úgy érzed, minderről nem tehetsz,
Pedig, mert nem szeretsz, Te döfted szívem át.