Szaporodnak szajkóék is

Utolsó ottjártam óta bebizonyosodott, a tojások frissek voltak. Hiszen közben még 4 testvért tojtak melléjük. Ezúttal sikerült a szajkót is lekapni a fészekben, már amennyi látszik belőle, hiszen érzékelve a valószínű veszélyt, igencsak behúzta a nyakát. Folytatás következik hamarosan. A múltkori képgaléria is frissült még néhány erdei FOTÓVAL.

Székelyek Bolíviában

Napok óta követem a híreket. Reggel, amikor felkelek, szinte első dolog, hogy belenézek az indexbe, a kurucba és az erdély.ma-ba. Minden videót végignéztem, éppen volt rá időm. Tudom, hogy kékszeműek is beleolvasgatnak abba, amiket írok, illetve sejtem. De, mivelhogy ez az én blogom, és ez egy fontos történés, az én blogomban le kell írnom a saját külön bejáratú véleményem. Azzal kezdeném, hogy ismeretlenül is csodálom Edot. Sokat hallottam róla, barátok ismerték, le merem írni. Megnéztem mindent róla. Nem teljesen értek mindent a felfogásából, de valószínűleg az enyémből se ért mindent mindenki. Az ellentmondások számtalanok. Annyi teljesen biztos, hogy ő a hazájáért harcolt. És veszélyt jelentett a mostani vezetésre, ezért meglepték, és kicsinálták. Számított erre, de alul értékelte őket. És ez lett a veszte. Bolívia mai helyzete nagymértékben hasonlít a valamikori horvát helyzethez. Kivéve azt, hogy messze Dél-Amerikában nem ugyanazok a törvények. A Mi Erdélyországunk helyzete is hasonlít a horvátokéhoz. Függetlenséget mi is szeretnünk. Az itt élő románoknak is ez lenne a jobb. Csak még nem fogják ezt fel. De azt, hogy kettő darab székely miért Bolíviában harcolt az autonómiáért, na azt nem tudom felfogni. De R.I.P. Edo és Árpád és társaik.
UI. És ha tudnád, hogy pont Te voltál a 10000. látogató

Frissítve egy linkkel, interjú Rózsa-Flores Eduardoval amely január 27-én jelent meg a Demokratában. Így talán többet megértünk egy emberből.

Cicák, kosbor, őzbakk, sütés, Bere

Elmenekültünk újra sikeresen a városból. A természetbe. A virágok világába, a meglepetések világába. Ahol egyszer csak szembemehetsz egy őzbakkal, majd miután meglepődtél és csak menekülőben tudod lekapni, utána becserkészheted egy újabb fotó erejéig. És az egészet az adrenalin teszi széppé. És közben a Zocit kihúzza a traktort (vagy fordítva), újra sikeresen gyúl a tűz, sütünk, sülünk a napon, lefekszünk egy kis virág mellé, hogy lefotózzuk, meghajtunk egy nyulat, miközben magányosan barangolunk a természettel magunk körül. Aztán este, már itthon. Feldolgozzuk, a képeket is, az emlékeket is. Egy nap volt ez is az életből. Egy kellemes nap KÉPEKBEN.

Barangolhatnék

A mai nap eredménye egy szajkófészek. Ezt is megtaláltam. És a tegnapi jazzes buli hatását meghazudtoló egyensúlyozással felmásztam, majd még le is fotóztam valahogy. Az, hogy csak 2 tojás van a fészekben arra utal, hogy egészen frissek lehettek. A szajkó (Garrulus glandarius) április végén építi fészkét, gyakran csak karnyújtásnyira, és májusban költ. No, de közben már a gyöngyvirág is nyílik. És az esti naplemente is csodálatos volt. Ezekről készítettem ma pár KÉPET (frissítve éppen néhány BotKer áprilissal), mielőtt a fantasztikus velős csontot megkóstoltam a Laci csárdában, majd aztán a G-be végrehajtottam az AÚI ötletét.

Crocus fuccs?

És még mondja valaki azt, hogy a virágok nem éreznek. Ők is tudják, érzik, mi zajlik az ember lelkében. Emlékezzünk csak vissza, miért harcoltak Crocusék. Aztán valamilyen talán teljesen érthetetlen okból kifolyólag nem nyílik senki ki. Vizet kaptak, gondozták őket, az elsők voltak minden reggel. Van ki elszáradt, van ki zöldül még, de virágot nem ad. Virágoztok-e még? (a képen szereplő kökörcsinek szemléltető eszköznek voltak szánva, bár a földrajzi helyzetüket tekintve nincsenek távol a Crocusék kezdeti harcának személyétől. A fotó a tegnap készült).

Kihelyezett húsvét

Az öntözni akarunk elérte a minimumot, így hát rándultunk inkább egyet. És megérte, nyugis lett, laza, pedig előtte feszült voltam, s ingerült. Sok százszorszép, makrók, a kihagyhatatlan zúzapörkölt, karaoke, a Magányos csónak és Kátya a Valami Amerika 2-ből, egy kevés alvás. Aztán meg a Titanic-motívum a nyomáti tetőn. És közben hangulat, amennyi belefért. Jó volt gyerekek. És a KÉPEK.

Nem hiszem el

Nem volt jó vicc (már van ékezet is).

My Sassy Girl

"Életedben egyszer, ha mázlista vagy, találkozol azzal aki kettéosztja az időt. Mielőtt találkoztál vele és azután."... Rokonlelkek ... Hát igen, a tequila az ilyenné tesz... No meg a vörösbor is, amint a mellékelt ábra mutatja... És mindez amiatt, hogy a vőlegénye szakított vele... Nemsemmi dolog végigtaxizni a várost, amíg megtalálod, hogy hol lakik, mert a vörösbor nem engedte, hogy egyedül tudjon hazamenni... Alakulgat a dolog, aztán egy hokibottal való összefejelésből találka lesz az apucival... "Ugyan, kit érdekelne egy csinos, titokzatos, szenvedélyes, valószínűleg bipoláris, erőszakos, iszákos, arrogáns, durva, nő."... Ezt el kell tanulni tőle. Ijesztő vidámparki kirándulás (a szerelmi bánatos katona csak bónusz)... Ezt nevezem sikertelen interjúnak... Titokzatos és meglepetésekkel teli... Aztán 3 hét, 4 nap, 9 óra, 20 perc és 6 és fél másodperc távollét... Még hogy, "egy nővel van randim"... Dilis ez a lány, és még egy csók se volt... És a sétáló végében nem hallatszik: "Sajnálom, sajnálom, nem tehetek róla, azt hittem más vagyok"... 1 év... s eltelt... "Csak bántottalak, pedig én nem ilyen vagyok, csöppet sem."... "A sors egy híd, amit maga épít, ahhoz akit szeret."... Úgy döntöttem, csak idézgetek ebből a filmből: "Akár együtt maradunk, akár nem, mindig te leszel álmaim nője. Örökké irigyelni fogom azt a férfit, aki elnyeri a szívedet."... Nem akarom leírni azt, ami kikívánkozik belőlem, mert mindig igyekeztem a szubjektíven kommentált filmajánlókban nem elmesélni, hogy mi történik, csak érzéseket leírni a filmmel kapcsolatosan. Amikor elkezdtem ezt az utolsó mondatot beírni, még leírtam volna, de most úgy döntöttem, hogy mégsem. Majd beírom kommentárként, és azt ne olvassa, aki megnézné a filmet. De az tény, hogy mindig beletrafálok a kedves filmekbe... "És ami a sorsot illeti, rájöttem, hogy ha a sors valamit el akar intézni, akkor sem tudja egyedül. Akkor is el kell menned abba az étterembe, akkor is lépned kell, akkor is építened kell egy hidat ahhoz, akit szeretsz."...

Újra megtaláltam!

No nem az igazit, azt talán soha. A barangolós énemet találtam meg újra. Nyakamban a fényképezőgépemmel alany- és motívumkeresésbe kezdtem. S lett is belőle néhány, a tavasz érkeztét hirdető és bizonyító KÉP. És megtaláltam ezenkívül az idei rigófészket is, ezúttal feketerigó került lencsevégre. Amint a tojásokat melegítve igyekszik életet adni a fiókáknak, aztán lekaptam a tojásokat is. Majd igyekszem a fiókákat is. Szép dolog ez a tavasz. S kirándulás.

Válság van

Álmatlanságban szenvedek ma, úgy néz ki. Pedig nem sokat aludtam az éjjel, most mégsem tudok lefeküdni. Válság van. Mindenütt, az életemben, az országban, a világban. Nehéz és komoly döntések előtt áll mindenki. Stabilitásra vágyik minden ember. Én is közéjük tartozom. Van egy gondolat, ami régóta foglalkoztat és egyre közelebb kerül hozzám. Főleg így, válságban. Elköltözöm talán. Jó reggelt Udvarhely.

Élmények Temesváron

Hazaértem szerencsésen. De ma, Temesváron bizonyítást nyert, hogy 14 év után is érzésekként működnek az emlékeim. Elhatároztam, hogy megkeresem nagynénéméket, hiszen a család régen nem tudta felvenni velük a kapcsolatot (telefonszámcsere, satöbbi). Az utcát tudtam, és annyit, körülötte 14 év alatt sok minden megváltozott. Főleg az, hogy az utca azon részét, ahol éppen laktak, átnevezték. És a házszámot senki nem tudta. De én mégis felkerestem őket, aztán meglátogattuk egy régi emlék megszemélyesítőjét is. Elevenek az emlékek időnként, és főleg a kellemes emlékek azok tudnak lenni. 14 év sok idő, az ember nem is gondolná, mennyire gyorsan el tud telni. Felettünk...