2010. február 23., kedd

Öngyilkos nemzet?

Régóta próbálok magyarázatot találni arra, miért ennyire önmaga ellen játszó nemzet az, amelynek ettől függetlenül büszkeséggel mondom, hogy tagja vagyok. Hiszen annyi mindent adtunk mi a világnak, amire mindannyian büszkék lehetnünk. Sőt azok kellene legyünk. Emberi szinten is tapasztalok ilyen dolgokat igaz, hogy egyesek teljesen megtörnek egy idő után, és elvesztik minden büszkeségüket, önmaguk ellen dolgoznak, teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból, aztán meg az elszenvedett keserűségekre hivatkozva próbálnak mentegetőzni. Talán az egyének eme genetikai hajlamára vezethető vissza az egész? Időnként olyan cikkeket olvasok csonka-magyar források után, amelyhez hasonlóakat a román sajtóban nem illetnek ugyan akkora fontossággal. Cikkeket, amelyek valószínűleg hatnak X % magyarra. Ellenőrizze le mindenki magának a következőt. Hátrányban. A cikkben szó van arról, hogy: "A térség legnagyobb „állampolgárság-szédelgője" mind a mai napig Románia". Így hát jogosan fogalmazom meg talán a kérést. Nézzen mindenki utána, hány román sajtóorgánum említi meg ezt a cikket, amiről a Magyar Távirati Iroda tudósít, és amit az erdely.ma is átvesz. Kommentár nélkül. Kinek fordult eddig már meg a fejében az, hogy talán ezen hosszútávú stratégia eredménye az, hogy a szülővárosom hivatalos európai neve nem Marosvásárhely? Miközben a történelmileg jogosult magyarok 25%-a szavaz a kettős állampolgárságra, hány románt láttatok tiltakozni a moldávok ellen, akik ingyen tanulnak az egyetemeiken? MI csak barátkozzunk azokkal, akiket "kiválasztottak", hogy minket képviseljenek...

UI. Néhány KÉP a hétvégéből is, hogy ne csak száraz politika legyen ebben.

Nincsenek megjegyzések: