2010. július 30., péntek

Évente egy ilyen nap

Ezennel beléptem az utolsó hivatalosan is fiatalnak nevezett életévembe. Rögtön a belépés előtt kénytelen voltam rácáfolni erre fizikai erőnlét szempontjából, mivel nem jött össze a 2 perccel hamarabb indulás, így a belépést egy kilométernyi sprint előzte meg. De, nyugi van, elértem, csak egy perccel indult el hamarabb. Viszont a ma reggeli zenehallgatás elmarad, de legalább rohanás közben szembe sütött a nap. Aztán egy fehérnép nem volt hajlandó megállni az átjárónál és még ő húzta a száját. Ki ad könyvet az ilyeneknek? No, de ma nincs stressz. Az őzek újra az erdő szélén voltak, az épp előző mukinak szerencsésen összejött frontális ütközés nélkül, nekem pedig állandóan az a fotó van a szemeim előtt.

1 megjegyzés:

Katóca írta...

Isten éltessen! Túlélted a Krisztusi kort ;) Csupa kedvedrevalót ezután!