Ma eltöltöttem a közeletekben fizikailag is 10 percet, hiszen a lelkemben mindig velem vagytok. Ott akartam lenni, egyedül. Veletek. Köszönöm. Aztán a kedvenc helyemen is töltöttem néhány percet, majd hazafele menet a kedvenc vendéglőnkben felidéztem egy emlékezetes pillanatot. Már fél év eltelt. Valahogy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése