Sok párhuzam vonható. Egy mostani és egy régi között. Persze semmi sem hasonlít amúgy a történésekben, valószínűleg talán az érzésekben. Pedig azok sincsenek, csak a mélyben lenn, nem is annyira érzések, inkább hiányérzéseknek nevezném őket. Van úgy, hogy amikor észrevesszük azt, ami hiányzik és ott van elérhető közelségben, távolság szempontjából persze, inkább a távolságot növeljük mihamarabb, hogy csökkentsük valamennyire a hiányt. Persze ettől még nem a hiány fog csökkenni, hanem az érzése. Márpedig klónozni időnként jó lenne. Csak ki lenne képes felelősen csinálni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése