2010. augusztus 1., vasárnap

Extrém kezdés, extrém vég

A pénteki szülinapi buli érthetően elhúzódott kicsit, így a szombati ébredés az utolsó pillanatban jött össze. De ami a helyzeten javított az már a rutin volt. Így hát a szombati munka bevégzése után, pár telefonnak és segítőkész embereknek köszönhetően teljes felszerelésben sikerült mégis a kirándulni indulás. Szinte repültünk a transzfogarasi hágó felé, az idő is kedvezett, bár egy idő után már a felhők közt jártunk, ami kissé megpróbált beleszólni a képek minőségébe. De ettől függetlenül időnként megálltunk, ki fotózni, ki egy koporsószeget elnyomni. A túlsó oldalon még sosem voltam. Az alagút végén látszott a fény és kissé más volt minden. Kissé. Érzékelhető volt, de megfogalmazhatatlanul. Hisz ugyanolyan finom volt az áfonya, ugyanúgy zúdult a víz lefele, ugyanúgy csillogott a tó tükre. És még az se biztos, hogy alá lehetne támasztani, hogy több volt a szemét. Lehet csak bennem volt más valami. Mert a mosolyok is ugyanolyan szépek voltak (igaz, azok itthonról jöttek). És az éjszakai visszaút meg pontosan annyira extrém, mint a reggeli ébredés. De mindent összevetve, az első nap az utolsó hivatalosan még fiatal évemből kifejezetten szép volt. Emlékezetes. KÉPEKBEN is.

Nincsenek megjegyzések: