Kellemetlen...

És az év vége olyan, mint az év maga. Mikor valami rossz történik, mindig azon gondolkodom, mit hibáztam, hogy újra? Karácsony volt. És kocc. El lehetett volna kerülni. Ha itthon maradok. Azonkívül a történelem időnként tényleg ismétli önmagát. A baj az, hogy néha nem minden úgy, ahogyan egyszer. Csak egyes részletek történnek ugyanúgy, a kellemesebbik része kimarad. December 27 tavaly jobb volt, mint az idén. Pedig december 26 idén is ugyanúgy telt. És esküszöm, nem provokálni akartam a sorsot, egyszerűen igy sikeredett. Annyi hasonlóság, aztán a lényeg elmaradt. Vagy csak nem vettem észre, vagy csak nem vettem észre? Az ideális megvan a filmekben. Lehet a filmekből, ha reálist lehetne csinálni... Mesés lenne. És a meséket nem mindig szabad elhinni. Még sok elrendezni való van ebben az évben. Azt hittem, nyugisan meglesz. Aztán elkomplikálták azok, akik a karmát irányítják. Volt az életemben sok szakasz. Volt egy olyan is, amikor megszerettem néhány román számot. Mindenik emlékeztet valamire, mindeniknek van üzenete. Aki ismer, az talán furának tartaná mindezt, hisz tudja, miről hogyan gondolkodom, de ez is mind hozzám tartozik. Hisz valaminek akkor van üzenete egy ember számára, ha emlékezteti valamire. Az emberi lénynek egy fontos velejárója, hogy döntéseiben minden addig történt esemény befolyásolja. Időnként lehet fel se fogja ő maga se ezt. Talán az is lehet, hogy csodálkozik, miért viselkedett úgy, ahogy. Az önmagunk megismerése pontosan erről szólhat. Hogy magyarázatot tudjunk találni arra, hogy miért viselkedtünk aképpen. Hogy elfogadjuk, amikor tévedtünk. El tudjuk mondani, azért tettük, mert befolyása alatt voltunk valaminek. Nem számít, minek. Nem minden esetben jelent kifogást. Maximum önmagunknak. De akár az is fontos lehet. Nem tudom, hogyan terelődtem erre a pályára, hogy ilyesmiket írjak. Biztosan mindennek van egy oka. Legyen az Új Év mindenki számára sokkal kellemesebb. És barátaim, hiányoztok, minden egyes napon. Azóta sosem leszek a régi. Csak igyekszem élni.