És ha üzen, én átveszem, ott vagyok, megtekintem, megörökítem. Ezt tettem ma is, amikor egy hirtelen ötlettől és a lehetőségtől vezérelve elsétáltunk a hóvirágok búvóhelyére, illetve hát, egész pontosan egyik kibúvó helyükre. Elképesztő, hogy bár néhány napja még több centis hó volt és fagyás, aztán 1-2 enyhébb nap után ezek a törékeny kis hírnökei a tavasznak már kidugták a fejecskéjüket. Így hát én se voltam rest, lencsevégre is kaptam a jó HÍREKET. No meg a legszerencsétlenebb landolást is, de az elég durva és személyi jogokat sért (ha lehet így mondani), ezért nem hozom nyilvánosságra...2010. február 24., szerda
Üzen a tavasz
És ha üzen, én átveszem, ott vagyok, megtekintem, megörökítem. Ezt tettem ma is, amikor egy hirtelen ötlettől és a lehetőségtől vezérelve elsétáltunk a hóvirágok búvóhelyére, illetve hát, egész pontosan egyik kibúvó helyükre. Elképesztő, hogy bár néhány napja még több centis hó volt és fagyás, aztán 1-2 enyhébb nap után ezek a törékeny kis hírnökei a tavasznak már kidugták a fejecskéjüket. Így hát én se voltam rest, lencsevégre is kaptam a jó HÍREKET. No meg a legszerencsétlenebb landolást is, de az elég durva és személyi jogokat sért (ha lehet így mondani), ezért nem hozom nyilvánosságra...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Sok idő telt el, igaz. Néha mégis eszembe jutnak a megválaszolatlan kérdések. Nem mondom, hogy ha igazán meg akartam volna tudni a választ, nem lett volna alkalmam, éppenséggel volt, nem éltem vele. Máskor pedig, nem szerettem volna lábatlankodni az amúgy is elég sűrű életedben. Akárhogy is, még mindig zavar, egy elvarratlan szál, ami kényelmetlen.
Az, hogy ide írtam, nem bír semmilyen jelentőséggel, csupán nem volt más ötletem. Remélem, nem probléma..
Megjegyzés küldése