Csak megemlítem

A Krisztusi korba való lépéskor éppen a tengeren lubickoltam, így utólagos bejegyzésben azért megemlítem, hogy volt egy ilyen nap is. Sőt szintén utólagosan tortát is kaptam az anyukámtól, szuper gyümölcsöst, amin bár nem megszámolható, de egészen pontosan 33 szem meggy volt. Köszönöm ezúton is mindenkinek, akinek eszébe jutottam, még akkor is, ha nem voltam elérhető telefonon... Éreznem kellene, hogy öregszem?

Gulyás, Bere s egyebek

Retroaktív blogíráshoz kell nyúljak kicsit. Ugyanis annyira összesűrűsödött a program, hogy kimaradtak részek belőle. Tehát pótolni kell. Visszaemlékezés a július 25-26 hétvégére. Szombaton újabb gulyásfőző fesztivál. A változatosság kedvéért még díjat is nyertünk (4.), pedig odakozmált a végére kicsit a gulyás. Egyesek szerint a tűz volt túl nagy (bár az elősegítette, hogy megpuhuljon végre a hús), szerintem a gyakrabban kavarás lett volna a nyerő. Azt, hogy mi lett volna, ha nem kozmál oda, sose fogjuk megtudni. Szuper KÉPEK készültek. Aztán vasárnap már félszigetre jutottam be, kis stratégiával. De megérte, a Tankcsapda is jó volt, de a Prodigy (bár nem stílusom) igazán jó buli volt, keverve kis kavarodással is. Biztosan sokkal többet tudtam volna írni róla, ha akad időm frissen és nem egy héttel utána fogalmazni. De így jártam, a dátumot a rend kedvéért módosítottam.

Egy tetoválás véres története

EM2 elhatározta, hogy valami maradandót alkottat a hátára. Napjainkban egyre nagyobb divattá válik a különböző gondolatok testünk látható és intimebb zónáira való felrajzolása és ezzel nincs is baj, ameddig nem a Lujza (majd kihúzva), Klotild (kihúzva), Bandi (csak futólag), majd az utolsó felírat: "Az épp Aktuális!" típusú tetoválások kerülnek az emberre. Figyelembe véve, hogy az eltávolítás, bár mostanság már lehetséges, de mégiscsak körülményes, ajánlott mindenki számára, olyasmit vésessen testébe, amit élete végéig fel tud vállalni. Na itt jön az, hogy meggyőződésem, hogy jelen tetoválás ilyen választás volt, a magam részéről viszont láttam azt is, hogy a végeredményig mennyi szenvedés szükséges. Megjegyzem előre, a KÉPEK csak erős idegzetűeknek ajánlottak. Az alany szenvedő arcát kérem melléképzelni.

Két szóban válasz

Gondolkodtam, érdemes-e lealacsonyodni a bukaresti csobán szurkolótáborának a szintjére, úgyhogy csak annyit válaszolok nekik viccesen: Úgy látszik titeket csak 6-7 hónapig tartott magában, azért vagytok ilyen retardáltak. A 9 hónapra született Adevarul újságírók bocsánatot kértek, csak nem tudom miért csak Magyarországtól. S egy LINK.

Minden idők legjobbja

A legjobb a Sláger rádió. Itt játszódjak a legjobb számokat. Most éppen a Bangles megy. Eternal Flame...

Impressziók T20-ról

Igazán általam rég nem próbált módszerét választottam Tusványos eléréséhez. Közel 9 óra utazás, de hát őszintén szólva megérte. Az egy olyan hely, ahol a péntek esti buli után is akad ismerős, akivel kávézzál egyet szombat reggeliben. Újat mondani nem sikerült se a Viktornak, meg pláne Böszeszkúnak nem. Sőt, utána egy magánbeszélgetésben ugyanazt mondta el a Viktor, amit én már előtte egy órával megfogalmaztam. Államelnök választások lesznek. Itt fűzöm hozzá, halvány lilám még, kire szavazzak, de erre máskor még vissza fogok térni... Csak egy teljes nap volt az egész, mégis belefért minden, amit az ember elvár Tusványostól. Ismerősök, régi barátok, kis mellébeszélős politika, hírek, borkóstoló (amit nem szabad kihagyni), és a CSÜR. Sokat gondoltam rátok barátaim, időnként annyi régi ismerős között is teljesen egyedül éreztem magam. Ilyen szempontból talán szerencse is, hogy a Szent-Anna-tóhoz nem jutottam el az idén. Az biztosan még jobban fájt volna, sajna az élet megy tovább nélkületek is. Remélem ilyenkor figyeltek és érzitek valahogy azt, hogy gondolok rátok, velem vagytok. Jó volt Tusványos, nélkületek azonban sosem lesz már fantasztikus. S néhány KÉP.

Tusvi, jövök

Nyakamba vettem a világot és mivel csak péntek este tudtam indulni, hosszú vonatozásra adtam a fejem. Azok a régi szép idők már soha nem lesznek olyanok, és bár egyedül, fájó szívvel nélkületek, de Tusványos jövök, egy egész éjszakai utazás után, reggel korán érkezem.

A vadlibák felett

Hazatértem a fővárosból (ami hivatalosan már csak az övék). Rövid kiszállás volt, de annál több különleges történt közben. Megvolt az első repülés (géppel persze), csodálatos út volt mindkettő. És sem a felszállásnál, sem a leszállásnál nem éreztem olyasmit, hogy vonattal jövök vissza. A felszállások simán mentek, a leszállások sikeresek voltak. A pénteki napban sok minden benne volt, meeting, gyors bemutató, aztán délutáni szórakozás. Aquapark, leseggencsúsztam a Tornádóban, húzós volt, leírhatatlan. Áztattam a habfehér testem, az első loccsanás volt az idén, kigondolná. Aztán vacsora után meglátogattam a legjobb barátnőméket is. Végigmetróztam az M3ason Budapestet, s irány Budakeszi. Közben szivárvány, majd gyönyörű naplemente. Majd hazafele kis nosztalgiázás a régi budapesti kirándulásokról. S ma már repültünk is haza. Érdekes helyek a nemzetközi repülőterek. Érdekes emberek fordulnak meg ott, azt hiszem tetszik. Mondjuk az nem, amikor valakinek már 20 perce el kellett volna menjen a gépe, de ő közben shoppingol/csajozik nyugisan, pedig megvolt már a harmadik utolsó beszólítás is. Miközben egy másik gép összes utasa is várja, hogy felszabaduljon a terminál, és elkezdhessék a beszállást. Az előttünk induló kievi gépnek 8 ilyen utasa volt. Érdekes módon a shoppingoló szőke került meg először, az utolsó becsekkoláshoz számított 15 perc után, utolsónak meg egy férfi, akit felesége várta két kisgyerekkel. Nagyon szórakozottnak tűnt, biztos még mindig azon járhatott az esze, mit ronthatott el, hogy az a csaj nem akart kávézni vele. No de ez csak előítélet, valószínűleg nem ez történt. Egyszerűen csak elveszített az időérzékét a duttyfreeben, miközben a piákon csodálkozott. Aztán a marosvásárhelyi gép utasainak civilizáltságának köszönhetően csak 12 perc késéssel emelték fel a pilótáink a gépünk. A visszaút csak annyiban tért el az odaúttól, hogy a leszállás előtt néhány perccel belementünk egy nagy szürke semmibe, szerencsére csak kicsit rázott rajtunk, majd a leszállás után volt kicsit brutális a fék, amit a pilóta kénytelen volt behúzni, mivelhogy ugyebár a kicsinyke repterünk nem ferihegyi hosszúságú. Ettől függetlenül megtapsoltuk a végén és talán fékpofákat se kellett cserélni. KÉPEK.

Elszálltam...

Közel 33 évnyi készülődés után szállok ma fel, vagy szállok ma el először. A nagy darumadár fenn az égen (ha leesik, supp?) repít el és azon gondolkodtam ma, csak a hosszútávú járatok zuhannak-e vajon le. Inkább az idegesít már engem is, hogy kicsit sokat festettem az ördögöt a falra az utóbbi napokban... Mindenesetre azért megemlítem a statisztikát, miszerint sokkal többen halnak meg autóbalesetben, mint repülőgép szerencsétlenségben, tehát ne reménykedjetek. A pakolásnál voltak kis problémák, volt néhány gps-szerű beszólás, hogy akkor most újratervezés, de aztán sikeresen megoldódott minden. Reményeim szerint nem sikerült a fejszét vagy acélbetétes bakancsot (bár lehet a jelenlegi budapesti helyzetek mellett mindkettő hasznos lenne) becsomagolni, hogy aztán köhögjön tőle a fémjelző. Majd jelentkezem.

Izzadás kedden

Meleg volt ma délelőtt. Alig volt fél 10, és már bele is lehetett főni a levesbe. Ilyenkor lenne jó dolog egyet loccsanni valami vízben, állítólag hétfőn cserélnek vizet a week-enden. De elmaradt ma is, hisz mit meg nem teszünk, hogy kielégítsük a nők kozmetikumok iránti érdeklődését, van belőlük annyi, hogy csak győzze az ember kategóriákba sorolni őket. No de az üzleti terv végre elkészült, kiizzadtam tőle magam rendesen, főleg ebben a melegben. Már csak a további lépések vannak hátra, s ha úgy alakul, utána jön a sok munkálkodás. Addig is szurkoljatok, hogy a csütörtöki Wizzair szerencsésen érjen földet, először repülök, s tudjátok milyen a kezdő szerencséje. És az éjjel telehold volt, amint a mellékelt ábra mutatja.

BSzN, Hodgya

Születésnapi zúzapörkölt az mindig jól kell sikerüljön. Rég nem stoppoltam, hogy eljussak valahova, remélem nem is válik ez szokássá. De az élmény kihagyhatatlan kategória. És így értem el Hodgyába, abba a kis faluba, amely sajna akkor lett híres, amikor árvíz pusztította. Azóta a székely véreim elfeledtették azt. Annyira el, hogy készülhet ott is zúzapörkölt, kopirájt báj. Kedves hétvége, amikor elmutatod a szociális hálót, vagy akár azt is, hogy "mégsem", és értik. Kitalálják. Ilyenkor énekelné az ember, hogy: "Azért vannak a jóbarátok..." Csak hát, hol az az álom, amit rég elveszítettünk? Vannak KÉPEK is.