A vadlibák felett

Hazatértem a fővárosból (ami hivatalosan már csak az övék). Rövid kiszállás volt, de annál több különleges történt közben. Megvolt az első repülés (géppel persze), csodálatos út volt mindkettő. És sem a felszállásnál, sem a leszállásnál nem éreztem olyasmit, hogy vonattal jövök vissza. A felszállások simán mentek, a leszállások sikeresek voltak. A pénteki napban sok minden benne volt, meeting, gyors bemutató, aztán délutáni szórakozás. Aquapark, leseggencsúsztam a Tornádóban, húzós volt, leírhatatlan. Áztattam a habfehér testem, az első loccsanás volt az idén, kigondolná. Aztán vacsora után meglátogattam a legjobb barátnőméket is. Végigmetróztam az M3ason Budapestet, s irány Budakeszi. Közben szivárvány, majd gyönyörű naplemente. Majd hazafele kis nosztalgiázás a régi budapesti kirándulásokról. S ma már repültünk is haza. Érdekes helyek a nemzetközi repülőterek. Érdekes emberek fordulnak meg ott, azt hiszem tetszik. Mondjuk az nem, amikor valakinek már 20 perce el kellett volna menjen a gépe, de ő közben shoppingol/csajozik nyugisan, pedig megvolt már a harmadik utolsó beszólítás is. Miközben egy másik gép összes utasa is várja, hogy felszabaduljon a terminál, és elkezdhessék a beszállást. Az előttünk induló kievi gépnek 8 ilyen utasa volt. Érdekes módon a shoppingoló szőke került meg először, az utolsó becsekkoláshoz számított 15 perc után, utolsónak meg egy férfi, akit felesége várta két kisgyerekkel. Nagyon szórakozottnak tűnt, biztos még mindig azon járhatott az esze, mit ronthatott el, hogy az a csaj nem akart kávézni vele. No de ez csak előítélet, valószínűleg nem ez történt. Egyszerűen csak elveszített az időérzékét a duttyfreeben, miközben a piákon csodálkozott. Aztán a marosvásárhelyi gép utasainak civilizáltságának köszönhetően csak 12 perc késéssel emelték fel a pilótáink a gépünk. A visszaút csak annyiban tért el az odaúttól, hogy a leszállás előtt néhány perccel belementünk egy nagy szürke semmibe, szerencsére csak kicsit rázott rajtunk, majd a leszállás után volt kicsit brutális a fék, amit a pilóta kénytelen volt behúzni, mivelhogy ugyebár a kicsinyke repterünk nem ferihegyi hosszúságú. Ettől függetlenül megtapsoltuk a végén és talán fékpofákat se kellett cserélni. KÉPEK.