2010. február 9., kedd

Egy kedd, majd Az időutazó felesége

Egy különleges keddi nap, ami nem csak azzal telt, hogy vártam az esti focit. Ezen a napon a déli kávé közben volt valami édesebb. És az ilyen pillanatoknak csak örülni lehet. Aztán utána örömmel mászik ki az ember a havas erdő alá elkészíteni az elképzelt panorámát a városról. Aztán a fizikai megerőltetés esti pillanatai utáni vegetálás, majd újra egy találó film kiválasztása. Már a téma is érdekes, a leírás. Tehát lássuk... Érdekes kezdés, talán majd minden érthetővé válik, illetve érthető, mivel elolvastam az ajánlást... Ilyen hirtelen vacsorameghívást... No de, miért csak meztelenül lehet idő-utazni?... Hát puff, mi mást mondjak erre? (Iszol valamit? - Nem arra vágyom.)... És a lány odaadja a pokrócot. De tényleg, miért csak meztelenül lehet idő-utazni?... Vajon ez hányadik típusú találkozásnak minősül?... Létezik, hogy nem más a legtökéletesebb pasi?;))... Vannak nehezen felfogható, megemészthető, megérthető dolgok... Hát könnyű nem lehet neki, bár eddig minden helyzetből sikerült kimásznia, de megérti az, aki számít neki... És majd csak összeáll az értelme ezeknek a teljesen összevissza idő-utazásoknak is... Vannak nehezen elfogadható dolgok is, amiken szeretne az ember változtatni, de nem engedik, az ereje véges... "Tudod, soha nem akartam ragaszkodni senkihez, akit talán elveszíthetek, de már túl késő. Nem azért, mert szép, okos és tökéletes vagy, hanem mert többé már nem vagyok magányos." És a válasz: Ezerszer is Igen... Az após jópofa és az a véleménye: Az élet egy játék... Jó lenne szerezni egy jó kirándulás tervezőt, aki nem a legrosszabb időpontokra tervezi be a kirándulásokat... Mert hogy vannak nem jól kiválasztott pillanatok is, ugye?... De legalább gondoskodott előre ruháról... "Nincs semmi baj, csak reméltem, hogy engem veszel el."... Minden lehet olyan szép... Csak időnként a rossz hírekre is legyenek logikus magyarázatok... És a helyzet komplikálódik... Az idők közötti összezavarodás... Na ez talán már tudathasadás... Aztán megható tudathasadás... S most éppen 5... Még nincs vége, de közeledik... Csak rossz helyen, rossz időben... "Ha tudtam volna, hogy jössz, itt vártalak volna a réten."...

1 megjegyzés:

Katóca írta...

No, megnéztem, ahogy ajánlottad, s utána olvastam el az ajánlódat. A legtalálóbb részeket emelted ki! Mondjuk, engem nem zavart, hogy pucér a pasi :))))
Ez a rész engem is megfogott: "Tudod, soha nem akartam ragaszkodni senkihez, akit talán elveszíthetek, de már túl késő. (...) hanem mert többé már nem vagyok magányos." Remélem, egyszer mindenki elmondhatja majd ezt magáról... hogy már nem magányos!
Köszi az ajánlót, tetszett.... a film is ;)