
Az egyszeri gyermek a régi időkben, a nagy nemzeti munkásünnepi szavalaton komoly feladatot kapott. A vers címe:
Május 1. El tudjuk képzelni, miről szólhatott a vers. Hát nem arról, ami Décsében történt. Mert ott is úgy történt, ahogy végül az egyszeri gyermek megfelelt a feladatra. Amikor felment a színpadra, a címet még tudta.
Május 1. Aztán azzal folytatta:
Május 2..., (csend) ...
május 3 (kínos csend, majd a megoldás)...
édesanyám, gyere menjünk haza! No, hát adva van egy szép hely, egy traktor, ami odavisz, egy társaság aki odamegy. És "ereszd el a hajamat". Festői környezetben, a virágzó cseresznyefák között, azt a kevés alvást ki sátorban, ki a lerobbant házban, sütés, főzés, csűrbuli, házbuli (ami szerencsére nem égett le, még ha mind a négy sarkánál meggyújtották se), sátortábor, zúza-pörkölt, "kútbadöglöttmacska", konyakos Buból lett kámfor, Elektromodulator Dwa, fiúk és lányok, ez szép volt. S volt egy jókedvű
FOTOgráfus, aki néhány mozzanatát megörökítse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése