Rég nem néztem semmit, s főleg nem úgy, hogy szubjektíven kommentáljam. Ezt Woody Allen írta-rendezte, és egyik kedvencem játszik benne. Ő Cristina, aki Vicky barátnőjével Barcelonába mennek nyaralni. A két lány teljesen ellentétesen látja, képzeli és akarja megélni a szerelmet... Vicky foglalt, Cristinánál épp hiába próbálkozik egy búvár... A narrátor mondjon le... Mekkora dumásra akadtak, meghívta őket szeretkezni, a második mondatnál... Kell egy repülő és egy vihar, s máris bejön az ember a csajoknál, egy részüknél legalábbis biztosan... Mi lesz egy koccintásból?... Gyomorrontás okozta fordulattal tarkítja Woody Allen a sztorit, családlátogatás lesz belőle... Érdekes bosszú a világon, hogy csodás dolgokat alkossál, de megfoszd a világot tőlük... A narrátor nem mondott le még... A kihívás, átvenni a passzív vetélytárs szerepét, elnyerni tőle a férfi szívét... Valahogy el kellene tanulni ezt a sármot (beszél belőlem az irigység)... A narrátorról ugyanaz a vélemény... ide kell írjam: szerencsétlen alak... a másik viszont, a szőkét még nem, de megfogja... ha ezúttal nem dobta ki a taccsot, ez össze is jött: Pasi - Csajok, 2 - 0... Ja, hát kínos lehet egy ilyen véletlen találkozás miatti beszélgetés... Igaz lenne, hogy csak a beteljesületlen szerelem lehet romantikus?... A narrátor kitart, de most már szinte szükség van rá... ejj, ejj, ha tudná az a vőlegény, mi volt, ami javított az együttléten... nomegaztán, egyezzünk meg, ilyen "véletlenek" nincsenek... a férfi kimentette magát, hmm... de miért kell a narrátor elmesélje, mit látunk a filmkockákon?... no, de a konkurencia mindig kellemetlen érzés... egész érdekes szitu... itt már minden felborult, Vicky félrebeszél... egyik fordulat a másik után... hármasban?... azért ez kicsit beteg, mármint Woody Allen... ha ez a realitás, akkor elveszik tőle az ember kedvét... "Doug sosem tudta meg, mi történt valójában"... Cristina tovább keresgél, hátha megtalál majd...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése