Villámlátogatás Budapesten

Csütörtök reggel induláskor jó hideg volt, havazott és az utakat nem lepték el a hóekék. Annál inkább a hó. Beültem hát a szánba és a lovak közé csaptam, vigyázva, hogy ne szaladjon szét a ménes. Az út a híres, hivatalosan 42 km-nyi erdélyi autópálya elhagyása után már elég tűrhető volt. Igen, kipróbáltam és kevésnek bizonyult. És hóekét se sűrűn látott. De a közlekedő sávban volt két elnyomott csík, oda ha beletalált az ember a kerekekkel, közlekedhetett. Aztán ha utolért valami nála lassúbb autót, akkor vagy alkalmazkodott annak a sebességéhez és csendesen kutyagolt utána, vagy behúzta a nyakát, átment a szinte szűz havas előzősávba, és belelépett a gázba, finoman, egyengetve az autó útját. Majd fokozatosan visszaengedte a járművet a hóhiányos csíkokra. Ennyit az A3-ról. Az elhagyása után seperc alatt Váradon voltam, majd Debrecen és M3 (ott már tudják, hogyan kell takarítani). A West-End-ig meg se álltam, majd a "poci-vizitet" (:)) követően fantasztikus tájékozódással eljutottam a Budakeszi Ramada hotel köré, amit aztán pár kitérő (újabb néhány km autópálya, Fót, vissza, körforgalom, zsákutca, lakóházak) után sikerült is megközelíteni. Sehol egy tábla, hogy hol lenne célszerű lehajtani, és ha visszakerülsz az autópályára, ereszd el a hajad, mert a következő lehajtó az jóval odébb van. No, de nem veszítettem semmit, mert a bűvész közben olcsó trükkökkel próbálta a kolléganőimet szórakoztatni. Ezt valószínűleg a recepciós fiú is tudta, mert csak második próbálkozásra adott olyan mágneses-kártyát, ami nyissa is a szobám ajtaját. Így a végére futottam csak be, ami nem akadályozta a művészt meg abban, hogy egy trükkhöz engem fektessen a földre. Aztán vacsi, beszélgetések, ajándékozás, két pohár Ikon-merlot és lefekvés. Pénteken évértékelő, majd ebéd, indulás és rutinszerű tájékozódás a budapesti forgalomban a Mammutig, majd vissza a Lánchídon Pestre. Ott volt szerencsém futtában megismerni a jövendőbeli kománémat, akinek kétszer annyi izma van mint nekem, hisz aerobik-edző. És már indultam is vissza, alacsonyan repültem újra az M3-ason, egy másfél órás megszakítással két csúnya baleset miatt. Debrecen előtt és utána a határig akkora volt a köd, hogy a kormányt is alig láttam. Aztán itthon meg havazott, a Királyhágón draftingoltam fel is, le is. Gyalu után ugyanaz az A3-as, semmi se változott. Tordán egy energiaitalhoz nyúltam, ami aztán hazáig repített. Az évnek vége közeledik, jól megérdemelt pihenéssel és egy jobb évben való reménykedéssel. Hisz a 2009-es évet se fogom visszasírni, jó, hogy eltelt.