Hazaértem szerencsésen. De ma, Temesváron bizonyítást nyert, hogy 14 év után is érzésekként működnek az emlékeim. Elhatároztam, hogy megkeresem nagynénéméket, hiszen a család régen nem tudta felvenni velük a kapcsolatot (telefonszámcsere, satöbbi). Az utcát tudtam, és annyit, körülötte 14 év alatt sok minden megváltozott. Főleg az, hogy az utca azon részét, ahol éppen laktak, átnevezték. És a házszámot senki nem tudta. De én mégis felkerestem őket, aztán meglátogattuk egy régi emlék megszemélyesítőjét is. Elevenek az emlékek időnként, és főleg a kellemes emlékek azok tudnak lenni. 14 év sok idő, az ember nem is gondolná, mennyire gyorsan el tud telni. Felettünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése