Szomorú, hogy újra igazam van

Jobban szerettem volna, ha tévedek, bár nem volt sok esély rá. A sok buta ember csapdájában vagyunk mi is. Valamilyen okból kifolyólag nem veszik észre, hogy a régi rendszer, a régi beidegződések kísértik őket. Borotvaélen zajlik ez az egész. A hajóskapitány kiásta a csatabárdot a régi rendszer ellen, de nagyon úgy néz ki, hogy túl nagy fejszébe vágta a fáját. És mi, erdélyi magyarok részesei vagyunk ennek, mivel az úgy nevezett vezetőink, akik egyébként a rendszer részei maguk is, rosszra biztatnak. A szomorú az, hogy bár ellenállásunk jelei egyre inkább láthatóak, azok se úgy nyilvánulnak meg, ahogyan kellene. A magukat magyar politikai elitnek nevező narkósok mindent ki és el tudnak magyarázni. Régen már a 6% is nehezen elmagyarázhatónak tűnt, mostanság már a 4-et is simán el lehet. Miközben most is meggyőződésem, hogy ha az utolsó pillanatban Hunella helyett valaki más megszavazására biztatják volna az embereket, egy jó cél érdekében, sokkal sikeresebbek lettek volna, és sokkal nagyobb tömegeket elvisznek ezzel szavazni. De utópia ez, hiszen jól tudjuk, kinek a csicskásai ők. Hiszen csak azt nézzük meg, hogy ki volt az első, aki sietett ezügyben nyilatkozni. Rég nem hallottunk róla ugyan, de ebben az ügyben megadta az irányt. És a magyarázatot is a felvilágosultaknak, hogy mi miért történik. Az UDMR főszekusa, a Hrebencsiuk legnagyobb barátja rég nem nyilatkozott már semmit. Már szinte azt hittük, hogy beállt maga is favágónak, fellendíteni a székelyföldi árvizek elősegítését. Osztán kiderül, hogy fontosnak tartja nyilatkozni arról, hogy az igazi "családját" felszámolni készülő Hajóskapitánynak nincs esélye. És ilyen körülmények között van-e?

Önmagunk ellen dolgozunk? Vagy egyszerűen csak naivak vagyunk?