Lehet ez nem is volt hétfő. Lehet mától nincsenek klasszikus értelemben vett hétfők. Csak napok vannak, olyan napok, amikor találkozunk és olyanok, amikor hiányzol. És a remény van, hogy olyan napok lesznek csak, amikor találkozunk. Mert amikor nem, azok "hétfők" lesznek számomra. Amikor a fű sem nő. Lehet az érzés, hogy tartozom valakihez, hogy gondol rám valaki, és van akire gondoljak, a hatalmába kerített. Egy érzés, amitől szabadulni sem akarok, mert jó ez így. Eddig csak hittem abban, hogy valahol mindenkinek ott van az a személy, aki a társa lesz, mostantól már reménykedek is abban, hogy a "mindenki" kategóriába engem is belesoroltak. És a remény után ugye csak a tintahal meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése