Finom vegyes

A Karácsony kedves meglepetéseket kínálhat mindenki számára. Itt van például az, hogy ma felhívott valaki, aki nagyon kedves számomra. Nem hinném, hogy bárki is kitalálná, hogy kicsoda. És talán nem is igazán van olyan, akinek az érdeklődése többet jelentett volna számomra. És őszintén szólva én is sokszor gondoltam arra az utóbbi időben, hogy régóta semmit nem tudok róla. És mégis valami miatt nem kerestem. Ezt a valamit nehéz megfogalmazni. Időnként sajnos, a szívünkhöz közel álló embereket nem keresünk meg. Talán, mert semmi aktuálisat nem mondanunk nekik. Pedig mennyire jó érzést okozhatnánk egyetlen kis telefonhívással. Csak hát a világ beállt talán az "akkor hívlak, ha szükségem van rád valamiben" módba. Agyrém, hisz az összes mobilszolgáltató reklámja arról szól, hogy annyit telefonálhatunk, amennyi belénk fér. Bár Ünnepekkor felhívnánk mindenkit, akit ismerünk. Lehet semmit nem mondanánk nekik, de már az is sokat jelentene, hogy eszünkbe jutott. Tegnap éjjel egy régi ismerőssel találkoztam, aki néhány váltott mondat után azt mondta, semmit se változtam, ugyanaz vagyok, ahogyan megismert. Pedig sokat változtam amúgy, csak talán inkább a részletekben. A hitem nem változott, talán jobban megválogatom, hogy miben érdemes megnyilvánulnia. Nem mindenképpen jó ez. Én is jobban szerettem a "hiszekbennenekimegyekmegcsinálom" mivoltomat. Aztán jött az Élet, és azt mondta: Nyugi. Ja persze, Őneki, az Életnek, volt azért néhány jól kipróbált módszere arra, hogy "Nyugi". Talán mindennek a része az is, hogy mostanság a Szellemekkel suttogok. Talán tanulnom kellene belőle, de mind ezidáig csak azonosulnék egy szereplővel. Elég rendesen megkavartak az utolsó megnézett részek. Talán egyszer ezek az érzések tényleg megtörténnek. Addig is, hajrá Crocus-ok!