A délutáni pangásban filmnézésre adtam a fejem és megtaláltam a gépen egy lengyel filmet, amely címét amikor először láttam most pár hónapja, őszintén szólva még nem tudtam összekapcsolni a témával. De most, miután a lengyel elnök tragikus repülőgép balesete kapcsán többször is téma volt a katyni orosz népirtás kérdése, rögtön belekezdtem Andrzej Wajda - KATYŃ című filmjét megnézni. Megdöbbentő alkotás, amely nagyon élethűen elmeséli az akkori idők történéseit, megszemélyesített formában drámaian. Utána olvastam aztán a szörnyű mészárlásnak, amit az oroszok mai napig sem hajlandóak népirtásként elfogadni (hiszen akkor nem évült volna még el). Kell azt is tudni, hogy eredetileg a mészárlás 1940 április-májusa között történt, több helyszínen. A tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszor ellen. Közülük nagyon sokan értelmiségi tartalékos tisztek voltak. És jóval 10 ezren felüli emberről beszélünk. Egy népnek a legfontosabb szakembereiről, akiket könyörtelenül, minden alapvető vádemelés és nemzetközi egyezmény betartása nélkül szervezetten lemészároltak.
Aztán a németek 1943-ban, amikor elfoglalták a területet, a katyni helyszínen tárták fel a tömegsírokat (amelyeket eredetileg már 1942-ben megtaláltak). Aztán a szovjetek, amikor visszafoglalták a területet, igyekeztek a németekre fogni mindent (aminek az előre elterveltsége abból is egyértelmű, hogy mindannyiukat (!) nagyrészt német pisztollyal végezték ki, tarkólövéssel), megcsinálták "saját" exhumálásaikat 1944-ben. És ezt az álláspontot, gyakorlatilag 1990-ig fenntartották, sőt a Lengyel Népköztársaság propagandagépezete (hisz egyértelműen szovjet komcsi befolyás alatt állt) is folyamatosan ezt hirdette. Végül aztán 1992-ben nyilvánosságra kerültek titkosított dokumentumok, amelyek között a P13/144 számú határozat, amelyben eldöntik a 14 700 hadifogoly és 11 000 rab agyonlövését.
Mindenesetre, a filmre visszatérve, személy szerint a fő üzenetét abban láttam, hogy bár remélem mindannyian tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írták az eltelt évszázadok folyamán, azért időnként végül is fény derül eltitkolt szörnyűségekre, bár nagyon jól megszervezték őket. De azért mindent annak fényében ítéljünk meg, hogy a történelmet a győztesek írják.
Mindezeket végigolvasva a katyni népirtásról, meg tudom érteni, hogy miért tartják a lengyelek sokan elátkozott helynek azt, ahol idén a lengyel elit jó része másodszor veszett oda. A kérdés csak az, hogy vajon ezúttal tényleg külső beavatkozás nélkül történt-e ez. És nem bírom nem megemlíteni azt, hogy valahogyan a lengyel 1940 kisértetiesen hasonlít a magyar 1956-hoz. És a Rossz mindkét esetben ugyanaz volt.
Aztán a németek 1943-ban, amikor elfoglalták a területet, a katyni helyszínen tárták fel a tömegsírokat (amelyeket eredetileg már 1942-ben megtaláltak). Aztán a szovjetek, amikor visszafoglalták a területet, igyekeztek a németekre fogni mindent (aminek az előre elterveltsége abból is egyértelmű, hogy mindannyiukat (!) nagyrészt német pisztollyal végezték ki, tarkólövéssel), megcsinálták "saját" exhumálásaikat 1944-ben. És ezt az álláspontot, gyakorlatilag 1990-ig fenntartották, sőt a Lengyel Népköztársaság propagandagépezete (hisz egyértelműen szovjet komcsi befolyás alatt állt) is folyamatosan ezt hirdette. Végül aztán 1992-ben nyilvánosságra kerültek titkosított dokumentumok, amelyek között a P13/144 számú határozat, amelyben eldöntik a 14 700 hadifogoly és 11 000 rab agyonlövését.
Mindenesetre, a filmre visszatérve, személy szerint a fő üzenetét abban láttam, hogy bár remélem mindannyian tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írták az eltelt évszázadok folyamán, azért időnként végül is fény derül eltitkolt szörnyűségekre, bár nagyon jól megszervezték őket. De azért mindent annak fényében ítéljünk meg, hogy a történelmet a győztesek írják.
Mindezeket végigolvasva a katyni népirtásról, meg tudom érteni, hogy miért tartják a lengyelek sokan elátkozott helynek azt, ahol idén a lengyel elit jó része másodszor veszett oda. A kérdés csak az, hogy vajon ezúttal tényleg külső beavatkozás nélkül történt-e ez. És nem bírom nem megemlíteni azt, hogy valahogyan a lengyel 1940 kisértetiesen hasonlít a magyar 1956-hoz. És a Rossz mindkét esetben ugyanaz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése